rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 7.

Vádat emeltek ellene
Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatok felügyelő korábbi tárca nélküli miniszter


Bolgár György: - A Budapesti Katonai Ügyészség vádat emelt Ön ellen, illetve a Nemzetbiztonsági Hivatal két korábbi vezetője ellen, ebben a bizonyos kémkedési ügyben. Emlékeim szerint ez elég gyorsan ment. Nem olyan régen zajlik ez az egész ügy, és sokkal hosszabb időt szoktak eltölteni azzal bíbelődve, hogyan is állítsák össze a vádiratot.

Szilvásy György: - Ez valóban gyorsabban ment, mint ahogy szokott, mintegy öt hónap alatt megcsinálták, úgy tudom, hogy ennek nem elsősorban szakmai okai voltak. De ez csak találgatás, biztos információm nincsen.

- Vagy minden olyan remekül klappolt és prímán összeállt, vagy pedig nem volt olyan sok mindennek összeállnia és ezért hamar összeírták.

- Igen, más igényeket kellett kielégíteni ezzel a vádemeléssel. Ami egyébként várható volt azt követően, hogy július elején teátrális körülmények között nagyon magasra tették fel a tétet, és az ügyészség szakmailag, a kormányzó párt politikailag nem engedhette meg magának, hogy ebből az ügyészség másképpen jöjjön ki, mint vádemeléssel. És amiben – az elmúlt hónapokban azt tapasztaltam – az igazság igencsak másodlagos szerepet játszik.

- Látta már a vádiratot?

- A vádiratot nem, de az iratismertetésen túlvoltunk októberben, ami azt jelenti, az összes iratot láthattam, ami alapján a vádirat el kellett hogy készüljön. Gondolom, hogy más irat nem lesz vagy nem lehet. Magát a vádiratot nem láttam.

- Tehát csak abból a hozott anyagból dolgozhatnak, utólag nem találhatnak ki egyebeket?

- Kitalálhatnak, csak meg kell hogy mutassák. Azt hiszem, a vádemelés előtt.

- Értem. Tehát mielőtt a vádirat elkészül, azelőtt meg kell hogy mutassák Önnek. Ja, még megtaláltuk ezt is.

- Igen.

- És abból, amit az akkori iratokból látott, úgy gondolja, hogy alaptalan a vád Ön és a társai ellen?

- Azt gondolom, hogy igen. Az én ellenem szóló vádra, hogy elkövettem volna azt, amit ők gondolnak, semmilyen bizonyítéka nincs az ügyészségnek,. De ha elkövettem volna, az sem lenne bűncselekmény. Nagyjából ezzel lehet összefoglalni azt az álláspontot, amit egyrészt én nem jogászként tudok, mert tudom, hogy mit követtem el és mit nem. Másrészt meg az ügyvéd, aki azért látott már sok ügyet, hasonlóképpen vélekedik róla.

- Azt például Önök, illetve az Ön védelme tudja bizonyítani, hogy Ön nem követte el azt, amivel vádolják?

- Azt gondolom, az ügyészség nem tudja bizonyítani.

- Én tudom, hogy másképp kell kiindulni, hogy nekik kell bizonyítaniuk, hogy Ön elkövette. De adott esetben még akár ez is elképzelhető, hogy Ön bizonyítani is tudja, hogy nem követte el. Vagy nem olyan jellegű a dolog, hogy ilyen fajta bizonyítás elképzelhető legyen?

- Azért nem kizárt. Itt közvetett bizonyítékok vannak, ez még nem államtitok, ha ilyet lehet mondani. És én azt gondolom, hogy tudok olyat mondani majd a bíróságon, ahol azért az igazságnak elsőrendű szerepe lesz, amit az ügyészség még meg sem kérdezett, nagyon bízom benne, hogy az fog számítani. De mondom, nem ez a fő gond, hogy én tudom-e bizonyítani. Az ügyészség nem tudja bizonyítani amit mond, és nem is nagyon akarja, én azt vettem észre. Nem nagyon foglalkoztak vele.

- Mindenki kémügyként emlegeti ezt az ügyet, de őszintén szólva az még nem derült ki, hogy kiknek kémkedtek. Tegyük fel, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője kémkedett. Még mivel is vádolják? Hogy bűnpártolást követett el, vagyis hogy nem szólt, hogy az elődje kémkedett. Ön pedig felbujtotta a kémkedő Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét, hogy kémkedjen egy jót. De kinek a javára és mit kellett volna kikémkedni? Ezt elmondhatja egyáltalán vagy tudja?

- Ha azt elmondhatnám, amit az ügyészség állít, az jó lenne, de nem tehetem meg, mert államtitkot sértenék. Azt gondolom, teljesen alaptalan ennek az egész ügynek az államtitokká minősítése, de mégiscsak ott van. Szerintem azért, hogy akár a belföldi és a nemzetközi közvéleményt lehessen manipulálni vele. Csak a kormányközeli sajtó az, amelyik nagyjából büntetlenül megtehette, hogy kényére-kedvére idézget belőle. Jóllehet nagy részében torzítva és manipulálva.

- És akkor ők államtitoksértést követnek el, ha beszámolnak arról, hogy valamilyen magyar elhárítási adatok kerültek orosz kézbe?

- Ha igaz lenne, akkor államtitoksértést követnének el. Az állításaiknak egyébként öthatod részére vagy 90 százalékára azt lehet mondani, hogy szándékos csúsztatás és manipulálás, hogy minél súlyosabbnak tűnjön az ügy a közvélemény szemében. A maradék tíz százalék sem maga a nyers igazság, hanem különböző részelemek összerakása. De ennél kevésbé rejtélyeset nem tudok mondani, mert nem mehetek bele a vádirat taglalásába sem meg a gyanúsításba sem. Mert gondolom, abban a pillanatban engem államtitoksértésért felelősségre vonnának.

- És akkor még joggal is tennék, ugye?

- És akkor még valószínű, hogy joggal is tennék.

- No de ebből az következik, hogy ez az egész tárgyalás a nyilvánosság teljes kizárásával fog lezajlani?

- Ha nem sikerül benne elérni fordulatot és a jelenlegi állapotok fennmaradnak, akkor igen. A Heti Válasz írta, azt hiszem, így, hogy halálbüntetést kéne rám kérni, mert hogy más országokban, tisztességes országokban ezt már rég kiszabták volna.

- Ez a mérsékelt hangú Heti Válasz lenne?

- Igen. Csak sommázva mondom, ezt sugallta. De legfőképpen azt üzente folyamatosan az ügyészségnek, hogy elvárás, hogy vádat emeljenek. Nem nagyon van más választása – a Magyar Nemzettel együtt fogalmaztak így –, mint hogy ezt megtegye. És ez alól nem vonta ki magát az ügyészség.

- Ezek szerint ha a bírósági tárgyalás a nyilvánosság teljes kizárásával folyik majd, akkor az ítéletből, akár felmentik Önt, akár elítélik, senki nem fogja tudni, megnyugtatóan eldönteni a maga számára, hogy akkor Ön most kémkedett vagy nem kémkedett, mert nem fog megtudni semmit az egész ügyről még a végén se?

- Most nem, majd később, pár évtized múlva. De azért én szeretném megnyugtatni legalább a Klubrádió hallgatóit, hogy ne kételkedjenek abban, hogy én kémkedtem-e vagy sem. Nem. Nem kémkedtem, és nem is bujtottam fel senkit annak érdekében, hogy kémkedjen.

- Mondjuk a dolog elég abszurdnak hangzik, hogy éppen a magyar nemzetbiztonságért felelős vezetők kémkednének az ország ellen, ráadásul ilyen összeesküvésszerűen. Ehhez mindenesetre jó fantáziával kell rendelkeznie ahhoz, aki egyáltalán elképzel egy ilyet, hogy aztán bizonyítani hogy lehet, az egy másik kérdés. De akár a fantáziára bízzuk, akár nem, amikor meghallotta ezt a kémügyet, akkor például mi volt az Ön első reakciója? Ez már viszonylag régen volt. El tudta képzelni, hogy egyáltalán elő lehet jönni ilyennel?

- Azt megelőzően nem, hogy elvittek. A család karjai közül raboltak ki tulajdonképpen. Ezt nem szeretném visszaidézni, mert elsírom magam. Maga a szakmai állítás annyira képtelen és annyira nevetséges, annyira lehetetlen, hogy ezt nem tudom szavakba ölteni. Nagyon remélem, hogy majd azért lesz alkalmam mégiscsak megtenni a bírósági eljárás során. Tehát nem, korábban erre nem lehetett számítani. Azt tudtam, hogy évek óta utaznak rám, célpont vagyok, ez látszott más ügyekben is. Ezt a közvélemény is érzékelhette, csak azok nyilvánosan zajlanak. Azokban meg tudom magamat, az igazam védeni természetesen, mert hogy nem követtem el semmit. De ebben az ügyben eddig nagyon nem tudtam a közvélemény előtt kiállni azzal – azon kívül, hogy ártatlan vagyok –, hogy miről van szó.

- Megpróbált utánanézni annak, hogy mikor volt legutóbb Magyarországon kémper?

- Hagyatkoztam a sajtó ezzel kapcsolatos tudósításaira, amely tudósítások az ötvenes éveket követően nem nagyon számoltak be ilyenről.

- Tehát főleg ilyen magas rangú kormánytag, mint kém. Azért ez elég hajmeresztően hangzik. Vannak-e olyan elképzeléseik, hogy esetleg nemzetközi színtérre viszik ezt az ügyet, természetesen a magyar igazságszolgáltatási eljárás lezárulása után? Lehet-e például egy ilyen ügyben a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulni?

- Nem tudom, őszintén válaszolok erre, én azért bízom benne, hogy a bíróság előtt nem lehet ezt tartani. De most nem akarom megelőlegezni a bírósági eljárást. Szóval én bízom, hogy ezt nem kell nemzetközi fórumok elé vinni a dolgot.

- Már csak azért is furcsa lenne a dolog, mert ha államtitokról van szó, akkor a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak milyen hatásköre lehetne egy ilyen ügyben. De ha nincsen, akkor ezek szerint az a nemzetközi kontroll, ami minden egyéb ügyben létezik, épp egy ilyenben megszűnne?

- Nem tudom. Nem néztem utána. Valóban ez egy jó kérdés, hogy államtitoknak minősített esetekben milyen nemzetközi jogorvoslatra van lehetőség. Egyszerűen azért nem akartam ennek utánanézni, mert mondom, szeretném, ha ez a magyar igazságszolgáltatás keretei között, az igazságnak megfelelően dőlhetne el. Egyszerűen nem hiszek abban, hogy ez nem történhet így. Most persze senkit nem akarok kényszerhelyzetbe hozni ezzel, ez az én igazságérzetem miatti álláspont. Ha ezen változtatni kell, hogy nem lehet erre számítani, nyilván az ügyvédek kielemzik, hogy mit lehet majd tenni. De egyszerűen ebbe belegondolni sem szeretnék. Azért azt gondolom, hogy ilyen mélyre nem süllyedhettünk ebben az országban.

- Katonai bíróság fogja tárgyalni az ügyet?

- Igen.

- És ők gyorsabbak, mint a polgári vagy büntetőbíróságok?

- Nincs tapasztalatom ebben, abszolút nincs. Az biztos, hogy amikor kiengedtek az őrizetből és az előzetes letartóztatásnak nem adtak helyt az ügyészség kérése ellenére, akkor azzal engedett ki a bíróság, hogy nem megalapozott a gyanú. Ezt követően, amit elém tártak iratokat meg nyomoztak, az még inkább aláássa a gyanút. A szembesítések, a különböző egyéb dokumentumok is mind azt bizonyítják, hogy az egyébként sem megalapozott gyanú még kevésbé megalapozott.

- És az a bíró, aki Önt szabadlábra helyezte, még január elseje után is fog dolgozni? Csak arra gondolok, hogy esetleg nem töltötte be a 62. évét?

- Nem tudom, nem hiszem, de azért az látszott már akkor is, a kormány sajtója óriási lendülettel esett annak a bírónak, vádolva őt. Hát persze ettől lehet félni, nagyon egyoldalú ez a kommunikáció. Szóval tényleg a közvetlen kormányzati kapcsolatokkal rendelkező fórumok hihetetlen energiával nyomják ezt az ügyet, nem érdekli őket az igazság, és nem is akarják hagyni nagyon azokat dolgozni, akiknek az a dolguk, hogy az igazságot kiderítsék.

- De talán nem a sajtóban fognak ítéletet hozni.

- Azt, hogy ellenem vádat emelnek, a Magyar Nemzet megírta, azt követően, hogy az iratismertetés épphogy elkezdődött. Még ott lettek volna egyéb nyomozati cselekmények és még mérlegelés, de ez nem nagyon foglalkoztatta őket, megírták. Én azt hiszem, hogy ez eddig előre megírt forgatókönyvszerű színjáték volt, amiben a főszerepet ezekre a sajtótermékekre, illetve kormányközeli kormánypolitikusokra osztották. Most azért kell hogy változzon ez a szituáció. Eddig azért mégis kormányzati hatáskörben voltak az ügyek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái