rss      tw      fb
Keres

Egy „kirekesztéshez” – a DK nem tárgyal a Munkáspárt 2006-tal



A Munkáspárt 2006 csütörtökön a Galamusnak is megküldte azt a közleményét*, amelyben nehezményezi, hogy a Demokratikus Koalíció vezetői megvétózták a Munkáspárt 2006 részvételét az ellenzéki együttműködési tárgyalásokon. Méghozzá „minden indoklás és a partnerekkel való egyeztetés nélkül, a tárgyaló szervezetek véleményével ellentétesen”. „Ez a kirekesztő politika alapjaiban veszélyezteti a demokratikus együttműködés sikerét, és elhitelteleníti a DK ellenzéki összefogásról hangoztatott frázisait, valamint az általuk választott pártnevet. Ezért a Munkáspárt 2006 és az MSZP kétoldalú kapcsolataira alapozva folytatják az egyeztetést, hogy a lehető legszélesebb legyen az összefogás, hogy a baloldali értékek képviselete erősödjön.” „Reméljük, hogy a DK tagjai és szimpatizánsai számára a demokrácia alapjait veszélyeztető kormány leváltása a legfontosabb, és részesei lesznek az együttműködés megvalósításának”, írja a közlemény.

Én szimpatizálok a Demokratikus Koalícióval, tehát elmondom, mi a véleményem az ügyről.

Rosszul vagyok, amikor azt látom, hogy a gyűlöletes (marxistának nevezett) leninista-sztálinista fogalomkészlettel írják le ismét, még mindig, a világot. Kiráz a hideg, amikor „A marxista-leninista pártokban az ellenőrző bizottságok szerepéről” olvasok vagy a „dolgozó nép forradalmi hevületéről”. Amikor a fasizmusról még mindig a dimitrovi meghatározás alapján beszélnek, mintha a világban és az elmékben semmi sem történt volna 1935 óta. Amikor a társadalmi egyenlőség hazugságáról hallok vagy a „neoliberális média erkölcsi fertőjéről”. Amikor a „kapitalizmust” és a „neoliberalizmust” szitokszóként használja egy „baloldali” párt, éppúgy, mint mai magyar jobboldali és szélsőjobboldali ellenlábasai. Egyáltalán: amikor egy letűnt és borzalmas világ primitív gondolkodásmódjával, szemléletével, fogalomkészletével és lózungjaival reagálnak a mai rettenetesen megváltozott világ rettenetesen bonyolult problémáira, és a megoldást nem előrefelé keresik, hanem a remélhetőleg soha vissza nem térő múltba akarnak visszagyömöszölni mindent.

Én tehát akkor tiltakoznék, ha a Demokratikus Koalíció a demokratikus ellenzékbe tartozónak vélné a Munkáspárt 2006-ot, ha bármilyen szinten „összefogna” vele, mert nincs az az Orbán-rendszer, amely egy ilyen együttműködést igazolhatna. És roppant súlyos dolognak tartom, hogy az MSZP – a Munkáspárt 2006 akármennyi szavazatáért (0,03 százalék 2010-ben), pláne ha „elvi” okokból – „a kétoldalú kapcsolatokra” alapozva „folytatja az egyeztetés” a kommunista párttal. Ebben a pillanatban ugyanis hiteltelenné lesz minden, amit a szocialisták önmaguk „modernizálásáról” és a múlttal való szakításukról állítanak. Nincs út, semmilyen körülmények között nincs, a szélsőbal felé.

A „kommunista” párt küzdjön meg önállóan és magányosan a saját létéért (bízom benne, hogy igen kevéssé lesz sikeres ebben a küzdelemben).

Mindazonáltal két dolgot szeretnék leszögezni, szintén a saját véleményemként.

Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy a „dolgozók” védelme, az elesettek segítése, a szegénység megszüntetése, a szakszervezeti mozgalom támogatása és még egy sor cél, amelyet a Munkáspárt 2006 hirdet, nem esik egy tekintet alá a Jobbik cigánygyűlöletével, zsidólistázásával és egyéb emberellenes szitkozódásaival és programjaival. Nem mosom össze a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt, sem a mait, sem a 20. századit. De mindkét rendszert, amely a történelemben a szélsőbal és a szélsőjobb elméleteire és céljaira épült, diktatúrának tartom, és azt kívánom – amennyire tőlem telik, teszek is érte –, hogy egyiknek se legyen soha többé lehetősége újra felépülni, se a kemény, se a puha formájában.

Másrészt egyetértek a strasbourgi bíróság döntésével: Vajnai Attila vörös csillaga nem azonos a sztálinista diktatúra vörös csillagával. Tehát nem értek egyet azzal a bornírt fideszállami elszánással, amelynek legfőbb törekvése megakadályozni Vajnai Attilát abban, hogy vörös csillaggal a mellén sétálgathasson május elsején vagy akármikor. Szemben a horogkereszttel, az SS-jelvénnyel, a nyilaskeresztes szimbólummal, amelyek kizárólag a tömeggyilkos hitleri diktatúrához és magyar fattyához kötődnek, tehát minden eszközzel száműzendők minden nyilvános térből. Nem beszélve arról a társadalomban – ennélfogva a jogban – nem elhanyagolható szempontról, hogy ma Magyarországon mekkora a társadalmi veszélyessége az egyik és a másik szélsőséges politikai ideológiának és mozgalomnak. A jog elvei és szabályai nem örökérvényűek, az adott társadalom problémáira kell reflektálniuk. Mihelyt a mai „kommunista” párt kitör huszonhárom éve tartó totális elszigeteltségéből, erre a társadalmi tényre a jognak is nyomban reagálnia kell. Magyarországon a fajelméletesek már 1989-ben kitörtek belőle. A magyar jogrend ezt nem vette tudomásul, és máig sem teszi: ma ennek isszuk a levét.

(Mihancsik Zsófia)


* Linket továbbra sem adunk meg semmiféle szélsőséges honlaphoz.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!