rss      tw      fb
Keres

A zsák és a folt – még egyszer Schiffer András mondatáról

Többször szóvá tettük már a Galamusban (lásd például Sándor Klára és Lévai Júlia írását) azt a korlátolt, hamis és kártékony szemléletet és beszédmódot, amellyel az LMP frakcióvezetője reagált a Vona-féle mellényes botrányra. Idézem ismét, hogy világos legyen, mi háborít fel mindannyiunkat: „Az LMP problémásnak tartja, hogy Vona Gábor a gárdamellény viselésével egy olyan egyesületet népszerűsített, amelyet a bíróság mások jogai, szabadsága, méltósága védelme érdekében oszlatott fel; a jobbikos politikus gesztusa fájdalmat okozhat a sértetteknek. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője a házbizottság ülése után hangsúlyozta: ebben a kérdésben a köztársasági elnök hajszálpontosan foglalt állást, minden képviselőnek kötelessége a jogszabályokat betartani és tiszteletben tartani a bírósági ítéleteket.”

A frakcióvezető hivatkozása Sólyom Lászlóra nem véletlen. Ugyanis kettejüknek nemcsak hosszú közös történelmi múltja van (lásd a Védegylet szerepét Sólyom köztársasági elnökké választásában), hanem hosszú ideje boldog nézetazonosságban is léteznek. Ebben a kérdésben is.

És mivel mi, akik rajtuk és a működésükön gondolkozunk, ezt a foglalatosságot nem most kezdtük, a nézetazonosság bizonyítására idézek a Mozgó Világban 2008 februárjában megjelent írásomból:

„Nem akármilyen sértő, bántó kijelentésekről és eszmékről van szó, hanem olyanokról, amelyeket kipróbáltunk. Kipróbáltuk már, hova vezet a fajgyűlölet, az uszítás, az az állapot, amikor társadalmi feszültségeket etnikai alapon kiválasztott bűnbakokra terelnek át politikusok, értelmiségiek, és persze közemberek. A fél világ belepusztult. Mert azt is tudjuk, kipróbáltuk, hogy az ilyen agresszív és rasszista feszültséglevezetés nemcsak a zsidókat, a cigányokat, a kommunistákat, a melegeket vagy éppen fizikailag-szellemileg nem teljesen egészséges polgártársainkat veszélyezteti, hanem mindent és mindenkit. Ez akkor is így van, ha a Magyar Köztársaság elnöke 2007. szeptember 10-én, az Országgyűlés őszi ülésszakának első napján megpróbálta a holokauszt áldozataira leszűkíteni a magyar társadalom érzékeny csoportjait: ’Elismerem, és védelmembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedői voltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek, akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetből és elhurcoltak az országból. A holokauszt túlélőinek félelme előtt elnémulok: itt értelmetlen lenne előhozni a racionális érveket, hogy megváltoztak a történelmi körülmények, nincs veszély. […] A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az Árpád-sávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel.’ Nem, az árpádsávos zászlót nem zsidó honfitársaink érzékenységére tekintettel kell elutasítanunk, hanem azért, mert a nyilasok minden magyar állampolgárt megfélemlítettek vele, mert a nácik háborújára annak is ráment a nehezen megszerzett egzisztenciája, lakása, konyhabútora, ennivalója, akinek megmaradt az élete. De mi, magyarok ma, a köztársasági (volt alkotmánybírósági) elnökkel együtt, úgy teszünk, mintha ez a próba nem létezne.”

És még egy idézet 2009-ből, a Magyar Narancsból – ez immár annak bizonyítására, hogy a Védegylet–Schiffer-féle TASZ és a köztársasági (alkotmánybírósági) elnök a rendszerváltás óta megmásíthatatlan, önkényes és doktriner „nincs veszély” elképzelésével vaskosan hozzájárult ahhoz, hogy Vona Gábor és pártja ma ott ülhet a parlamentben: „[Schiffer] évtizedes TASZ-os tevékenysége során a Sólyom László-i szellemben konok harcot folytatott a rasszista-antiszemita beszéd teljes szabadságáért, és mindent megtett azért, hogy ne legyen olyan rendőrségi akció, amelyet az elítélés előre feltett szándékával nem szed apró darabokra a nagy nyilvánosság előtt, természetesen sohasem azzal a céllal és szemszögből, hogy a rendőrség későbbi fellépéseit orientálja.” „Ennek a bűnös felelőtlenségnek, a rasszista, antiszemita, xenofób beszédet védő, büntetőjogi korlátozhatatlanságát valló és kikényszerítő jogászkodásnak is a következménye, hogy a fajgyűlöletre és a színmagyar (árja) diktatúra ígéretére burjánzó infrastruktúrát lehetett felépíteni szabadon, senkitől sem zavartatva: nemcsak politikai pártot, nemcsak félkatonai mozgalmat, nemcsak sunyi terrorista társszervezeteket, hanem televíziót, újságok és honlapok tömegét, ’kulturális’ hálózatot zenekarokkal, rendezvényekkel, könyvkiadókkal, példátlanul aktív és gátlástalan szimpatizánstábort és több mint tragikus külső politikai kapcsolatokat és pénzforrásokat.”

Két évtizeden át képviselt és a rendelkezésükre álló eszközökkel kikényszerített álláspontjukat azóta sem vizsgálták felül nyilvánosan. Noha ma már mintha elfogadnák az uszító beszéd büntetőjogi szankcionálását. Hogy valóban csak „mintha”, ezt bizonyítja az LMP frakcióvezetőjének idézett megnyilatkozása: ma sem érti, hogy a zsidózás nem a zsidók ügye, a cigányozás nem a cigányok ügye, hogy a „jobbikos politikus gesztusai” nemcsak „a sértetteknek okozhatnak fájdalmat”, hanem minden épeszű, ép erkölcsi érzékű és a történelemmel minimális mértékben tisztában lévő polgártársunknak. Fájdalmat és felháborodást. Mindannyiunknak. Mert ha tud róla Sólyom és Schiffer, ha nem, Vona „gesztusa” az ő egzisztenciájukat, lakásukat, konyhabútorukat, ennivalójukat is veszélyezteti. Nagyobb tétekről nem is beszélve.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!