Hová dől a pénz?
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 26. csütörtök, 03:12
- Mihancsik Zsófia
Orbán miniszterelnök és Gaskó, illetve Palkovics szakszervezeti vezető szerdán egyetértett abban a nagyon fontos, és bizonyára ki mással, mint a két szövetséges szakszervezettel megbeszélendő kérdésben is, hogy be kell vonni a közteherviselésbe „a külföldön lappangó számlákat”.
Ezekről a „külföldön lappangó számlákról” számolt be hétfőn az Index a brit The Guardian című lap nyomán Dől a magyar pénz az adóparadicsomokba címmel. A Guardian ábrája, amely itt látható teljes szépségében, az 1980 és 2010 közt Magyarországról kiáramló pénzt veszi számításba.
Az Index részábrája a fejlődő országok tőkekiáramlását mutatja.
„Sok esetben, köztük Magyarországében a kiáramló tőke meghaladja a kiindulási ország teljes külső adósságát is... Tőlünk nemcsak arányaiban, de összegében is rengeteg pénz távozott: azzal, hogy a 80-as évektől kezdve 242 milliárd dollár került adóparadicsomokba, lekörözzük a régió összes nagyobb államát, és bekerültünk a 20-as toplistába”, írja az Index.
Az adóamnesztia (vagyis az a rendelkezés, amely szerint ha egy üzletember hazautalja a külföldről származó, vagy offshore cégben, vagy külföldi bankszámlán tartott pénzét, és itthon 10 százalék adót fizet utána, akkor a vagyon eredetét sem a magyar adóhatóság, sem az igazságszolgáltatás nem firtathatja) idén májusig 35 milliárd forintot (!) hozott haza a 242 milliárd dollárnyi (!) kimenekített pénzből.
Nyugodtan hátradőlhetne persze a magyar kormányfő, amikor a külföldön lappangó számlákról beszél, hiszen 1980 és 2010 közt neki csak négy év jutott abból a kormányzati munkából, amely arra ösztönzött sok magyar gazdagot (és kevésbé gazdagot), hogy a pénzét adómenetesítse, illetve biztonságos – értsd: nemcsak a magyar adóhivatal, hanem a mindenkori magyar kormány által hozzá nem férhető – számlákon tudja.
Csak az a baj, hogy az ő kilensei, partnerei és szövetségesei is ilyen lappangó számlák tulajdonosai, sőt a népe is. Tavaly nyári hírösszefoglalónkban csak két olyan írásról számoltunk be, amely egyrészt a Simicska-Nyerges-páros svájci bázisáról, másrészt a magyar futball átláthatatlan viszonyairól szól („Offshore”-virágzás Magyarországon). Ugyancsak a Közgép offshore hátteréről számol be a hvg.hu márciusi írása: Fideszes nagykutyák a Közgép offshore tulajdonosai között. A Népszavának idén márciusban Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója beszélt arról, hogy Orbán szívecsücskei, a nemzeti nagyvállalkozók, más néven magyar multik is szívesen „teszik láthatatlanná” bevételeik egy részét különböző offshore cégeken keresztül. Tavaly decemberben írtunk arról (A nemzeti gazdaságpolitika erdeménye: külföldre viszik a pénzüket a magyarok), hogy „a legvagyonosabb magyarok továbbra is szívesen bízzák külföldi szolgáltatókra pénzük kezelését”, némelyek legálisan, „mások szabálytalan adóelkerülő struktúrákkal”, sőt, ma már „nemcsak az elit, hanem a középosztály is” külföldön nyit számlát. „Akad olyan ausztriai bank, ahol a két ünnep között már minden időpont betelt, annyi magyar jelentkezett be számlanyitásra” – írta decemberi cikkében az azenpenzem.hu.
Sajátos kormánypolitika az, amely arra épít, hogy „dől az ingyenpénz” (értsd: az Európai Unió gazdagabb országai adófizetőinek a pénze) be az országba, mi több, a hazai fejlesztések 90 százaléka ilyen pénzből valósul meg, és nem akarja észrevenni, hogy miatta dől ki a magyar pénz az országból, mert sem a magyar vállalkozó, sem a magyar polgár nem bízik ebben a rendkívül tehetséges kormányban, amely „jól kezelte a válságot”, „igazságos” („arányos”) adórendszert vezetett be, „biztonságossá tette” (lásd magánpénztári megtakarítások) a nyugdíjrendszert, és mindent megtesz azért, hogy a külföldieket elüldözze, a magyar nagyvállalkozókat viszont minden eszközzel támogassa, miközben a maga teremtette hiányokat igen változatos és főként emberbarát módszerekkel – a megspórolt rokkantnyugdíjaktól az új adók tömegéig – tömködi be.
De be kell látnunk, hogy ha Orbán meg a pártja ezt hajlandó lenne észrevenni, szégyenében vissza kellene adnia a népének minden létező mandátumát. Bár ha valaha is képes lett volna szégyenérzetre, meg se csinálta volna, amit az elmúlt két évben ezzel az országgal megtett.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!