Lehetőség a gondolkodásra
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2011. november 29. kedd, 04:41
Most, hogy a Kormány beterjesztette az Országgyűlésnek a Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című pamfletjét, eljött az utolsó alkalom arra, hogy a parlamentben ülő mamelukok észbe kapjanak. Most az eddigi rombolásokat, a jogállam módszeres, gyors és határozott kinyírását, amiben bőszen és lelkesen vettek részt, megakaszthatnák. Mielőtt rájuk és ránk dől az oszlopaitól megfosztott hatalmi szerkezet. Most ugyanis egyszerre van előttük egy szimbolikusnak szánt szöveg és néhány jogtechnikai döntés. Ez utóbbiak néhány közjogi méltóság újraválasztásáról, illetve egyszerű kirúgásáról szólnak. Ahogy nő a baj a jobboldali hatalomgyakorlás háza táján, ahogy egyre nyilvánvalóbb, hogy nincs olyan demokratikus állam, amely a Fidesz-Magyarországot partnerének tekintheti, nincs olyan demokrata, aki ne fanyalogna az új közjogi berendezkedés láttán, újra kellett melegíteni a fülkeforradalom tűzhelyét, újabb antikommunista olajat kellett önteni a pislákoló lángokra. „A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenet” címet viselő hatalmi zagyvaság konstitúciós erőt kíván adni a konszenzuson alapuló rendszerváltás tagadásának. Vagyis egyszerűen átírja a történelmet, retusálja a felvételeket, amnéziára kötelezi a kortársakat, meghamisítja a biográfiákat, hazugságra kényszeríti saját híveit is. Ha csak az a cél, hogy a végtelenül meggyengült ellenfelét a jelenlegi állampárt valamelyik bíróságával betiltassa, akkor nemtelen eszközöket választott elvetemült célhoz. Ha egyszerűen az ideológiai támogatottságot kívánja újólag megalapozni (ez kevésbé valószínű), akkor elérkezett az autoriter rezsim építésének utolsó szakaszához, a társadalom emlékezetének átírásához. Több évtizednyi sumákolás, hazugság és félrebeszélés után, amelyért a politikai elit egésze felelős, ezzel a szöveggel végleg elveszni látszik a higgadt történelmi szembenézés lehetősége. Szembenézésből is ilyen jutott, pont annyival silányab az európai mintáknál, mint amennyivel silányabb az egész. Mindenesetre majd ennek a szövegnek a kialakulási körülményeivel kell kezdeni majdan a szembenézést, innen majd érthetővé válik, hogy miért is nem sikerült jobban.
Létrejön majd az Uralkodó Ideológia és a Szeretett Vezér Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely feltárja, közzéteszi, mint Balsai miniszter-képviselő-alkotmánybíró. Ettől fogunk bizonyára megvilágosodni. Ráadásul, idézem: „...a kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat – a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével – tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók.” Az a helyzet, hogy a hatalom mindenkori birtokosai osztják a kommunisták sorsát, a jelenlegiek is: minden hatalom működésének valósághű feltárása és kritikája közérdek. Legalábbis a jogállami értelmezés szerint. Vagy nem?! Nagy üldözések jönnek. Elaggott boszorkányokat fogunk keresni, hű bíráik elé rángatnak majd nyilván önkényes válogatások alapján múltfelelősöket. Miközben a jelenért fennálló felelősség érvényesítésére rendelkezésre álló jogállami eszközök (független intézmények, jogállami választási rendszer, állampolgári autonómia) felszámoltatnak.
Szóval lenne most egy esély a megálljra: szóljon már valaki, hogy el tetszett veszteni ott fönn az arányérzéket, nem lesz ez így jó. Vagy csak eva-ügyben van érzékenység, mert szólt a könyvelő meg a haver, hogy hé ez az én zsebem is?! Egy jó ideje a jelenlegi hatalomgyakorlást támogató szakemberek okkal félhetnek arcuk elvesztésétől. Nincs az a Bibó-értelmezés, amely kompatibilis lenne ezzel a gyakorlattal, hiába a próbálkozás: ami a hatalom de facto központosítása, abból nem lesz a hatalom megosztásának semmilyen értelmezése.
Az eszement vagdalkozás jogállami elveken kívüli legújabb eleme szintén a fent idézett szövegben található – mint a kínos alaptörvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezés. Le kell váltani a Legfelsőbb Bíróság elnökét, mert kritizálni merte a hatalom szándékait. Nem maradhat senki független intézmények élén, aki függetlenül gondolkodik. Kedvenc rádióm hírszerkesztője szerint Baka András a bírói karon belül is elszigetelődött. A hírszerkesztő arányérzékét most nem dicsérném, nincs is szebb egy ilyen botrányos hírről úgy számot adni, hogy közben alapot teremtek neki. Ha igaz lenne ugyanis, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke egy ilyen hatalmi nyomulás mellett – és az interjúiban is megfogalmazott nyomulással szembeni szakmai kritikák dacára (vagy éppen azért) – elvesztette a bírói kar bizalmát, akkor ez a bírói kar meg is érdemli majd a miniszterelnök személyes bizalmasát a nyakába. Még ha lenne is vitája ennek a bírói karnak jelenlegi vezetőjével, vajon nem érzi a veszélyt? Na de nyilván nem így van, csak az újságírók nem értik, miről van szó.
Szolnoki József: Zászlóparafrázis - mucsarnok.hu
Utoljára még egy gyönyörűség: e saláta 7. cikke szerint „Magyarországra utalásként a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés a 2011. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az Alaptörvény hatálybalépését követően is használható mindaddig, amíg az alaptörvény szerinti megnevezés használatára való áttérés a felelős gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható.” Kár, hogy már bezárt Szolnoki József Homeopatikus valóság című kiállítása: az átfestett, átmatricázott címerek pontosan jelzik az ország viszonyát ezekhez a szimbolikus elemekhez. A kis magyar heraldikus katyvaszt lelkes Köztársaság-kaparással lehet fokozni. A felelős gazdálkodás jegyében.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
