rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 2.

Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza


Bolgár György: - Ön is egyike volt annak a közgazdászcsoportnak, amely a közelmúltban találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel. Ezt csak azért említem, mert nyilván ezek szerint közvetlen tudomása van arról, hogy a kormány hogy képzeli, hogy tervezi a gazdaságpolitikát, vagy legalábbis a közeljövő lépéseit. Ennek tudatában Ön szerint mi az, amit a kormány hajlandó lesz vállalni annak érdekében, hogy a Valutaalappal sikerüljön megállapodást kötni? Orbán Viktor ma reggeli nyilatkozata szerint ez akár egyetlen nap alatt is megköthető, ha elértük a céljainkat.

Barcza György: - Azért azt elmondhatom, hogy a megbeszélés alapvetően abban az irányban történik, hogy mi elmondjuk a véleményünket a miniszterelnök úrnak, illetve a gazdasági miniszter úrnak, és aztán ők még kérdeznek, tehát nem ők mesélik el a terveiket, és azt beszéljük meg, hanem mi mondjuk el, hogyan látjuk az aktuális helyzetet, mit tartanánk kívánatosnak, milyen kockázatokat látunk, satöbbi. Én azt látom, hogy a kormányzatban volt egy fordulat, amikor elsősorban az euróválság miatt a kormány a kockázatok csökkentése irányába indult el. Ennek emblematikus része volt a Valutaalappal való tárgyalás bejelentése. Talán ennek része lehetett ez a legutóbbi kommentár is, a ma reggeli, hogy a forint esetében még egy újabb támadásra számíthatunk, mert azt gondolom, hogy ez is azzal van összefüggésben, hogy van egy EU-csúcs, és ha utána csalódottak lesznek a piacok, hogy nem sikerül olyan megoldást találni, ami ezt az eurózóna-válságot megnyugtatóan kezeli, akkor jöhet egy csalódás a piacokon, és annak keretében egy újból egy forinteladási hullám indulhat meg. Számomra úgy tűnik, hogy a kormányzatnál ebben van egy váltás, hogy ők most úgy látják, hogy a pénzügyi kockázatokat kell csökkenteni vagy kivédeni, és erre fűzik föl a gazdaságpolitikát.

- De miért van az, hogy az euró válsága még jobban, még mélyebben érinti a forintot?

- Azt kell látni, hogy Magyarország ebben a bizonyos külső adósságban a rendkívül eladósodott országok közé tartozik. Itt az összes devizaadósságot szoktuk ideszámítani, a vállalati, a háztartási és az állami devizaadósságot, körülbelül egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban részesek. Tehát ennek a mértéke, a teljes állománya meghaladja a nemzeti jövedelem szintjét és a nettó értéket; vannak devizabetéteink is, tehát az azokkal csökkentett nettó érték is megközelíti a hetven százalékot. Ezzel a kimutatással nemcsak itt a régióban, de a világ úgynevezett feltörekvő vagy fejlődő országai között is az első tízben vagyunk benne, tehát van egy óriási adósságállomány, ami kockázatot jelent. Ezt az adósságállományt csak lassan, öt-tíz év alatt lehet kezelni, és emiatt mi kockázatos országnak számítunk, akármilyen kormány van is. Aztán innentől kezdhetjük, hogy a kormányzat mely lépései erősítették a befektetői bizalmat, és mely lépései gyengítették.

- Merthogy ezek nem elhanyagolhatók. Ahogy mondjuk a bankokkal szemben kivetett válságadók meg néhány iparágra kivetett válságadók nem nyerték meg természetesen az érintettek, de akár az Európai Unió tetszését sem, az egy dolog, hogy ennek a következményeit láthatjuk például a bankok csökkenő hitelezésében, vagy akár abban, hogy jövőre a mobilpiacon, a telefonpiacon áremelkedések lesznek, érdekes módon, pedig évek óta folyamatos csökkenés volt tapasztalható. Ez talán betudható annak is, hogy valamilyen módon a piaci szereplők visszavágnak. Ha megterhelik őket extraadókkal, akkor a piacon megpróbálják ezeket a veszteségeket valamilyen módon pótolni, de ezek érthető piaci reakciók. Azok azonban kevésbé érthetőek a kormány részéről, hogy a kétségtelenül súlyos devizaeladósodási problémát olyan egyoldalú és a szereplőkkel meg nem tárgyalt módon próbálja csökkenteni, mint a deviza-végtörlesztéses konstrukció, ami láthatóan az utolsó csepp volt a pohárban. Onnantól kezdve indult meg a forint legutóbbi nagy gyengülése, akkor kezdtek el a külföldi piaci elemzők is erőteljesebben föllépni a kormányzat politikája ellen, hogy abszolút kiszámíthatatlan, amit csinálnak.

- Ebben egyetértünk, hogy ezt veszi be legnehezebben a piac gyomra, ez a lépést a nemzetközi befektetői környezet számára tényleg nagyon nehezen emészthető. Itt biztos az lehetett a kormányzati elképzelés, hogy valamilyen módon ezt a devizaeladósodási problémát kezeljék. Volt más javaslat is.

- Csak közbevetőleg kérdezem, az Ön bankjának mibe kerül ez?

- A mi bankunk számára is persze jelentős veszteséget okoz, nem tudom pontosan megmondani még, hogy mekkorát, hiszen ezt nem tudjuk, mert majd az év végén fog lezárulni az elemzés.

- De néhány tízmilliárdot biztosan?

- Biztosan. Magyarország helyzete nagyon nehéz, ezt már lehetett látni korábban is, Surányi György úrnak volt egy javaslata, hogy ezt a devizaadósságot próbáljuk meg forintra váltani, és már közgazdász körökben ment a gondolkodás, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Azért ez nehéz helyzet: mikor a kormány próbál könnyíteni, akkor a piac azt a negatív következtetést vonja le, hogy itt durván beavatkoznak a bankok életébe, és ezzel bizonytalanságot teremt a kormány maga körül.

- Mert nem így van, hiszen huszárvágással avatkoznak be, és ez nem egy olyan háború, ahol egy huszárvágással ki lehet törni a csapdából, hanem egy olyan fajta küzdelem, amiben az összes érintett szereplő érdekeit meg kellene próbálni összehangolni, kemény, szívós és nehéz és hosszadalmas munkával.

- Azért említettem a forintra váltási javaslatot, mert azt gondolom, hogy talán az az irány szerencsésebb lett volna. De azért itt annyiban meg kell védenem a kormányzatot, hogy most már van egy Bankszövetség által is készítendő javaslat, tehát elindult valamifajta tárgyalás.

- Ha ezt tavaly nyáron kezdik el, akkor az nem lett volna megnyugtatóbb mindenki számára ennek a mostani bankszövetségi javaslatnak a szellemében?

- De lehet, jobb lett volna, ha ezt a végtörlesztési javaslatot elkerüljük, rövid távi bizalmi szempontból. Bár ez tárgyalástechnikai dolog, a kormányzat valószínűleg olyan helyzetbe akarta hozni a bankokat, hogy tárgyalási pozícióba kerüljön, hogy valamifajta adu legyen a kezében, valamifajta nyomást tudjon a bankokra helyezni. Ez az elgondolás végül is az, hogy a devizakitettség csökkenni fog. Tehát azt gondolom, hogy itt azért az összetett hatást ennyiben meg kell ítélni pozitívan is, hogy Magyarországnak ezt az irtózatosan nagy devizakitettségét próbálja kezelni valamilyen formában a kormány. Rövid távon ez a bizonytalanság része, természetesen nem kedvező, vannak piaci szereplők, akik azt mondják, hogy ez tíz-húsz forintot is jelent az árfolyamban. A forint-euró árfolyamban ez egy nagyon jelentős tétel volt.

- Na akkor térjünk még át a Valutaalappal folytatandó tárgyalásokra. Éppen a mai Financial Timesban jelent meg, hogy bármennyire szerettünk volna egy úgynevezett elővigyázatossági hitelkeretet szerezni – nem akarnánk fölvenni közvetlenül a pénzt, hanem ez egy biztonsági háló, amit a gazdaságilag jobban álló, megbízhatóbbnak tartott országok kaphatnak, mint mondjuk térségünkben Lengyelország –, minden jel szerint csak olyat kaphatunk – márpedig a brit Financial Times általában jól értesült –, amit a Gyurcsány-kormány is igénybe vett 2008 végén, egy úgynevezett készenléti hitelt. De ha annak nincsenek is konkrét feltételei, egy biztos van, negyedévenként idejönnek és megnézik, hogy a magyar gazdaságpolitika, illetve annak konkrét lépései megfelelnek-e a kitűzött céloknak. Ezt mintha eddig el akarta volna kerülni az Orbán-kormány.

- Alapvetően ezzel én is egyetértek, hogy úgy tűnik, nekünk erre van esélyünk. A másik lehetőség sokkal kényelmesebb lett volna nyilván a kormány számára, mert ott nincsen beleszólása a Valutaalapnak. Magyarországnak erre van lehetősége, hiszen ezt a másikat olyan országok kapják, ahol nincsen probléma sem a gazdasági mutatókkal, sem a gazdaságpolitika fenntarthatóságával kapcsolatban, és valószínűleg úgy ítélték meg – legalábbis én is csak ezt a Financial Times-értesülést tudom  –, hogy Magyarország erre nem jogosult.

- Mekkora fordulatot kellene végrehajtani a gazdaságpolitikában, hogy hihetővé váljék?

- Ezt most elég nehéz megítélni, mert egyrészt lehet úgy érvelni, hogy ezek a makrogazdasági alapmutatószámok, költségvetési hiány, külső egyensúlyi mutatók, infláció stb., alapvetően rendben vannak, és itt nincs szükség olyan jelentős beavatkozásra. Ha valamennyivel rontjuk a növekedési előrejelzést, akkor a költségvetésnél lehet hogy beavatkozásra fog sor kerülni, ez lehet az egyik alkutéma. De lehet úgy is érvelni és igazából, és ez az, amit nem tudunk, hogy a Valutaalap magába a politikába mennyire kíván beleszólni. Itt a különadók még 2012-ben is életben vannak, ezt esetleg ki akarja-e váltatni, ebben mennyire lesz rugalmas, elfogadja-e, hogy ez a kialakult helyzet. Én azt gondolom, hogy alapesetben nyilván a kormány arra fog törekedni, hogy úgy érveljen, hogy ez már egy kialakult helyzet és akkor innentől kezdve tárgyaljunk arról, hogy milyen újabb lépésekre van szükség.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái