rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 7.

Önkéntes tartalékosnak jelentkezett
Schmuck Andor, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nemrég megválasztott főtitkára


Bolgár György: - Nem pártfőtitkári minőségében kérdezem, hanem önkéntes tartalékosként. Ugyanis azt hallottam, hogy jelentkezett önkéntes tartalékosi szolgálatra.

Schmuck Andor: - Pontosan, jelentkeztem címzetes önkéntes tartalékos szolgálatra. A hír igaz.

- Az micsoda?

- A címzetes önkéntes tartalékos szolgálat azt jelenti, hogy lehet jelentkezni, de ezzel a most elfogadott törvény alapján semmilyen pénz, semmilyen juttatás nem illeti meg az erre jelentkezőket, hanem egyszerűen csak ha szükség van rájuk, akkor készen állnak arra, hogy szervezett formában segítsenek.

- De hát a tartalékosok is tulajdonképpen erre vannak vagy erre toborozzák őket, hogy ha szükség van rájuk, akkor vegyenek részt a haza védelmében. Persze ők ezért rendszeresen be is hívhatók szolgálatra és kapnak is illetményt. De a cél végül is ugyanaz. Úgyhogy nem értem, mitől címzetes a címzetes?

- A törvény azt mondja ki, hogy lehet jelentkezni tartalékos önkéntesnek és lehet ilyen szempontból címzetesnek is jelentkezni. A címzetesnek talán még annyi lehet a feladata – amennyiben ezt az embert elfogadják, elvégre most csak egy regisztráláson vagyok túl –, hogy ezt a fajta elképzelést, ami végre valami jó elképzelés, ilyen szempontból megpróbálja az ember önmaga is népszerűsíteni. Mert azt gondolom, hogy az mindenki számára világos, hogy nem elsősorban háborús helyzet esetén, hanem különböző, a hazánkat egyébként elég gyakran sújtó katasztrófák esetén legyen mód és lehetőség arra, hogy ha valaki úgy érzi, hogy segíteni akar és esetleg nem pénzt akar valahova utalni, mert annak a sorsát sosem lehet tudni, hanem két kezével akar segíteni, akkor legyen ennek egy szervezett formája. Hiszen ha különböző civil szervezetek megjelennek és segíteni akarnak, azoknak is a magyar honvédség fog segíteni. Elvégre eszközökkel, logisztikával ők rendelkeznek. És azt gondoltam, ha van egy ilyen törvény, van egy ilyen lehetőség, akkor állok elébe, miért is ne vállalnám én is ezt a dolgot. Már amennyiben a törvényben nem kifejtett kritériumoknak meg fogok felelni.

- Azt mondja, hogy bevezettek egy új kategóriát, ezt a címzetes önkéntes tartalékost, de nem fejtették ki a törvényben, hogy ez mire is lesz jó és mit kell csinálnia?

- Az benne van, hogy mit kell csinálnia, tehát az világos. Ugyanazt csinálja, mint az önkéntes, csak semmilyen juttatásra nem jogosult. A törvény úgy szól, hogy a címzetes tartalékos önkéntes a szerződés értelmében – azt hiszem pontosan így fogalmaz a törvény – különböző feladatokra felkérhető. Egyébként pedig az a dolga szerintem, mint minden normális embernek, hogy ha baj van, akkor segítsen. Azaz odamegy és szervezett formában – gondolom én – pakolja a homokzsákokat, pucolja a krumplit és megoldja azokat a feladatokat, amire nem biztos hogy az önkéntes katonákat kéne felhasználni. Van nekik elég dolguk, köszönet is jár érte.

- Akik ismerik Önt legalább hírből, azok tudják, hogy nagyon vehemens alkat, szóval állandóan mozgásban van nagy termete ellenére.

- Igen, ráadásul a nagy termetemről is elvesztettem mínusz hetven kilót.

- Igen? Már hetvenet elvesztett? Néhány hete még azt olvastam, hogy nem sikerült a hatvanat teljesítenie, amit vállalt, és ezért végigkukorélta az Andrássy utat.

- Így van, mert szeptember 2-áig kellett volna hatvanat, de akkor csak 52,4-et sikerült, így végigszaladtunk kukorékolva az Andrássy úton és szereztünk hétezer kilogramm, azaz hét tonna élelmiszert ennek a futásnak a kapcsán, amit a szépkorúak között szét is osztottunk azon nyomban. Tehát azt gondolom, hogy ez a hat kiló megérte ezt a bukást, ha úgy tetszik, mert mégiscsak szét tudtunk ennyit osztani élelmiszerben.

- És a dolgot nem hagyta annyiban, most már hetvennél tart.

- Így van. Úgy gondolom, hogy az embernek először önmagával kell rendben lennie, aztán próbáljon valamit tenni, ha tud, ebben az országban. Pont ezért vállaltam a szocdemek főtitkári posztját is, mert kell egyfajta baloldali összefogás. És pont jókor telefonált, mert éppen most van egy megbeszélés nálunk, ahol pont azt a javaslatot vitatjuk meg, amit én tettem és ilyen szempontból unikum ez a bejelentés is, hogy én azt javasoltam, hogy láthatóan a mostani időszakban erős törekvések vannak arra, hogy a testvérpártunkat, a szocialista pártot, hiszen mindketten tagok vagyunk, megpróbálják valamilyen szinten kriminalizálni vagy inkább obligón kívül helyezni ezzel az egyszerű alkotmány-kiegészítéssel. Ezért én azzal a kérdéssel fordultam az elnökséghez, aztán majd a választmányhoz, hogy mi engedélyezzük a kettős tagságot. Azaz teremtsünk arra lehetőséget, hogy valódi baloldali párt jöjjön létre, valódi baloldali párttagok között. Tehát nyissuk ki a várkaput, engedjünk be mindenkit és ilyen szempontból próbáljunk meg először közösen gondolkodni, aztán közösen cselekedni. És hagyjuk azt, hogy különböző kerekasztaloknál majd jól megvitatjuk, hogy mit kéne csinálni. Szerintem először is össze kell fogni és egyfajta kéznyújtásként azt gondolom, hogy lépni kell.

- Azt mondom, ügyes, mert így mindjárt helyzetbe tudják hozni az egyébként nagyon szép, nevében létező, de praktikusan nem túl sok vizet zavaró Magyarországi Szociáldemokrata Pártot. De azért nem hagyom olyan könnyen szabadulni az önkéntes címzetes tartalékosságból.

- Ne is hagyjon olyan könnyen, csak azért el kell mondanom, hogy Önnek valóban igaza van, ez a párt Csipkerózsika álmát aludta egészen másfél hónapig, azóta elkezdtünk dolgozni. Nagyon sok értékes ember csatlakozott hozzánk. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy ha januárban sikerül, akkor elmondhatjuk, hogy megtörtént az egész átvilágítása és ez azt jelenti, hogy újult erővel közel százhetven szervezetnek egyszerre adom át majd a megbízólevelet mint főtitkár. De ez nem von le abból semmit, amit Ön mond, mi több, meg is erősíti, hogy összefogásra van szükség. Az összefogás meg ott kezdődik, hogy először valakinek gesztust kell gyakorolni, és mivel úgy látom, hogy itt rendesen zörög a haraszt, és akkor előbb-utóbb fog valami történni, egy ilyen előcsapásként mi megtesszük ezt a gesztust. Legalábbis bízom benne, hogy ebben fognak minket támogatni.

- Nem olyan könnyű dolog ez, mert ha az új alkotmány átmeneti rendelkezései…

-… Alaptörvény.

- Igen. Alaptörvény. Meg kell tanulni, százszor leírom. Tehát ha az új alaptörvény átmeneti rendelkezései közé beemelik azt, hogy az MSZP jogutódként osztozik és felelős az elődök, akár az MDP, akár az MSZMP történelmi bűneiért és ebből aztán következhet bármi – bár tiltakoznak, hogy nem következik ebből semmi –, és mondjuk valakinek eszébe jutna feloszlatni az MSZP-t, akkor az is eszébe juthatna, hogy de hát a szociáldemokraták sem különbek. Akár kényszerítve, akár nem, de végül is egyesültek annak idején a kommunista párttal, úgyhogy ők is bűnösök.

- Örülök, hogy egy újabb alaptörvény-módosítást adnak az alaptörvényhez. Egyelőre még nem ez a helyzet.

- De még lehet.

- Nézze. Minden lehetséges. Épp ezért azt gondolom, hogy minél előbb párbeszédre és összefogásra van szükség, és ehhez a párbeszéd-összefogáshoz először mindig be kell csöngetni az ajtón. Ezt a csöngetést ily módon próbáljuk majd megtenni. Meglátjuk, hogy milyen lesz a fogadókészség. Egy dolgot mindenképpen szeretnék elkerülni, az pedig az, hogy ugye folyamatosan az van, hogy egy baloldali szervezet megpróbálja magát meghatározni a mostani helyzetben. Miért nem fognak össze, miért nem próbálják meg közösen? Ne forgácsoljuk szét azt a kis erőt vagy éppen növekvő erőt, ami van. Én ezért azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy ha egy ilyen gesztust sikerül a saját pártomban elfogadtatni, mely szerint kinyitjuk a kapukat és azt mondjuk, hogy számunkra fontos minden értékes ember gondolata, és ha ezek a gondolatok is fontosak, amik nálunk születnek, akkor legyen egyfajta párbeszéd, akár kölcsönös szervezeti formában is. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. Lehet, hogy ennek a döntésnek a következtében lesz még egy alkotmánymódosítás, de akkor remélem, hogy ezt a nevére fogja majd venni.

- Akkor még térjünk vissza, engem nem hagy nyugodni ez a címzetes önkéntes tartalékos. Szépen besétált a kerületi kiegészítő parancsnokságra gondolom…

-… A toborzó irodára december 1-jén.

- Pláne. És akkor mit mondtak Önnek? Hogy jó napot kívánok, Smuck úr, nagyon örülünk, hogy itt van. Ezt és ezt szeretnénk, írja ezt alá, mindjárt kap is tőlünk valami igazolványt vagy ruhát. Mit csináltak?

- Nem. Az a helyzet, hogy – ahogy mondani szokás – azért a döbbenet kiült az arcokra. Ez gondolom annak köszönhető, hogy mivel ez az első nap volt, kevésbé számítottak rá, hogy rögtön az első nap már jelentkezik valaki, ahogy a törvény hatályba lépett. És bejöttem, bemutatkoztam, mondták, hogy ki a felelős, odamentem, mondtam, hogy ilyet szeretnék, akkor ő gyorsan elszaladt, megnézte a törvényt, hogy egyáltalán ilyen létezik-e. Megállapította, hogy létezik, ezek után mondta, hogy töltsek ki – határozottan felhívta a figyelmet rá, úgyhogy én is ezt tudom tenni – egy regisztrációs lapot, amely regisztrációs lapról majd döntenek valakik, valahol, valamikor. És ha ez a döntés megszületik, akkor címzetes tartalékos önkéntes leszek. Majd hosszasan sorolta, hogy tudom-e, hogy nem jár ezzel utazási kedvezmény, ellátmány, pénz, paripa, egyenruha viselet.

- Szóval mindjárt ki akarták zárni, hogy egy megélhetési címzetes önkéntes tartalékossal üljenek szemben. Ugye?

- Igen. Ami először meglepő volt számukra, hogy mondtam, olyannyira tudom, hogy itt van nálam a törvény másolata, tehát abszolút mértékben tisztában vagyok vele. És én ennek tudatában vállaltam, mert azt gondolom, hogy maga az ötlet, amit elképzeltek, az jó, az a fajta elképzelés, hogy szervezett formában legyen egy ilyen fajta csapat, aki képes és kész nehéz helyzetben segíteni. Ezt én nagyon tudom támogatni, ezért szívesen állok rendelkezésre.

- Mindjárt rögtönzött kis politikai-társadalmi vitára is invitálta a toborzó iroda alkalmazottait?

- Ezt nem mondanám. De például, amikor mondták, hogy nem lehet ilyen szempontból rangot viselni, arra én mondtam, hogy igazából egyszerű közkatona szeretnék lenni, de ha vállalhatnék posztot, akkor őrnagy szeretnék lenni, elvégre a dobozolás és a zsákolás már nem áll olyan messze egymástól. Ezt a fiatal kiskatona nem biztos, hogy értette.

- Ön elég brahis politikus. Vallja be, azért csinálta ezt az egészet, hogy ne valamelyik fideszes vezető vagy vezetők sora jelentkezzen elsőnek címzetes önkéntes tartalékosnak, hanem egy kis párt egyik új vezetője.

- Ez meg sem fordult a fejemben. De abban bízom, hogy mind a 386 képviselő fog jelentkezni, elvégre senkit sem fog szerintem címzetes önkéntes tartalékosként megríkatni az a helyzet, ha két hétig mondjuk nem hajnal ötig vitatkoznak a parlamentben, hanem homokzsákot pakolnak. Szerintem ezzel nagy baj nem lehet.

- A mostani aszályos időkben erre szerencsére nincs szükség, most vizet kéne fakasztani.

- Erre azt hiszem, hogy a címzetes önkéntes tartalékos nem alkalmas. De előfordulhat az, hogy majd locsolni kell. Viccet félretéve, szerintem az lenne jó, ha minél többen jelentkeznének és minél többen azt gondolnák, hogy ez a dolog önmagában fontos. Mert valljuk meg őszintén, amit a katonáink – legyenek szerződésesek, önkéntesek vagy hivatásosok – csinálnak, az előtt le a kalappal. És ha erre egy kis figyelmet lehet irányítani, illetve van mód és lehetőség rá, hogy ebbe a dologba az ember tevőlegesen is részt vegyen, akkor azt gondolom, hogy évente két hét nem olyan nagy idő.

- Akkor a végén árulja el nekem, hogy a mínusz hetven kilóval most hány kilónál tart?

- Jelentem, ahogy mondani szokták, most 114.

- És ez már jó testsúlynak számít az Ön magasságához képest?

- Én még tartós fogyasztási cikk vagyok, mert szeretnék a százasok klubja alá menni, tehát 99,9-nél majd megállok. De azt mondják, hogy így már van valami esély arra, hogy esetleg a következő karácsonyt is megéljem.

- A Schmuck-diétáról készül már valamilyen könyv?

- Nem, arról semmiképpen sem. Ha könyvet szeretnék írni, akkor valószínűleg annak az lenne a címe, hogyan sikerült az összefogás a baloldalon.

- Na, az egy hosszú könyv lesz.

- Vagy éppen rövid.

- És mikor fogják felvenni?

- Ezt én sajnos nem tudhatom, nekem annyit mondtak, hogy miután regisztráltak, majd értesítenek. Én most, ahogy kell, szóltam édesanyámnak is, hogy naponta nyissa ki a postaládát és nézze meg, hátha egyszer jön az obsit.

- Mindenesetre lehet, hogy valamilyen fórumon döntenek, hogy Schmuck Andor címzetes tartalékost felvegyük-e.

- Igen. Ha nem vesznek fel, akkor marad a többi szervezet, például a tisztelet társaság is, ahol ugyanúgy megyünk segíteni, de azt gondolom, jobb lenne szervezett formában.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái