rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 15.

Szabó László az MTVA kommunikációs igazgatója


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt még arról beszélgettünk, és Ön azt mondta, hogy a Lomnici-féle retusálási ügyben történtek szakmai hibák, véletlenek sorozata és a körülmények szerencsétlen összejátszása. De nem volt semmiféle szándékosság, nem voltak és nincsenek politikai elvárások. Ehhez képest mi történt, hogy az összes, hát nem az összes, a főnökök egy részét eltávolították a posztjukról és az állásukból?

Szabó László: - Azt, amit akkor mondtam, továbbra is tartom. Valóban több szakmai hiba és mellékesen egyébként véletlenek történtek, de ez nem érdekes az ügy lényege szempontjából. És beláttuk azt, hogy bármennyire is a több kolléga is vétett szakmai hibát, a felelősséget végül is mégiscsak ezekért az anyagokért, anyagok elkészítéséért felelős vezetőknek kell viselniük. Ezért az MTI vezérigazgatója, illetve az MTVA vezérigazgatója a mai napon azt a két vezetőt, aki azokat a szervezeti egységeket irányítja, amelyek ezen híradóanyagok elkészítéséért felelősek voltak, felmentette az állásukból.

– Az egyik el is távolították az intézménytől is? És a másikat csak az állásából?

– Élő Gábornak, a hírcentrum vezetőjének a munkaviszonyát megszüntette a mai nappal Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója, tehát ő valóban távozik a közmédiából. Papp Dániel, az MTVA hírfőszerkesztője, hírháttér főszerkesztőjének megbízatását vonta vissza a mai nappal, tehát ő pedig ebből az állásából távozik.

– Azt nem lehet tudni, hogy vele mi lesz, milyen munkát kap?

– Nem, ezt majd vezérigazgató úr dönti el az elkövetkező napokban, hogy milyen megbízatással bízza meg, ha meg akarja bízni valamivel.

– Mi történt mégis az elmúlt néhány nap alatt, hogy mint mondja, belátták, hogy a felelősséget nekik kell viselniük? Ha egyszer világos volt ez néhány nappal ezelőtt is, hogy ők nem felelősek, akkor most miért lettek azok hirtelen?

– Azt sosem mondtuk, hogy ők nem felelősek. Megneveztünk a vizsgálat során, meghallgattunk négy kollégát, több kollégát, de négy kolléga esetében történt az a megállapítás, hogy ők hibát követtek el. Figyelmeztetést kaptak, vezérigazgatói figyelmeztetést kaptak, a munkájukat egyébként tisztességgel, becsülettel végző kollégákról van szó, akik azonban elkövettek a munkájuk során egy hibát. De az világossá vált az elmúlt napokban és nem akarom tagadni, hogy ebben külső nyomás is volt rajtunk.

– Kinek a részéről? Nagy Navarro Balázs részéről mint éhségsztrájkoló vagy politikai nyomás és kormányzati?

– Nem, nem. Értem a sanda feltételezéseit és.

– Sandák? Ezek egyenesek. Azért kérdezem egyenesen.

– Jó, rendben, vicceltem. Valóban egyenesen fogalmazott. Nem, szakmai nyomás is, a médiaszakmán belül is, emberi helyzetek is a házon belül, ami oda juttatta végül is a vezérigazgató urakat, hogy valóban ezt a döntést meg kell hozni és a vezetőknek el kell vinniük a balhét, hogy most ilyen kicsit csúnyán és szlengesen fogalmazzak. Úgyhogy ezt a döntést a mai reggelen meghozták.

– Ha végül is ide jutottak, bár Nagy Navarro Balázs szerint ez még nem a vége, az összes felelőst el kellene távolítani, de az első felelősségre vont az MTI Hírcentrum igazgatóhelyettese, Hegedűs István, aki figyelmeztetést kapott. Ha őt találták meg először mint felelőst, akkor őt vajon miért nem távolították el az állásából? Hiszen ezek szerint ő volt a legnyilvánvalóbb vagy legközvetlenebb főnöki felelőse a történteknek.

– Egy fontos dolgot azért szeretnék mondani. Tehát itt valóban történt egy hiba, amely valóban, ahogy elmondtam korábban is, megmagyarázhatatlan és érthetetlen. De azért itt mégis a szakmájukban tíz éve, öt éve akár dolgozó tisztességes becsületes emberekről van szó.

– Papp Dániel hány éve dolgozik például?

– Nem Papp Dánielt kérdezte egyébként.

– Nem, nem, de Ön többekről beszélt egyszerre a válaszában. Azt mondja olyanokról van szó…

– De sokat segít egyébként ahhoz, hogy megpróbáljam megértetni, hogy mire gondolok, ha hagyja, hogy végigmondjam a gondolatot. Tehát, hogy olyan kollégákról is volt szó ebben a vizsgálatban, akik tisztességgel dolgoznak ebben az intézményben évtizedek óta. És az, hogy elkövetnek egy hibát, azzal én azt hiszem, nem kell mindenkinek rögtön azonnal a fejét venni. Figyelmeztetést kaptak, felhívtuk a figyelmüket arra, hogy ez egy hiba volt és lehetőség szerint ez ne történjen meg még egyszer, és beláttuk azt, hogy bizony vannak vezetők, akiknek a legkisebb hibákért is végül el kell vinniük a felelősséget. Én nem szeretném, ha bárhol ebben az országban, nem akarok kilépni a saját kereteimből, de feltétlenül rögtön a fejét akarnánk venni valakinek azért, mert hibázik. Ön is hibázik, én is hibázom, mindannyian hibázunk akik dolgozunk. Elismertük, bocsánatot kértünk, most már a vezetői felelősséget is levontuk. Rugózhatunk még ezen, hogy miért nem kalodába zártuk őket és statáriális bíróság végezte ki őket rögtön a köztévé udvarán élő adásban. Úgy érzem, hogy egy picit túl van húzva ez a történet immár.

– Szabó úr. Nem biztos, hogy arról van szó, amiről Ön megpróbál engem is meg a hallgatókat is meggyőzni, hogy hibáztak. Persze, mindenki hibázhat a legjobb szándékkal is. Ám de ebben az ügyben elkezdtek beszélni névvel is, név nélkül is a közszolgálati média különböző munkatársai, és azt mondják, hogy szisztematikusan erőteljes és erőszakos beavatozás történt. Minden áldott nap, nem egyszer, nem kétszer a hírműsorok elkészítésében. Megmondták, hogy kikkel kell beszélni, megmondták, hogy kikkel kell riportokat csinálni, megmondták, hogy mire kell a hangsúlyt helyezni, megmondták, hogy milyen szavakat szabad és milyeneket nem szabad használni. Ezt például nem akarják megvizsgálni?

– Nem. Mert ezt néhányan ugye állítják, de még többen meg nem ezt állítják.

– De ha csak egy ember állítaná, akkor is meg kellene vizsgálniuk nem?

– Nézze, én nem fogok kiállni a kollégáim háta mögül még akkor sem, ha hibáztak. Én meg fogom védeni őket és a vezető társaim is meg fogják védeni őket, még akkor is, ha hibáztak és még akkor is, ha ez a hiba oda vezetett, hogy el kell búcsúznunk tőlük. Tisztességgel végezték a dolgukat, elkövettek egy hibát, ezt a hibát azonnal mindannyian felismerték, beismerték és bocsánatot kértek érte. Ennek most egyébként a levét isszuk sokféle értelemben, a közmédia presztízse értelmében, amiért egyébként nagy felelősséggel tartozunk, az adófizetők felé is nagy felelősséggel tartozunk, hogy hogyan költjük el a pénzüket. És egyébként hisznek annak, hogy tisztességesen költjük el a pénzüket. De tőlem ne várja azt és egyetlen vezető társamtól se várja azt, hogy bármelyik kollégánknak akár aktív, akár most olyan kolléga, akitől elbúcsúztunk, amögül a kolléga mögül a kollegialitás határainak figyelembe vételével kiállnánk vagy nem védenénk meg, vagy nem lennénk vele kollegiálisak.

– Igazgató úr, értem, de szerintem Önnek és Önöknek a közszolgálati média függetlenségét és pártatlanságát kellene védeniük. És az elmúlt év legalább azt bizonyította, hogy a közszolgálati média nem pártatlan, hanem erőteljesen kormánypárti és elfogult. És ha valaki olyan kijelentéseket tesz, ráadásul névvel, például hogy a megszorítás szót nem volt szabad használni, akkor ez bizony tételesen ellenőrizhető is, hogy szerepelt-e vagy nem szerepelt. Úgyhogy ha csak egyetlen ember vetné fel, de ott vannak a nézők százezrei, akkor is vizsgálatot kéne tartaniuk. Éppen egy ilyen ügy miatt, hogy valóban pártatlanul tud-e működni a közszolgálati média. Vagy ennek komoly akadályai vannak és ezért nem tudja betölteni hivatását.

– Az, hogy a közmédia pártatlan vagy nem, abban valószínűleg ellenkező állásponton vagyunk. Ön azt állítja, hogy pártos, és én tiszteletben tartom a véleményét, szabad országban élünk. Én viszont azt is kérem, hogy tartsa tiszteletben az én véleményemet és sokan mások véleményét is, amelyik viszont azt mondja, hogy ez a közszolgálati média, ha megnézi a híradóműsorokról készült elemzéseket például, amiket nem mi készítünk, hanem független intézmények vagy éppen a médiahatóság, az pedig azt mutatja, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak igenis megpróbálunk a lehető legpontosabban megfelelni, és az erre vonatkozó, egyébként a médiatörvényben meg európai szabályozásokban is meglévő igényeknek eleget tenni. Nézzük ezt az ügyet tényleg magát, mert most egy picit már elhajóztunk tőle, ami egyébként nem baj. Ebben az ügyben tényleg egy súlyos szakmai hiba történt, megsértettük egy ember személyi méltóságát és becsületét, de levontuk belőle a következtetéseket, és immáron a közmédia legfelső vezetői közül volt kénytelen távozni a pozíciójából két fő. Ez nem a pártatlan és tisztességes tájékoztatásra való igényünk és annak való megfelelésünknek a bizonyítéka?

– Hát azt nem tudom, hogy mi. A nyomás érvényesülése. Valamilyen nyomások érvényesülésének bizonyítéka.

– Nem, nem, nem. Azt állítottam, hogy valóban volt rajtunk ilyen nyomás. Hát buta lennék, ha ezt tagadni próbálnám. Hát mindannyian olvasunk internetet, nézünk tévét, hallgatunk rádiót, tudjuk, hogy volt ilyen nyomás. Az a nyomás, hogy ezt a folyamatot végig kell vinni. Végigvittük. Végigvittük. Én azt hiszem vagy abban bízom, hogy a hallgatók is elfogadják, talán még egy picit Ön is meg tudom ingatni a véleményében, hogy könyveljék el ezt a dolgot annak, ami, hogy levontuk a következtetést abból, hogy a közmédiában még egy ilyen valójában pici hibát sem szabad elkövetni. Illetve ha ez elkövetődik, akkor is le kell vonni belőle a következtetéseket.

– Igazgató úr, a pici hiba a jéghegy csúcsa.

– Hát biztos Önnek nagyobb szerencséje van, hogy látja a jéghegy alját. Azt ugye csak lemerülve lehet, tehát biztosan elmerült a közmédia.

– Alámerülök és kibekkelem, esküszöm.

– A közmédia jéghegyének alján búvárkodik. Nyilván vannak hibák ezen túl is. Hát hogyne lennének. Hát egy akkora intézményben, amelyik négy televíziócsatornát, hét rádiócsatornát működtet, van közel háromezer dolgozója, persze, hogy követünk el hibákat. Mint ahogy mindenki, még az ennél sokkal szerényebb körülmények között működő Klubrádió is. Na de azért ebből ne vonjuk le feltétlenül azt a következtetést, ha egy hiba elkövetődik, hogy itt mindenki bűnös és mindenki semmi másra nem törekszik, csak arra, hogy jól kiszúrjanak a közszolgálatiság eszméjével.

– A rendszer van bűnösen beállítva. Aztán már a szereplők ennek megfelelően működnek.

– Nem hiszem. Nem hiszem. A rendszer arra van hangolva, hogy kiegyenlítsen, és a rendszer arra van hangolva, hogy megpróbáljon tisztességgel és becsülettel tájékoztatni. A rendszer arra van hangolva, hogy megújuljon. A rendszer arra van hangolva, hogy az elmúlt hetekben jelentős nézettségnövekedést érjen el a közszolgálati csatornákon, és ezt teljesítse. Énszerintem ezek is eredmények, és ezeket kérem, hogy ne is tagadjuk el. Miközben beleállunk a hibáinkba és miközben a hibáinkból levonjuk a következtetést.

– Ki az, aki Papp Dániel helyére került hír- és hírháttér főszerkesztőnek ideiglenesen? Csonka Szabolcs.

– Csonka Szabolcsnak hívják a kollégát.

– Nyilván hír- és újságírói tapasztalattal.

– Abszolút, abszolút. Tizenéve dolgozik a korábban magyar televízióban, immáron az MTVA-ban.

– Gyártásvezetőként igazgató úr. Gyártásvezetőként nem?

– Gyártási területen dolgozik.

– De a hírszerkesztés az egy egészen más szakma.

– Igen, de Csonka Szabolcs egy ideiglenes megbízást kapott arra az időszakra, amíg áttekintjük, hogy pont azok a hibák, amelyek elkövettettek a Lomnici-ügyben, hogyan kiküszöbölhetők, és kik lesznek azok a legalkalmasabbak arra, hogy ezt az immár ezektől a hibáktól is mentes rendszert működtessék. Szabolcsnak egy rövid idejű megbízása van arra, hogy működésben tartsa a saját csapatát és a hírfőszerkesztőséget, és meg fogjuk találni azt a kollégát, aki végleges hírfőszerkesztőként fogja tovább vinni a csapatot.

– Igazgató úr, nem akarok, pláne nincs is semmi közöm ahhoz, hogy ajánljak valakit, de azt akarom mondani…

– Örömmel hallgatom.

– …hogy ha Önök valamiféle bizalmat helyre akarnának álltani a közmédia pártatlanságában, akkor mondjuk egy olyan embert bíznának meg az abszolút főnökséggel hír és hírháttér és egyéb területen – a hírcentrumról az ember nem tudja egyébként, hogy hányféle intézményhez és szervezethez és szerkesztőséghez nyúljon továbbra sem, de mindegy –, akit mondjuk úgy hívnak, hogy Baló György. Ehelyett Baló Györgynek nemhogy funkciója, állása vagy műsora sincsen, állása még van. Miért nem képesek olyan emberhez nyúlni, aki tud valamit. Akinek tekintélye van szakmailag is és talán politikailag is.

– Most lehet, hogy a saját főnökeim és vezetőtársaim fognak lefejezni, de egy kis intimpistáskodásba hadd menjek bele. Éppen tegnap volt Baló úr a vezérigazgató úrnál, és arról beszélgettek, hogyan képzelik el a közös jövőt. Kinek milyen elképzelése van, milyen elképzelése van a közmédiának Baló Györggyel és milyen elképzelései vannak Baló Györgynek a közmédiával. Ez egy nehéz ügy, mert Baló György egy akkora mamut mogul, akit tisztességgel kell felkérni a feladatra, és olyan feladatot kell neki adni, amelyik az ő megítélésének, presztízsének és elfogadottságának megfelel.

– Higgye el, gatyába rázná a televízió és a rádió hírműsorait.

– Biztos vagyok benne.

– Na akkor ketten megegyeztünk.

– Jó, rendben, de hát nem tudom, hogy ő akarja-e. Azért még ő is kellene hozzá.

– Megkérdezzük.

– Jó, rendben, legközelebb kapcsoljuk be egy konferencia beszélgetésbe.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái