rss      tw      fb
Keres

A félreolvasás művészete



Egy demokratikus vitakultúrában illik tiszteletben tartani a másik ember véleményét.

Nálunk nem, mi a félreolvasások és a félreolvasott vélemények alapján a saját vélemények kifejtésének országa voltunk mindig is, és megmaradtunk annak. Ezért nem jutunk soha ötről a hatra a társadalmi problémáink és viszonyaink tisztázásában.

Itt megállok, és elmagyarázom, mit állítok, bár nyilván fölösleges, mert a félreolvasás virágzó kultúrájában a vitázó kedvűek csak az első két mondatomat fogják értelmezni, és vitabetiltási szándékot (bolsevik cenzurális allűrt) olvasnak ki belőle. Tehát:

Azt állítom, hogy a vita szabad. De egy véleménnyel akkor érdemes, akkor illik, sőt akkor szabad vitatkozni, ha a benne foglalt állításokat akarjuk cáfolni.

Ha csak a saját nézeteinket akarjuk kifejteni, ehhez nem érdemes, nem illik, sőt nem szabad egy másik véleményt akár célzatosan, akár felületes olvasásból kifolyólag kiforgatni, átértelmezni, pusztán azért, hogy meghamisított formájában ugródeszkát jelentsen a saját véleményünk kifejtéséhez.

A hvg.hu egyik véleménycikkében a következőket írja a december 2-ai náciellenes tüntetésről és Rogán fellépéséről (ha ez nem a hvg.hu véleménye, akkor majd megkérik a szerzőt, hogy – analóg módon – a Galamus-csoportot se azonosítja egyik szerzőjének – én volnék az – a véleményével):

Már másnap a Népszava és a Galamus portál vezető publicistái erőteljes kételyeiknek adtak hangot, fölhánytorgatták a Fidesz-KDNP e tárgyban korábban elkövetett hibáit, és hiányosnak tekintették Rogán beszédét, mert nem láttak benne önbírálatot. A Galamus azt is kifogásolta, hogy a tüntetés jellegét meghatározta a fő szervező, a Hit Gyülekezete. […] A Hit Gyülekezete aligha elégíthette ki világi humanisták politikai ízlését, hiszen nem világi, hanem vallásos, és nem humanista, hanem teista. A szemrehányások érthetetlenek.”

Maradjunk a második állításnál. Nem a Galamus tehát, hanem én írtam a demonstrációról (a Galamus-csoport szuverén emberekből áll, nincs intézményes „Galamus-vélemény”, és a csoport többi tagja nem nyilvánított véleményt az ügyben). És bármilyen sajnálatos ez a hvg.hu (szerzője) számára, nem azt kifogásoltam, hogy a Hit Gyülekezete szervezte az eseményt. Tőlem a katolikus egyház is szervezhette volna, pedig az aztán végképp nem a szívem csücske. Nem az volt tehát a bajom, hogy az egyházi szervezés nem elégítette ki az én világi humanista ízlésemet, mert túl sok vallásos és teista beütést láttam benne. Nem láttam ilyeneket, mert nem voltak. Két, nagyon is evilági dolgot kifogásoltam. Az egyik kifogásom az volt, hogy politikai hátsószándékokat láttam a szónokok kiválasztásában. A másik kifogásom az volt, hogy a tüntetés fogalmának és céljának mondott ellent a demonstráció „megkoreografáltsága”. Az utcai demonstráció azoknak a polgároknak az eszköze, akiknek már nem maradt más lehetőségük arra, hogy egyet nem értésüket, felháborodásukat, tiltakozásukat kifejezzék. Ha szervezett helyeslő, tapsoló és fújoló kórus lép a polgárok spontán érzelemnyilvánításai helyébe, az nem tüntetés, hanem utcai színház. Még akkor is, ha nemes ügy érdekében szervezték, és még akkor is, ha a rendező által mozgatott színészek maguk is hisznek abban, amit előadnak. Csak éppen azokat az embereket nyomja el a kórusuk, akik azért mentek oda, hogy a saját hangjukon képviseljék a saját véleményüket.


MTI/Beliczay László

Ami a hvg.hu (vagy csak a szerzője, mint említettem, tisztázandó, ki kivel azonos) második problémáját, nevezetesen a Fidesz-KDNP „korábbi hibáinak” a „felhánytorgatását” illeti, itt az ítélet így szól: „Ezerszer kérték liberálisok és baloldaliak a konzervatív nemzeti jobboldalt, hogy ’határolódjék el’ a fasiszta vagy fasisztoid politiká(k)tól. Ez most végre megtörtént. Rogán Antal, a Fidesz egyik vezetője beszédet mondott, amelyben éppen ezt tette, méghozzá a lehető leghatározottabb, egyértelmű formában.”

Én életemben nem írtam le az „elhatárolódás” szót, nemhogy követeltem volna. Éppen azért, mert tudom, ezerszer megtapasztaltam, hogy a verbális elhatárolódásnak semmi jelentősége, ha a magatartás ugyanaz marad mögötte és utána, mint előtte volt. A verbális közléseket, állásfoglalásokat csak a magatartás, a konzekvens (azaz hosszabb időn át tanúsított) erkölcsi-elvi alapállás hitelesítheti.

Márpedig a Fidesz és bércivil-bérértelmiségi szövetségesei nem „hibákat” követtek el „e tárgyban”, nem „mulasztásaik” voltak, mint a hvg.hu (szerzője) írja, hanem bűneik, méghozzá súlyosak. Az ugyanis, hogy nyíltan vagy burkoltan, a Fideszben a kilencvenes évek közepe óta megszokott munkamegosztás szerint – a különféle szájak különféle hangfekvésben szolgálják a párt szavazatszerző-hatalommegragadó érdekét, és csak azt – bátorította és kezelte partnerként a rasszistákat és az antiszemitákat. Ebben az egyetlen dologban – a hatalmi érdekeik mindenek fölé helyezésében és abban, hogy mindent ennek a célnak az eszközévé züllesztettek – voltak és maradtak konzekvensek, hosszú éveken át, beleértve kormányzásuk gyászos elmúlt két és fél évét.

Ennek a felfogásnak és magatartásnak a rombolását nem teszi semmissé egyetlen beszéd. Azt is megindokoltam, miért gondolom így, de a hvg.hu-nak (a szerzőjének?), úgy látszik, nem sikerült eljutnia az írásomban az érvekig. Ez pedig nem „lövöldözés” – különösen nem a „balközép sajtóé”, mert nem vagyok azonos semmiféle sajtóval, a balközéppel sem –, csak a felelősségi viszonyok tisztázása. A Fidesz, ez a politikai alakulat vastagon felelős azért a helyzetért, amely ellen most tiltakozni látszik. És a felelőssége nem harminc-ötven évvel ezelőtti, mint a kommunistákkal rendszeresen összemosott szocialista párté, hanem tegnapi és mai. Lassan húszéves, permanens elkövetési magatartás áll mögöttük. A hvg.hu (szerzője) megteheti, hogy elalél az esztétikai élvezettől és a hálától egy velejéig cinikus párt velejéig cinikus politikusának egyetlen nyilvános magánvallomása hallatán, de normává nem teheti a saját gyönyörét, mert az én megítélésem például más, és alappal más. Mint szintén megírtam, úgy gondolom, hogy nincs dolgom a magánember Rogán Antal magánmeggyőződéseivel, mert nem magánviszonyban állunk egymással: ő a hatalom képviselője, én meg a polgár vagyok, aki elszenvedem az ő hatalomgyakorlásának minden súlyos következményét. És egyetlen beszéd nem mossa tisztára a sok éve gyűlő politikai szennyest, különösen ha a beszélő, aki az ominózus párt frakcióvezetőjeként lép fel, nem is reflektál a saját eddigi magatartásukra.* A hvg.hu (szerzője) tehát csak a saját nevében „feledhet”, de meg kell indokolnia, miért teszi ezt (túl az esztétikai élvezeten, persze).

Eljátszották már, hivatásos véleményformálók és választók tömegei, hogy vakon hittek abban (mert alapja és oka nem volt a hitüknek), Orbán és a Fidesz természetet cserél, önmérsékletet gyakorol és józan politikát folytat majd, ha végre hatalomhoz jut. Most sokan abban bíznak, hogy a drasztikus és eszement forradalmi rendszerváltás után a konszolidáció békésebb időszaka következik. Ha eddig nem csalódtak, fognak. Meg kellene végre értenünk, hogy Orbán nem Kádár-típusú konszolidáló, hanem Rákosi-típusú, kizárólag „permanens forradalomban” gondolkozni képes politikus, akit a nagy ügy, az ország új hitre térítése és az állandósított osztályharc logikája mozgat. Most éppen egy napig hazudhattuk volna magunknak azt, hogy a Fidesz maga is megütközött saját múltbéli bűnein, és képviselőjének szónoklata ígéret volt a változásra.** Mégis nyomban előterem valaki, aki azt kéri számon, hogy miért nem öleljük ismét, sokadszor, vakhittel és sokszorosan bizonyítottan alaptalanul a keblünkre a Fidesz egyik színjátékosát és vele együtt az egész pártot. Sőt, amikor kiderül, hogy ez a párt és az egész szövetségesi köre maradt, ami volt, ezt nem az ő legsajátabb természetükkel, hanem a "lövöldözők" felelőtlenségével magyarázza. Reménytelen. Ha mi, polgárok csak a hatalom beszédmódjának esztétikai megformáltságára vagyunk igényesek, a kontextusára nem, ha felcseréljük az ok-okozati viszonyokat, akkor ez itt tényleg Orbán Viktor birodalma. Nála szívhezszólóbban senki nem beszél ebben az országban.

Végül: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hvg.hu (szerzője) nem kizárólag velem vitatkozik, egyik kérdésben sem. Szívesen hivatkozom kivételesen egy olyan erkölcsi tekintélyre, aki mindkét ügyben hasonlóképpen vélekedett, mint én. Engem össze lehet mosni a szegény megtért Fideszre lövöldöző balközép sajtóval, de kivel fogja összemosni a hvg.hu (szerzője) Iványi Gábort, hogy egy kézlegyintéssel elintézhesse a véleményét?



* Orbán Viktor hétfőn az országgyűlés ülésén megköszönte Rogán Antal Fidesz-frakcióvezetőnek, hogy „megfelelő súllyal, barátsággal és emberséggel” képviselte a kormányzó pártokat a nácizmus elleni vasárnapi tüntetésen (kiemelés tőlem).

** Lásd Gábor György írását (Mi vagy ti?) Orbán felszólalásáról a parlamentben, a tüntetés másnapján.


Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!