rss      tw      fb
Keres

Még bizonyíthat az egyiptomi utaztató




A borzalmas egyiptomi baleset napján azonnal hallhattuk a még annál is borzalmasabb statisztikákat, amelyekből kiderült, hogy Egyiptomban rendszerspecifikus, ami a magyar turistákkal történt. Évek óta, visszatérő módon emberek tömegei halnak meg amiatt, hogy Egyiptomban sem a helyi utak, sem a géppark, sem a sofőrök kiképzésének színvonalával – vagyis a közlekedési rendszer egészével – nem követték a megnövekedett turistaforgalmat.

Ha ez így van, akkor erről a hazai utazási irodáknak tudniuk kellett. És ha tudtak róla, akkor viszont olyan szerződést kellett volna kötniük a helyi utasszállítókkal (a „transzfer” biztosítóival, ahogyan az irodák nagyképűsködési szótárában ott áll, a „vócser” meg a „desztináció” mellett), amelyekben minden részletre kiterjedően megegyeznek a biztonsági feltételekben. Magyarán kötelességük lett volna időről időre felmérni az utaztatás pontos körülményeit, és ennek tudatában eleve olyan céggel megkötni a szerződést a szállításra, amelynek a járművei elérnek egy bizonyos szintet. Amely garantálja, hogy a sofőrjei kipihentek, és nem lépik át a megengedett sebességet. Valamint írásba adja, hogy ahol rosszak az utak, ott ezt a tényt kiemelt módon figyelembe veszik.

Nem érv, hogy a szocializmus nem tanította meg az embereket a szerződési fegyelem betartására, és ezt még mindenki csak most tanulja. Az iroda azért vállalkozás, hogy eleve a szerződési fegyelem és egyértelműség jegyében működtessék.

A hazai utazásszervező nyilvánvalóan nem tett semmit az utasai biztonságának garantálásáért, és még csak nem is figyelmeztetett senkit az egyiptomi utak veszélyességére. Mindazonáltal ugyanúgy beszedték a „transzfer” nem kevés összegét, ahogyan ezt az egyiptominál jóval magasabb színvonalú nyugati utaknál is teszik.

Ennek ellenére egyetlen olyan nyilatkozat sem hangzott még el, amely egyfelől figyelmeztette volna az utaztató irodát erre a mulasztására, másfelől tartalmazta volna az iroda felelősségvállalását. Márpedig, úgy gondolom, az iroda az egyiptomi helyzet ismeretében nagyon nagy mértékben felelős azért, ami történt, és a következményeket semmiképp sem verheti rá teljes mértékben az utasokra. Hiába, hogy egy baleset soha nem szándékolt esemény, és hogy száz százalékban senki sem felel érte (még az sem, aki a közvetlen okozója, hiszen a helyzet többnyire sokféle tényezőből és véletlenből jön létre), általános szabály, hogy ahol a szokványostól eltérő körülmények közé viszik az utasokat, ott erre figyelmeztetni kell őket, hogy végiggondolhassák az önvédelmüket. Mi több: föl kell kínálni a lehetőséget, hogy az utas alternatívák közül választhasson. Ha az iroda tudja, hogy például biztonsági öv nélküli buszokon és minősíthetetlen utakon, az európaihoz képest gyengébb színvonalú buszvezetőkkel viszik majd el az utasait a szálláshelyre (elnézést kérek minden magas színvonalon dolgozó egyiptomi buszvezetőtől), akkor nem kötelezheti az utast a buszos szállítás megrendelésére. Hanem akkor még itt, Magyarországon lehetővé kell tennie, hogy egyéni módon – taxival, lovon, talicskával, léghajóval, a reptéri személyzet kölcsönkért biciklijével, bárhogy – jusson el oda, ahová biztonsággal el akar jutni. Vagy ha vállalja a veszélyes buszt, akkor írja alá, hogy ezt a veszélyek ismeretében teszi.

Ma mást sem hallani, mint hogy Magyarországra a külföldi vállalkozók hozzák az úgymond undorítóan jellemző, kapitalista harácsolás szellemét, és azért kell mindent magyar vállalkozók kezére adni, mert ők a hótiszta, keresztényi lelkükkel majd nem engednek a „mindenáron és azonnal nagyon sok pénzhez jutni” mocskos csábításnak. Íme, a példa, mennyire nem kell ellenszenves külföldi tőkésnek lenni ahhoz, hogy ha közvetve is, de akár halált okozó felelőtlenséggel vezesse valaki az üzletét. Egy magyar cég volt az, amely a könnyebbik utat választotta, és minden aggály nélkül beszedte a szervezett utasszállítás nem kevés összegét ott, ahol nem gondoskodott a szervezett utasszállítás biztonságos színvonaláról, ugyanakkor nem biztosította az egyéni megoldások alternatíváját. Az egyiptomi „transzfer” a magyar utazási iroda szolgáltatásának része, ő kötött szerződést erről az utasaival, és tett úgy, mintha garantált volna ennek biztonsága, miközben a hiányosságaira nem figyelmeztetett. Ezt, akárhogy is nézzük, a könnyebb haszonszerzés érdekében elkövetett, felelőtlen kötelességmulasztásnak hívják.

De természetesen minden korrigálható, így az irodának is van még módja rá, hogy lépjen.

Hic Rhodus, hic salta – tessék, lehet bizonyítani, hogy a magyar tőkés nem úgy tőkés, hogy bármi áron haszonhoz akar jutni, és hogy maximum a halottsiratás mifelénk különösen jól begyakorolt rituáléját adja elő, gyászosra megnyújtott képpel. Hanem szép hangosan, hogy mindenki hallja és értse, még időben belemondja a nagy büdös médiába, hogy VAN FELELŐSSÉGE, és hogy képes ezt VÁLLALNI. És még mielőtt arra kényszeríti az amúgy is drámai helyzetbe került résztvevőket, hogy hosszú pereskedésekkel érjék el ugyanezt, maga tesz lépéseket a normalitás és a méltányosság megtartása érdekében. Hogy legalább ott álljon vissza a bizalom, ahol kivételesen nem a politikai borította föl az egyensúlyt, hanem egy napsütéses, életszagú nyaralás végén egy hiányos, felelőtlen szerződéssel felfogadott sofőr.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!