Rendszerváltás a szavazófülkékben?
- Részletek
- Napi apró
- 2010. máj. 15. szombat, 15:04
- Lánczos Vera
Az Országgyűlés 2010. május 14-ei alakuló ülésén, Orbán Viktor beszédében így pozicionálta a Fidesz választási győzelmét:
„Amagyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.”
Akárhonnan nézzük, ez a mondat a 2010-es választást és a Fidesz kétharmados győzelmét, egy sorban említi az 1956-os forradalommal és az 1989-es rendszerváltással, a közös nevező pedig a nemzeti önrendelkezés.
Igaz, hogy 1956-ban a nemzeti önrendelkezésért küzdeni kellett, 1989-ben megszerzésének az élményét lehetett átélni, de mi történt most? E tekintetben semmi, a nemzeti önrendelkezés köszöni, jól van. A magyar köztársaság polgárai éltek szavazati jogukkal egy szabad országgyűlési választáson, amelyen a Fidesz kétharmados győzelmet ért el és megszerezte a kormányzáshoz való jogot.
Ennek ellenére a szónok forradalmi változásról beszél. Igaz, a szavazó fülkében véghez vitt forradalomról, ami már önmagában anakronizmus. Kezelhetnénk irodalmi túlzásként a forradalmi jelzőt, ha nem ütköznénk bele a következő mondatba: „A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki.”
Nem valószínű, hogy a választók rendszerváltásról döntöttek, leginkább azért, mert nem vázoltak fel számukra választási lehetőségeket ehhez.
De milyen rendszer az, ami megdőlt? Csak miheztartás végett: alkotmányunk szerint „Magyarország köztársaság. (1.§) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2. §) Ez a jogállam pedig jelenleg a parlamentáris demokrácia politikai rendszerében működik.” Ez dőlt volna meg?
Attól tartok, hogy az alkotmányjogi és a szociológia, politológiai szakirodalomban is eléggé eredménytelenül keresgélnénk, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerét szeretnénk azonosítani, amely állítólag a demokratikus népakarat egyenes következménye.
Elmélyedhetnénk a demokratikus népakarat és a nemzeti Együttműködés Rendszere közötti összefüggés létezésének kutatásában is, de inkább rögzítsük még egyszer, a Magyar Köztársaságnak van alkotmánya, amely leírja azt az alkotmányos rendet, amelyben élünk. Ez a több párt versengésére épülő, szabad választásokon alapuló parlamenten, az emberi jogok elsődlegességének elismerésén és az egymást korlátozó hatalmak intézményrendszerén nyugszik. Nem lehet forradalomról és új rendszerről beszélni úgy, hogy ezzel ne kérdőjeleződjön meg a jelenlegi alkotmányos rend. A kormányzati hatalom – akár kétharmados – megszerzése sem jogosítja fel a nyertest egyoldalú alkotmányozásra, tehát az 1989-en létrehozott alkotmányos rend gyökeres átalakítására. Ha pedig nem ez a cél, akkor kár rendszerváltást vizionálni. Az alkotmányozáshoz szükséges valódi konszenzus pedig nem pótolható semmilyen, a parlament többség által megszavazott nyilatkozattal.
(Lánczos Vera)
