rss      tw      fb
Keres

Daniéknál mozgósítás van




„Egy múlt szerdán írt levélben Gazsó L. Ferenc, az Alap [Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, L. J.] vezérigazgató-helyettese arra kérte Papp Dánielt, az Alap egyik főszerkesztőjét, Bánki Ilonát, a Magyar Televízió kulturális főszerkesztőjét és Liptay Katalint, az MR1-Kossuth rádió munkatársát, hogy ’kezeljük kiemelten Gereben Ágnes könyvbemutatóját’. ’Dani, kérlek, hogy a Híradót, Krónikát is mozgósítsd, valamint Tamásék hívják be Ágnest a Ma reggelbe. Továbbá kérem, hogy a kulturális műsoraink megfelelően foglalkozzanak a könyvvel, illetve az eseménnyel’ – olvasható Gazsó levelében. A Figyelőnet információi szerint a könyv bemutatójának kiemelt kezelésére Dobos Menyhért, a Duna Tv vezérigazgatója kérte Gazsót” – írja Muhari Judit, a Népszavában.

Nekem a szövegben a fraternizáló szóhasználat tetszik a legjobban – a „Tamásék” meg a „Dani”. Ez mindennél otthonosabban érzékelteti, hogy itt egy homogén, nagybácsi & unokaöccsi és -húgi viszonyban álló, bensőséges célokra szerveződött társaságról van szó. Daninak nem kell elmagyarázni, hogy egy családban miért kell Tamáséknak behívniuk Ágnest, tudni fogják ők ezt maguktól is. Nincs szükség fölösleges erőfeszítésekre, olajozottan mennek a dolgok. De tetszik a „mozgósítás” kifejezés is, amely viszont azt teszi egyértelművé, hogy van harci feladat (milyen már egy ország, harci feladat nélkül?!). Működik a riadólánc (megannyi mintamókus), amely az egyébként is összetartozó tagokat biztonságosan fűzi föl az egyetlen, minden mást kizáró ideológiai szálra. És végül itt van a „megfelelő foglalkozás”, amely a látszattal ellentétben ugyancsak végtelen egyértelműséget sugall. A fentiek fényébe állítva ugyanis nyilvánvaló, hogy Ágnes könyvével nem „a dolgok természetének megfelelően” kell foglalkozni, hiszen az a tapasztalatok szerint kontrollálatlan, esetleges, az ideológiai szálhoz nem mindig hozzáilleszthető mondatok elhangzásával is járhat. És mivel van olyan személy, aki ez ügyben az egyetlen lehetséges kontrollt képviseli – az akcióra felszólító funkcionárius az –, ezért a „megfelelően” értelemszerűen azt jelenti, hogy mindenkinek ennek a személynek kell megfelelnie. Ami viszont a legnagyobb gondolati fegyelem működését támasztja alá.

Mindezek ellenére mégis maradt hiányérzetem a szöveg elolvasása után. Jól emlékszem ugyanis, hogy a közszolgálati médiában a nyolcvanas évek elejétől már nem ez a fajta biztonság uralkodott, hanem egy másik fajta: a szakmai tudás biztonsága. És aki mégis az előzőt próbálta meg forszírozni, ha nagyon udvariasan is, az esetek többségében kapott rá kellő választ. Nagyjából olyasmit, hogy „Köszönjük szépen az ajánlatot, majd meglátjuk, mit tudunk tenni”. Vagy hogy „Tudjuk a dolgunkat mi is, azért vagyunk szakemberek. Majd eldöntjük egyedül, hogy illeszkedik-e a műsorunkba, vagy nem illeszkedik. Szabad Európát tetszett már hallgatni ma?” Nem valami fantáziadús válaszok voltak, az igaz, na de amire reagáltak, az sem állt az intellektuális teljesítmények csúcsán. Az esetek kisebbségét viszont az egypártrendszer megléte némileg igazolta. Mindazonáltal a rendszerváltással az utóbbi mentalitás vált az érvényessé, én legalább is úgy értesültem.

Éppen ezért már majd’ meghalok az izgalomtól, hogy megtudjam: Tamásék, Híradóék, Krónikáék vagy Katalinék mit válaszoltak Gazsó L. Ferenc levelére?! Mert csak nem hagyták, hogy egy szakmai szempontból inkompetens személy, a sajtószabadság fennállásának huszonegyedik évében, beleszóljon a műsoraik témaválasztásába és meg akarja határozni megközelítésmódjukat, csak mert mindannyian ugyanazon pártot hiszik üdvözítőnek?!

Ám azonkívül, hogy egyikük nagy bátran kisúgta valakinek a levél szövegét, sehol nem hallok semmiféle érdemi reakcióról.

Nagy szerencséjük van, hogy nincs köztük egyetlen Örkény István sem, mert amikor el kéne kezdeni a mea culpázást, föl se bírják majd fogni, hogy milyen helyzetben vannak. Csak nekem ég a pofám amiatt, hogy ez az én szakmám.

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!