Orbán az újat kereső, formabontó válaszokról, a kommunizmus eltakarításáról – a többi néma csend
- Részletek
- Szemle
- 2011. november 18. péntek, 03:35
- Galamus-csoport
Orbán Viktor a Tudomány Világfórumának (WSF) budapesti megnyitóján (MTI, csütörtök, 10:57)
A tudósoknak még soha nem volt olyan felelősségük mint ma: a válság új kérdéseket és válaszokat vet fel, a gazdaságnak, a politikának és a tudománynak pedig együtt kell működnie, hogy megoldásokkal szolgáljon.
Bár a válságot globálisnak szokták mondani, efelől lehetnek kétségek, de „az bizonyos, hogy súlypontja a nyugati világban van”. Az átrendeződéssel járó folyamatok nyertesei a korábbi elmaradott országok, új tudományos központok emelkednek ki, a tudomány pedig győztese a változásoknak. A tudomány eredményei hasznosak és jótékony hatással vannak.
A világ átrendeződése a katonapolitika, a diplomácia mellett a tudományos életre is hatással lesz. Hasonló változások a modern korban ilyen békésen és háború nélkül nem mentek végbe, a folyamatok stabilizálása rendkívüli fontosságú.
Jelenleg olyan emberekre van nagyobb szükség, akik úgy gondolják, a világ több, mint amit látunk és ismerünk belőle, olyanokra, akik új kérdéseket vetnek fel és új válaszokat keresnek. A tudomány lényege a keresés. Válságos időkben mindig megnő a jelentősége azoknak, akik keresnek. A válság nem más, mint az attól való félelem, hogy kifogytunk az eszközökből, hogy ugyanígy folytassuk az életet.
Azt kell megmutatni, ami még nincs, ezért hasznos az eszmecsere azokkal, akik a világon a legjobbak ebben. Ez a tanácskozás nagy fontosságú, „együtt kell keresni azt, ami még nincs”.
A jelenlegi válsággal megdönthetetlennek hitt tabuk dőlnek meg, „mindannyiunk élete megváltozik”. Új és formabontó válaszok kellenek. A fejlett világ válságait sohasem a nyers erő, hanem a képzelet bátor és teremtő ereje oldotta meg, azok, akik képesek voltak új módon megközelíteni a problémákat. Az emberiség gyorsabban használja erőforrásait, mint ahogy azok termelődnek, hétmilliárd ember élelmezéséről kell gondoskodni. „Mi hiszünk az önök által adott válaszoknak.” A kelet-közép-európai térségben a diktatúra elmúlása sem a fegyveres harc eredménye, hanem a nyugati félteken a 20. század utolsó két-három évtizedében végbement gyors technológiai fejlődésnek köszönhető.
A válság legyőzésében kulcsfontosságú szerepe van az oktatásnak, bátorítani kell a kutatásokat és a fejlesztéseket, mert a legkevésbé szerencsés az lenne, ha egyáltalán nem jutna forrás ezekre. „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája” – idézte Szent-Györgyi Albertet Orbán. Magyarország ma, Szingapúr, India és Kína példájából tanulva, át akarja alakítani az oktatás rendszerét.
Magyarország minden nehézség ellenére kiemelten kezeli a kutatást. A politikusoknak rengeteget kell tenniük a kreatív energia felszabadításáért, a felesleges bürokrácia és a rossz szabályok a tudomány ellenségei. A politika és a gazdaság, de ugyanígy a tudomány se lehet öncélú. „A közös cél nagyobb, mint bármikor.”
***
Orbán Viktor a Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülésén (MTI, csütörtök, 12:57)
A diktatúra vége nem azt jelentette, hogy azonnal, a választás másnapjának reggelén létrejött egy totálisan új, demokratikus struktúra, hanem azt, hogy elkezdődött a posztkommunizmus. A posztkommunizmus, amely nemcsak életérzés, hanem struktúra is, fő jellemzője az alkotmányos intézmények szilárdságának a hiánya, a nem kommunista múltból jövő pártok szervezeti gyengesége, valamint az, hogy a régi világból örökölt kapcsolati rendszerek felülírják a piaci verseny szabályait, így pedig a piac működését a verseny helyett monopóliumok és kartellek szabályozzák.
Míg például Csehországban ezt 5-6 év alatt, Lengyelországban pedig körülbelül egy évtized alatt sikerült lezárni, addig Magyarország azon államok közé tartozik, amely a legutolsók között tud e posztkommunizmusnak véget vetni. Ezért van az, hogy a tavalyi választáson a Fidesz-elkötelezettek mellett nagyon sok olyan szavazójuk is volt, aki életében nem gondolta volna, hogy a Fideszre fog voksolni. Magyarországon ugyanis az a közvélekedés alakult ki, hogy a posztkommunizmust be kell fejezni, amihez jelentős parlamenti többségre van szükség. Így az általa vezetett kormány úgy fogja fel a munkát, hogy a posztkommunista korszakot le kell zárni, ez a történelmi küldetése. Ezért volt ilyen „sűrű, izgalmas” az elmúlt egy-másfél év. Például a munka törvénykönyvének, a közoktatás rendszerének vagy az alkotmánynak az átalakításával kapcsolatos viták sem esetleges konfliktusok, nem „véletlenül fellobbanó bozóttüzek”, hanem a posztkommunista korszakot lezáró kormányzati és parlamenti politika következményei.
A nemzetpolitikáról: az elmúlt húsz évben sikeresnek indult, de végül hamvába halt, torzó maradt a világban szétszórva élő magyarok összefogására tett kísérlet többsége. Ezért tavaly kormányra kerülve úgy döntöttek, hogy a be nem vált elképzelések helyett megpróbálnak esélyt nyújtó, új kísérleteket indítani. Ennek jegyében újraindították a Magyar Állandó Értekezletet, új nemzetpolitikai intézményrendszert alakítottak ki, most pedig megalakul a Magyar Diaszpóra Tanács.
A magyar nemzet nagy történelmi tettei a magyarság szelleméből eredeztethetők. A 20. század történelme mint egy hatalmas kalapács szétzúzta az országot, „sok kis részre törte szét a nemzetet, és a szilánkjai ennek a hazának messzire hullottak egymástól”. És bár az embert be lehet börtönözni, csonkítani, de a szellemét nem. „Közel száz éve küzdünk azért, hogy a magyarság szelleme (...) valamiképpen újraegyesítse a világban szétszórt nemzetünket.” A diaszpóratanács megalakulása újabb fontos győzelem ebben a küzdelemben.
Az erős és sikeres magyar nemzet nem csupán eszmei, érzelmi alapon fontos, az ugyanis gazdasági érdek is, a magyarság szelleme gazdasági erőforrást is jelent. Nem olyan idők járnak, amikor erőforrásokat szabad veszni hagyni, ezért „mi, magyarok minél többen toljuk a szekeret, annál biztosabban kijutunk a gödörből, ahová hosszú évek felelőtlen döntései sodorták a nemzetünket”; a cél az, hogy „minden magyart a fedélzetre hívjunk”. Szerinte annál hamarabb és annál erősebb lesz a gazdasági növekedés is, minél inkább nemzeti ügye lesz ez a nemzet egészének: „14-15 millió magyar sokkal többre képes, mint 10 millió. Ki mástól remélhet határokon kívülről erőt a nemzet, mint azoktól a magyaroktól, akiket a történelem vihara a 20. században messze repített a hazájuktól, de akik mindig is megőrizték hűségüket, ragaszkodásukat, szeretetüket Magyarország iránt?”
A globalizáció egészével nem szabad hadakozni, mert számtalan kellemetlen kísérőjelensége mellett sok olyan lehetőséggel is jár, amellyel ma „sikeresebben tudjuk egyesíteni a magyar szellemet”.
***
Csütörtök, 16 óra 44 perc: az MTI közli a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményét: Új típusú együttműködésről tárgyal az IMF-fel a magyar kormány
***
Innentől kezdve néma csend van. Sem Orbán Viktor, sem Matolcsy György, de még csak Szijjártó miniszterelnöki vagy Giró-Szász kormányszóvivő sem tartotta szükségesnek, hogy kiálljanak valamelyik televíziós műsorukban, és megmagyarázzák a népüknek, miért gondoltak csütörtök délután szelíden mást, mint amit másfél éve gorombán mondanak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
