A plázastop és a magyar öntudat


Aki valamennyire ismeri Franciaországot, tudja, hogy az egész ország tele van óriás bevásárlóközpontokkal, kisebb hiper- és szupermarketekkel és egész kicsit magánboltokkal. Egy közepes méretű városban már biztosan van egy Auchan, egy Géant Casino meg egy Carrefour (és mindenki tudja, hogy a Carrefour a legdrágább köztük, mert az igényesebb vásárlókat akarja kiszolgálni), azaz van legalább három óriás bevásárlóközpont, meg persze van egy rakás kisebb szupermarket, beljebb a városközpontban. A néhány száz fős faluban biztos hogy van Casino, van Intermarché vagy Ecomarché (közös nevükön les Mousquetaires), Spar vagy Lidl, meg persze húsbolt, kenyérbolt, borbolt, vegyesbolt.

És az egész ország tele van jól menő helyi piacokkal. A piacnapokat (általában heti kettőt) minden kis falu fennen hirdeti, hogy azok se mulasszák el őket, akik csak átutazóban járnak náluk. A helyi piacok értelemszerűen a helyben (a környéken) megtermelt vagy előállított élelmiszereket árulják: zöldséget, gyümölcsöt, ezerféle kenyeret, házikolbászt, házi készítésű felvágottakat, mézet, sajtot, húst, halat, egyszóval mindent, ami szem-szájnak ingere, meg piaconfőtt melegételt óriáslábasból.

A helyi piacok zsúfoltak. A helyi kisboltok nem mennek tönkre. És helyi szuper- meg hipermarketeket is nyilván megéri rakásra építeni, mert különben nem építenék őket. Az óriás bevásárlóközpontok meg azok, amik.

Mert mindnek más a funkciója. Ezt nemcsak a politikusok meg a kereskedők tudják, hanem a vásárlók is (azaz valószínűleg azért tudják a politikusok meg a kereskedők, mert a vásárlók tudják). A helyi piacon általában olyasmit kapni, amit a szupermarketben nem. Mert a szupermarket (meg a bevásárlóközpont) dolga az, hogy a lehető legszélesebb választékot kínálja a sztenderd élelmiszerekből és más árucikkekből, a lehető legolcsóbban, a helyi piacé meg az, hogy helyi specialitásokat kínáljon, akár drágábban is. A helyi kenyérbolt meg abból él, hogy nincs kedve kimenni az embernek minden nap a város- vagy faluszélre a szupermarketbe, vagy sorba állni a telekocsis heti nagybevásárlók mögött.

Magyarországon ezt mind nem tudják. A politikusok meg a kereskedők biztosan nem. Nyilván ezért akarják állandóan megerőszakolni a vásárlókat.

Az LMP például attól a lehetőségtől akarja megfosztani őket, hogy a sztenderd élelmiszerekből és árucikkekből állandó, megfelelő és olcsó választék álljon a rendelkezésükre, az ország minden sarkában. Hogy egyetlen bevásárlással, egy helyen kielégíthessék a heti áruszükségleteiket, a mosóportól a tejfölig, a halkonzervtől a pirosaranyig, és lehetőleg olcsón. Ezért kezdeményezett a párt plázastopot, ezért akar mindenkit az őstermelői piacra terelni, ezért tartja eredménynek, hogy Szombathelyen már „bárki árulhatja a háza előtt egy négyzetméteres területen a saját maga által megtermelt javakat”. Elképesztő, mi lehet a fejükben! Már a helyi piaccal sem érik be, hiszen az már némi szervezettséget (értsd: helyi szintű globalizációt) igényel. Nem, vissza a sok kis kertgazdaságnak megfelelő kereskedelmet! Ahány kertes ház, annyi placc a járdán. És „támogatni kell a magát élelmiszerrel és energiával ellátó helyi és családi gazdaságok létrehozását”, azaz az autarchiát (mint tudjuk, Orbán is ezt mondja, lásd Kocák és kohók). Mindenki vonuljon vissza a maga zárt köreibe, szorítsa ki a külvilágot. A munkamegosztást. A választékot és a választást. Szüntessük meg az árutermelést, mert mindennek az a rákfenéje. Mert aki árut termel (azaz nemcsak a saját szükségletére állít elő javakat), az eladni akar, kereskedni akar, az versenyhelyzetet is vállal, az a versennyel járó fejlesztést is vállalja, hogy olcsóbban tudjon árut előállítani, az még ötletelni is képes, hogy kitalálja, mi az a többlet, ami miatt az ő áruját szívesebben választjuk mi, vásárlók, mint másokét, az képes előbb-utóbb kimenni az országos piacra, ne adj isten, még az exporttal is megpróbálkozik, az meg már maga a globalizáció, és attól aztán tényleg az isten óvjon bennünket.

A Fidesz meg azt akarja, hogy csak magyar tulajdonú bevásárlóközpontban és üzletben vásárolhasson a magyar. Nem azért akarja ezt, mert a szívén visel mindent, ami magyar. Hanem azért, mert szívén viseli az őt támogató magyarok sorsát. A fideszes plázastop* lényege, ugye, hogy még 301 négyzetméteres üzletet is csak központi, miniszteri engedéllyel lehet ezentúl felépíteni (és a miniszteri döntést előkészítő „szakértői” bizottságot is a magas – fideszes – minisztériumok állítják össze). És ha igaz a hír, akkor az összeesküvés-elmélet*, ahogy a Napi Gazdaság nevezi, nem járhat messze a valóságtól (hogy ugyanis a plázastopos kormányrendelet nem szól másról, mint a CBA és a Coop feltételezett közös akvizíciójának védelméről). Mert akkor nemcsak a Tesco meg az Auchan, hanem a Spar (Interspar, Kaiser’s) se, a Liedl se meg az Aldi se igen építhet több CBA-konkurens – a mi vásárlói szemszögünkből árletörő, minőségi versenyt kikényszerítő – üzletet, és a Tescónak is végképp fel kell hagynia a Tesco Express hálózatával (mert azok, ugye, kisboltok). Szemben a CBA-val, amelyet a (fideszes) állam a rendelkezésére álló minden kényszerítő eszközzel segít immár. Cserébe a CBA-s elnök úr szemérmetlen támogatásáért (lásd: A CBA-elnök ítéletideje). Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár finom fogalmazásában: „Ön is akar egy Vas megyei faluban építeni áruházat, én is akarok, Ön megkapja az engedélyt, én meg nem, vajon miért?” Bolgár György szerint ez „még a korrupció lehetőségét is fölveti.” „Vagy csak egy nem versenysemleges döntést rejt magában”, feleli tapintatosan Dávid. Nem versenysemleges, azaz nem az kapja a lehetőséget, aki a legtöbbet ígéri, a legjobb szolgáltatást nyújtja stb., nem az marad meg, akinek a létét a vásárlók a vásárlásaikkal visszaigazolják, hanem az, akit az állam működtetői támogatnak. De szívesen idézem Seres László írását is (Jó étvágyat, drága CBA!), mert minek még egyszer fogalmazással gyötrődni, ha egyszer már pontosan meg van fogalmazva a dolog: „Egy olyan típusú kormányzatban, mint amit a mi fülkeforradalmáraink hoztak létre, előbb-utóbb nyilván felmerül a kérdés: ha a társadalom kulcsfontosságú rendszerei, intézményei, mint az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a posta és Kerényi Imre állami kézben vannak, ami meg nem, az bármikor államosítható, akkor hogyan lehet az, hogy a legeslegkulcsfontosságúbb ágazatban, az élelmiszer-kereskedelemben, a mai napig tobzódhat a nemzetközi magántőke? Hogy ezek a multik bármikor bárhová odaraknak egy hiper- vagy szupermarketet, és – a magyar néppel együtt – még jól is járnak vele? Jó, direkte államilag tenni nehéz ez ellen, legfeljebb egy-egy különadó sallerjétől visszhangzik a tudjukkiknek a médiája – de akkor legalább a haverokat hozzuk helyzetbe, ha úgy látjuk, hogy helyzet van. Márpedig helyzet van, eladó három élelmiszerlánc, úgyhogy a többi potenciális vevő mellé jó harsányan bejelentkezett a Fidesz tavalyi szponzora és propagandistája is.”


CBA-generáció – egy átértelmezett Banksy-graffiti

Ami a közös az LMP-ben és a Fideszben: nem minőségi termelésre, termék-előállításra és kereskedésre ösztönöznek, nem arra biztatnak, hogy szervezd meg magad, és vedd fel a versenyt a másik magyarral, a multival, bárkivel – sőt kifejezetten lebeszélnek róla a feltétel nélküli helyzetbe hozással. Ezzel szemben minden magyar vásárlót arra kényszerítenének, hogy vegye meg a drágább, rosszabb, ellenőrizetlenebb árut. A járdán, a helyi piacon vagy a CBA-ban. Drágább, mert ha csak Közért típusú élelmiszerboltok vannak a környékünkön, ilyen benzinárak mellett nem fogunk Budaörsig elautózni, hogy ugyanahhoz az árucikkhez olcsóbban jussunk hozzá – és ezt a kormány meg a CBA is tudja. Ugyanezen okból rosszabb is. És ellenőrizetlenebb, mert ki tudja, hogy a mesterségesen előnybe hozott „magyar észjárású” termelő és kereskedő mi mindenre nem képes, hogy több nyereségre tegyen szert. Aki látott már a tévében elképesztő körülmények közt működő magyar „vágóhidakat” és „húsfeldolgozókat”, az tudja, miről beszélek. Ehhez képest a Nemzetgazdasági Minisztérium tervei szerint a jövő évtől a helyi termelői piacok működését nem kötnék engedélyhez, csupán bejelentési kötelezettséghez. Ezzel szemben szigorítanák* a bevásárlóközpontok működését: a „települési és a kistérségi jegyzőn kívül a bevásárlóközpontok működésére, valamint az ott végzett kereskedelmi tevékenységre, forgalomba hozott termékekre vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések betartását az engedélyezésben részt vevő hatóságok, a fogyasztóvédelmi hatóság, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal piacfelügyeleti hatósága, illetve a nemesfémvizsgáló és hitelesítő hatósága, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelősége és munkaügyi felügyelősége, a külön jogszabályban foglalt hatáskörükben eljárva jogosultak ellenőrizni, illetve hatósági jogkörüket gyakorolni”. Különadó, versenyhátrány, állandó piszkálódás, adminisztratív tilalmak, és most még egy rakás újabb ellenőr is.

Félreértések elkerülése végett: ismételten nem a nemzetközi multikat védem, hanem a saját vásárlói jogaimat és lehetőségeimet meg a pénztárcámat. Nem akarom megfizetni sem azt, hogy a magyar kistermelő drágábban állítja elő a semmivel se jobb termékeit, mint a szlovák, sem azt, hogy a mások rovására mesterségesen helyzetbe hozott CBA tulajdonosi köre a nagy nemzetközi multik sorába emelkedhessen (és az így megszerzett nyereségéből a Fideszt meg a Goj motorosokat támogassa). A magyar államnak nem az a dolga, hogy a magyar kistermelőt meg a magyar kereskedőmultit az én pénztárcám rovására és a minőségigényem negligálásával hozza versenyelőnybe. Szívesebben megveszem a magyar zöldpaprikát, ha drágább is, mert csak annak van zöldpaprika íze. De nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy csak félig rohadt kisszemű magyar szőlőt vehessek, és a multiénál másfélszer drágábban kínált magyar trappista sajtot a szomszédos CBA-ban. (Piacra nem járok, Franciaországban is csak nézelődni. A „magyar észjárású” termelők egy életre elvették a kedvemet minden házi készítésű, ki tudja, milyen körülmények közül szalajtott áruféleségtől. Maradok Csányi Sándor ellenőrzött nagyüzemi módszerekkel készült felvágottjainál. De ez inkább az én egyéni problémám.)

Az a baj, hogy mint mindenben, a multiellenes ideológiák itt is bízvást számíthatnak a magyar nép támogatására. Az egyik barátom mesélte, hogy az Auchan parkolójában beszélgetésbe elegyedett egy emberrel, és visszahallotta tőle mindazt, amit a Jobbiktól, az LMP-től meg a Fidesztől hall a külföldi tulajdonú nagyáruházakról (rohadt kizsákmányolók, a magyar nemzetvagyon tolvajai stb.). Majd mielőtt bement volna vásárolni az Auchanba, arra a kérdésre, hogy de akkor miért ezeknek a szemeteknek a nyereségét gyarapítja, azt válaszolta, hogy mert ők a legolcsóbbak. Nem volt neki kognitív disszonanciája, legalábbis nem tudott róla.
Ott megáll a gondolkozás, és ezt Orbánék nagyon jól tudják, építenek is rá, hogy tényleg, hát inkább a magyar vállalkozó gyarapodjon, mint a külföldi! Hogy ez nekünk, vásárlóknak mibe kerül pénzben, választékban és minőségben (és nekünk, állampolgároknak politikai árban), ezt az összefüggést még nem sikerült összekapcsolni a magyar öntudattal.


Mihancsik Zsófia                         


______________


* Lásd hírösszefoglalónkat: Plázastop-történet – az LMP-től a Fideszig, a Tescótól a CBA-ig



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!