rss      tw      fb
Keres

Soros György: Európa halálos veszélyben van



A Welt am Sonntag Stefanie Bolzen és Florian Eder interjúját közölte Soros Györggyel, Európa halálos veszélyben van címmel. Soros György aggódik a kontinensért. Attól tart, az euróválság felgyorsítja az európai Unió széthullását. A milliárdosnak van megoldási javaslata. Úgy érzi azonban, a politika nem hallgatja meg és nem érti meg. Orbán magatartását kétszínűnek és Európára veszélyesnek látja.


Soros György mindig megértette magát. A leghíresebb üzlete esetében is: mintegy 20 évvel ezelőtt túlértékeltnek ítélte meg az angol fontot, ezért spekulációs üzletekkel leértékelésbe kényszerítette. Ezzel Soros, aki Magyarországon született, pénzember és velejéig liberális, nem csupán nagyon meggazdagodott, hanem híressé is vált.

A 81 éves pénzember egy brüsszeli szállodában ül, és aggódik Európáért. Vezérmotívuma, amelyet londoni egyetemi évei óta követ, a nyitott társadalomról szól, amely a lehető legnagyobb szabadságot garantálja a polgárainak. Ezt propagálja beszédekben, könyvekben, előadásokban és alapítványa útján, amely ma főleg Kelet-Európában tevékenykedik. Most azonban Európa egészével kell törődnie: most hoz létre egy alapítványt erre a célra, irodákkal Brüsszelben és Budapesten – mondja Soros. „Az alapítvány célja, hogy Európát mint nyitott társadalmat támogassa. Mert ma halálos veszélyben van”.

Welt am Sonntag: – Soros úr, Ön tudja, hogyan kell a válságokban pénzt keresni. Most éppen olasz államkötvényeket vásárol?

Soros György: – Ha bízhatnék abban, hogy a politika a helyes dolgokat teszi, sietnék vásárolni. A beruházási alapom valóban tart valamennyi olasz kötvényt, de nekem túl nagy a bizonytalanság ahhoz, hogy még vásároljak.

– Mi a bizonytalan: az, hogy Olaszország még tudja törleszteni az adósságait, vagy az, hogy Európa kihúzza-e a bajból harmadik legnagyobb gazdaságát?

– Európában a széthullás dinamikáját látom. Ha nem történik semmi, az Európai Unió a dezintegráció önmagát erősítő folyamatába kerül. Ez ellen tenni kell valamit.

– Még Olaszország 1,9 billió eurós adósságát is a német adófizetőknek kell végül állni?

– Németország mindig a legfontosabb erő volt Európa összenövésében. De el kell ismerni, hogy az ország felelős a széthullásért is. Ebben biztos nem volt szándék. Tulajdonképpen ez a klasszikus értelemben vett görög tragédia. Az emberek úgy cselekszenek, hogy a tragikus vég elkerülhetetlenné válik, noha ez nem állt szándékukban.

– Miben állt a németek fatális tévedése?

– Németország Európa vezető erejévé vált, anélkül, hogy akarta volna, sőt, megpróbálta elkerülni, és lényegében nem fogadja el a felelősséget, amely ezzel a pozícióval jár.

– Ez miből látja?

– Az EU pénzügyminiszterei 2009 novemberében nyilatkozatot tettek közzé, amely szerint a Lehman Brothers csődje után minden rendszerszerűen fontos bankot megóvnak a bukástól. Angela Merkel azonban nem sokkal később kijelentette: igen, de ezeket a garanciákat minden egyes országnak egyénileg kell megadni, nem pedig az EU-nak vagy az euróövezetnek mint kollektívának. Ez volt az a pillanat, mikor megkezdődött Európa széthullása.

– Érthető álláspont.

– Merkel asszony jól megértette a német közvéleményt. És követte, ahelyett, hogy vezette volna. Lépése következményeit csak most értette meg, most váltott radikálisan irányt, és most már kész megmenteni az eurót. Ezért elismeréssel kell adózni neki. Látja, hogy nincs választási lehetőség. A németek talán azt gondolják, hogy van alternatíva, hogy lehet az eurót megtámogatni, vagy nem. Valójában azonban ez a választási lehetőség nem létezik.

– Ha elbukik az euró, elbukik Európa – mondja a szövetségi kancellár. Ön ebben egyetért vele?

– Elérkeztünk a döntő pillanathoz. Ami most eldől, annak lényegi következményei lesznek, mert egyszerűen csak bizonyos korlátozott források állnak rendelkezésre. Ha az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS) tartalékait egyszer rossz célra adták ki, nem lesz mód az újbóli feltöltésre. Ezért most minden attól függ, hogyan használják ezeket a forrásokat. Meggyőződésem, hogy elégségesek a válság akut fázisának lezárásához.

– Az a benyomása, hogy hallgatnak Önre?

– Sokszor elmondtam, hogy mi a teendő, és irritál, frusztrál, hogy nem akarják megérteni. Ebben nincs gonosz szándék. Sokkal inkább bizonyos bürokratikus tehetetlenségi erőről van szó. Más utat választottak, és úgy gondolják, most már késő megfordulni. Nem hiszem, hogy késő lenne. És azt hiszem, hogy nagyon hamarosan világossá válik majd a fordulat szükségessége. A probléma azonban az, hogy alapvetően nem érik, hogyan működnek a pénzügyi piacok.

– Ön le tudja írni, hogy mit akarnak a piacok?

– Van egy figyelemre méltó különbség az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyfelől, és másfelől Európa többi része között. Az amerikaiaknak és a briteknek nagyobb a tapasztalatuk. Ne értsenek félre, ők is követtek el súlyos hibákat. De legalább megértették, hogy a piacok két kérdést tesznek fel: vezetést akarnak látni, és több mint elégséges forrásokat. Ezek a válság lezárásához szükséges feltételek.

– Egyik sem tűnik megvalósultnak.

– Mindkettő lehetséges, de egyik sem valósult meg. Mert az Európai Központi Bank egy irányba húz, a kormányok meg egy másik irányba. Sarkozy egyfajta utat akar, a németek egy másikat, és még Berlinben is Merkel az egyik irányba húz, Schäuble a másikba. Nem látszik egység.

– Beszéljünk a forrásokról. Mennyire lenne szükségünk?

– A források elegendőek lennének, ha jól alkalmaznák őket. Olaszország és Spanyolország adósságai azonban túl nagyok ahhoz, hogy kezességet lehessen értük vállalni, és fennáll a veszély, hogy a pénzügyi piacok még egy részleges garanciára is rosszul reagálnak. Itt két összefonódó problémáról van szó. Az egyik a bankrendszer, a másik az államadósság. Ezek összetartoznak, mert a bankoknak nagyon sok kötvényük van, amelyekről azt hitték, hogy azok biztonságosak, de közben kockázattá váltak.

– Szóval jobb a bankokat megmenteni, mint a válságban lévő országokat?

– Az eszközök elegendőek lennének ahhoz, hogy a bankokért kezességet lehessen vállalni. Ehelyett azonban az államok ahhoz ragaszkodnak, hogy a bankok emeljék meg a tőkéjüket. Ez alapvető hiba. A bankok számára ez nem megfelelő időpont a tőkeemeléshez.

– A három évvel ezelőtti válság egyik tanulsága az volt, hogy egy gyengélkedő pénzügyi szektor tovább rontja a helyzetet.

– Nézzék, bankrészvényeket éppen diszkont áron lehet kapni. A bankok nem akarják felhígítani a tőkéjüket. A Deutsche Bank világosan megmondta, hogy inkább csökkenti a mérlegfőösszegét, mint hogy emelje a saját tőkét. Ha ez történik, akkor ez negatív hatást jelent a gazdaság számára. A bankoknak most hat hónapon belül újra kell tőkésíteniük magukat. Ez azt jelenti, hogy most minden bank hat hónapon át csökkenti a hitelkihelyezéseket és a hitelportfóliókat. Egy pedig csak felgyorsítja a lefelé való spirálmozgást.

– Ez talán így van. A politika azonban ennek ellenére nem képes beismerni ezt, mert úgy nézne ki, mintha kapitulálna a bankok előtt.

– Nem. Ha a bankok megkapnák a garanciát, hogy megmentik őket, ha nem kellene tőkét felvenniük a mostani kemény feltételek között, akkor engedelmeskedniük kellene a hatóságok utasításainak. Ehhez hozzá tartozik, hogy nem lehetnek veszteségesek. Utasítani lehetne őket a mérlegfőösszeg fenntartására. Nem vállalhatnának saját számlára új kockázatokat. Ösztönözést kapnának a likviditás fenntartására úgy, hogy spanyol és olasz államkötvényeket vásárolnak. Ezek olyanok lennének, mint a készpénz, mert bármikor el lehetne adni őket az Európai Központi Banknak.

– Itt lép be a Központi Bank. Ám számos érv szól az ellen, hogy az Európai Központi Bankot (EKB) tűzoltásra használják, egyebek között az intézmény függetlensége.

– Az EKB kötelessége, hogy a likviditásról gondoskodjon. Ez teljesen legitim lenne.

– Ön érti, miért hadakozik ennyire ez ellen Németország?

– Meg tudom érteni a német álláspontot. Ezért teszek olyan megoldási javaslatot, amely ellen Németországnak nem lehet kifogása. Németország drámai tapasztalatokat szerzett az inflációval, és ezért fél attól, hogy a központi bankok pénzt kölcsönözzenek a kormányoknak. Az én javaslatomban azonban nincs arról szó, hogy a központi bankok pénzt kölcsönöznének a kormányoknak, vagy az EFSF-nek. Tiszteletben tartom a németek aggályait, és olyan megoldást javaslok, amely ellen nem lehet kifogásuk.

– Nem ingatag érvelés az, hogy a másodlagos piacon történő kötvényvásárlás nem jelent az államok általi közvetlen finanszírozást?

– Jobb érvelésünk nincs. De maradjunk a bankoknál. Azokat ez boldoggá tenné mindaddig, amíg az államkötvények több kamatot hoznak, mint amennyibe az EKB-tól felvett kölcsöneik kerülnek. Az EKB így a kamatlábat akár fél százalékra is csökkenthetné, és Olaszország pénzhez tudna jutni, mondjuk kevesebb mint 1 százalékért. És Olaszország adósságterhe, amely jelenleg gyorsabban nő, mint a gazdaság, hirtelen megállna a növekedésben. Az adósságteher sokkal könnyebben lenne viselhető. És az olasz kötvények normál vásárlói is örülnének, még ha csekélyebb is lenne a kamathozam a mainál, mert biztos lenne a befektetés. Marad Görögország problémája.

– Ahogy mondja.

– Mindaddig, amíg Európa többi része számára van megoldásunk, Görögország megmagyarázhatná a fizetéskiesést, és akár el is hagyhatná az euróövezetet. De erre nem is lenne szükség.

– Mert az Ön bankoknak szóló garanciaprogramjával még a Görögország-válságot is meg lehetne oldani? Ehhez túlságosan nagy bajban van az ország.

– Németország ragaszkodik az adósságcsökkentéshez a magánbefektetők számára. De Németország felkínálhatná azoknak az adósságoknak a csökkentését is, amelyek az EKB-nál, az ESFS-nél és más intézményeknél vannak, például azzal a feltétellel, hogy Görögország reformprogramja sikeres, és az ország primer felesleget teremt. Így az adósságállomány a GDP 100 százaléka alá eshetne, és Görögországban az emberek láthatnák, hogy fény van az alagút végén.

– A primer felesleg azt jelenti, hogy az ország finanszírozni tudná önmagát, ha nem lenne az az átkozott kamat. De a gazdaság beroskad, az EU Bizottsága súlyos recessziót vár. Össze tudja ezt hozni Athén?

– Igen, állami tulajdon és vállalati tulajdonrészek eladásával, és feltételezve, hogy visszatér az a pénz is, amely elhagyta Görögországot, össze tudja hozni. Tudják, ez nagyon frusztráló. Még Görögországot is meg lehetne menteni, ha a megfelelő eszközöket választanák.

– Minden tisztelet az Ön derűlátásának, Soros úr. Honnan veszi?

– Szeretném ezt a negatív politikai dinamikát feltartóztatni. Fennáll egy különleges hasonlóság az EU felemelkedése és hanyatlása, a művelődés és a pénzügypiaci buborékok kipukkadása között. Ezek a folyamatok önmagukat erősítik mindkét irányban. Ma a felelősök egész Európában megakadályozzák a reformokat, és status quót akarják fenntartani. Ez mindenkit Európa-ellenes pozícióba szorít, aki azt látja, hogy a status quo nem működik. Európának azonban össze kell tartania, az eurót meg kell menteni. Ehhez szeretnék hozzájárulni. Hiszek Európában mint nyílt társadalomban.

– De azt is hiszi, hogy Európa veszélyben van.

– Halálos veszélyben. Vissza kell hódítanunk a pozitív dolgokat, amelyeket Európa jelképez. Újra fel kell találnunk a kívánatos Európát, az olyan Európát, amely ér nekünk valamit, és amelyet nem csupán eltűrünk.

– És ez hogyan menne?

– Azért vagyok Brüsszelben, hogy a romák problémái elleni politikai stratégiához keressek támogatást. Ha az EU nem tenne értük semmit, elvesznének, az egyes államok ugyanis nem tennék meg. Ebben a kérdésben az EU pozitív erő. Ezeket a pozitív vonatkozásokat kell erősíteni.

– Léteznek milliárdos támogatási programok, csak ezeket a pénzeket alig hívják le. Ez az EU mellett vagy ellene szól?

– Románia esetében valóban a rendelkezésre álló eszközök mindössze 3 százalékát veszik igénybe, és ez sokkoló. De mégis: különösen az EU Bizottság és az Európai Parlament elkötelezettsége kedvező fejlemény, és a nyitott Európát jelképezi. Sajnos azonban a probléma gyorsabban nő, minta megoldás.

– Nem szeretnénk cinikusnak tűnni, de a szakmailag illetékeseken kívül Brüsszelben a roma kérdés jelenleg mellékesnek tűnik.

– A romaprobléma Európa betegségének egyik tünete. Nézzen Magyarországra. Orbán Viktor miniszterelnök személyesen mondta el nekem, hogy romákkal nőtt fel. De kétszínűen beszél: egyfelől nincsenek előítéletei a romákkal szemben, de tolerálja a szélsőjobboldali Jobbik tűzveszélyes nyelvezetét. Nincs abban a helyzetben, hogy szembeszálljon vele, és megpróbál szavazatokat elhódítani tőle. Orbán nagyon dinamikus és aktív, ha Európa-ellenes retorikáról van szó. Parlamenti abszolút többségét is Európa-ellenes, populista politikával szerezte. A magatartás befolyása növekszik Európában. És ez aggaszt engem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!