rss      tw      fb
Keres

Kedves Frankfurter Allgemeine Zeitung!




Kedves Frankfurter Allgemeine Zeitung!

A Magyarország felfuvalkodottságig büszke vezetői című cikkükben Önök azt írták, hogy a magyar miniszterelnök gazdasági-politikai stratégiáját az ellenzéki sajtó nevezte el gúnyosan szabadságharcnak.

Nos, mélyen megértjük, hogy onnan, Önök felől nézve csak ellenzéki agyakban született gúnyrajzként képzelhető el egy szabad ország szabad miniszterelnöke, amint éppen kivont karddal harcol az ellen az EU és IMF ellen, amelynek az ország változatlanul a tagja, és amelyből nem is fontolgatja a kilépését. Elhisszük, hogy normális demokráciákban az, aki nem érti: kríziskezelés idején a krízis diktál, s a diktátumok nem a kezelésére szövetkezők jó- vagy rosszindulatából, hanem a kritikus helyzetek felismeréséből következnek, csak az ellenzék vicces kedvének köszönheti a „szabadságharcos” elnevezést.

Mi is nagyon szégyelljük, de sajnos az a helyzet, hogy nálunk a dolog fordítva áll. A „szabadságharc” szó copyrightja épp hogy a miniszterelnököt, valamint az ő hűséges, ellenzékinek csöppet sem mondható sajtóját illeti. Ez utóbbiak egyikében (Magyar Nemzet) például folyó hó 14-én a hitelminősítőkkel kapcsolatban „Bosszú a szabadságharcért” címmel tettek közzé IMF-ellenes cikket, most pedig ugyanott a „Szabadságharc után” címmel siratják az elveszett ellenállást. (Aggódunk is nagyon, hogy Önök a szerzői jog elvitatásával esetleg súlyosan megszegték a 2010. évi CIV. törvény – a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól – 4.§ (3.) bekezdését, amelynek értelmében „a sajtószabadság gyakorlása (…) nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével”. Javasoljuk, hogy mielőtt bekerülnek a Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság Tartalomfelügyeleti Főosztályának célkeresztjébe, sürgősen korrigálják a hibát. A legjobb, ha közzétesznek egy helyesbítést, amelyben rögzítik, hogy akkor tehát Orbán Viktor nem a vicces kedvű ellenzéki lapok jóvoltából szabadságharcos, hanem a saját önmeghatározása révén és tényleg.)

A másik oldalon viszont az ellenzéki sajtót semmiképp sem illetik meg effajta szerzői jogok. Mi több, azt sem lehetne elmondani, hogy ez a sajtó egyáltalán viccelődne vagy gúnyolódna. Az ellenzéki sajtó halálosan komolyan veszi a kormány tetteit és szándékait, és még véletlenül sem aggat komolytalan vagy irreális elnevezéseket sem Orbán Viktorra, sem a kormány tagjaira. Egyszerűen a tényeket közli. Íme, épp az IMF-fel kapcsolatban máris egy kiváló példával szolgálhatunk. A Népszabadság épp az Önök cikkével egyidőben számolt be arról, hogy a miniszterelnök rendszeres hadüzeneteitől függetlenül milyen jó a viszony az IMF hús-vér tagjai, konkrétan a budapesti képviselői és a fideszes gazdaságpolitikusok között. Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkárnak, illetve Rogán Antalnak kifejezetten jó a szakmai, de a személyes kapcsolata is például Irina Ivascsenkóval, az IMF budapesti állandó irodájának vezetőjével. A lap megbízható forrásból tudja, hogy rendszeresen folytatnak informális beszélgetéseket, s azt is lehet tudni, hogy „egy alkalommal a fideszesek szereztek bébiszittert Ivascsenkónak”.

Kérjük azonban, hogy ezeket az információkat, ha lehetséges, ne osszák meg az olvasóikkal, mert van nekünk bajunk éppen elég. Fogalmunk sincs például, hogy az övéi elárulták-e a miniszterelnöknek: ha továbbra is ellenségnek képzeli az IMF-et, és nem a realitások alapján tárgyal, hanem fantomra lövöldöz, akkor nemhogy bébiszittert nem tudunk majd szerezni, de pelenkát, sőt, újságpapírt, kenyeret, gázt és áramot sem. És ha Önök ezt csupán a mi ellenzéki sajtónk viccének tekintenék, az nagyon rosszul esne nekünk.

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!