Retus




Az állami médiában retusálnak, cenzúráznak és politikailag szelektálnak. Nem hír, most éppen a korábban leszerepelt Legfelsőbb Bírósági elnököt, Lomnicit szedték ki a háttérből, technikailag és tartalmilag is dilettáns módon. Ugyanis csak olyat érdemes retusálni, aminek van jelentősége. Akit kitakartak, személyében alkalmatlan arra, hogy bármely hatalom számára kellemetlen legyen Magyarországon. Ez a malőr mindenesetre remek alkalom arra, hogy szereptévesztett közéleti retusálandók szerepeljenek, nemcsak az érintett, aki mindent megtesz, hogy a háttérből valahogyan az előtérbe jusson, és a mai káderkiválasztási színvonal alapján erre még esélye is van, hanem olyan kétes intellektuális színvonalon álló politikusok is, mint Deutsch. Aki eljátssza, hogy fontos neki a sajtó szabadsága. Ha valóban az lenne, akkor látványosan hagyná ott pártját, amelyik legyalulta a sajtót. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy politikai komisszárok állnak minden hír mögött, mintha nem lenne nézhetetlenül apologetikus minden tájékoztatás és kommentár, mintha nem a hetvenes évek tévéjét nézné az a kevés állampolgár, aki még hajlandó erre. Olyan ez az egész, mintha tudatos provokáció lenne, az áldozatnak és a felháborodónak kifejezetten jól jön, kicsit rágódik rajtuk a sajtó, nevük, arcuk szerepelhet, áldozatnak, szabadsághősnek tűnnek fel néhány pillanatra. Pedig a legkevésbé sem azok, nagyon nem, sőt. A demokratikus elkötelezettségű média is hajlamos úgy tenni, mintha jelentős dolog történt volna, pedig csak a cenzurális működésmód szokásos balesete: akkor lenne ok botrányra, ha okkal feltételezhetnénk, hogy a közszolgálati sajtó politikai befolyás nélkül működik. Hogy kiderült, hogy a király meztelen? Ezt eddig nem tudták? Melyik újságíró nem értesült a politikai irányítás jelenlegi rendszeréről?


toscanoirriverente.tumblr.com

Ez a képmutatás a rendszer sajátja: úgy teszünk mintha ez a suta és értelmetlen kitakarás lenne a szabadságok megsértésének legfontosabb jele. Mert ezt megérti a fogyasztó, azt meg nehéz elmagyarázni, hogy a szabályok és intézmények, meg a benne dolgozó emberek úgy vannak kiválasztva, hogy eleve kicsi az esélye a független újságírásnak? Belesétálunk ebbe a csapdába is, néhány szerencsétlen parancsvégrehajtón elverik a port, örülünk, mert van következménye a durva manipulációnak. Nincs miért örülni, és felháborodni sincs miért most, ez így működik, kicsit talán most ügyetlenek voltak, túllőttek a célon. Nem jól határozták meg a célszemélyt stb. Ha nagyon felháborodunk, olybá tűnhet, hogy ez a kisiklás a lényeg, pedig dehogy. Legfeljebb annyi a tanulság, hogy ahol üzemszerű a cenzúra, ott egyre gyakoribb lesz a technikai, szakmai hiba. Lépjünk már túl ezeken, szót sem érdemelnek!



Fleck Zoltán



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!