rss      tw      fb
Keres

Az eltűnt Mádi nyomában

Mádi László ügyében Lánczos Vera okkal kritizálta a Klubrádió Kontra című műsorának 29-ei adását, amelynek magam is egyik résztvevője voltam. Az álláspontom ugyan eltért a többiekétől, ám ezt különböző okokból ezúttal erőtlenül képviseltem. Előfordul az ilyesmi, és nem is szeretném az okait magyarázni, már csak azért sem, mert mások számára vajmi kevés tanulsága volna. A Mádi-ügy egy szempontból azonban mégis érdekes lehet.

Az, hogy egy vezérközpontú pártban idő sem kell a pártegység megbontójának az eltávolításához, számomra már annyira unalmas, hogy az enyémmel rokon közegben – vagyis a Klubrádió hallgatósága előtt – fölöslegesnek tartom a beszédet róla, és ezt lényegében el is mondtam. Ott nyilvánvalóan mindenki ugyanazt gondolja, semmi szükségük arra, hogy én imamalomként elismételjem.

Az egyetlen dolog, ami viszont ilyenkor szerintem valóban izgalmas lehet, az, hogy mit szól maga az érintett ahhoz, ami vele történt. Csakhogy az adás idején én erről még mit sem tudtam. Ezért gondolatban több lehetőséget is adtam Mádi Lászlónak: fellázad – fellázít– kilép – átlép – új pártot alapít – átússza a jeges Dunát – koronaőrnek áll be.

Természetesen az a lehetőség is eszembe jutott, hogy patetikus gesztussal a szívére teszi a kezét, s fejét meghajtva a halálos ítéletét kimondó ügyészek előtt, újra felesküszik az eszmére és a pártra, de mindjárt el is szégyelltem magam emiatt. Már csak nem fogom Mádit párhuzamba állítani a Rajk-per áldozataival?! Hát azért olyasmit magáról a demokráciáról se feltételezhetek, hogy ennyire hatástalan maradjon a politikusokra! Ezért inkább nem forszíroztam a dolgot, és a találgatásaimat se tettem közzé. Így aztán a műsorban elhangzó, más irányú állításokhoz sem szolgáltam jelentős ellensúllyal.

Este az egyik híradóban azután már hallottam Mádi nyilatkozatát: "Nagyon sajnálom, hogy szavaimat félreértették, illetve félreértelmezték. Én a vagyonadó ellen vagyok. A történtek ellenére fideszes voltam, vagyok és leszek”.

Az igazi drámának ezt a nyilatkozatot látom, és ha ismertem volna a szövegét, akkor erről beszélek a mikrofon előtt. Meg arról, hogy most már abba kéne hagyni bizonyos fajta azonosulások szorgalmas begyakorlását. Hogy nincs az az eszme, amelynek kedvéért az ember feladhatja a szuverenitását. Hogy ráadásul ennél a pártnál nincs is az az eszme! De általában is: fel kéne ismerni, hogy eszme és elv nem ugyanaz a dolog! S hogy mindenki jobban járna, ha inkább elvekkel azonosulna, s eszmékkel csak kiemelt pillanatokban. Az elvek ugyanis valóságosak, jól megragadhatók és artikulálhatók, bármely társadalomban. Hozzáköthetőek sokféle emberi gyakorlathoz. Az eszmék ezzel szemben szinte semmihez sem köthetők, legfeljebb más eszmékhez, ezért gyakran ködösek és sokkal kevésbé láthatók. Aki eszmékbe kapaszkodik, maga is könnyen láthatatlanná válik.

Többször is kerestem Mádit a Fidesz honlapján – az MTI hírén kívül egyetlen betűt sem találtam róla. Csupán az „eszmét”, miszerint „a Fidesz megvédi az embereket az ingatlanadótól, függetlenül az azt bevezetni szándékozók pártállásától” (Cser-Palkovics András). Amit azért elég nehéz a valóságban is láthatónak tekinteni. A Mádi László nevű személy és ügye pedig péntektől kezdve nem létezik.

Ugyanígy megnyithatatlan volt minden olyan hely, amelyen a személye is jelen lenne, és nem pusztán a róla szóló beszéd.

Attól, hogy a pártja kivetette magából Mádi Lászlót, elveszítette a láthatóságát – eltűnt.

Mivel azonban a „megöletése” is csupán eszmei volt, és nem valóságos, ne menjenek sehova – a reklám után még visszajöhet.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!