Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 23.

• Nyomtatás

Részletek

2011. november 25. péntek, 02:37

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2011. november 23-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy nem tudtuk megnyugtatni a piacokat. A forint ismét gyengült, Orbán Viktor pedig egyenlőre nem akarja meneszteni Matolcsy Györgyöt. Meddig romolhat a helyzet?

Másik témánk, hogy a Corvin-láncot feltámasztja, a Nagy Imre-érdemrendet megszünteti a kormány. Egykori komcsik kíméljenek?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy leváltják a Legfelsőbb Bíróság elnökét is. Állítólag az Orbán-kormánynak címzett bírálatai miatt. Dicsérni szabad?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy mintegy 1500-an léptek át eddig a Demokratikus Koalícióba az MSZP-ből. Sok vagy kevés? Közben a Tárki közvélemény kutatónál is megelőzte az MSZP-t a Jobbik, még ha a hibahatáron belül is. De hol a hiba?

És végül mit gondolnak arról, hogy az Uzsoki kórházban haldokló rákbetegeket segítettek halálba túlzott morfium adagokkal? Gyilkosság vagy kegyes halál?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Most, hogy a győztes csata után letettük a fegyvert és visszamentünk a Nemzeti Valutaalaphoz, Ön szerint sámánra van szüksége az országnak vagy törzsfőnökre?

Kósa Lajos: - Mielőtt belebonyolódnánk ebbe, igazából mi a Valutaalap tagjai vagyunk már a hetvenes évektől kezdve, ha jól emlékszem.

- Nyolcvanas évek eleje.

- Nyolcvanas évek elejétől, hetvenes évek végén kezdődtek el a tárgyalások. Azóta nem hagytuk el a Valutaalapot, tehát nincs hova visszamenni. Érti?

- Nem, nem értem. Ön is tudja, hogy kipateroltuk őket. Nem léptünk ki a Valutaalapból, de kipateroltuk őket. Nem volt rájuk szükségünk.

- Nem. Azt mondtuk, hogy az a típusú finanszírozási szerződés és konstrukció, amit a magyar kormánnyal korábban kötöttek – egész pontosan Gyurcsány Ferenccel meg Veres Jánossal – nekünk nem jó, ellentmond az érdekeinknek, azt köszönjük szépen, nem kérjük. Egyébként ettől függetlenül benne maradtunk a Valutaalapban, működésében részt vettünk, befizettük a tagdíjat. A Valutaalapnak vannak mindenfajta szolgáltatásai a tagjai felé, azokat igénybe vettük.

- Kormányváltás után, Szapáry György – későbbi washingtoni nagykövet akkoriban még Orbán Viktor tanácsadója – azt mondta, hogy a hitelszerződésünk lejárta után az új kormány elővigyázatossági típusú szerződést szeretne kötni a Valutaalappal, ezt Matolcsy György is megismételte, és most mintha ugyanott tartanánk. Miért kellett őket közben kipaterolni? Miért nem lehetett ezt tavaly nyáron megkötni?

- Ehhez változni kell a Valutaalapnak is. Azért bizonyára észrevette, hogy a Valutaalap élén például személycsere történt.

– De ebből nem következik a szervezet politikájának megváltozása.

- Láttunk már ilyet, hogy az egyik miniszterelnök elmegy, a másik jön. Adott esetben még a kormányt támogató pártok összetétele sem változik, mégis más a kormány munkája.

- Ez így van. De a Valutaalapé miben változott?

- Én úgy látom, hogy a Valutaalap – nagy szervezet természetesen –, lassan mégiscsak mintha módosítaná azt az álláspontját, amit korábban vitt, nevezetesen, hogy a legfontosabb szempontja egy ország fizetőképességének fenntartása volt és nem volt tekintettel arra, hogy az általa javasolt esetleges megoldások egyébként nem ássák-e alá az adott országnak azt a politikai stabilitását, ami szükséges az intézkedések végrehajtásához. Tehát én azt látom, mintha a Valutaalap is egy kicsit visszakanyarodott volna az alapítás kori álláspontjához, vagy mintha ahhoz közeledni látszana. Mert amikor a Valutaalapot létrehozták, akkor nem az volt a missziója, hogy a népet nyúzva és sanyargatva tartsa fenn az országok fizetőképességét, hanem a bajba jutott országok megsegítésével segítsen a politikai egyensúly és ezen keresztül a béke fenntartásában.

- Azt akarja mondani, hogy tavaly nyár óta – nem utolsósorban a magyar kormány nem ortodox lépései következtében – a Valutaalap belátta, hogy eddig rosszul politizált és akkor inkább közeledik a magyar kormány álláspontjához?

- Nem. Biztos, hogy nem mondtam ilyet.

- Ezt akarta-e mondani?

- Nem. Inkább azt akartam mondani, hogy biztosan a Valutaalapnál is észrevették, ha kikukkantottak a manhattani irodájuk ablakából…

- Washington. Nem New Yorkban vannak, ők, hanem Washingtonban.

- De van nekik a Wall Streeten is irodájuk, ha jól emlékszem. És ott biztos észrevették, hogy a „foglaljuk el a Wall Streetet” mozgalomnak – aminek exponenciálisan növekvő a népszerűsége például az Egyesült Államokbeli választók körében – mindenfajta követelései vannak. Szemmel láthatólag nagyon sokan a világban rokonszenveznek ezzel. A Valutaalap is egy szervezet, azért érik külső benyomások. Lehet, hogy a magyar is egy pici nyomás volt. Nyilván az amerikai történések, Obama elnök nyilatkozatai súlyosabban esnek latba, mint a magyar kormány megnyilvánulásai. De kétségtelen, hogy a világban a világválság után kibontakozó megoldási javaslatok aláásták a Valutaalap széles tömegeknél lévő népszerűségét, ha egyáltalán volt korábban ilyesmi. Én azt gondolom, hogy helyesen a Valutaalap is kalkulál ezekkel. Nem azt akarom mondani, hogy ezt mi csináltuk. De azt nem lehet nem észrevenni, hogy például a pénzügyi közvetítő intézményrendszer működtetésében résztvevő nemzeti szervezeteknek is változik a megítélésük, a mozgásterük. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a hitelminősítők vagy az ilyen szakértő cégekkel kapcsolatban az Európai Unió elnöke ilyen nagyon súlyos bírálatokat intézzen. Most meg szinte tulajdonképpen természetes annak kapcsán, hogy olyan dolgok történtek, ami minimum szokatlannak mondható, de inkább azt mutatja, hogy itt valami másról van szó.

- Kinéznek a washingtoni irodájuk ablakából, nem a New York-iból, látják a tévében, hogy el akarják foglalni, aztán látják azt is, hogy a New York-i rendőrség megelégeli ezt, s kitakarítja a Wall Streetet, elviszi a tüntetőket.

- Tessék megnézni az internetet, ez nem árt a mozgalomnak, hanem használ.

- Igen. De térjünk vissza azért az alapkérdéshez. Akár a Valutaalap hasonult hozzánk, akár mi őhozzájuk, Ön szerint most ebben a helyzetben sámánra van szükségünk vagy törzsfőnökre? Tudja, miért kérdezem? Ön ne tudná? A hallgató nem biztos, mert Ön 2006-ban azt nyilatkozta Orbán Viktorról, hogy ő egy sámán inkább, és lehet, hogy az operatív irányítás inkább törzsfőnöknek való.

- Nem ezt mondtam egész pontosan, de ehhez hasonló. Lehet így is értelmezni. De én nem mondtam, hogy sámán.

- Idézem Önt, ha gondolja. „Orbán Viktor a magyar politikai mezőny egyik legtehetségesebb alakja, a jövőben is ő lehet a jobboldal kovásza. De táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak. A magyarság korai évszázadaiban úgy élt, hogy a táltos ideológiát adott, a törzsfő pedig vitte a napi ügyeket.”

- Most itt ez a szereposztás a miniszterelnök és a pénzügyminiszter között. Nem szabad minden hasonlatot túlfeszíteni, akkor elveszítik az értelmüket.

- Szóval Orbán Viktor ideológiáját viszi a napi ügyekben Matolcsy György. Ez még rosszabbul hangzik.

- Nem. A kormánynak van egy vezetője. De most tényleg azzal akar engem fárasztani, nem beszélve a nagy tiszteletű hallgatókról, hogy ilyen hülyeségekről beszélgetünk?

- De ez egy nagyon szellemes hasonlat volt annak idején és tartalmilag is nagyon sokban találó.

- Igen, csak a helyzet a következő. Biztos rengeteg ideje van, mert ezzel foglalkozik, hogy ezt a műsort vezeti.

- Ez csak kétórás műsorom, igen.

- Igen, de lehet, hogy a hallgatók nem pont a sámán versus törzsfőnök kérdésén át kívánják látni azt, hogy mondjuk hogyan változik az önkormányzati törvény, a közoktatási törvény, a devizahitelesek ügye stb. Azt nem értik. Mi most csupa ebből a szempontból irreleváns dologról beszélünk.

- A Valutaalap azért nem irreleváns.

- Nem, az nem irreleváns, de most nem a Valutaalapot mondtam, hanem ezt a sámán kontra törzsfőnököt.

- Gondoltam, hogy röviden megválaszolja és akkor tovább léphetünk.

- Tudja mit? Röviden megválaszolom. De. Menjünk tovább.

- Jó, értettem, a hatásszünet is meg volt. Akkor annyit mondjon nekem, hogy a Valutaalaphoz való visszamenetel döntése nem okozott a Fideszen belül meghökkenést? Mert a Fidesz-közeli vagy kormánypárti sajtóban egészen döbbenetes hullámokat vetett, világosi fegyverletételről írtak.

- Ha valamiből nem jöttünk el, akkor nem lehet visszamenni. Ön bizonyára tökéletesen bírja a mi nagyon szép nyelvünket. Akkor lehet visszamenni valahova, ha abból eljövök. Ha a Valutaalapnak mindig is tagjai voltunk, akkor nem tudunk visszamenni, mert ahhoz el kell jönnünk, de nem jöttünk el. A Valutaalapnak bizonyos szerződéses konstrukcióját nem fogadjuk el, más ügyben meg együttműködünk velük, tárgyalunk velük. Ha ezt elmenetelnek aposztrofálja, akkor megtéveszti a hallgatóit. Az a kérdés, hogy ez-e a szándék. Mert akkor azt mondom, hogy én ezt nem szívesen támogatnám, mert a hallgatók a legfontosabbak.

- Helyes. Azért Ön a riportalany, hogy nyugodtan megcáfolja, amit én mondok. De szerintem az az ellentétpár, amit Ön felvázolt, az a kilépés és az újból belépés ellentétpárja.

- Mit kell csinálni ahhoz, hogy valahonnan valahova visszamenjek? Nem el kell onnan jönni előtte?

- Eljöttünk.

- De nem jöttünk el. Benne vagyunk a Valutaalapban. Hát hogy jöttünk volna el?

- Benne vagyunk. Csak éppen attól az együttműködéstől jöttünk el, amit elkezdtünk, nem akartuk tovább folytatni. Pedig úgy látszott, hogy szükséges.

- Látja ez a baj, hogy most én értem az Ön szakmáját és mindenképpen valami bombát kell mondania, hogy szellemesnek is tűnjön meg jól meg is tévessze a hallgatókat, de rosszul fogalmaz.

- Meg is tévesszem? Nem, én tájékoztatni szeretném a hallgatókat, nem megtéveszteni.

- Akkor viszont fogalmazzon pontosan. Ön olyan remek újságíró, egészen biztos érti, hogy ha az ember egy szervezet valamilyen együttműködését valamilyen keretek között nem fogadja el, az mit jelent. Mi azt mondtuk, hogy azt a szerződést, amit Gyurcsányék kötöttek a hitelfelvételről – nincs 13. havi nyugdíj, nincs 13. havi fizetés, csökkenteni kell a reálbéreket, egy csomó megszorítást kell alkalmazni – nem fogadtuk el. De ez nem azt jelenti, hogy akkor semmi együttműködést nem fogadunk, csak ezt nem fogadtuk el. Ezt is mondtuk, ebből nem kérünk. De a Valutaalapnak ettől tagjai maradtunk, a Valutaalappal számos dologban együttműködünk és egyébként például részt veszünk a Valutaalap által nyújtott szolgáltatások szervezésében, igénybevételében stb. Ha van más lehetőségünk, ami az ország érdekében van, akkor miért baj, ha a Valutaalappal együttműködünk, de nem egy olyan brutális szerződési feltételrendszerben, amit Gyurcsányék habozás nélkül elfogadtak? Mert ez a helyzet.

- Hirtelen kitört egy óriási világválság és Magyarország finanszírozhatatlanná vált. El kellett vállalni, de 2010-ben, amikor Önök átvették már a kormányzást, akkor Magyarországon a reálbérek növekedtek. Akkor már nem csökkentek, a megszorításoknak lényegében vége volt. Erre mit tud mondani?

- Hát hogy ezt honnan vette?!

- Meg kell nézni. A Központi Statisztikai Hivatalból.

- A helyzet a következő. Amikor a kormány hivatalba lépett, akkor durván volt egy ötszázmilliárd forintos lyuk a költségvetésen, ami azt jelentette, hogy a bevételek és a kiadások közötti különbség tervezetéhez képest ennyi volt még a különbség.

- De ezt Önök mondták, se a Költségvetési Tanács, se az Európai Bizottság, se a Magyar Nemzeti Bank nem mondta.

- A helyzet az, hogy amikor a kormány bemutatta ezeket a tényeket, például a brüsszeli bizottságnak, akkor a brüsszeli bizottság ezt elfogadta. Ha nem fogadta volna el, hanem azt gondolják, hogy mi itt trükközünk, és ez nem igaz, akkor egyébként Magyarországtól nem fogadták volna el azt, hogy válságkezelési különadókat vezessen be mindjárt az elején. Mert azt senki nem nyelte volna le.

- De ebbe nem is volt beleszólásuk. Azóta, amióta van, már nem fogadják el.

- A nemzetközi szervezetek, például a brüsszeli bizottság is azt mondta, hogy ők elfogadják vagy tudomásul veszik a bankadó tényét, csak azt nem fogadják el, hogy a Fidesz kormány nem vállal garanciákat jó előre, hogy milyen ütemben és milyen határidőre vezetik ki a rendszerből ezt a különadót. Ha nem fogadták volna el azt, amit mi bemutattunk, hogy mekkora a hiány, és még ezenkívül milyen olyan tételek vannak a költségvetésben, amivel jó előre lehetett tudni, hogy majd ki kell fizetni, csak egész egyszerűen elsummantották a költségvetés-tervezésben, tehát nem írták bele tudatosan azokat a számokat, amiket be kellett volna írni. Például amit a magyar kormánynak most kell majd kifizetni az áfa-visszatérítéssel kapcsolatban.

- De az éppen az első Orbán-kormány intézkedésének következménye. Nem lehetett tudni, hogy azt mikor vonatják vissza Magyarországgal. Most vonatták vissza. Hogy lehetett volna benne a tavalyi költségvetésben?

- Egy felelős a magyar kormány, mint ahogy nem volt az Bajnai idején, akkor lehetett tudni, hogy a 2011-es évben egy összegben ez hallatlan nehéz lesz visszafizetni, tehát felkészülünk rá. Ön is előtakarékoskodik, ha olyan kiadása esedékes, amit egyből nem tud kifizetni. Tehát az, amit Ön mond, az egyszerűen a költségvetésre nem volt igaz. Másrészt 2008-ban az országot nem virágzásában érte a finanszírozási válság, hanem egy olyan periódusban, amit egyébként maga a miniszterelnök jellemzett úgy, hogy olyan böszmeséget, amit Magyarországgal csináltak a szocialisták, Európában még nem követtek el. Szó szerint ezt mondta.

- Ez 2006 tavaszáig így volt, de aztán megpróbáltak spórolni. De nem volt virágzás 2008 őszén, egyetértünk.

- És 2006, 2007-ben minden szempontból romlottak az ország makromutatói.

- Nem, nem minden szempontból.

- A reálkeresetek romlottak.

- A reálkeresetek romlottak, de az államháztartási hiány jelentősen csökkent.

- És az eladósodásunk is jelentősen nőtt folyamatosan.

- Ez kétségtelen.

- És ezért mondjuk, hogy a 2010-re az ország eljutott a szakadék szélére a szocialisták kormányzásának köszönhetően.

- Ezért mondják, én politikailag meg is értem Önöket, de sajnos most ugyanott tartunk, hogy 82 százalék az adósság a GDP-hez viszonyítva, miközben már a magánnyugdíjpénztári vagyon felét beleölték az államadósság csökkentésbe.

- Bizonyára észrevette, hogy hívják ezt. Az a folyamat, ami meghatározza az európai valuták és – igen a svájci is ebbe érthető – az amerikai dollár egymáshoz való viszonyát, árfolyam-különbözetét, az nem a magyar kormányon múlik.

- Ebben azt hiszem, nem értünk egyet, de az hagyján, hogy Ön nem ért egyet velem, de a nemzetközi szakértők is azt mondják, hogy nem véletlenül csökkent a forintárfolyam sokkal inkább, mint a térség más valutáié, mert a magyar kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt a forint támadhatóvá vált.

- De ez ráadásul nem is igaz, mert egyébként a magyar valuta és a szomszédos országok valutái – Szlovákiát leszámítva, az euróban fizet – teljesen szinkronban mozognak.

- Nem. A forint húsz százalékot csökkent az euróhoz képest, a zloty meg a korona körülbelül tízet.

- Ha ilyen nagyon rövid időtávot vesz ebben figyelembe, akkor az eltérések nagyok. Ha hosszú idő átlagát nézi, tehát tendenciákat néz, akkor az a helyzet, hogy látszik, hogy az összes valuta szinkronban mozog és a belső eltéréseket az határozza meg, hogy egyes országokban milyen a pillanatnyi gazdaságpolitika vagy éppen a politikai klíma hogyan alakul. De hosszú idő átlagában – amiből ki lehet indulni elemzés szinten – együtt mozognak.

- Ön azt mondta és többször is ide jutottunk, hogy a Nemzetközi Valutaalap változtatta meg a hozzáállását és a politikáját.

- Én ennek egyébként örülök.

- A magyar kormányé is változott? Azzal, hogy most nem visszamentünk, hanem ott vagyunk, csak most egy újfajta hitelt kérünk.

- Most nem hitelt kérünk, hanem egy biztosítékrendszert szeretnénk.

- Biztosítás nincsen. Ez nem biztosító társaság, hitel van. Mindegyiket hitelnek is nevezik.

- Nem.

- Hitelkeretnek. Credit Line-nak.

- Nem. Tudja, hogy mi a különbség a hitelfelvétel…

- A felvétel és a nem felvétel között tudom, de azért ez egy hitelkeret. Azt kell megszabniuk. Van egy ilyen hitelkeret.

- Nem ezt akartam kérdezni. Még kétszer próbálja meg kitalálni, vajon mit kérdezhettem volna. Ha nem jön össze, akkor kénytelen leszek elmondani.

- Ja, hogy Ön kérdezett volna?

- Magától, egy jó kis piros almát adtam volna, ha kitalálja, hogy mit akartam kérdezni.

- Tudja, hogy szeretem az almát, azért. Mondja, természetesen.

- Na mit akartam kérdezni, próbálja meg kitalálni. Én szívesen beszélgetek erről.

- Én nem tudtam, hogy Ön kérdezni akar. Azt hittem, hogy az a szereposztás, hogy én kérdezek.

- Igen, csak én azt hittem, hogy beszélgetünk. Mert Ön például nemcsak kérdez, hanem megfogalmaz egy állítást és utána hallgat, hogy én kommentáljam. Ez egy normális beszélgetési lehetőség. Beszélgetésekben biztos tudja, hogy az is egy műfaj, hogy visszakérdeznek. De ez nekem tilos?

- Dehogy tilos.

- Hú de király. Akkor a következőt kérdezem. Tudja mi a különbség a hitelfelvétel és a bankgarancia-kérelem között. Igaz?

- Igen.

- Most körülbelül ez a különbség áll a mi szándékunkban. Gyurcsányék hitelt vettek fel, mi pedig bankgaranciát szeretnénk kötni. Ahhoz hasonló megállapodásra törekednénk, ami nem hitel. Ehhez nem kell más, hogy elmagyarázzam, Ön is tudja, hogy ez nem hitel.

- De úgy hívják, hogy credit, az hitelt és hitelkeretet jelent. Azzal a különbséggel, hogy nem szükséges felvenni azt a hitelösszeget, mert az országnak momentán erre nincs szüksége, ezért azt egy másfajta hitelnek nevezik.

- Szép magyar nyelven bankgaranciának. De beszélhetünk angolul is, csak nem fogják érteni a hallgatók. Tehát kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a magyar nyelv szabályaihoz, mert szerintem magyarul beszélünk.

- Elővigyázatosság. Ha valami történne, akkor fel lehet venni.

- Ez tipikusan a bankgarancia. De akárhogy is hívják, a két dolog között rendkívül nagy különbség van. Arról nem is beszélve, hogy mi elmondtuk azt is, hogy melyek azok az alap-saroktényezők, amiből nem tudunk engedni. Mert egyébként, ha a korábbi feltételek szerinti hitel megállapodást akarnánk kötni a Valutaalappal, amit nem szeretnénk, akkor egy csomó mindenben, ami a magyar emberek javára szolgál, vissza kéne lépni. És az nem jó szerintem, hanem rossz. Ezért nem kéne visszalépni. Nem kellene elengedni az egyenes adót, nem kellene a családkedvezményt feladni, nem kellene feladni a válságkezelési adókat, nem kellene feladni azt, hogy Magyarország a reálértékben meg tudja őrizni a nyugdíjakat és ezért a nyugdíjak tudnak emelkedni. Ezeket mi nem szeretnénk feladni, a Valutaalap pedig, amikor a Gyurcsányék szerződtek velük, ezek voltak az elsők, amiket kikötöttek, hogy ez nem lehetséges. Sőt, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a nyugdíjak csökkenjenek. Mi meg azt mondjuk, hogy ebből nem engednénk itt Magyarországon. A környező országokban szinte mindenütt csökken a nyugdíj, nálunk minimum a reálértékét megőrzi.

- Tehát azt mondja, hogy az Orbán-kormány politikája nem változott és nem változik annak ellenére, hogy tavaly nyáron nem akartak elővigyázatossági hitelkeretet vagy hitelszerződést kötni – vagy nevezzük, ahogy Ön akarja bankgaranciának –, most meg mégis akarnak.

- A helyzet az, hogy a kormány céljai semmiképp se változtak. A kormány az eszközöket a szerint próbálja használni, hogy mi látszik a céljai eléréséhez jónak. Az IMF nem, az együttműködés semmiképpen sem cél, az egy eszköz. Ha hasznos, használjuk, ha nem hasznos, nem használjuk. Ha meg tudunk úgy egyezni egy bankgarancia-megállapodásban az IMF-fel, és az jó a magyar gazdaságnak, segíti a stabilitást, akkor jó, akkor megtesszük, és erre kell törekednünk.

- El tudja képzelni, hogy nem egyeznek meg?

- Most nem fogom tudni Önnel lefolytatni az IMF-fel folytatandó tárgyalásokat.

- Én most csak a képzeletére kérdeztem rá. El tudja-e képzelni, hogy nem lesz megegyezés?

- De.

- Másodszor mondja ezt a de-t eldöntendő kérdésre, igen vagy nem. De Ön azt válaszolta, de. Úgyhogy nem tudom, hogy most sámánra van-e szükségünk vagy törzsfőnökre, megállapodásra vagy nem megállapodásra.

- Ön is itt él Magyarországon. Egy felelős politikus ilyen kérdésre bármit mond, azzal mattot ad magának. Most miért is ragaszkodik ehhez? Én ennél humánusabb ember vagyok, és azt tanácsolom Önnek, hogy sose harapjon rá a köszörűre. Az nem jó.

- Én nem is a köszörűre haraptam rá, hanem az Orbán-kormány lépésére és gondolom azért, hogy tudjuk, hogy hol élünk, ezt jó volna tudni.

- Dehogyis. Most feltett egy kérdést, aminek a megválaszolása mindenképpen káros. Ráadásul a relevanciája zéró.

- Csak akkor zéró a relevanciája, ha azt feltételezzük, hogy nincs igazán választási lehetőség. Ha már odafordultunk, meg kell egyeznünk, mert a magyar társadalom, a magyar gazdaság érdekeit szolgálja.

- Olyan, hogy meg kell egyeznünk, olyan biztos nincsen. Mert a magyar kormány, úgy tudom, egyelőre a szuveneritását nem adta fel. Vagy történt valami?

- Most is saját önszántából ment a Valutaalaphoz megegyezést keresni. Senki nem kényszerítette rá.

- Ha a Valutaalap eszköz, amit tudunk a saját érdekeinkben használni, akkor bankgarancia kérdésben szerintem ez lehetséges. Olyan megállapodást nem fogunk tudni kötni a Valutaalappal, amit a Gyurcsányék kötöttek, mert akkor például csökkenteni kellene a nyugdíjakat. Meg kellene szüntetni a gyermekek után járó adókedvezményt. Fel kellene számolnunk a válságadókat. Meg kellene szüntetnünk az egyösszegben, kedvezménnyel rögzített árfolyamon történő devizahitel-törlesztés intézményét. Egy sor ilyen lépést kéne tennünk, nem tudnánk gazdaságösztönző lépéseket megtenni. Vissza kéne venni a KKV-szektor számára megfogalmazott tízszázalékos adókönnyítést. Egy sor dolgot, amit nem akarunk megtenni. Olyan szerződést nem tudunk kötni, mert akkor feladnánk azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni, és az világos, hogy olyan eszközt nem szabad használni a célok elérése érdekében, ami ezt lehetetlenné teszi. Hát ez egyszeregy. Ebben az értelemben tárgyalunk a Valutaalappal, és azokkal a paraméterekkel, amikről beszélgettünk, próbálunk egy bankgarancia megállapodást kötni. Ilyen egyszerű. És ez vagy sikerül vagy nem sikerül.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ön a vezetője annak a programtanácsnak, amely az MSZP új, hosszabb távra szóló programját dolgozza ki, és ennek elkészült egy új változata. De közben zajlott az élet és többek között már abban sem lehetünk biztosak, hogy az MSZP MSZP-ként megéri-e azt az időt, amíg elfogadhatja a saját új programját. Mert az új alaptörvényhez fűzött – nem is értem a kifejezést – átmeneti rendelkezések, hiszen öt vagy hat hét múlva életbe fog lépni az alaptörvény, oszt jónapot, de mindegy, átmeneti rendelkezésekben gyakorlatilag azt mondja ki egyelőre csak a Fidesz, aztán majd valószínűleg a parlament, hogy az MSZP bűnös szervezet, amelynek minden olyan bűnben, amit jogelődje, az MSZMP elkövetett, osztoznia kell és felelősséget kell értük vállalnia. Szóval azon kívül, hogy elég abszurdnak hat mindez, nem rázta-e meg komolyan Önöket, hogy itt valóban veszélyben van a létük is?

Lendvai Ildikó: - Valóban, ez az úgynevezett átmeneti rendelkezés éppenséggel nem átmenetileg, hanem tartósan nyilvánvalóan az MSZP politikai és ne adj’ isten jogi likvidálását tűzi ki célul. Komolyan vettük. A szándék tudniillik komoly, még akkor is, ha részben nyilván figyelemelterelést szolgál. Nem véletlen, hogy nem az eredeti alaptörvénynél vagy nem három héttel előbb jutott eszükbe, hanem éppen most, amikor ezt a kínos visszakullogást az IMF-es tárgyalóasztalhoz el kellett követniük.

- Biztos, hogy ezért mentették be az alaptörvénybe? Azért gondolja meg, hogy az alaptörvény nagy nemzetközi figyelem középpontjába került, vizsgálta az Európa Tanács Velencei Bizottsága, az Európai Parlament. Ha még az is benne lett volna, hogy az MSZP-t bűnös szervezetté kell nyilvánítani, minden felelősséget rá kell terhelni, ami ’56-tól, sőt nem is ’56-tól, hanem ami ’48 után történt, mert gyakorlatilag a Rákosi-korszak bűneiért is felelőssé tették az MSZP-t, az biztos, hogy Európában és a különböző nemzetközi szervezeteknél óriási botrányt váltott volna ki. Jóval nagyobb figyelmet keltett volna, mint mindaz, ami miatt az alaptörvényt elmarasztalták. Így most átmeneti rendelkezésként ki a fene figyel rá a világban?

- Igaza lehet, valószínűleg ez is szerepet játszott. Más kérdés az, hogy ha azt hitték, hogy ezt stikában, átmenetnek nevezve meg lehet csinálni, akkor megint abba a szokásos fideszes rövidlátásba estek bele, mintha Hegyeshalomnál le lehetne húzni a redőnyt, elsötétíteni az országot és senki nem látná, mi történik. Hozzáteszem és ezt vállalom is, hogy mi is felhívjuk rá a figyelmet. Európai parlamenti képviselőink küldtek el egy levelet képviselő társaiknak a törvényjavaslat rövid összefoglalójának angol fordításával, különösebb kommentár nélkül, de maga a fordítás mutatja a dolog képtelenségét. És talán még egy ok lehetett az Ön által említett mellett, ami miatt nem az eredeti alaptörvény szövegébe fogalmazták ezt bele. Ott mégiscsak – igaz, csak látszatban és nem tartalomban – holmi nemzeti együttműködést próbáltak kreálni, legalábbis szavaik szerint. Tudja, én a hetvenes évek közepén léptem be az MSZMP-be, egyéb bűneim is vannak, mert én még dolgoztam is az apparátusában. De nem a személyes része az érdekes. Mindezt csak azért mondom, mert az én tagkönyvem akkor az egymillió valahányadik, ötven-valahány ezredik sorszámot viselte. Nyilván egy időben, mint tudjuk, hét-nyolcszázezer párttag lehetett. De ezzel együtt ez a nagy szám is jelzi, hogy túl sok emberbe rúgtak volna akkor bele, amikor épp a nemzeti összefogásról papoltak. És akkor még bele sem számítottam a KISZ-t vagy az Úttörő Szövetséget, amelyet a törvény szintén szövegszerűen bűnösnek kiált ki, mert az mondja, hogy minden olyan szervezet bűnöző szervezet, ami a kommunista ideológia jegyében született. KISZ-es szinte mindenki volt negyven év alatt.

- Igen. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy ez is a szociális konzultáció része lett volna és Orbán Viktor küld egy levelet Orbán Viktor egykori KISZ-tagnak, hogy vajon bűnös szervezetnek minősítsék-e…

- És bűnös tagnak.

- Igen.

- De az, hogy tudjuk az okokat vagy feltételezünk a figyelemelterelésen túl más, valóságos okokat is, amik éppen most jutottak eszükbe, ez persze nem változtat azon, hogy ez a dolog komoly. Nyilván mérlegelik, még kicsit szondázzák a hazai meg a nemzetközi visszhangot. De éppen az Önök rádiójában mondta el Bárándy Gergely, jogászokkal konzultálva, hogy voltaképpen nem is kéne újabb törvény, ha ez a mostani rendelkezés életbe lép, akkor bárki feljelentheti vagy az ügyészség hivatalból is eljárhat és kezdeményezheti az MSZP betiltását. Hiszen nemcsak hogy bűnös, bűnrészes, hanem azt mondja, hogy törvénytelenül felhalmozott vagyon örököse. Hanyag eleganciával elfeledkezik ez a kijelentés arról, hogy az MSZP helyesen és természetesen az akkori törvényeknek megfelelően – és azok a törvények is helyesek voltak – elszámolt a pártvagyonnal. Ha valaki még emlékszik, hol voltak pártirodák, és arra sétál, ott most bizony talál egy-két helyen MSZP-irodát, Fidesz-irodát, KDNP-irodát és így tovább. Tehát ezek a javak, még egyszer mondom, nagyon helyesen az Antall-kormány rendelkezésének megfelelően bementek a közösbe.

- Nézze, ha valami anyagi konzekvenciája lesz például ennek a lépésnek, majd az alkotmánybíróság visszavonatja, esetleg valamilyen európai bíróság, akkor az ebből következő anyagi hátrányok miatt viszont különadót lehet kivetni.

- Pontosan, mert ugyanez az átmeneti alaptörvényi rendelkezés, ami megint csak nem átmeneti hatályú, azt is tartalmazza, hogy ha a kormány valamit elszúr és akár az alkotmánybíróságra, ahogy mondta, akár az európai szervekre valami kártérítést szabnak ki, azért különadót lehet kivetni. Lehet, hogy mindenkire, lehet, hogy csak a KISZ-tagokra vagy a volt úttörőkre. Ezt most nem tudnám megmondani.

- Az a baj, hogy ez erre a sukorói ügyre nem érvényes, ott ugyanis nem érte kár az államot.

- Huhú, nem is kéne a pert lefolytatni.

- Ugye?

- Egyébként a vicces vagy inkább tragikomikus, illetve inkább tragikus az egészben az, hogy amilyen bűnöket felsorol az MSZMP és jogelődjei bűneként, amik valóságos bűnök és tényleg, mondjuk, ha eltekintek a különböző korszakok különböző jellegétől, akkor mondhatom, hogy ezek bizony a pártállam bűnei. De egy részük, ha valaki akarja, szó szerint alkalmazható lenne az Orbán-kormányra. Hadd idézzek egyet-kettőt, hogy miért felelős az MSZMP és utódjaként az MSZP. „A kizárólagos hatalomgyakorlásra épülő jogrend kiépítéséért. Az ország versenyképességének végzetes lerontásáért, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért. Az európai civilizáció hagyományos értékeinek módszeres pusztításáért. A tulajdonhoz fűződő jogok korlátozásáért. A politikai meggyőződésre tekintettel való hátrányos megkülönböztetésért. A művelődésbe, kultúrába és tudományos életbe való beavatkozásért.” Nem úgy hangzik, mintha egy politikai pamfletből idéznék az Orbán-kormány ellen?

- Igen. Hihetetlen, hogy mennyire nem gondolják át, hogy ha valaki idézőjelek nélkül olvasná, akkor nyugodtan ráolvashatná a mostani helyzetre. De ebből látszik, hogy valóban csőlátás áldozatai, és úgy gondolják, hogy a cső is az övék nyilvánvalóan, és megtehetik. De komolyan számolnak azzal, hogy akár illegalitásba vagy egy másik szervezetbe kell vonulniuk?

- Azzal komolyan számolunk, hogy ha a Fidesz beszorítva érzi magát, a népszerűsége csökken vagy a tőle lemorzsolódók száma nő, vagy akár olyan veszélyt lát, hogy a Jobbik erősödik meg, akkor ezt a fegyvert, ezt a töltött puskát, amit most a falra készül akasztani, bármikor előveheti, és valóban, enyhébb esetben a párt vagyonának elkobzását, durvább esetben betiltását is kezdeményezheti. Különösen akkor, ha már végképp nem törődik az európai demokratikus államok véleményével. Tehát nem zárom ki ezt az esetet, de azért azt az esetet sem, hogy ez durva fenyegetésként és erkölcsi megbélyegzésként lebeg az MSZP fölött. De azt kell mondanom, hogy bizonyos áttételekkel az alkalmazása már meg is kezdődött, és mondták is, illetve volt kedves elmondani a műsor vitára javasolt témái között azt a mai esetet, ami azt bizonyítja, hogy a törvény sugallatának első áldozata éppen Nagy Imre. Őt büntetnék most meg, mert nyilván Nagy Imre is valamelyik elődpárt tagja volt.

- Ezek szerint bűnös volt ő is, ez nyilvánvaló, még ha forradalmár hősként halt is meg. Ezek szerint bűnös volt annyira, hogy törölni is kell a kitüntetések névadói közül. A dolog szintén abszurd, hiszen még a napokban Lázár János egy tévényilatkozatban azt mondta, persze Önöknek szegezve, hogy választaniuk kell Kádár János és Nagy Imre között. Ezek szerint teljesen mindegy, hogy miként választanak.

- Ezek szerint Nagy Imrében is bűnöst választanánk, hiszen nemcsak egyszerűen az történt, hogy éppen most találták időszerűnek – az ég tudja, miért – kormánypárti képviselők, hogy az állami kitüntetésekről, zászlóról és címerről rendelkezzenek. Meg nem mondom, miért az a legfontosabb nekik, hogy mondjuk mostantól törvény legyen arról, hogy a köztársasági elnök a két angyallal ellátott címet használja, a miniszterelnök viszont a cserfaággal és olajággal övezettet. Ez a legnagyobb problémájuk. De ugyanebben a törvényben újrafogalmazzák, hogy milyen kitüntetések lesznek adhatók az állam részéről. Ennek a sugallata az, hogy bevezetik újra a Horthy Miklós által alapított Corvin-láncot, kivezetik, megszüntetik, eltörlik viszont a Nagy Imréről elnevezett kitüntetést. Megjegyzem, az 56-os emlékérmet és emléklapot is, hogy félreértés ne essék. Horthy tehát be, Nagy Imre meg ki.

- 56-tal együtt. Akkor ezek fényében, tudatában az MSZP milyen programot tud megfogalmazni magának? Tegyük fel, hogy mégiscsak életben marad, és minden súlyosabbnak látszik, de azért a valóság ennél egy fokkal normálisabb lesz, és lesz még MSZP, ámde látjuk azt, hogy nincs könnyű helyzetben. A legújabb közvéleménykutatás is azt mutatja, hogy a Jobbik, ha minimálisan is, de megelőzte a Tárkinál az MSZP-t. Szóval mit tudnak ajánlani a választóiknak?

- Nézze, a kérdése sugallatára, hogy van-e értelme programot csinálni, mikor egyfelől fenyegetnek, másfelől a Jobbik erősödik, azt mondanám, hogy most szép lenni katonának. Most van csak értelme igazán az eddigi éveinknél – beleértve a kormányzati éveket és az eddig ellenzékben töltött másfél évet is – vonzóbb és talán mélyebben átgondolt programot adni. Ennek a programtervezetnek most az a lényege, hogy nemcsak az MSZP-nek kell mantráznia a megújulást, nemcsak az MSZP van szükségképpen ellenzékben, új szakaszban, hanem az egész országnak egy új fejlődési szakaszba kellene lépnie húsz, illetve most már huszonegy, huszonkét év után. Nagyon sokat teljesített az ország a rendszerváltást követő első két évtizedben, hiszen kiépült egy dinamikus és nyitott rendszer. De látnunk kell – és sajnos Orbán Viktor és bizonyos fokig a Jobbik éppen ezt lovagolta meg bűnös szándékokkal –, hogy a fejlődés egyenetlen, a társadalom töredezett lett, nagyon nagy társadalmi különbségekkel. És elfogyott a működésből a bizalom, de még a szolidaritás is. Most jön az a második szakasz, amiben meg kell próbálnunk a fejlődést harmonikusabbá tenni. Ezért szokott nemcsak az MSZP, hanem más ellenzéki módon gondolkodó csoport- vagy pártkezdemény is arról beszélni, hogy nem egyszerűen helyre kell állítani a 89-es viszonyokat. Az kevés lesz, mert nagyon jó szándékkal indultunk és jól tettük, hogy elindultunk, de látszik már, hogy mit kell másképp csinálni. Nemcsak folytatni vagy helyreállítani kell a harmadik köztársaságot – és ez nemcsak szómágia –, hanem egy új negyedik köztársaság, egy a korábbinál szolidárisabb Magyarország kell, amiben talán nem lesz ilyen sebezhető a demokrácia. Hiszen ma mindnyájan tudjuk és szerencsére a hallgatók nem kis köre is, hogy mint jelent Nagy Imre kisemmizése, hogy mit jelent ez az új alaptörvény és így tovább. De a demokrácia Magyarországon azért nem válhatott közüggyé, mert intézményrendszere, ami persze sokkal jobb a mostaninál, mégiscsak inkább az elitek demokráciáját tudta megteremteni. Ebben az új korszakban, azt hiszem, az MSZP-nek nem az a feladata, hogy tépje a ruháját és vezekeljen. A hibáit persze elemeznie kell, meg is teszi ennek a programnak az egyik fejezete. Az MSZP-nek meg kell néznie, hogy az eddigi feladatokon túl a rendszerváltásban, a piacgazdaság kiépítésében való részvállaláson túl mit kell tenni ahhoz, hogy a társadalmi különbségek kisebbek legyenek. Hogy kell működtetni az oktatást, hogy kell használni a nagy intézményrendszereket, miben kell folytatni a reformot és miben kell óvatosabbnak lenni ahhoz, hogy ez az új korszak, ez a talán már nem kétsebességű, hanem harmonikus fejlődésű Magyarország összejöjjön.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Több dolgot is szeretnék kérdezni. Kezdjük a DK-val. Itt most megjelent két friss közvélemény-kutatás is, egyrészt lehet mérni a Demokratikua Koalíciót, másrészt azonban a Mediánnál is és a Tárkinál is viszonylag kicsik vagytok. Sőt, együtt az MSZP-vel sem éritek el azt a korábbi eredményt, amit az MSZP egyedül az előző hónapban. Szerinted mi ennek az oka?

Bauer Tamás: - Nyilván ennek sok oka van, de én még nem láttam ezeket az adatokat.

- A teljes lakosságban, azt hiszem 2 százalék, a biztos pártválasztóknál pedig 4 százalék a Demokratikus Koalíció.

- Én ezt nem tekintem rossz adatnak, hiszen egy olyan pártnál, amelyiknek a létezését, a nevét még csak most ízlelgeti a közönség, ez első mérésnél nem rossz szám. A kérdés az, hogy hogyan fog ez alakulni a következő hónapokban és években. Megmondom neked, hogy nekem az iránt a megalakuláskor sem volt kétségem, hogy a Demokratikus Koalíció, ha kiépíti a szervezeteit, és ha például jönne egy előrehozott választás, akkor azzal a választói támogatottsággal, amit részben baloldali, részben liberális, részben egyéb, a Fidesszel szembenálló választók között el tud érni, be tud jutni az országgyűlésbe. Ez iránt nekem nincs kétségem és ezt alátámasztják ezek a számok. Csakhogy a feladat nem ez. Tehát nem azért van szükség a Demokratikus Koalícióra, erre az új pártra, hogy bejusson az országgyűlésbe. Ez is fontos persze, hogy legyen legalább egy olyan párt, amelyik határozottan és egyértelműen vállalja a 89-es rendszerváltás örökségét, határozottan vállalja az ország nyugatos, európai uniós orientációját. Mert a mai parlamenti pártok között lassan nem marad ilyen párt.

- Azért az MSZP-től ne vonjuk ezt el teljesen.

- Az MSZP-nél ez olyan bizonytalan, mert ha megnézed az MSZP egyes politikusainak a válás óta adott nyilatkozatait, azokban bizony az jelenik meg, hogy megszabadultunk a gyurcsányizmustól, most már új módon láthatjuk a koalíciós kormányzást, azt most már nem kell vállalnunk. Sok ilyen nyilatkozat van. Nem a Lendvai Ildikó-féle dokumentumban találjuk ezt meg, de sok más nyilatkozatban. Tehát az MSZP áll a legközelebb ehhez, de a többi a parlamenti párt már egyértelműen elutasítja ezt a húsz évet.

- Igen. De az MSZP legfeljebb azt akarja érzékeltetni, hogy a liberálisokkal való együttműködés inkább kényszer volt, nem pedig a párton belülről jött.

- De azt is mondja, hogy 89 már nem vonatkoztatási pont a számára. Ez is elhangzott.

- Mert kétségtelen kudarcai vannak. Lehet, hogy nem is teljesen annak a helyreállítása a lényeg, hanem valamiféle demokratikus továbbalakítása.

- Azt gondolom, hogy ha orientációt keresünk ma Magyarország számára, akkor a 89-ben indult gazdasági és közjogi átalakulásnál jobb orientációt nem tudunk. De én csak azt akartam most mondani, hogy az, ha egy ilyen politikai orientáció be tud jutni az országgyűlésbe, ahol ma ez nincs jelen, önmagában véve is egy nagyon fontos dolog. Ennél is fontosabb, hogy amikor reményeink szerint a Demokratikus Koalíció része lesz egy olyan többpárti politikai együttműködésnek, amely a következő választáson fel tudja venni a versenyt a Fidesszel és reményeink szerint olyan politikai alternatívát tud mutatni Magyarország számára, amely politikai alternatíva le is tudja győzni a Fideszt, akkor ebben a többpárti együttműködésben nagy erővel legyen jelen az a politikai irány, amelyik egyesíti magában a szociáldemokráciát, a liberalizmust és a – nevezzük úgy – nemzeti konzervatív liberalizmust, az Antall-féle MDF-et, amit Debreczeni József és mások képviselnek közöttünk. Tehát ezeket a politikai irányokat egyesíteni tudja, tulajdonképpen a 89 utáni magyarországi politikai alapok mentén, hogy ez az irány is jelen legyen abban a majdani pártszövetségben, amelyben nyilvánvalóan jelen van egy olyan szocialista párt, amelyik – ahogy a vezetői fogalmazzák – elmozdult balra. Tehát csak részlegesen vállalja fel a Horn-kormány, a Gyurcsány-kormányok, a Bajnai-kormány örökségét. Jelen van, alighanem, a Lehet Más a Politika, ami azért a piacgazdasághoz való viszonyában nagyon más, mint amit mi helyesnek tartunk.

- Baloldalibb a mai MSZP-nél is.

- Így van. Miközben társadalompolitikai, szociálpolitikai, oktatáspolitikai álláspontjuk nagyon közel áll hozzám. Amit mondjuk Osztolykán Ágnestől hallok az országgyűlésben, az a szívemből szól.

- Igen, nagyon szolidaritás alapú, egyszerre liberális is meg baloldali is, azt lehet mondani.

- De ugyanakkor, amit gazdaságpolitikában mondanak, azt én képtelenségnek tartom. Mindegy, azt akarom csak mondani, hogy az Orbán-kormány ellenzékében legyen jelen egy olyan szociálliberális irányzat is, amit más nem képvisel.

- De vannak-e ehhez liberálisok? Mert ott van Bauer Tamás, aki liberális volt kétségtelenül, meg lehet mondani, hogy Debreczeni József, aki úgynevezett nemzeti liberális az egykori MDF-ben. De egyelőre nem látom, lehet persze, hogy az idő kevés, azokat a volt SZDSZ-eseket, akiknek most nem biztos, hogy van pártjuk…

-… Nézd, én nem akarok Kósa Lajos nyomdokaiba lépni és azt mondani, hogy de.

- Nem is a nyomdokaiba lépni, mert az egyértelmű válasz volna.

- Azt akarom mondani, hogy igen, vannak ilyen liberálisok, vannak, akik már beléptek, vannak, akikkel találkoztam az angyalföldi alapító rendezvényen. Vannak olyanok, akiket én nem ismertem az SZDSZ-ben, mert az SZDSZ egy nagy párt volt valaha, sokan voltunk benne. Vannak, akikkel ott találkoztam, vannak, akikkel a következő kőbányai alakuló rendezvényen találkoztam, és vannak, akik azóta keresnek meg engem, hogy vonzódnak a Demokratikus Koalícióhoz, és szeretnének csatlakozni hozzá. És nem tagadom, sok olyan liberális is van, aki ma még nem tudja elfogadni Gyurcsány Ferenc személyét, nem tud elfogadni másokat, akik a DK-ban vannak. Ilyen is van. Én azt hiszem, hogy az idő el fogja hozni azt, hogy sok liberális fog csatlakozni, sok liberális fogja rokonszenvvel figyelni és még több liberális fog a DK-ra szavazni, amikor ennek eljön az ideje.

- Azt is el tudod képzelni, hogy a DK lesz a liberálisok gyűjtőhelye? Vagyis hogy nem alakul ki a következő két és fél évben egy új liberális párt?

- Töredelmesen bevallom, lehet, hogy így fog alakulni a dolog. Mert itt vannak azok a liberális kezdeményezések, amelyek voltak, itt van a programjában nagyon rokonszenves Szema, amelyik nem tudott lábra állni, nem tudott jelölteket állítani a választásokon, azok a barátaim, akik ma is SZDSZ néven szervezik azt, ami az egykori pártból maradt, nem voltak képesek jelöltet állítani. Aminek én egyáltalán nem örülök. De úgy tűnik, hogy másfél évvel a választások után, amikor már lábra kellett volna állni valaminek, lehet, hogy létre fog jönni egy jobb, konzervatív liberális politikai erő. Annyiban jó is lenne, ha abban a hajdani pártközi együttműködésben egy ilyen politikai erő is jelen tudna lenni, amelyik meg tudja szólítani és mozgósítani tudja azokat, akiket akár Gyurcsány Ferenc személye, akár más okból a DK nem tud mozgósítani. De ma úgy néz ki a helyzet, hogy a liberális gondolatot, a liberális gazdaságpolitikai, a liberális szomszédságpolitikai eszmét ma a magyar parlamentben és a magyar pártpolitikában pillanatnyilag a DK tudja megjeleníteni. Miközben a DK nem SZDSZ kettő.

- Nem liberális párt.

- Mert egyesíti magában a szocialista párt évtizedes reformvonalának a hordozóit is, Vitányi Iván is alelnök.

- Igen. És a képviselői az MSZP-ből jöttek, MSZP-s politikusok.

- Némi leegyszerűsítéssel azt mondanám, hogy amiben a szabaddemokraták és a szocialisták a Horn-kormányban, a Gyurcsány-kormányban, a Bajnai-kormányban együtt tudtak működni, azt a DK hordozza. És ez egy olyan örökség, amire szerintem nekünk büszkének kell lenni. Mert Magyarországot ebben a húsz évben leginkább ezek a kormányok vitték előre.

- Egy dolgot hadd kérdezzek még. Itt van ez az alaptörvényhez fűzött átmeneti rendelkezések terve, amiben az MSZP-re ráborítják a Rákosi- és a Kádár-éra összes valódi és feltételezett bűnét, mondván, hogy az MSZP mindenért felelős. Egyrészt végrehajthatónak tartasz-e egy ilyen alaptörvény-kiegészítést vagy alaptörvény-mellékletet, másrészt el tudod-e képzelni, hogy mindezt a Demokratikus Koalícióra is kiterjesszék?

- Az elmúlt másfél évben mindenről, amit korábban sokan elképzelhetetlennek tartottak, kiderült, hogy elképzelhető. Az úgynevezett alaptörvény nemzeti hitvallás című preambuluma egyfajta történelemértelmezést tartalmaz. A sokféle magyarországi gondolati irány közül egyet tesz meg hivatalos, kodifikált, alkotmányszerű, dokumentumba illesztett történelemértelmezésnek. Ez botrány, ez megengedhetetlen. Ilyen kulturált államban, civilizált világban elképzelhetetlen. Ők megcsinálták. Miért ne tehetnék meg azt, hogy ennek a kiegészítéseként és konkretizálásaként, az ő szóhasználatukkal sarkalatos törvényként ezt a szöveget is elfogadják. Természetesen meg tudják tenni, megvan hozzá a kétharmados többségük. Ennél én azt, hogy az alkotmánybíráskodást megszüntették Magyarországon és alkotmányellenes törvények sorát fogadták el a magánnyugdíjpénztárak megszüntetésétől a végtörlesztésig, nagyobb bajnak tartom Magyarország számára, mert sokkal nehezebben lehet a következményeit később elhárítani. Ez egy tollvonással megszüntethető, amint Magyarországon egy következő országgyűlés létrejön. Tehát meg fogják csinálni, ha akarják. Az sem kérdéses, hogy ha egy pártot hivatalosan bűnösnek nyilvánítanak, alkotmányosan, sarkalatos törvényben, abból az következik, hogy azt a pártot be kell tiltani.

- Az biztos.

- Volt már ilyen a történelemben sokszor, sokfelé, ezt lebegtetik továbbra is, hogy akár holnap be is tilthatjuk. Annak az alkotmányellenes orbáni törekvésnek – azért mondom, hogy alkotmányellenes, mert kizárólagos hatalomgyakorlásra törekszik, ez az, amit Kötcsén két éve meghirdetett, és amit következetesen végrehajt – az eszköze az összes elképzelhető vetélytárs kikapcsolása a politikai életből. Ennek eszköze lehet a szocialista párt betiltása is, az SZDSZ-t csak azért nem kell betiltani, mert már nincsen. Nyilvánvalóan ehhez tartozik Gyurcsány Ferenc esetleges bebörtönzése. Semmi akadálya, mert ők nevezik ki januártól a bírókat, ők döntik el, hogy melyik bíróság tárgyalja az ő majdani ügyét. Tehát semmi sem elképzelhetetlen Orbán Viktor országlása idején, ami az ő hatalmának az állandósítására szükséges. A szocialistáknak is, igaza van Lendvai Ildikónak, fel kell készülniük. Nyilván a Demokratikus Koalícióval szemben ugyanez érvényesíthető. Mindenkivel szemben érvényesíthető, aki Orbán Viktor útjába áll.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!