rss      tw      fb
Keres

Akarnokok – I.: Megjegyzések a Medián méréseihez



A Medián szeptember 6–10. között végzett vizsgálata alapján az MSZP szavazóinak 63, az Együtt–PM szavazóinak 67, az aktív, de pártelkötelezetlen szavazóknak 53 százaléka mondja azt, hogy a Demokratikus Koalíciónak – nem akárhogyan, hanem Gyurcsány Ferenccel együtt! – ott a helye az Orbán-buktató ellenzéki szövetségben.


Ezek az adatok arról szólnak, hogy a Milla civilpárti ideológusainak egyetlen dologban biztosan igazuk volt. Abban, hogy a mai meghatározó politikai pártok mélyen lesajnálják a választóikat. Akár a maguk önérdekű hatalmi játszmáját játsszák, akár a saját téveszméiket és zsigeri ellenszenveiket követik, akarnokok. A választóikhoz nem alkalmazkodni akarnak, hanem átmosni az agyukat. Kik azzal (Mesterházy Attila, Botka László, Szanyi Tibor), hogy Gyurcsány nem kell, mert megosztó, és „nem erősíti a kormányváltó politikai erők esélyeit”, kik azzal (a schifferista, Gyurcsány-feljelentgető LMP-nek az Együtt–PM-re átszármazott politikusai, Karácsony Gergely, Jávor Benedek), hogy ők maroknyian (plusz a Fidesz meg a szélsőjobb) gondolkoznak helyesen a 2004-es népszavazásról meg 2006 őszéről (a két ügy, ugye, szerintük, az Orbán-váltó szövetséghez csatlakozás kritériuma). A választóik meg vagy idomulnak ahhoz, amit a két párt tart helyesnek és igaznak, vagy nem mennek el szavazni. És akkor legfeljebb az MSZP még négy évig még jól elücsörög a parlamentben a legnagyobb ellenzéki pártként (lásd: A lehetséges forgatókönyvek egyike), az Együtt–PM meg vagy megsemmisül, vagy agyonnyomja-felfalja az MSZP, de a saját „igazságuk” nekik bizonyára megéri ezt a sorsot.


Lehet most persze választani, hogy a saját támogatóik közül a 63 (67) százalék agyát mossák át, vagy a 29 (25) százalékot győzik meg. A fogalmazásbeli különbség nem véletlen. Az agymosás pártérdeket jelent, a meggyőzés választói érdeket. Az agymosás hazugságra épül (Gyurcsány a hibás), a meggyőzés tényekre. Az agymosás arról szól, amit eddig képviselt a két párt (lásd feljebb), plusz amit a DK kipenderítése óta mondanak, hogy kizárólag „Gyurcsány Ferenc barátom” miatt hiúsult meg a megegyezés, aki még a saját pártját is elárulta. A meggyőzés meg arról szól, hogy kedves 29 (25) százaléknyi szavazónk, értsétek meg, hogy minden egyes szavazatra szükség van Orbán leváltásához, a DK-szimpatizáns két-háromszázezerére is, és mivel az alapító-pártelnököt tisztességes partnerek nem golyózhatják ki, nyeljétek le a békát. Majd ha újra tiszta demokratikus viszonyok lesznek, elintézzük a Gyurcsány-problémát (nincs kétségem afelől, hogy ez megmarad elsődleges politikai célnak), de ennek nem most van itt az ideje.


Azt nem kívánom, hogy a két „összefogó” gyakoroljon önkritikát, és vonja vissza, amit eddig állított, noha ez is a tények (és a választók) tiszteletéhez tartozna. Nyilvános mindaz, ami az MSZP–DK-tárgyaláson történt, mindenki eldöntheti, ki mond igazat, ha elolvassa a dokumentumokat és a beszámolókat. Eldöntheti, igaz-e, amit az Együtt lépten-nyomon állít, hogy Mesterházy Attila „méltányos és ésszerű” ajánlatot tett* a DK-nak (lásd összegyűjtve mai összefoglalónkban). Nem várok el önkritikát, hallgassanak mélyen arról, ahogy eddig viselkedtek.


Beérem azzal, ha kiállnak a kedves választók elé, és bejelentik, hogy tudomásul vesszük az akaratotokat, és Orbán leváltása érdekében hárompártira bővítjük a szövetséget. De nem úgy, hogy az Együtt–PM az MSZP nyakába sózza a DK-t, bizonyára azért, mert a párt politikusainak nem ciki kiállni közös sajtótájékoztatóra szocialista prominensekkel, de ciki volna Gyurcsánnyal. Nem: a három párt együtt! Bauer Tamás leírta már a megállapodás alapjait itt, a Galamusban, legyünk biztosak benne, hogy a tárgyalás nem tartana fél évig, de egy hétig sem.


Lehet persze most azt mondani, hogy a Medián szerint a Fidesz kétharmadának (!) megakadályozásához „az MSZP–Együtt-duónak 2 százalékot, a többség elnyeréséhez 9 százalékot kellene ledolgoznia a hátrányából”. Ezt a 9 százalékot tehát be kell szedni, úgy, hogy közben nem veszítenek támogatókat. Ez utóbbi probléma megoldására kiváló módszer a 29 (25) százalék már említett meggyőzése. Végül is az Együtt–PM híveit is meg lehetett győzni arról, hogy az MSZP-vel (a párt ide kívánkozó jelzőit most mellőzöm) kötött szövetség nem ördögtől való. (Lásd ugyancsak összefoglalónkban az Ipsos vizsgálatát.)


A 9 százalékból meg mindjárt ledolgoznak legalább négyet, ha a DK támogatóit nem megzsarolni akarják (ha Orbán leváltását akarjátok, nincs más választásotok, mint hogy hagyjátok a francba a pártotokat, és átszavaztok ránk), hanem egyenrangú választópolgároknak tekintik őket. Amúgy meg hajrá! Az „aktív elkötelezetlenek” minden felmérés szerint csak arra várnak, hogy lássanak egy erős, hatékony, elszánt és valóban együttműködésre kész, nem simlis és sumák, hatalmi harcokkal és kirekesztéssel agyonterhelt „összefogást”. Nem tudom (a hvg.hu-n megjelent Medián-felmérésből ez nem derül ki), a bizonytalanoknak hány százalékát teszik ki az „aktív elkötelezetlenek”, de kilencet biztos. Még akkor is, ha ennek a csoportnak „csak” az 53 százaléka lenne hajlandó olyan választási szövetségre szavazni, amelyben Gyurcsány meg a pártja is benne van.


Kiváló alkalom lenne erre a bejelentésre október 23-a, amikor a két párt tömeggyűlésen akarja aláírni a megállapodását. Választók millióinak gördülne le az egyik nagy kő a szívéről. Persze csak akkor, ha az Orbán-menesztést akaró választók szívén ez a nagy kő számít ennek a két, állítólag demokratákból álló pártnak.




* Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Tárki szintén szerdán közzétett adatai szerint a biztos pártválasztók körében 6 százalékos Együtt–PM-nek 31 egyéni választói körzete van a kétpárti megállapodás alapján, a 4 százalékos DK-nak az MSZP 4, azaz négy darab nyerhetetlen körzetet kínált fel. Ez volt a méltányos és ésszerű ajánlat.