rss      tw      fb
Keres

Ők és én



Lendvai Ildikó idézi mai összeállításában a KDNP frakcióvezetőjének parlamenti felszólalását. Idézem, és megkísérlem elmagyarázni Harrach Péternek, miért beszél butaságokat. Harrach azt mondja:

„Vegyünk egy példát, hogyan értelmezzük mi és ők [az „európai bürokraták”] Európa alapértékeit, mondjuk, a szabadságot. Mi azt gondoljuk, hogy szabadon választjuk az élet feltétlen tiszteletét, nem pedig olyan törekvéseket támogatunk, mint az eutanázia. Mi a szabad személyiség helyett nem a függőséget, például a drogliberalizációt választjuk. Az egészséges társadalom alapkövének a családot tartjuk, és nem különböző alternatív együttéléseket. Tehát lényeges különbség van a két szemlélet között, és talán abból adódik a Magyarország elleni támadások jelentős része, hogy ez a fajta különbség jelenik meg egyes európai vezetők és a Magyarországon immár három éve gyakorolt út között. Kétségtelen, hogy egy dekadens világnézetből extrém magatartás következik, és az is tény, hogy azok, akik ezt megélik, a másság tiszteletét hirdetik, de mégis nehezen viselik el a tőlük különbözőket. Ez az igazi oka a Magyarországot ért támadásoknak is.”

Szóval, lényeges különbség valóban van, és a következőkben áll.

Ők: szabadon választják az élet feltétlen tiszteletét, nem pedig olyan törekvéseket támogatnak, mint az eutanázia.

Én: az ember, a személyiség tiszteletét választom szabadon. Ebből következően tisztelem például a nő jogát arra, hogy eldöntse, akar-e gyereket vagy sem. Tisztelem a haldokló akaratát, hogy akar-e az élet feltétlen tisztelete jegyében még néhány hetet-hónapot szenvedni, vagy szeretne emberhez méltóan meghalni. De mondjuk tisztelem a pedagógus foglalkozású embert is, és nem akarom karámba terelni, hogy állami etikai szabályok diktátuma alá helyezhessem. És tisztelem a választópolgárt is, tehát semmiképp sem akarnám kijátszani a szabad döntését holmi cseles választójogi szabályokkal pusztán azért, hogy hatalmon maradhassak, és még további négy évig diktálhassam neki az egyetlen helyes magatartásformát. Vagyis ők minden ponton megerőszakolják az ember szabadságát. (Megjegyzem: ha „az életet” tisztelnék, a Semjén nevű élőlény nem lövöldözne szórakozásból más élőlényekre.)

Ők: A szabad személyiség helyett nem a függőséget, például a drogliberalizációt választják.

Én: A szabad személyiséget mindaz jellemzi (és még rengeteg-rengeteg minden), amit az imént felsoroltam. A drogliberalizáció vitakérdés, a szabad személyiségek kisebb része szerint helyes, nagyobb része szerint nem helyes. De vitakérdés, és vitatkozni mindenről lehet, arról is, hogy ha a pálinkafőzés és -ivás révén bekövetkező szándékos tudatmódosítás szabad, sőt államilag támogatott, miért nem az, ha valaki más szerekkel akarja előidézni ugyanezt az állapotot. Az azonban biztos, hogy a szabad személyiségnek semmiképp sem a drogfüggő ember az ellentéte. Hanem az alattvaló az ellentéte. Amivé ők akarják tenni az embert minden intézkedésükkel. Vagyis megerőszakolják az ember szabadságát.

Ők: az egészséges társadalom alapkövének a családot tartják, és nem a különböző alternatív együttéléseket.

Én: Vagyis megerőszakolják az ember szabadságát. Mindenkinek joga van ugyanis szabadon eldönteni, milyen kapcsolati formában él együtt egy másik emberrel. Az együttélés minősége nem a pap áldásától és nem az anyakönyvvezető pecsétjétől függ, és végképp nem az állam értékítéletétől, hanem az együttélők egymás iránti szeretetétől, emberi hűségétől, ragaszkodásától.

Egyszóval: az én „világnézetem” nem „dekadens”, hanem az egyetlen élhető és toleráns szemlélet, mert mindaz belefér, ami az övékbe nem. Én ugyanis tiszteletben tartom azok választását is, akik mondjuk a vallási normáik alapján szülnek akkor is, ha amúgy nem akarnának, és akkor is a szenvedést választják, ha tudják, hogy az egész személyiségük, mindaz, akik ők voltak, tönkremegy tőle az életük utolsó szakaszában. Tiszteletben tartom a vitákat és a vitázókat, a házasokat és az élettársakat. Én nem azokat viselem nehezen, akik tőlem eltérően képzelik el és élik az életüket, hanem azokat – például Harrach Pétert –, akik hatalmi pozícióból akarják megmondani másoknak, mindenkinek, nekem is, mi az egyetlen helyes és kívánatos magatartás. Akik diktálni akarják, mit kezdjen az ember a szabadságával.

Ha őket – és nem Magyarországot, mert Magyarország én is vagyok – ezért „éri támadás” Európából, az csak annyit jelent, hogy a szabad világ nehezen tűri a kényszereket, diktátumokat és kirekesztéseket. És a szabad világban úgy tartják, hogy aki nem tiszteli az emberi élet színeit, az nem tiszteli az embert. Az csak a saját akarnokságát tiszteli.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!