rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 13.

Oblath Gábor a feloszlatott költségvetési tanács egyik tagja


Oblath Gábor: - Hallgattam Róna Péterrel folytatott beszélgetését, és hogy azt mondta, nem úgy emlékszik, mint ha az EU-ba menő és EU-tól kapott transzfer egyenlege negatív lett volna. Én is így emlékeztem, és meg is néztem gyorsan a fizetési mérleget. És mi emlékeztünk jól. Tehát az a helyzet, hogy a csatlakozás utáni első két évben valóban szerény volt ez a nettó javunkra teljesített transzfer.

Bolgár György: - De még akkor is pozitív volt?

– Pozitív volt.

– Igen. Én is így emlékszem.

– Tehát az első év után 200 millió euró volt, aztán a következő évben már 600, de tavaly már 3300 milliárd euró volt, ami a GDP 3,4 százaléka. Az tévesztheti meg az embert, ha nem figyel eléggé ezekre a statisztikákra, hogy a fizetési mérlegen belül két helyen van feltüntetve az EU-nak fizetett, illetve EU-tól kapott összeg, egyrészt az úgynevezett viszonzatlan folyó átutalásoknál, másrészt pedig a viszonzatlan tőke-átutalásoknál. És persze a kormányzat egyenlege negatív, mert a folyó átutalásoknál teljesítjük a befizetéseket.

– Áhá, értem. Tehát ha valaki csak ezt nézi, akkor azt látja, hogy ez negatív.

– Így van. De másfelől mindenféle ilyen fejlesztési típusú pénz az úgynevezett egyoldalú tőketranszferek vagy egyoldalú tőke-átutalások részén van a fizetési mérlegnek, ami minden évben jelentős többlet.

– Márpedig ha ez 3,3 milliárd euró, akkor az lényegében ezer milliárd forint körüli összeg.

– Körülbelül. Ez a 2010-es szám. Ez a GDP-nek pontosan 3,4 százaléka volt.

– Akkor ezt a dolgot tisztáztuk. De ha már telefonál nekem, aminek külön örülök, akkor beszéljünk arról, amivel Róna Péterrel beszéltünk. Hogy szerinte ez az európai uniós megállapodás nem lesz elég, és nem orvosolja azt az alapproblémát, hogy az euró jó a gazdag és fejlett államoknak és rossz a kevésbé fejlett periférián lévő országoknak.

– Na most abban lehet, hogy igaza van, hogy ez nem elég, de szerintem ez jó irányban tett lépés, és hát ugye ezek a kiegészítések a stabilitási és növekedési egyezményhez pont azt próbálják orvosolni, hogy nem egyszerűen fiskális problémák vannak a periféria-országokban, hanem mindenféle egyéb okokból származó egyensúly hiányok, amelyek részben elsősorban a külső egyensúlyhiányban mutatkoznak meg, ami mögött részben versenyképességi problémák vannak, és én úgy látom, a törekvés az, hogy kiegészítsék a szabályrendszert olyan elemekkel is, amelyek ezeket a magánszektorhoz kapcsolódó egyensúlyhiányokat próbálják orvosolni, illetve megelőzni.

– Tehát úgy látja, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy szigorúbban fog fellépni az Európai Unió a költségvetési szabályok mindenfajta megsértésével szemben, hanem ezeket a versenyképességi hátrányokat is megpróbálja csökkenteni?

– Ez teljesen egyértelmű, tehát ezek az új kiegészítések a stabilitási és növekedési paktumhoz pontosan ezt szolgálják. Az más kérdés, hogy most ezen a csúcson éppen nem erről volt szó. Ami valószínűleg azért van, mert most az a sürgetőbb, hogy a piaci szereplőket meg a befektetőket az államháztartási folyamatok fenntarthatósága felől nyugtassák meg.

– Tehát ezért kell kötelezettséget vállalni arra, hogy nem fogunk eladósodni. Igenis betartjuk ezeket a szigorú korlátokat.

– Ezeket a középtávú fiskális korlátokat. Én azt gondolom, teljesen indokolt, hogy ezt próbálják szabályozni.

– És vajon az eurózónán kívüli országok, mint Magyarország esetében miért jó az, ha rájuk ugyanazok a szigorú szabályok vonatkoznak, mint az euróövezet tagjaira?

– Hát azért, mert pontosan ugyanolyan érdekük az, hogy a makrogazdasági stabilitás helyreálljon, hogy a bizalom helyreálljon, és ha ezeket a szabályokat követik, akkor ezzel ehhez tudnak elsősorban hozzájárulni.

– De azért látjuk, hogy mindegyik ország legalábbis valamennyire vonakodik ettől, hiszen lényegében az történt, hogy az eurózónán kívüliek szinte mindegyike parlamenti felhatalmazást kér otthon. Ezzel akar legalábbis időt nyerni, ha mást nem, hogy csatlakozzék-e a megállapodáshoz. Elvileg igen – tulajdonképpen a magyar bizonytalankodást kivéve meg a kicsit kevésbé erőteljes tiltakozást a svédek és csehek részéről –, mindenki elvileg igent mondott erre a megállapodásra, de azért többen mégiscsak időt kértek. Miért?

– Hogy milyen megfontolások lehettek a cseheknél és a svédeknél azt nem tudom, de Svédországban…

– Mondjuk nekik gazdaságilag nem esik ez nehezükre.

– Pontosan. Tehát ott a fiskális folyamatok rendben vannak, kézben vannak tartva. Csehországban is tradíciói vannak annak, hogy a költségvetési fegyelmet betartják, úgyhogy szerintem nem fog nekik nagy nehézséget okozni, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljenek.

– És egyértelmű érdeke is ezeknek az országoknak, hogy ehhez az Európához és a szigorúbb szabályokhoz csatlakozzon.

– Az én véleményem az, hogy igen.

– Úgyhogy Magyarország sem vonja ez alól ki magát? Mi a tippje?

– Nagyon remélem, hogy nem. Az egy nagyon nagyon rossz jelzés lenne.

– A piacnak. Amelyik már amúgy is megszorongatott bennünket.

– Nemcsak a piacnak lenne rossz, hanem szerintem a hazai gazdaságnak is.

– Meg Európának is.

– Valamennyi szereplőnek. Tehát ez egy bizonytalanságot fokozó lépés lenne, holott most pontosan ennek az ellenkezőjére lenne szükség.

– Tehát gazdaságilag, pénzügyileg, politikailag egyaránt bizonytalanságot erősítő lépés volna.

– Ebben egészen biztos vagyok.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái