FT-kommentár Magyarország hitelességi válságáról: elsőrangú politikai kudarc



Hiánypótlás: November 22-én, tehát még a Moody’s leminősítése előtt közölte a Financial Times beyondbrics blogja Bíró Nagy András, a Policy Solutions elemző cég társigazgatója vendégkommentárját Magyarország hitelességi válsága címmel.


Tulajdonképpen nem szabadna furcsának tartani, hogy egy sérülékeny ország gazdasági válság idején az IMF-hez fordul. Valójában Magyarország elhatározása miatt talán nem sokan vonták volna fel a szemöldöküket, ha az egyébként ésszerű döntést nem előzte volna meg 2010 nyarán az IMF teátrális kiűzetése, és az alap másfél éve tartó démonizálása.

A döntést övező nevetséges körülmények ellenére a piacok kedvezően reagáltak. Ez azonban nem leplezheti el a tényt, hogy elsőrangú politikai kudarcról van szó, amely megkérdőjelezi Orbán Viktor és kormánya képességét arra, hogy átvezesse Magyarországot a jelenlegi válságon.

Hogy a kormány milyen előszeretettel ostorozza az IMF-et, azt jól illusztrálja az Index, Magyarország legolvasottabb hírportálja, amely hivatalos tisztségviselők elmúlt 18 hónapban elhangzott 21 nyilatkozatát kötötte csokorba.

Matolcsy György gazdasági miniszter még november 14-én is azt mondta, a kormány (gazdaság)politikáját az IMF-fel szemben álló ellenzékként tervezi. Három nappal később bejelentette, hogy a kormány megállapodásra törekszik az IMF-fel – bár az alap nem hallott erről a hirtelen normalizálódásról.

Ez egyértelműen improvizáció volt, pánik a bóvliszintre való, várható leminősítés miatt, sokkal inkább, mint megfelelő előkészítésen alapuló, alaposan megfontolt döntés.

A 180 fokos politikai fordulat ellenére, amelyet nem csupán az ellenzék, hanem a kormánybarát sajtó jelentős része is „a gazdasági szabadságharc” befejezéseként értelmezett, úgy tűnik, hogy a miniszter kommunikációjának abszurd stílusa ott folytatódik, ahol abbamaradt.

„Megnyertük szabadságharcunk első csatáját” – így jellemezte Matolcsy a döntést, hogy újra a kormány fiskális függetlenségért folytatott harcának sokat ócsárolt ellenségéhez fordulnak.

Mindazonáltal a piac feléledt. A forint és a tőzsde kezdett magához érni a korábbi zuhanás után, és Magyarország sikeresen elkerülte a leminősítést.

A szinte azonnali kedvező hatások jelzik, hogy a kormány a hatalmas nyomás alatt végül bölcsen döntött, noha feladta 2010–11-es politikájának egyik fő tételét. Tulajdonképpen első ízben beismerte, hogy „csalhatatlanságának” vannak határai.

Ám Orbánnak és Matolcsynak egyaránt fel kell ismernie, hogy ez az egyébként indokolt döntés valójában kardinális politikai kudarc, lényegében annak beismerése, hogy az elmúlt másfél évben tetteik és retorikájuk tévútra vezette az országot.

A kormány váratlan 180 fokos fordulatával nem csupán a hitelességéből vesztett. Erőteljesen megkérdőjeleződött maga Orbán és kormánya képessége a válság kezelésére.

A „szabadságharcos” politika hirtelen feladása alááshatja a lakosság vélekedését, hogy a kormány az általánosan elfogadott gazdasági tételek nélkül is képes megfelelő irányvonalat választani. Mi több: a hitetlenség jelei mutatkoznak még azoknak a köreiben is, akik eddig a kormány nem ortodox megközelítése mellett álltak.

Egy válság kellős közepén létkérdés, hogy a lakosság higgyen a kormány gazdasági és általános kompetenciájában. Ez éppen az a terület, ahol a legnagyobb kárt okozza, hogy az Orbán-kormány hirtelen feladta politikai és gazdasági megközelítésének egyik fő pillérét. És hosszú távon ez súlyosan károsíthatja a kormány megítélését.

Minden negatív kísérő jelenség ellenére nem az IMF-ügy lesz a fő meghatározó tényező az Orbán-kormány népszerűségének alakulásában. A választók meg fogják bocsátani az ellentmondásosságot, amennyiben a kormány el tudja kerülni az államcsődöt, fel tudja gyorsítani a gazdaságot, munkahelyeket  tud teremteni és el tudja kerülni az újabb takarékossági intézkedéseket.

Ám a jelek cseppet sem bátorítóak. Az EU-bizottság jövő évre 0,5 százalékos gazdasági növekedést jelez előre, míg számos magyar közgazdász recesszióra számít. Ha egyáltalán lesznek új munkahelyek, akkor ezek egy közmunka-programban jönnek létre, amely mintegy havi 150 eurónak megfelelő összeget fizet. Ez még a csekély költségű vidéki Magyarországon sem éppen az a fizetés, amelyből meg lehet élni.

A 2012-re szóló költségvetés mintegy 3,33 milliárd eurónak megfelelő összegű kiadás-csökkentéseket és új bevételeket tartalmaz, az egykulcsos személyi jövedelemadó új feltételei a csekélyebb jövedelműek nettó bérének csökkenéséhez vezethet – alighanem egyik lépés sem növeli a kormány népszerűségét.

Egy új lap megnyitásával a kormány még képes lehet kezelni az év legnagyobb pálfordulásából adódó politikai viszontagságokat. Ám rendkívüli mértékben megnehezíti a következő évet a kompetenciájába vetett hit megrendülése a mélyülő válság közepette.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!