Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 6.


Bolgár György kérdései 2011. december 6-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor péntek reggel növekedési tervet rendelt Matolcsy Györgytől és délutánra meg is kapta mind a százhetvenhét oldalt. Ilyen egyszerű lesz növekedni? Kit szédítenek ezzel?

Másik témánk, hogy alkotmányba foglalta a kormány az államadósság kötelező csökkentését, de mindjárt fel is mentené magát alóla. Egészen 2016-ig. Tudják mit csinálnak?

Mit gondolnak aztán arról, hogy eddig 55 ezren éltek a devizaadósság végtörlesztésének lehetőségével és ez 90 milliárd forint veszteséget okozott az amúgyis veszteséges bankoknak. Nem baj? Vesszenek?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy jövőre kicserélik a pénzérméket, mert az ország hivatalos neve Magyar Köztársaságról Magyarországra változik. Mindjárt máshogy fogunk nézni egy százforintosra?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Milla csoport megfigyelőt szeretne küldeni a Valutaalappal folytatandó tárgyalásokra. Csak nem képzelik?

És végül beszéljük meg, hogy összefogott az LMP a Jobbikkal. A női képviselők számának megduplázása érdekében. Antidemkoratikus párttal együtt küzdeni demokratikus értékekért, szabad ezt?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Juhász Péter, az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport szóvivője


Bolgár György: - Önök vagy levelet küldtek vagy fognak küldeni a Nemzetközi Valuta Alaphoz és azt kérik, hogy küldhessenek megfigyelőt a magyar kormánnyal tervezett tárgyalásokra. Elment már a levél?

Juhász Péter: - Nem, itt Matolcsy György nyomdokába léptünk, tehát sajnos a sajtóhoz kikerült egy levéltervezet. Az IMF-hez még nem juttattuk el a rendes levelet, akaratlanul is hibáztunk egyet. Pontosan azt tettük, amit Matolcsy György tett egyébként, amit kommunikált, hogy elküldött egy levelet, és még nem. A mai napon megy el ez a levél, egy másik egyébként, mint ami a sajtóba kikerült. Már úgy értve, hogy rendesen megfogalmazva. Az egy vázlat volt. Szóval írunk az IMF-nek egy levelet, amiben felkérjük őket, hogy részt vehessen civil megfigyelő a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokon. Mert tapasztalatunk szerint a magyar kormány képviselői nem az igazat kommunikálják arról, amik elhangzanak az ilyen tárgyalásokon. Elég csak mondjuk az amerikai nagykövettel folytatott Orbán-beszélgetésre gondolni, amikor egy demarsot kapott, és Szijjártó Péter kilépve onnan a pofánkba hazudott gyakorlatilag, amikor azt mondta, hogy nem volt ilyen. Ezért tartjuk rendkívül fontosnak, hogy legyen ott egy olyan ember, aki objektíven be tud számolni a tárgyalások eredményéről, azokról a feltételekről, hogy miért kapunk mi hitelt az IMF-től, mi ennek az ára, hiszen a mi pénzünkről van szó. Illetve ha meghiúsulnak ezek a tárgyalások, akkor ennek mi a valós oka.

- De ha nem bíznak a magyar kormányban, attól még bízhatnak a Nemzetközi Valutaalapban. Végül is az amerikai nagykövet asszony is azt mondta, néhány héttel később egy kérdésre, hogy de igenis volt demars, úgyhogy majd ha eljutnak a megállapodásig vagy a tárgyalások fontos fordulópontjaiig, akkor adott esetben a Nemzetközi Valutaalapot is meg lehet kérdezni, hogy igaz-e az, amit a magyar kormány állít. És ők valószínűleg el fogják mondani a saját álláspontjukat. Ez nem elég Önöknek?

- Elég lenne, ha ez így működik, akkor minden rendben van. De itt a diplomáciában azért nem feltétlenül egyenesen mennek a dolgok. Ahogy Ön is mondta, néhány héttel később derült ki az amerikai nagykövettel folytatott találkozásról, hogy egyébként ott megtörtént Orbán Viktor lecseszése. Napokig meg hetekig erről nem tudtunk semmit. Itt ennél lényegesen komolyabb dologról van szó, nemcsak arról, hogy az USA mondjuk elégtelennek osztályozza Orbán Viktor tevékenységét vagy a kormány munkáját, vagy a demokráciához való viszonyát. Itt konkrétan a pénzünkről van szó. Tehát azt gondoljuk, rendkívül fontos minél hamarabb hiteles információhoz jutni, még aznap, ha lehetséges. Nem szeretnénk senkire támaszkodni, azt gondoljuk, hogy a magyar állampolgárok teljesen joggal várják el, hogy magyar állampolgárok beszámoljanak nekik a saját pénzükről, a helyéről vagy arról, hogy mi a teendő vagy mit fognak tenni ezzel a vezetőink. Nem hiszem, hogy az IMF-re kell várni.

- Nem is kell az IMF-re várniuk, de ha megszületik egy megállapodás a Valutaalappal, akkor úgyis meg fogjuk tudni, hogy miben állapodtak meg. Majd jönnek egymás után az intézkedések, és gondolom, az Orbán-kormány szívesen fogja azt mondani, hogy hú, hát én nem vezettem volna be ezt a megszorítást, na de az IMF kérte. És mindenki mindent meg fog tudni a maga idejében.

- Igen. Hát pont az lenne a lényeg, hogy ezeket mi tudjuk előre és felkészülhessünk ezekre az adott megszorításokra, vagy tudjuk azt, hogy Orbán Viktor mikor mond igazat és mikor nem mond igazat, amikor bejelent egy ilyet. Ezért lenne szükséges, hogy tájékoztatva legyünk az ott elhangzottakról.

- Jó. Akkor nem vegzálom tovább azzal, hogy miért nem nyugszanak bele abba, hogy így vagy úgy, de meg fogjuk tudni, hogy mi történt a tárgyalásokon. Akkor megközelíteném az egész dolgot onnét, hogy de azért nem gondolják komolyan ugye, hogy egy civil csoport, egy civil szervezet bármilyen megfigyelőjét, képviselőjét beengedjék ilyen tárgyalásokra, amelyeken államtitkok vannak, diplomáciai fontosságú kérdések, az Európai Unió is benne van ezekben a tárgyalásokban. Ez nem tartozik mindenkire. Ehhez legalább C-típusú vizsgálatokon is át kell esni. Szóval olyan dolgokról szerezne tudomást egy civil, ami nem rá tartozik, csak legfeljebb közvetve, bizonyos szűrőkön át.

- Világos, de mi nagyon is komolyan gondoljuk. Azt gondoljuk, hogy van a tárgyalásoknak egy olyan fokozata, ami nem a zárt ajtók mögött történik. Nyilván az ilyen államtitok jellegű dolgok háttérbeszélgetéseken hangoznak el. Nem hiszem, hogy mondjuk Rogán Antal szakértelme komolyan latba esne egy ilyen tárgyalás alatt és egyébként komolyan érthetne a gazdasághoz.

- De ő a közgazdasági egyetemen is előad, azt hiszem a pénzügyi tanszéken. Úgyhogy neki van fogalma róla. Nem mondom, hogy szakembere ennek, de hogy fogalma van róla, az biztos.

- Jó, tiszta sor. A tárgyalásoknak különböző szintjei vannak, mi arra a szintjére gondolunk természetesen, mikor nem az államtitok kerül szóba. Én mondjuk személyesen érdekelt vagyok, önkormányzati üléseken jelen szoktam lenni, ott is közérdekű adatok kerülnek szóba, hogy az emberek pénzét, a közpénzt mire költi az adott hatalom. Ott mondjuk önkormányzati szinten, itt állami szinten van erről szó. Önkormányzatnál is, ha ilyen titokügyek kerülnek szóba, akkor nem nyilvános a megbeszélés, akkor nem mehet be semmilyen civil résztvevő, amúgy egyébként nyugodtan bent lehet, amikor mondjuk a költségvetést tárgyalják. Ilyen formában képzeljük el, és ezt nagyon határozottan kérjük is az IMF-től, egy levélkampányt indítottunk az irányukba, sok civil állampolgár kéri az IMF-et pillanatnyilag is az email címén keresztül, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a tárgyalások bizonyos szakaszában, amikor a feltételeket mondjuk ismertetik vagy amikor a megállapodás létrejött és ezt aláírják, akkor ott lehessen egy megfigyelőnk is.

- Értem én a meggondolásukat, persze. De mégis, hogy képzelik ezt? A Nemzetközi Valutaalap nem arra van berendezkedve, hogy különböző civil mozgalmakkal tárgyaljon, mert azoknak sajnos nincs költségvetésük, nincs kormányzatuk, akkor se tudnák keresztülvinni a megállapodást, ha véletlenül szerződést kötnének a Nemzetközi Valutaalappal. Erre csak a kormányok képesek. És azt sem mondhatják, hogy na jó, hát jöjjön a Milla csoport, mert akkor bejelentkezne egy, két, száz, háromszáz Fidesz közeli civil csoport, hogy mi is ott szeretnénk lenni. Ebbe a játékba nem mehet bele egy nemzetközi szervezet.

- Igen. Világos. Először is az nagyon fontos, hogy mi nem részt venni szeretnénk a tárgyalásokon, értem ezalatt azt, hogy nem akarunk a tárgyalásokba belefolyni, véleményt formálni és bármi módon megváltoztatni annak a menetét, hanem egyszerűen beszámolni szeretnénk róla. Az IMF képviselői is nyilván úgy látják, hogy ez egy normális helyzetben nem normális kérés. Most azonban Magyarországon nem normális helyzet van. Az sem normális dolog, hogy a kormányszóvivő konkrétan hazudik a kamerák előtt, amikor az állampolgároknak kommunikál. Tehát erre tényleg számos példát találunk az elmúlt időszakban, de elég csak arra gondolni, hogy az IMF-fel megállapodunk-e. Először ugye elhajtják őket, és erre nagyon büszkék, soha már többet nem kell függnünk tőlük. Majd pár hónap elteltével ismét bejelentik, hogy jaj, most új idők jönnek, és most megállapodunk az IMF-fel. De elég az egykulcsos adó bevezetésére gondolni, Orbán Viktor pár évvel ezelőtt kijelentette, hogy míg ő él, addig soha nem lesz ilyen Magyarországon, majd a lehető legrosszabb pillanatban ezt be is vezeti.

- Hát talán ezt nem mondta, hogy amíg ő él, csak azt, hogy ő ezt nem tartja jónak.

- Igen. Azt mondta, hogy ha ő kormányra kerül, valóban nem így fogalmazott, hogy ha ő él.

- A lényeg az, hogy nemet mondott rá, aztán meg igent. De ez volt a legnagyobb meglepetés az Ön számára Orbán Viktor politikai pályáján?

- Nem, egyáltalán nem erről van szó, csak hogy nem vagyunk kíváncsiak meglepetésekre. Ez az ötlet is úgy jött egyáltalán, hogy egy hiteles médiaszemélyiség, akit úgy hívnak, hogy Hajós András, azt mondta, hogy őt zavarja az, hogy nincsen hiteles információ arról, nem tudunk garantálni hiteles információt arról, hogy mi zajlik ezeken a tárgyalásokon. Még egyszer mondom, nem beleszólni szeretne bárki is, hanem azt gondoljuk, hogy ez egy közös érdek, teljesen mindegy, hogy valaki milyen ideológiában hisz vagy mit követ. Az az összetartó erő bennünk, hogy magyar állampolgárok vagyunk, akik ide fizetjük az adónkat, a mi pénzünkről van szó. Hogy tudjuk azt, hogy milyen megállapodást kötnek, lehetőleg nem a fejünk fölött, nem bevonva bennünket.

- Akkor ajánlhatok egy kompromisszumos javaslatot? Keressék meg Iryna Ivaschenkot. Ő a Nemzetközi Valutaalap budapesti, magyarországi képviselője, ő nyilván válaszol az Önök kérdésére vagy kérdéseire vagy kérésére. Akár még arra is rábólinthat, hogy alkalomadtán tájékoztatja Önöket arról, hogy miről is van szó. És ezt még el is tudom képzelni, ez akár még reális is lehet, nem?

- Igen. Azt gondolom, hogy ez B-verziónak elképzelhető, ezzel nem kerüljük meg viszont azokat az esetleges kommunikációs bakikat, amikor a kormány kommunikál valamit az állampolgárok nevében. Nyilván ez egy diplomácián belül elég kötött szabályok szerint működik, hogy az adott partner miről nyilatkozhat, miről nem nyilatkozhat úgy, hogy ne bántsa meg a tárgyaló felet. Ezeket a terheket szeretnénk lerakni azzal, hogy egy független magyar állampolgár, akinek a nagyközönség elfogadja a szavát, hozzáteszem, ha már B-verzióról beszélünk, arról beszélünk, hogy ki legyen ez a személyiség.

- Na, akkor beszéljünk erről. Mert van olyan Önök szerint, aki elvállalná az Önök megbízatását és a magyar társadalom úgy is ismerné őt, hogy ez egy hozzáértő szakember, akinek elhisszük, amit mond?

- Azt gondolom, hogy van jó pár olyan hiteles médiaszemélyiség, itt nem kell szakértőnek lenni.

- Mondjuk engem odaküldenének a Nemzetközi Valutaalap és a magyar kormány tárgyalásaira – gondolom, ezzel nagy meglepetést okoznánk sokaknak –, akkor azért én nem volnék meggyőződve arról, hogy bár ismert médiaszemélyiség vagyok, értenék is ahhoz, ami ott megy, amiről ott tárgyalnak, amiről ott alkudoznak. Olyan valakit kellene küldeni, aki nemzetközi pénzügyekben, költségvetési ügyekben, gazdaságpolitikai kérdésekben tudja, hogy miről van szó, és mi mennyi.

- Igen, világos, a Milla csoporton belül az egyik szervezőnk a posztdoktori képzésen túl van most e témában, tehát találnánk azért olyan embert, akinek mi speciel elhisszük. De itt nem rólunk van szó, és nem mi akarunk képviselni bárkit is. A Milla csoport azt állítja, hogy nem képvisel senkit, hanem egyszerűen a nyilvánosságot próbálja megteremteni, ami ma Magyarországon nem teljesen tisztán működik. Tehát hogy van egy olyanfajta nyilvánosság a kormány által terelt média területén, ami inkább dezinformál, mintsem valós információt juttatna el. Ezt az űrt, mármint a valós információhiányt szeretnénk betölteni ezzel, hogy egy hiteles személyt találjunk meg, aki elmegy beszámolni arról, hogy mi zajlott ott. Ez lehetne egy kérdés, hogy ki ez az ember. Nekünk akár Hajós András is megfelelne alapvetően, nyilván persze mellé mehetne olyan ember, aki egyébként ért hozzá.

- És aztán a valamikor talán újrainduló Heti Hetesben be is számolhat arról, hogy mit végzett Washingtonban.

- Akár igen. De ha itt tartunk majd, hogy mehet egy küldöttség és kikből álljon, akkor racionális vitát indíthat, hogy olyan legyen, aki az ország lakosságának vagy legnagyobb részének vagy minél nagyobb részének elfogadható. Nem feltétlenül egy emberben gondolkozunk, akár kettő vagy három személyben, hogy legyen ott olyan is, aki – ha kérdése lenne ennek a civil embernek, mert valamit nem ért és szakkérdés kerül szóba – tud segíteni eligazodni. De a beszámolóhoz azt gondolom, hogy nincsen szükség különösebb szaktudásra. A politikusaink nagy része is elmondja azt, amit egyébként a tanácsadói mondanak. Ugyanilyen módon a beszámoláshoz nem feltétlenül kell az, hogy valaki minden pontot értsen. Azt azért vélhetően megérti, hogy ki kéne rúgni százezer közalkalmazottat, ezt szakértelem nélkül is vissza tudja adni valaki a magyar állampolgároknak.

- Nem és ne fessük az ördögöt a falra.

- Igen, pontosan.

- Majd meglátjuk. De Önök szeretnék egy kicsit közelebbről meglátni.

- Így igaz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Ertsey Katalin, az LMP országgyűlési képviselője


Bolgár György: - Összefogott a nőkért az LMP és a Jobbik. Ezt olvasom a Magyar Távirati Iroda hírének címében. Jól hangzik, akarom mondani nagyon rosszul hangzik. Hogy gondolták ezt?

Ertsey Katalin: - Úgy gondoltuk, hogy ez többpárti lesz, mint ahogy erre el is hangzott szándéknyilatkozat. Nemcsak most, a módosító javaslatok beadásakor, hanem korábban, volt egy női vitanap, ott az MSZP is kifejtette, hogy már támogatná a női kvótát. Több pártból is volt arra jelzés, hogy a módosító javaslatokhoz négy vagy öt párt fog csatlakozni. Sajnos az utolsó pillanatban kihátráltak. Épp most néztem meg a telefonomban, még fél egykor is, a leadás előtt fél órával is egyeztetni próbáltam. De az egyik képviselő a másikra hivatkozott, a másik pedig az egyikre. Végül úgy alakult, hogy tegnap még csak Gaudi-Nagy Tamás és én voltunk, és ma, amikor végre a saját képviselőtársaimmal is tudtam tovább egyeztetni, akkor újabb tíz LMP-s képviselő írta alá.

- De ugye érzi a dolog visszásságát?

- Nem, nem érzem. Azt gondolom, hogy ez olyan, amiben az ördöggel is szó szerint.

- Igen? De ha ördögnek tartja az egyik parlamenti pártot, akkor vajon miért gondolja, hogy célszerű együttműködni az ördöggel, amikor az ördög célja éppen a parlamenti demokrácia vagy felszámolása vagy olyan súlyos korlátok közé szorítása, hogy teljesen mindegy, hogy hány nő lesz abban a parlamentben, ha az a parlament nem lesz. Hogy nem mindegy akkor, hogy hány nő van abban az egyébként jelentéktelenné váló parlamentben?

- Pillanatnyilag a Fidesz dolgozik a parlamenti demokrácia felszámolásán, pont ezzel a választási törvénnyel. Emlékeztetném arra, hogy Gaudi-Nagy Tamás, aki nem tagja a Jobbiknak, egyéni döntése alapján már korábban jelezte, hogy ebben az ügyben mellénk áll. Mint ahogy jeleztem az előbb Önnek, az MSZP, a Fidesz is jelezte, hogy van olyan képviselő, aki közülük aláírja, sőt az MSZP-nek – talán még emlékszik, az egy baloldali párt lenne elvileg – kutya kötelessége lenne a nők ügyét segíteni, hiszen egész Európában a baloldali pártok állnak ennek az ügynek az élén.

- Elővehetjük az MSZP-t, mivel indokolják, hogy nem csatlakoznak hozzá. Bár eredetileg azt mondták, hogy igen. Valamit csak mondanak, hogy kedves Ertsey  Katalin, nem csatlakozunk hozzá, mert ez nem jó törvénymódosítás. Vagy nem csatlakozunk hozzá, mert Gaudi-Nagy Tamás is ott van. Vagy majd benyújtjuk a saját módosításunkat vagy nem szeretjük a nőket. Mit mondtak?

- Nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni egyetlen MSZP-s képviselőt sem.
Ők egy dolgot mondtak, hogy ha a Fidesz is aláírja, akkor ők is aláírják. De szerintem nem ez a lényeg. Szerintem az a lényeg, nem gondolom, hogy bárki normálisnak tartja, hogy pillanatnyilag 91 százalékos többség van a parlamentben, ami azt jelenti, hogy nemhogy női kvóta nincsen, de férfi kvóta van, és elsősorban párthűség-kvóta van. Amit az előbb az egyik telefonálója hiányolt, hogy szakértelem és felelősség, pontosan a nők azok – ma már a kutatási  adatokból tudjuk –, akik jóval képzettebbek, mint a férfiak. Azt is kimutatták kutatások, hogy felelősebben bánnak a döntésekkel. Elsősorban nem a másik lenyomására, kiszorítására szövetkeznek egymással, hanem meggyőzésre, érvelésre, nem a pozíció, hanem a teljesítmény érdekli őket. Ezeket mind elmondtuk és remek beszédekben ki is fejtettük a női vitanapon. Ott meglehetős egyetértés volt abban a parlament több oldaláról is, hogy szégyenletes a mai helyzet, és ezen változtatni kell. A módosító indoklásban az szerepel, hogy a tizenhat százalékkal, amit ezzel a mi módosítónkkal elérnénk, fel tudnánk zárkózni Azerbajdzsán, Tádzsikisztán és Albánia mellé. Azt gondolom, hogy ennek épp itt az ideje.

- Jó, ehhez gratulálok előre is. Az a kérdés, hogy amikor rájött, hogy egyedül maradt Gaudi-Nagy Tamással, akkor miért nem vonta vissza a javaslatát. Miért nem mondta azt, hogy a céljaink változatlanok, az esélyeim nullák egyébként, nem fogom magamat és a pártomat abba a helyzetbe hozni, hogy egy jobbikossal együtt nyújtsunk be javaslatot, úgy téve, mintha ők a parlamenti demokrácia feltétlen hívei volnának.

- Nem maradtam egyedül, ahogy említettem, másik tíz, külföldön nem tartózkodó, jelenleg Magyarországon levő, elérhető LMP-s képviselő is ott van a módosítóban. Ez ez messze pártok feletti ügy.

- De látjuk, hogy nem az.

- Az emberek elsősorban nőként és férfiként élik az életüket. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha a közértben nem kérdőjelezzük meg azt, hogy ki áll a pult mögött, férfi vagy nő, vagy az iskolában, teljesen természetesen az utcán haladva vagy bárhol, hogy ötven-ötven százalékban – egyébként ötvenkettő a nők százalékos aránya a társadalomban – vagyunk a világban, akkor azt gondolom, hogy mindenkinek feltűnhet, hogy ez mennyire egészségtelen a parlamentben.

- De képviselő asszony, igaza van. Szerintem nemcsak hogy engem nem kell győzködnie, az olvasóinkat sem kell győzködnie erről. Nem is tizenhat százalékban, legalább fele arányban ott volna a helyük a nőknek a parlamentben és egyébként az államigazgatás különböző vezető posztjain. Csak az a problémám, hogy mindezt egy olyan párt képviselőjével teszi, amelynek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mekkora legyen a demokrácia Magyarországon. Pontosabban kinyilvánított, többször hangoztatott célja, eszköze, mindene az, hogy ezt a demokráciát lebontsa. Egy olyan fajta rendszert akarnak, aminek semmi köze a nyugati polgári demokráciához. Önök pedig – ha nem egyedül van, hanem most már tizedmagával az LMP-ből – magukra vonják azt, hogy ezek szerint semmi gondot nem látnak abban, hogy egy antidemokratikus párttal működjenek együtt. Márpedig sokak számára ez gondot jelenthet.

- Ön bizonyára tényleg a Fideszről beszél, hiszen pillanatnyilag az a választási rendszer, amiben ez csak egy módosító – másik több tucatnyit adunk be egyébként a választójogi törvényhez –, ez a választójogi törvény pillanatnyilag épp azt az ellenzéket próbálja kizárni, aminek ugyanúgy tagja a Jobbik, mint az MSZP. És pillanatnyilag úgy írja át a választókerületeket, hogy az egészen elképesztően részrehajló. Méghozzá egyetlenegy párt, a Fidesz Magyar Polgári Párt javára hajlik. Úgy rajzolták át a választókerületeket, hogy példátlanul igazodik ahhoz, ahogy korábban a Fidesz nyert. Ezt nagyon szépen bemutatta Karácsony Gergely a vita során. És egészen elképesztő az a fajta rombolás, amit ebben az országban ezen a téren is most már a Fidesz végez. Egyetlen különbség van, ha ezen a területen is lerombolják a lehetőségeket, akkor aztán arra is megszűnik a lehetőségünk, hogy leváltsuk ezt a kormányt. Azt gondolom, hogy még mindig kell azon gondolkodni és azzal törődni, hogyan tesszük ezt meg, és ebben őszintén szólva számomra nincs fontosabb, mint a nők ügye, de ebben a nők ügye sajnos másodlagos. Mert azt kell látnunk, hogy a Fidesz választójogi törvényeiben talán ez lesz még az egyetlen olyan rész, amit támogat is a kormánypárt, ez egyáltalán nincs kizárva. Ön talán nem tájékozott ez ügyben, de az biztos, hogy ha ebben a jelenlegi formájában megy át, akkor nemcsak a nőknek lesz itt annyi, hanem az egész magyar parlamentnek.

- Ez így van, de ezzel a törvénymódosítással, amelyben mégiscsak összeállt egy jobbikos képviselővel, lényegében csak az a fontos üzenet, hogy Önök hajlandók a Jobbikkal is együttműködni. Mert a nők nagyobb szerephez juttatására esély nincsen, csak akkor, ha a Fidesz is emellé áll. És igaz, a Fidesz választójogi törvényjavaslatát semmivel nem tudnám védeni, sőt. De attól még biztos vagyok benne, hogy nem egy olyan párttal kell együttműködni ezzel szemben, amelyik nem látott semmi problémát abban, hogy létrehozzon egy Magyar Gárdát, amely ezzel rendszeresen, szisztematikusan, hosszú időn át félemlítette meg a magyar társadalom egy részét.

- Most a nők ügyéről beszélünk?

- Nem a nők ügyéről, de miután a nők ugye csak egy részletkérdés, Ön is azt mondta, hogy választójogi törvényhez képest ez egy másodlagos kérdés, ezért csak egy üzenete lehet egy ilyen fajta közös törvénymódosítási javaslatnak, hogy Önök még egy olyan párttal is együttműködnek, amelyik a Magyar Gárdát létrehozta, amelyik szeretné akár új formában újjáéleszteni. Amelyik együttműködik különböző rendezvényeken Hatvannégy Vármegyésekkel, betyárseregesekkel és így tovább. Hol gondolják meghúzni a határt? Vagy nincs határ?

- Érdeklődve hallgatom az Ön kifejtését. Azt hangsúlyoznám, hogy nyitott továbbra is a módosítás arra, hogy csatlakozzanak. Tehát ha a Magyar Szocialista Párt, amelyik megtette azt, hogy álságos módon úgynevezett kvótát léptetett életbe – ugyanis a nőket a lista legaljára rakta, a Fidesznél is alacsonyabb a nők száma a parlamentben –, ha megteszik, hogy ehhez az ügyhöz nem csatlakoznak, az az ő lelkükön szárad, bocsánat. Nem kéne arra rákenni, hogy kivel adtam én be ezt a módosítót. Azt gondolom, ha az Ön számára a nők ügye kevésbé fontos, mint az, hogy kinek a neve szerepel egy módosítón, az én összes képviselőtársammal együtt és reményeim szerint egy néhány szocialistával együtt, akik nyilván megfelelően, önállóan, autonóm módon gondolkozva szintén tudnak csatlakozni ehhez a módosítóhoz, az csak az Ön véleménye. De azt gondolom, hogy ennél jóval felelősebben gondolkodnak például a szocialista képviselők a házban, akik azt mondják, hogy önmagában attól, hogy ki mit ír alá, vannak olyan ügyek, amik messze pártok felettiek. Például ilyen a nők ügye Magyarországon.

- De az, ha Ön bead egy ilyen törvénymódosító javaslatot, és aztán megszavazzák a jobbikosok is, nem kifogásolható, sőt. Nagyon helyes, ha megteszik. De miért kell közösen vállalni a módosító beadását?

- Nem olvasta, hogy a Jobbik elhatárolódott ettől?

- De, olvastam, de ettől még Gaudi-Nagy Tamást nem tekintem nem jobbikosnak. Sőt.

- A Jobbik azonnal elhatárolódott és azt jelezte, hogy nem támogatja a kvótát. Gaudi-Nagy Tamás – én utólag tudtam meg egyébként – nem tagja a Jobbiknak, ő előre megmondta, hogy ő ezt az ügyet támogatja, és ebben semmi problémát nem látok. Az, hogy ő egy olyan pártnak nem tagja, viszont a frakciójában ül, ami ezt nem támogatja, azt nagyon sajnálom. Ebben semmiben nem tér el az MSZP-től, aki szintén nem támogatja. Sőt mondjuk Harrach Pétertől, aki kijelentette, hogy ez egy ultrafeminista vadhajtás. Én ezeket a véleményeket távolról tiszteletben tartom, azt gondolom, hogy az még inkább tiszteletre méltó, ha valaki félre tudja tenni végre a különböző fóbiáit, és elsősorban az emberekért, a nőkért és férfiakért, ebben az esetben a nagyon súlyosan hátraszorított nőkért képes tenni.

- Miért fóbia a Jobbik politikája, világnézete és célja?

- Ha egy női kvótáért, a nők részvételéért szót emelő javaslatban az a legfontosabb, hogy Gaudi-Nagy Tamás aláírása is ott van rajta, akkor Önök valami egészen tévúton járnak. Akkor azt gondolom, hogy Önöknek ott kellene rendszeresen élőláncban állni a parlament körül, és nem beengedni jobbikosokat. Onnantól kezdve, hogy másfél éve ott van ez a párt a parlamentben, és ha jobban megnézi, láthatja, hogy pillanatnyilag a három ellenzéki párt nagyon sok ügyben egy emberként küzd egy elképesztő – és adott esetben a Jobbiknál jóval veszélyesebb – Fidesz ellen, ami olyan szinten darálja le a parlamenti demokráciát, hogy az, amit itt Ön elmondott, kutya füle ahhoz képest…

- De Önnek mondjuk megnyugvást okozna, ha egy Jobbik által esetleg létrehozandó autoriter, a Fidesznél sokkal szélsőségesebb, antiparlamentáris rendszerben megfelelő arányban vennének részt a nők?

- Nem tudom, hogy követte-e a választójogi törvény vitáját, nem tudom, hogy hallgatta-e a vezérszónoki felszólalásokat. Javaslom, hogy tegye meg.

- Az, hogy a Jobbiknak nem teszik ez a javaslat, az nyilvánvaló, mert az ő lehetőségeiket is korlátozza.

- Nem, pontosan az ellenkezőjéről beszéltek, ezért javaslom, hogy nézze meg. A vezérszónoki felszólalásban pontosan azt mondták, hogy sajnos a Jobbikot semmiben nem akadályozza az új választójogi törvényjavaslat. Semmiben. Olyan szinten szervezett a Jobbik és olyan szinten tudna egyéni képviselőmandátumokat szerezni pontosan a Fidesz receptje alapján, hogy neki semmi érdeke önmagában ezt a választójogi törvénytervezetet támadni, ha a saját érdekeit nézi. Az egészen elképesztő az, hogy pontosan ez a választójogi törvény adja meg arra a lehetőséget, hogy Kelet-Magyarországon nagyon-nagyon sok körzetben egyéni mandátummal, harminc százalékkal is megszereznek képviselői helyeket, és pontosan a Fidesz lesz az, aki ezzel úgy juttatja be a Jobbikot, hogy adott esetben a meggyengülés esetén csendes vagy akár nem is annyira csendes kormánypárti koalíciós társként számíthat rá. Tehát azt gondolom, hogy pillanatnyilag nem a Jobbik az, aki nagyon súlyosan fenyegeti ezt az országot, hanem a Fidesz. Méghozzá azzal, hogy lehetőséget ad egy olyan pártnak, amit inkább ki kellene szorítani a demokráciából.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Debreczeni József a Demokratikus Koalíció alelnöke, közíró


Bolgár György:
- Most jelent meg „A politika fertője” című munkája. Mi a politika fertője?

Debreczeni József: - Elöljáróban hadd mondjam el, amit a könyvbemutatón is mondtam, hogy ez még az írói munkásságom része, tehát amikor ezt a könyvet befejeztem, akkor még nem tudtam, hogy a Paks melletti csőszkunyhóban találkozni fogok Gyurcsány Ferenccel, és meg fog kérni, hogy lépjek be a Demokratikus Koalícióba.

- Ez a Paks melletti csőszkunyhó-ügy rosszul végződött a szereplők számára.

- Igen, remélem, hogy sokaknak ismerős, ez nyilvánvalóan a Rajk-perben volt az egyik fő vád. Szóval én egész egyszerűen a korrupciót nem tartom megfelelő fogalomnak annak a jelenség csoportnak a leírására, amiről ez a könyv szól, és amihez egyébként Kerék-Bárczy Szabolcs egyik tanulmánya adta az ihletet annak idején. A Mozgó Világnak szántam én ezt a tanulmányt, és ahogy belemerültem a dolgokba, a fekete pártfinanszírozás ügyeibe, a közpénzek pártpénzekké meg magánpénzekké alakítása mechanizmusának feltárásába, ez az anyag egyre duzzadt, és aztán elég gyorsan rájöttem, hogy ez egy könyvnyi terjedelmet kíván. Így született meg ez a könyv, amelyik most megjelent.

- Ez nyilvánvaló, ahogy az ember a könyvet a kezébe veszi vagy akár csak a saját emlékeiben kutat, hogy a politikusok meggazdagodása nyilvánvalóan valamilyen összefüggésben lehetett a politika fertőjével. De a Tocsik-ügytől a Postabank-ügyön át a bróker-ügyig számos olyan botrány rázta meg a demokratikus Magyarországot, amelyből az átlagpolgár azt a következtetést vonhatta le, hogy ó, hát ez az egész politika piszkos, itt mindenki korrupt, itt mindenki megvesztegethető vagy éppen megveszteget másokat, és talán ezért is kezdtek kiszeretni a demokráciából. Tehát a dolog szinte végeláthatatlan, valószínűleg egy könyvvel sincs vége. De mi a szerző benyomása arról, ha végigvette az elmúlt húsz év legsúlyosabb és legpiszkosabb ügyeit, hogyan lehetne ennek véget vetni, vagy legalábbis hogyan lehetne ezt szűkebb korlátok közé szorítani?

- Ezek a botrányok sajnos nem rázták meg eléggé a magyar közéletet vagy nem jártak elég súlyos konzekvenciákkal. Én ebben a könyvben tulajdonképpen nem is ezeknek az ügyeknek a részleteit teregetem vagy bogozgatom, ilyen értelemben nem oknyomozó a könyv, nincs afféle tényfeltáró és új leleplezéseket szolgáló részletezése ezeknek az ügyeknek, hanem egyszerűen csak összeállt előttem az egész rendszer működése, méghozzá történetiségében. És én nagyon egyértelműen arra a felismerésre jutottam, hogy az átmentett állampárti vagyon volt az ősforrása ennek a történetnek. Tehát nem a pártállami, nem az állami vagyonról beszélek, amit teljesen egyértelműen nyilvános pályázatokon, az Állami Vagyonügynökség kontrollja mellett privatizáltak az Antall-kormánytól kezdődően. Itt is voltak nyilvánvalóan mindenféle összejátszások és lehettek visszaélések, de az állampárti vagyon az, ami az MSZMP vagyona volt, és ugye az MSZP, politikailag nagyon helyesen, megtagadott minden folytonosságot az állampárttal, de bizony az anyagiak terén, az infrastruktúra terén nem történt ilyen szakítás. És ott keletkezett egy szituáció, és erre nézve nagyon részletes adatokat találtam a régebbi politikai évkönyvekben, hogy hogyan mentették át a hatalmas ingatlanvagyont, a különböző egyéb vagyontárgyakat mindenféle frissen létrehozott kft-kbe vagy magántársaságokba. Különösen 89 nyarán volt ez rendkívül intenzív, és ott született meg a pártpénztárnok intézménye, akinek az volt a dolga, hogy ezt az árnyékban hagyott, nem látható, mert nem vállalható vagyont különféle fedett technikákkal, mindenféle alapítványokon átfolyatva és újrahasznosítva visszafolyassa a párt számára és elérhető erőforrásokká tegye. Ez a pártpénztárnoki rendszer intézményesült, és ez az egyik oka szerintem az MSZP máig tartó problémáinak. De ebbe most nem akarok belemenni.

- De azért annak idején már az MDF-kormányzat is tisztában volt azzal, hogy ez így működik, és bár ebben a könyvben nincsenek kifejezett részletek vagy utalások arra, hogy ők hogyan éltek vagy esetleg visszaéltek azzal, hogy kormányzati hatalomban voltak, de általánossá vált a magyar demokrácia összes szereplőjének körében, hogy a pártok mögött kell hogy legyen valamilyen kevésbé nyilvánosan működtetett anyagi háttér.

- Ilyen típusú feketegazdaság, mint ami az MSZP-ben kialakult, csak a Fideszben alakult ki. Nem ilyen típusú, hanem hasonló. Van Máté Lászlónak egy interjúja a 95-ös Mozgó Világban, ahol megjegyzi Bossányi Katalin, hogy nagy elismeréssel beszélnek Simicska Lajosék is Máté Lászlóról mint tanítómesterről. Szóval a Fideszben alakult ki egy ilyen hasonló szisztéma, ott a befolyt székház-pénzekből – százmilliókról volt szó – szintén egy olyan céghálót hoztak létre Simicska Lajosék, úgynevezett Fidesz közeli cégeket, ahol újrahasznosították, beforgatták ezeket a százmilliókat. És ott aztán egészen durva ügyletek zajlottak. Tudjuk, hogy miután iszonyú köztartozásokat meg visszafizetetlen bankhiteleket halmoztak fel, és ezeket kiszedték a cégekből, végül ezek a cégek kötöttek ki Joszip Totnál meg Kaja Ibrahimnál Schlecht Csaba közvetítésével.

- De azért az a székházműsor sem jöhetett volna létre az MDF-kormány nélkül.

- A székházjavadalmazás teljesen törvényes volt. Ugye a pártok anyagi juttatásáról született egy törvény, méghozzá hatpárti konszenzussal, most nem emlékszem, hogy 90-ben vagy 91-ben. Ott a megkapott szavazatok arányában járt nekik bizonyos alapterület, és a Lendvai utca meg a Bem tér arányosan kisebb volt. Tehát ez törvényes volt. Utána nyilvánvaló, hogy olyan ingatlant néztek ki, a tiszti kaszinót, amelyik a belvárosban, a Váci utcában nagyon magas értéket képviselt. De az MDF-ben nem alakult ki ilyen típusú háttérgazdálkodás. Az MDF tulajdonképpen, az első ciklusban volt kormányon, és utána egyszer volt még megtűrt rokonként, mert nem volt szükség a szavazataira a többséghez az első Orbán-kormány idején.

- Akkor lehet, hogy a lecsúszásának egyik oka az volt, hogy nem alakított ki egy ilyen rendszert és nem volt elég stabil pénzügyi háttér bázisa?

- Némi cinizmussal ezt is mondhatjuk. Tehát nem volt olyan döntéshozói pozícióban, mint a többi párt. Az SZDSZ-ben ez részben kialakult, ott is tudunk olyan, úgynevezett SZDSZ-hez közel álló, SZDSZ-közeli üzletemberekről, aki a Tocsik botrányban vált híressé.

- De ilyenek nem voltak az MDF körül? Tudunk MDF-szimpatizáns óriásvállalkozókról. Ezek nem nyüzsögtek ott, amikor éppen állami vagyonról volt szó?

- Nem vállalkozókról beszélek, akik minden párt körül nyüzsögtek. Mondom, az első ciklusban volt olyan helyzetben az MDF, és az nyilvánvaló, hogy a fekete pártok fekete gazdálkodásának nagyságrendje ciklusról ciklusra növekedett. Elég a választási kampányok költségeit megnézni, amit ugye meg lehet becsülni. Tehát az első ciklus tényleg nem volt ilyen mértékű. De ez a fajta politikai hatalommal szorosan összefonódó gazdasági hátország csak az MSZP-ben és a Fideszben épült ki. Az MSZP-ben felsorolhatók ugyanúgy a pártpénztárnokok, mint ahogy a pártelnökök. Fabricki András, Máté László, Boldvai László, Puch László. Az SZDSZ-ben és az MDF-ben ilyenekről nem tudunk. Tudunk viszont a Fideszben egy bizonyos Simicska Lajosról. Az az óriási különbség az MSZP és a Fidesz között, és ezért tudott a Fidesz sokkal hatékonyabb és eredményesebb lenni ebben a fertőgazdálkodásban, mert ott nem alakult ki kettős hatalom. Nem alakult ki egy ilyen informális, a pártelnökség vagy a pártelnök formális politikai hatalmától különböző, de egy idő után annál nagyobb mértékű hatalom. Hiszen Orbán és Simicska között régi, a székesfehérvári gimnazista évekre, a katonaságra és a szakkollégiumi szobatársi együtt töltött időkre visszamenőleg megbonthatatlan a barátság.

- Közben láttam az interneten egy egészen friss hírt, ha már a Rajk-perrel meg a csőszkunyhóval kezdtük. Meghalt a Rajk-per harmadrendű vádlottja életének 100. évében, Lazar Brankov, az egykori budapesti jugoszláv nagykövetség ügyvivője. Milyen furcsa véletlenek vannak, nem? De lehet, hogy csak én hozom össze a kettőt. Mindenesetre a Rajk-pernek nem kellett volna szóba kerülnie a mi beszélgetésünkkor és lám, egyszer csak két oldalról is szóba kerül. Szóval ott tartottunk, hogy a könyv egyik konklúziója az, hogy a húszéves demokratikus rendszer két nagy pártja, vagy legalábbis az elmúlt tíz év két nagy pártja, az MSZP és a Fidesz tulajdonképpen a fertő okozója is meg haszonélvezője is elsősorban, mert az ő pártjukban alakult ki az a rendszer, amelyik ezt a korrupciós gépezetet szinte hivatásszerűen működtette. De azért én mégis úgy érzem, hogy van némi egyoldalúság ebben a megközelítésben, mert tudjuk, hogy a korrupció a közélet egyik részét sem hagyta érintetlenül. És egyrészt azt vélem felfedezi, hogy egykori MDF-es képviselőként nem szívesen nyúl vissza az Antall-kormány éveire, mintha ott tulajdonképpen őszintén, naivan, tisztán történtek volna a dolgok. És nem szívesen vagy nem is tér ki a Gyurcsány-féle kormányzás öt évére, mint most a Gyurcsány-párt egyik alelnöke. Nem lehet, hogy az egyik szemét, ha nem is csukja be, de kicsikét szorosabbra zárja, mint a másikat és hajlamos felfedezni mások szemében a szálkát? A saját szemében persze nincs gerenda, csak azt akarom mondani, hogy néha mintha egyoldalúan rátolná erre a két pártra a korrupció bűnét.

- Ahogy jeleztem, akkor tényleg nem gondoltam, hogy újra politikai szerepet vállalok, amikor ezt a könyvet megírtam. De tényleg nem az MDF-es nosztalgia befolyásol. Az mondjuk tényleg ténykérdés, hogy az első ciklus után következő öt ciklusban az MDF nem volt olyan hatalmi szerepben, ami ennek a nem is korrupciónak, hanem ennek a feketegazdaságnak az igazán nagy volumenű működtetéséhez szükséges lett volna. Az MDF tényleg szegény párt volt, amelyik próbált innen-onnan adományokat kapni. Az is ténykérdés, hogy az SZDSZ viszont nemcsak a második ciklusban, hanem utána még egy-két ciklusban jelen volt. Tény, hogy a Tocsik-botrány során kiderült, hogy az SZDSZ az akkor meglévő kétharmad birtokában nem kísérelte meg rendbe tenni ezt a dolgot, mert arról ne feledkezzünk meg, hogy a kétharmados párttörvényről van szó, amely keretében fel kellett volna oldani azt az abnormális és irreális egymilliós határt, ami képviselőnként költhető a kampányra pártonként és képviselőjelöltekként. Ez nyilvánvalóan nevetségesen irreális a ténylegesen költött pénzekhez képest. Másrészt pedig a pártok legális, tiszta, átlátható állami támogatását kellett volna megsokszorozni. A második ciklusban a kormánykoalíció pártjainak tényleg megvolt ehhez a kétharmada, tudjuk, hogy nem kezdeményeztek ilyet, hanem ehelyett a Tocsik-botrányból kiderült, hogy elég szépen együttműködött az SZDSZ is az állami pénzek elcsatornázásában. Utána Orbánnak nem volt ugyan kétharmada 1998 és 2002 között, de a Tocsik-botrány után, az MSZP választási veresége után, ha kezdeményezett volna Orbán egy ilyen tisztázást a pártfinanszírozásban, nem hiszem, hogy abban a helyzetben lett volna az akkori ellenzék, az MSZP és az SZDSZ, hogy ennek keresztbe feküdt volna. Ebben a könyvben leírok egy történetet, amit másodkézből hallottam. A Magyar Nemzeti Bank elnöke, Surányi György, Orbán Viktornak, az új miniszterelnöknek előállt egy általa elgondolt új pártfinanszírozási konstrukcióval, és ezt Orbán viccesen, de azt hiszem, elég cinikusan visszautasította, hogy pont akkor jössz nekem ilyenekkel, amikor kormányra kerültem. Na most, ami Gyurcsányt illeti, az megint csak ténykérdés – nyilvánvalóan én halálosan elfogult vagyok és alelnök –, hogy Gyurcsány több alkalommal, egyrészt a megjelent publikációban, például a „Merjünk baloldaliak lenni” című tanulmányában még sportminiszterként nagyon határozottan indítványozta a pártfinanszírozás rendbetételének szükségességét. Már csak azért is, mert ő nyilván tisztában volt – akkor már az MSZP belügyeit ismerve – azzal, hogy az informális pártpénztárnoki hatalom súlyos korlátja a legális pártvezetés hatalmának. Most persze mondhatjuk, hogy ez egy tanulmány, de Orbán Viktortól nem tudunk ilyet idézni. De Gyurcsány nemcsak tanulmányt írt erről, hanem miniszterelnökként két alkalommal is nagyon komoly erőfeszítéseket tett. Törvényjavaslatot terjesztett be a képviselői javadalmazás meg a pártfinanszírozás tisztába tételére. Hol a saját pártja akadályozta meg félig-meddig ebben, végső soron pedig mindig a Fidesz volt az, aki kilépett a már készülő megállapodásból. Ezek megint tények. Hadd mondjak még valamit. Itt van egy nagyon súlyos kérdés, amiről eddig még nem beszéltünk. A saját magánzsebeket is iszonyatos mértékben duzzasztották az elcsatornázott közpénzek. Én sorba veszem a miniszterelnököket is ebben a tekintetben. És külön fejezet foglalkozik az Orbán-család vagyonosodásával, ami megint csak nem általam előbányászott, hanem annak idején az Élet és Irodalomtól kezdve a magyar nyilvánosságban sok-sok helyen megjelent nagyon súlyos tények sorakoznak, amelyek azt mutatják, hogy a mai miniszterelnök már az előző miniszterelnöksége idején is nem egyszerűen óriási vagyonosodáson ment keresztül, hanem olyan módon működtette a kormányzatot, bizonyos kormányzati támogatások odaítélése kapcsán, illetve a parlamentet is, hiszen a parlament szavazott bizonyos címzett és céltámogatások odaítéléséről – és ezek mind benne vannak, összegszerűen és dátumra nagyon pontosan –, tehát azt kell mondjam, hogy célirányosan működtette az állam a gépezetet olyan irányba, hogy annak az lett az egyik következménye, hogy ő személy szerint meg a családja – ugye a családi bányák – nagyon jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül.

- Hadd kérdezzem meg a végén röviden azt, hogy ha így összeáll a kép, és ebben a könyvben tényleg összeáll a politika fertője Magyarországon, még világosabb, mint külön-külön volt az egyes eseteknél, akkor vajon hogy képzeli a talpon maradást, megerősödést, esetleg a hatalomra jutást egy most alakult kis párt, mint amilyen a Demokratikus Koalíció?

- Mielőtt erre válaszolnék, csak jelzem, hogy mondjuk Gyurcsány és Bajnai esetében ilyen fel sem merül.

- Mármint ami Orbán esetében.

- Igen, hogy a néptől kapott mandátum birtokában a saját vagyon gyarapodását szolgálták miniszterelnökként, hiszen ők a vagyonukat – ezen persze lehetne vitatkozni, ha lenne időnk rá – egyértelműen üzletemberként, civilként szerezték és nem miniszterelnökként. A miniszterelnöki tevékenységük során a gyanú árnyéka sem fért ahhoz, hogy a saját vagyonosodásuk…

-… Majd most az alkotmány átmeneti rendelkezéseiben ki fogják mondani, hogy az is bűnös volt, aki egykori KISZ-vezetőként az üzleti életbe mentette át magát.

- Ezt kimondhatják, de mondjuk az is jellemző, hogy a sukorói kaszinó-beruházás kapcsán is a Gyurcsány ellen megfogalmazott vádak között nem szerepel még csak az árnyéka sem annak, hogy esetleg neki saját haszna származott volna belőle, egyébként is abszurd a vád. Visszatérve a kérdésre, az az egyik konklúziója ennek a könyvnek és ezzel is zárom, hogy ez a politikai fertő nagyon nagymértékben hozzájárult a harmadik Magyar Köztársaság bukásához. Egy ilyen általános kiábrándultság jött létre, ami nemcsak a legutoljára kormányzó MSZP-t illette, hanem az egész demokratikus berendezkedést. Ha sikerül is felszámolni ezt az autokratikus berendezkedést, sikerül megszabadulni az Orbán-rezsimtől, akkor is egészen biztosan csak akkor lehet hozzáfogni a demokrácia, a parlamentáris jogállam újbóli felépítéséhez, összerakásához, ha a pártfinanszírozás terén is teljesen új fejezetet nyitnak a pártok, ha lecsapolják ezt a politikai fertőt. Tehát az egyik legelső ténykedése ez kell hogy legyen az új demokratikus erőknek. Én már a boldog jövőre vonatkozóan mondom ezt, hogy tiszta viszonyokat kell teremteni a pártfinanszírozásban. Tudniillik, itt nem egyszerűen korrupcióról van szó. Nyugaton is van korrupció, ott is kiderül, még ugye Kohl kancellár és hasonló nagy politikusok esetében is, hogy időnként

-… A pártnak szüksége van némi kis pénzre.

- Igen. Na de itt Magyarországon fordítva működött és működik a dolog. Ez volt a fő szabály. Például ez is mértékadó becslések alapján kimutatható. És ezt nem is cáfolják a pártok, hogy minden elköltött száz forintból legalább kilencvenötnek az eredete illegális, fekete pénz. Mert a legálisan elkölthető pénz, amit az Állami Számvevőszék aztán ellenőrizhet a maga korlátozott eszközeivel, nem teszi ki már az öt százalékot. Tehát itt a fő szabály a korrupció, a fekete gazdálkodás és ehhez képest elenyésző a pártok legális gazdálkodása.

- Szóval a Hanság lecsapolása, ez lenne a következő közfeladat.

- Reméljük, hogy eljutunk odáig.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!