Együttműködési diktátum
- Részletek
- Napi apró
- 2010. máj. 17. hétfő, 12:30
- Lánczos Vera
Ma a 2010-es választáson győztes pártszövetség a Parlament elé terjeszti elfogadásra A nemzeti együttműködés nyilatkozatát*.
Nem fog nehézségbe ütközni az ajánlat teljesítése, mert megvan hozzá a szükséges kétharmada az ajánlóknak. Már abban is van valami pikáns, hogy a Nemzeti együttműködés címet viseli egy olyan nyilatkozat, amelynek az elfogadásához semmilyen együttműködésre nincs szükség.
Így kezdődik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
(Közbevetőleg: Nem lehetne belevenni azt is, hogy legyen végre jó idő is? Már napok óta esik, ítéletidő van. A kétharmad megvan hozzá, igazán beleférhet.)
Ám – fordítsuk komolyabbra a szót – hiába hívjuk együttműködési nyilatkozatnak azt, ami úgy fogalmaz, hogy „legyen”, majd a nyilatkozók önmaguk elfogadják, mindenki nevében. Mert ha így lesz, akkor ez diktátum. Ha pedig diktátum a béke és az egyetértés, akkor a középső szót: szabadság, nyugodtan el lehet felejteni. A szabadságból ugyanis az következik, hogy a békére, egyetértésre közös akarattal törekszünk, mások – mindenki – szabadságát is elismerve.
Vannak ismereteink arról, hogy a győztesek gyakran átírják a történelmet. Ha egy választási győztes egyoldalúan elfogadott nyilatkozatban közli velünk, hogy mi történt az elmúlt 20 évben, annak semmi köze a szabadsághoz. Annak meg végképpen nincs, hogy egy választási győzelmet a régi rendszer megdöntéseként és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének megalapításaként aposztrofáljanak, mondván, hogy a magyar nemzet kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt arra, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a ezt a rendszert. Ez – mondják a győztesek – „Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.”
Hm. Lehetőség és elvárás – így együtt? Ha elvárás, akkor van lehetőség másra is, mint teljesíteni? És mi van azokkal, akik nem gondolják együttműködésnek azt, amiben „elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítják” őket, hanem szeretik eldönteni maguk, hogy mivel és kivel akarnak vagy érdemes együttműködni?
Vannak politikamagyarázók, akik szerint nem kell az egészet komolyan venni. A Fidesz píárosai alkottak egy nagyot, a nemzeti együttműködés rendszere csupán nyelvi lelemény. Felesleges felkapni a fejünk, ebbe csak az üldözési mániában szenvedő hivatásos rettegők látnak bele többet, netán közjogi konzekvenciákat.
Ehhez csak annyit, hogy ha nem is levezethetők közjogi konzekvenciák közvetlenül ebből a zavaros rendszerváltási elméletből, a metódus alapján bármikor elképzelhető az alkotmányozás is, ezen az alapon. De ettől függetlenül jellemző az új kormányzó hatalomra a „píár-teljesítmény”, ugyanis az pontosan tükrözi a győztes pártszövetség politizálási stílusát, habitusát. Kimerül abban, hogy nyelvi leleményeket adnak el nekünk politikai programként, és diktátumokkal próbálnak ehhez a valódi nemzeti támogatást szimulálni.
*A nemzeti együttműködés nyilatkozata:
„Legyen béke, szabadság és egyetértés. A 21. század első évtizedének végén negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a nemzeti együttműködés rendszerét
Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. A nemzeti együttműködés rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák a saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit. Magyar Országgyűlés 2010.”
(Lánczos Vera)
