rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 13.

Juhász Péter, az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport szóvivője


Bolgár György: - Most már napok óta nemhogy egymillióan, hanem csak egyedül, na jó, harmadmagával éhségsztrájkol Nagy Navarro Balázs a közmédia különböző sajtószabadság-ellenes gyakorlatai és manőverei miatt, tiltakozásul azért, hogy lényegében cenzúrát vezettek be a közmédiumoknál. Miközben ez egy nagyon bátor és kitartó akció, nem látom azt az egymillió embert, aki állítólag a sajtószabadság híve volna és már többször meg is jelent nagy tüntetéseken, hogy védelmezze a média szabadságát. Hol vannak ők?

Juhász Péter: - Hogy hol vannak, azt magam is kérdezem, sőt akkor egy kicsit még közelebb mennék a témához, hol vannak azok a közmédiában dolgozók, akik pontosan tudják, hogy mi zajlik ott? Mert mi azért nagyjából kívülállók vagyunk.

- Azok a létüket és az állásukat féltik. Azt még csak megérti valahogy az ember, hogy az illető tán együttérez Nagy Navarro Balázzsal, meg a sajtó szabadságával, de úgy gondolja, hogy holnap is ki kell fizetnie a számláit és nem kockáztatja meg azt, hogy kirúgják.

- Világos, ez mindenkire igaz. Tehát ehhez nem kell a közmédiában dolgozni, hogy valaki az egzisztenciáját féltse, elég rossz a gazdasági helyzet ahhoz, hogy mindenki féltse az állását. Ugye nyolcszázezer ember dolgozik valamilyen módon bekötve az államhoz, tehát valamilyen módon onnan kapja a fizetését, akkor itt a válasz arra, amit kérdezett, hogy mindenki félti az egzisztenciáját. Azt gondolom, hogy ez az egyenleg mindkét oldalán ott van.

- De ezen az alapon a Milla-csoport nem szervezhetett volna tiltakozó tüntetéseket az elmúlt egy évben, mégis megtették, mégis megjelent sok tízezer ember legutóbb az utcán. Lehetett róluk fényképeket, híradófelvételeket készíteni. Nem hiszem el, hogy mindenki fél és nem mer odamenni a Kunigunda utcába.

- Bolgár úr, akkor hadd mondjam el azt, hogy a Milla egyrészt egy felület, tehát mi felületet tudunk adni olyan civil kezdeményezéseknek, amelyek egyébként elindulnak és ezeket azzal tudjuk támogatni, hogy megjelenést biztosítsunk számukra. Másrészt pedig azt tartjuk magunkról, hogy aktív állampolgárok közössége vagyunk, tehát ilyen értelemben mindenkit, ha úgy tetszik, tagunknak tekintünk, aki kiáll a saját jogaiért, illetve mások jogaiért. De akkor visszadobnám a labdát, hogy Bolgár úr miért nincs ott éhségsztrájkolni? Én azt gondolom, hogy legelőször a közmédiában dolgozóknak kéne, de rögtön utána jönnének azok, akik általában a médiában dolgoznak és tapasztalják és hallják ezeket a kérdéseket. Szóval maga miért nem?

- Nyugodtan megteheti. Valószínűleg azért, mert lusta vagyok és mert úgy gondolom, hogy nekem más eszközeim vannak. Például itt ülök a kényelmes meleg stúdióban, van előttem egy üveg víz…

-… Ne vegye kötözködésnek, de se a lustaság nem válasz erre.

- Nem veszem.

- A munkavégzés meg végképp nem. Állampolgárként a munkaidő után nyugodtan kimehetne.

- Nem, én őszintén válaszolok Önnek. Csak arra gondolok, hogy viszont vannak olyan civil szerveződések, amelyek arra jöttek létre, hogy a sajtószabadságot védjék. Íme, itt van egy kiváló alkalom és most hirtelen nem mozdultak meg. Pedig az ember azt várná, hogy egy ilyen szervezet, amelyiknek éppen az a célja, hogy megmutassa magát, most megtehetné és nem teszi.

- Akkor még egyszer, hogy ne keveredjen. Mi nem egy szervezet vagyunk, amelyik magát kívánja megmutatni, hanem állampolgárok vagyunk, akik felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindenkinek ki kell állni önmagáért. Most Nagy Navarro Balázsnak és már másik három embernek, aki kint van, akik éhségsztrájkolnak a mai nap folyamán. Tehát azt gondolom, hogy pontosan arról van szó, hogy elindult valami, mert négyen a közmédiában dolgozók közül kiálltak és elkezdték képviselni a saját ügyüket. Az én üzenetem innen magánszemélyként az lenne inkább, hogy mindenki, aki velük szolidaritást vállal, menjen oda és éhségsztrájkoljon velük. Tehát nem gondolom, hogy egy tömegtüntetés az, ami segítene ezen a helyzeten, mert itt egy hosszabb távú eseményre van szükség, legalábbis amennyire én látom. Én tegnap egyébként személyesen kint voltam nálunk magánszemélyként, és megnéztem, hogy vannak. Vittem nekik védőitalt, hogy könnyebb legyen a koplalás. Én magam is szoktam böjtöt tartani, és vannak erre megfelelő italok, amikkel jobban lehet. Azt gondolom, ilyen módon kifejeztem a szolidaritásomat, illetve magam is beszéltem a szolidaritás vezetőivel és a VDSZ szakszervezettel, tudom, hogy bejelentettek tüntetést, tehát lesznek itt civil mozgolódások. Mi nem ráülni szeretnénk más civil aktivitásokra, hanem üdvözöljük, hogy vannak emberek, akik kiállnak saját magukért. És ha ennek eljön az ideje, és értelmét látjuk annak, hogy egy tömegdemonstráció legyen ott, akkor lesz, illetve ez már szervezés alatt van, mert tegyük hozzá, hogy december 15-én, tehát csütörtökön 14 óra 30-kor a VDSZ Székely Tamás vezetésével meghirdetett oda egy demonstrációt, ehhez is lehet csatlakozni. Tehát aki mondjuk annyira nem eltökélt, hogy éhségsztrájkba kezdjen, de azért szeretné ilyen módon kifejezni a szolidaritását, az csütörtökön fél háromtól egészen öt óráig elmehet oda és ezt megteheti ilyen módon. De mondom még egyszer, szerintem a legfontosabb az lenne, hogy azok az emberek, akik tapasztalják első kézből, hogy mi történik, tehát ott dolgoznak a közmédiában, ezt az ügyet nekik kell tudni megoldaniuk. Ők is ugyanúgy civil állampolgárok, mint bárki más. És azt nem fogadom el, ne haragudjon, hogy bárki is félti az állását, mert ez mindenkire igaz. Ez rám is pont úgy igaz, mint ahogy magára, meg bárki másra, aki felemeli a hangját.

- Ahol a hatalom olyan eszközökkel él, ami demokráciában szokatlan vagy nem szokásos vagy elfogadhatatlan, ott nyilvánvalóan mindenki fél.

- Igen. A Milla egyébként még annyit tudott tenni ez ügyben, hogy egyrészt felhívjuk erre a figyelmet, tehát nekünk magunknak is ment egy saját blogbejegyzésünk, illetve folyamatban vannak készülő anyagok is, amik ugyanerre a helyzetre hívják fel a figyelmet. Tehát mi igenis rajta vagyunk ezen az ügyön. De mondom, azért számos olyan szerveződést támogattunk már meg, úgymond név nélkül, a háttérben maradva, támogatva az ő elkötelezettségüket, ami nem arról szól, hogy a Milla név fusson, hiszen nekünk nem ez a lényeg, hanem, hogy az adott ügyekben aktív állampolgárok hatékonyan tudják kifejezni a saját elégedetlenségüket vagy az érdekeiket érvényesíteni tudják. Most is ezt a módszert követjük, nem akarunk ráülni a Nagy Navarro Balázsék által kezdeményezett akcióra, hanem azt szeretnénk, hogy ez legyen hatékony.

- De talán ő sem bánná, ha ráülnének, mert nem valószínű, hogy ő harmad- vagy negyedmagával éhségsztrájkoló áldozat akar lenni, hanem azt szeretné, hogy ennek a tiltakozásnak eredménye legyen, és őszintén szólva nekem a Milla csoporttal mindig az volt, nem a bajom, mert bajom nincs vele, sőt nagyra értékelem, amit eddig csináltak, csak az volt a tanácstalanság bennem, hogy hogyan és hova tovább. És milyen módszerekkel. Mert az, hogy összehoznak egy, két, három tüntetést, nagyon szép dolog, mert Ön is azt mondja, hogy mi magánemberek vagyunk, mi felületet adunk, meg néha összehozunk valamilyen akciót, de ha nem szerveződnek valamivé, akkor a dolog végül is lendületét és értelmét fogja veszteni. Szerintem itt egy kínálkozó példa, hogyan és mire lehetne megszerveződni és lám, megint csak ott vannak, hogy mi nem azok vagyunk, mi nem szervezet vagyunk.

- Világos. Bolgár úr, még egyszer mondom és nem csak egy mondás az, hogy mi aktív állampolgárok közössége vagyunk, tehát bárki szervezhet. Mi nem megrendeléseket hajtunk végre, hogy valaki úgy gondolja, hogy szerinte mit kéne, és akkor azt mi megcsináljuk. Hanem, aki elkezd valamit csinálni és tenni a saját ügyéért vagy akár szolidaritásból másokért, őt tudjuk támogatni a tevékenységében. Tehát mi egyszerűen nem vállaltuk azt, hogy bárki más helyett megnyilvánuljunk.

- De itt most valaki nagyon nyilvánvalóan szervezkedett.

- Igen, de Bolgár úr, maga azt mondta, hogy nem volt ott és nem tett semmit az ügy érdekében. Én viszont, még egyszer mondom, ott voltam tegnap, egyeztettem Nagy Navarro Balázzsal, hogy mi az, amit tőlünk egyébként elvárna, elfogadható lenne számára.

- És a védőitalt nevezte meg? Vagy micsodát?

- Nem, hanem pontosan azt, hogy az lenne a szükséges, hogy minél többen kimenjenek éhségsztrájkolni és nem az, hogy egy tömegtüntetés legyen. És mellette egyébként megbeszéltük, hogy tudomásunk van arról, hogy a VDSZ szervezett oda már egy tüntetést, ezt nyilvánvalóan mi felületként fogjuk mozgósítani. Nem a bejelentő személye számít, hanem az, hogy milyen ügyért áll ki. Tehát ilyen értelemben vehetjük úgy, hogy ugyanúgy az ügy mögött vagyunk, mert mozgósítani nyilvánvalóan, mint ahogy most is ezt tesszük, fogunk rá. De mondom még egyszer, nem tőlünk kell elvárni, hogy mások helyett lépjünk, hanem mi mások lépéseit tudjuk megtámogatni. És ez egy nagyon lényeges mondás. Ezért mondjuk mi azt, hogy ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint bárki más.

- Ugyanolyan állampolgárok, de olyan állampolgárok, akik az elmúlt egy évben többször hatásosan megmutatták magukat, és szerintem ebben az Önök aktivitása is szerepet kellett hogy játsszon, nem egyszerűen csak a másoké, amelyeket hirtelen Önök megtámogattak. Valószínűleg azt az aktivitást hiányolom, vagy a kezdeményezést.

- De mondom még egyszer, megvan ez az aktivitás. Nagy Navarro Balázsék elkezdtek egy aktivitást. Most tök mindegy, hogy mi a neve, hogy ők nem Millának hívják magukat, hanem a közmédiában dolgozók szakszervezetének, ugyanúgy állampolgárokról van szó, akik kiállnak a saját jogaikért vagy kiállnak a közös jogunkért, a cenzúrázatlan közmédiáért. Mi őt ebben tudjuk támogatni. Hiába hirdetnénk meg most a tömegdemonstrációt melléjük, az ügy mellé, azt gondolom, akkor tudunk odaállni, ha nem szétdaraboljuk magunkat apró darabokra, hanem a bejelentett december 15-i fél hármas demonstrációt hirdetjük, és ha valakik elkezdtek éhségsztrájkolni, akkor nem azon gondolkodunk, hogy mi milyen akciót tudnánk még jobbat kitalálni, hanem őket támogatjuk ebben.

- Tehát akkor támogatják őket ebben.

- Természetesen, mint ahogy mindenkit támogatunk, aki a demokratikus értékek megőrzéséért küzd, és pártoktól függetlenül teszi ezt. Mi nem témákat szoktunk ilyen értelemben megjelölni, hanem cselekvési formát. Tehát civil aktív állampolgárokat szeretnénk, mert azt gondolom, hogy akkor élünk igazán demokráciában, hogyha az emberek képesek a saját jogaikat érvényesíteni. Mi ezt a tudatot szeretnénk meghonosítani a magyar fejekben.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái