Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 15.



Bolgár György kérdései 2011. december 15-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újból ráteszi a kezét a kormány a magánnyugdíjpénztári tagok befizetéseire, méghozzá lehet, hogy további nem is egy, hanem legalább két évre. Többek között ezzel próbálják betömni a jövő évi költségvetés egyre nagyobbnak látszó hiányát. Az alkotmánybíróság pedig most már nem fog dönteni a magánnyugdíjpénztári államosítás ügyében érkezett beadványokról. Hogy képzelik ezt? Se állami, se magánnyugdíj? Alkotmányos kontroll nélkül?

Másik témánk, hogy ravasz törvénymódosítással megszüntetik a nemzeti bank függetlenségét is. A jegybanktörvényhez nem is a kormány, hanem egy képviselő terjesztett elő módosítást arról, hogy egyesítenék a nemzeti bankot és a pénzügyi felügyeletet. És az új intézmény élére új elnököt neveznének ki. Totális hatalomátvétel minden fronton?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy hárommilliárd forintos állami támogatást kap az Orbán Viktor által alapított felcsúti foci akadémia. A legtöbbet az összes pályázó közül. Ne mi nyerjük a legtöbbet? Vagy mégis?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a retusálási botrány miatt kirúgták a közszolgálati hírcentrum vezetőjét, valamint leváltották a hírfőszerkesztőt. Repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg?

És végül beszéljük meg, hogy egy suttyomban becsempészett törvény módosítással a kormány lehetővé tette az adókedvezményes egészségbiztosítást, vagyis a következő években valószínűleg a különleges szolgáltatásokat magánbiztosítókon keresztül lehet majd igénybe venni. Ennyit a Fidesz háborújáról a magánegészségbiztosítók ellen?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Veres János volt pénzügyminiszter, MSZP-s képviselő


Bolgár György: - Ön jó néhány költségvetést összeállított már és kerülhetett zavarba, hiszen akkor is pénzügyminiszter volt, amikor becsapott a világválság. Mit gondol, hogy jön ki vagy hogy próbál kijönni ez a mostani kormány ebből a mostani, egyébként kisebb válságból? Elég lesz az, amit ma kitaláltak, hogy lényegében a jövő évre nagy csinnadrattával beharangozott és beépített országvédelmi tartalékot vagy hogy hívták, nagyjából megszüntetik, és arra használják fel, hogy a lukakat tömködjék?

Veres János: - Rekorderként fog kijönni ez a mostani kormány ebből a helyzetből. Hiszen rekord gyorsasági idő alatt fog semmivé válni a jövő évre megszavazandó költségvetés.

– Van ennek valami értelme, hogy ha egyszer tudjuk, hogy a helyzet bizonytalan, és akár hétről hétre is változhat, akkor beteszünk a költségvetésbe egy viszonylag nagy tartalékot, mondván, hogy ez bizonytalan időkre feltétlenül kell. Most pedig úgy látjuk, hogy hát tényleg bizonytalan idők vannak, már látjuk, hogy mennyire bizonytalan is a helyzet, már most tarthatóan vagy tarthatatlanul rosszabb, mint amilyennek számítottuk, ezért elvesszük szépen a tartalékot, lesz jóval kisebb tartalék. Hát normális dolog ez?

– Szerintem egyáltalán nem normális dolog, ami ma elhangzott. Úgy gondolom, hogy teljesen komolytalanná teszi a magyar kormányt a magyar költségvetéssel szembeni szakmai, szakértői, piaci várakozásokkal foglalkozóknak a véleményalkotása alapján. Ugyanis ha érdemben valóban van a költségvetésben nagy értékű tartalék, és ugye eddig mindig azzal érveltek, hogy olyan tartalék van, ami bombabiztossá teszi a költségvetést, ez háromszáz milliárd forintos tartalékot jelentett eddig, erről már régen kimutattuk, hogy ennek a töredéke sincs tényleges tartalékként a költségvetésben, hiszen részben a gazdasági növekedés alacsonyabb mértéke, részben pedig a 268 forintos áron számolt euróárfolyam miatt ez a tartalék már nincs akkor, amikor a parlament vitatkozik a költségvetésről.

– Tehát látták, hogy ez semmivé foszlik, éppen azért, mert az alapfeltételek már alapvetően megváltoztak azelőtt, hogy elfogadták volna a költségvetést.

– Ugye mi azt kértük menetközben a parlamentben, hogy idejében terjesszék be a költségvetés sarokszámainak a módosítását, hogy az ellenzék tudja hozzá kialakítani a viszonyát. Erre fittyet hánytak, megszavazták november 29-én a sarokszámokat. Most ugye az lenne a normál eljárás ebben az esetben, hogy miután belátják, hogy valóban rossz növekedési számmal számoltak, valóban helytelen, ma már reálisnak nem mondható árfolyammal számoltak, akkor be kellene hozni a sarokszámok módosítását az országgyűléshez. Erre egyébként létezik az országgyűlésen belül eljárás, tehát a házszabály lehetővé tenné azt, hogy házszabálytól való eltéréssel a rendkívüli helyzetre való tekintettel tárgyaljon az országgyűlés meg ilyenkor új költségvetési sarokszámokat. De nem, a kormány azt mondja, hogy őt nem érdekli az országgyűlés. Ezzel nemcsak az ellenzéki képviselőknek, nemcsak az országnak mutat fityiszt, hanem a kormánypárti képviselőket is leértékeli természetesen. Hiszen azt mondja, akkor nem érdekes, hogy a képviselők nem tudják, pontosan milyen is lesz jövő évben a költségvetése ennek az országnak, majd ő mint kormány eldönti, hogy egyrészt felhasznál, ha jól hallom, kétszáz milliárdot a tartalékból, újabb olyan döntéseket hoz, részben zárolással, tehát a költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél kevesebb pénz felhasználására ad lehetőséget. Továbbá, ha jól értem, adót kíván emelni a dohánytermékeknél, aminek azért van egy átfutási ideje. És hát ugye a legszebb a mazsolák között az, amikor a magánnyugdíjpénztári befizetéseknek már azt a részét sem engedi meg magánnyugdíjpénztári célra hasznosítani, ami a magánszemély saját döntésein nyugszik.

– Hát az egészen elképesztő, hogy a megmaradt százezer embernek a befizetéseit elvegyék további egy, de valószínűleg legalább két évre, ugye, és erre lehet következtetni a bejelentésből, hogy azért jövőre nem fogják ezt befejezni. Hát ez ez egyszerűen megmagyarázhatatlan. Ezeknek az embereknek akkor se állami, se magánnyugdíjuk nem lesz.

– Pontosan így van. Ez lopás. A lopás minősített esete, amit most kitalált a kormány. Ha valóban ezt fogják beterjeszteni és ezt fogják megvalósítani. Mert ugye ez azt jelenti, hogy ti százezren, akik képesek voltatok velünk szemben, a mi véleményünkkel szemben ott maradni ebben az általunk átkozottnak minősített magánnyugdíjpénztárban, a ti általatok megkeresett pénzből, a ti saját nyugdíjatokra félretenni akart összeget sem engedjük meg, hogy ti tegyétek félre saját magatoknak a saját pénzeteket, hanem erre ráteszi a költségvetés a kezét. És nem ám nyugdíjcélra fordítja, nem, hanem költségvetési hiány tartása céljából, azaz lyuk betoldozásra fordítja. Magyarul feléli egy év alatt. Azt, amit az emberek egyébként a nem tudom én hány évtizedes megtakarításuk részeként majd a nyugdíjas időszaknak a jövedelmére szerettek volna fordítani.

– És ahhoz mit szól, hogy egy héttel ezelőtt még arról beszéltek, hogy százmilliárdos lyukat kell betömni, aztán a hétvégén már arról beszéltek, hogy kétszáz milliárdos lyukat kell betömni, erre ma kiderül, hogy háromszázhúsz milliárdos lyukat kell betömni. Akkor lehet, hogy hetenként fog százmilliárddal romlani az egész? Hát egyáltalán hogy lehet így felállni egy költségvetés megcsinálására?

– Hát én azt gondolom, hogy teljesen fércmunka, ami most zajlik. Teljes hozzá nem értés látszik belőle és teljesen politikai nyomásra történik mindez, ha jól érzékelem. Hiszen azok a tételek, amelyekről tudjuk, hogy nem úgy vannak, mint a költségvetés tervezési időszakában, azok világosan és pontosan számszerűsíthető tételek. Tehát a magyar költségvetésnél a volt Pénzügyminisztériumban létezik az a számítógépes program, ami alapján, ha nem 268, hanem mondjuk 299, mint ahogy most látja Matolcsy úr, az euró árfolyama.

– Még csak véletlenül se akarták hármassal kezdeni az árfolyamot.

– Természetesen így van. De én ezen nem is vitatkozom. Hát a látszatra ha akarnak adni, adjanak ilyenek miatt a látszatra. Na de beüti a programba a kolléga azt, hogy 299, és a program szépen végigfuttatja az összes olyan tételt, aminek van összefüggése az euró-forint-árfolyammal, és kihozza a végén, hogy ez mennyiben módosítja a fejezeteket, mennyiben módosítja a fő számokat, a hiányt, bevételt, kiadást. Mindent megtud. Tehát a program maga ilyen.

– És akkor ennek megfelelően bizony módosítani is kellett volna ezeket a számokat nem?

– Na de kérem szépen. Ha mi képesek voltunk 2008 őszén két alkalommal átírni a költségvetést, amit benyújtottunk az országgyűléshez, mert úgy gondoltuk, hogy amit szeptemberben benyújtunk, az jó lesz, október 9-én csapott le Magyarországra ugye ez a bizonyos érzékelhető válság, ami rendkívül mértékben sújtotta Magyarországot az azt követő hetekben hónapokban, azt követően két alkalommal át kellett számoljuk a költségvetés kereteit. Mi bementünk az országgyűléshez, a második alkalommal én adtam be személyesen módosító indítványként az új kereteket, és az országgyűlés előtt megtárgyaltuk, hagytuk, hogy az ellenzék elmondja a véleményét róla. A nyilvánosság elé kitártuk ezeket a számainkat. Tehát pontosan egy olyan nyílt tervezési folyamat zajlott akkor, ami úgy gondolom, hogy egy parlamentáris demokráciában illik. Most a kormány ezzel nem foglalkozik, meg fogja szavaztatni a parlamenti képviselőikkel azt a költségvetést, amelyről mindenki tudja a megszavazás pillanatában, hogy már nem igaz, ezért mondtam, hogy rekordot fog felállítani. Ugye néhány hétig élt a költségvetés, mert már csak január végén, február elején jelentették be, hogy bizony nagy értékű zárolás…

– Igen. Kétszázötven milliárdot hirtelen zároltak.

– Így van. Most ez még addig sem fog tartani, mert már ma tudjuk, hogy háromszázhúsz milliárddal biztos hogy nem jó az a szám, amit az országgyűlés még csak a jövő héten fog majd megszavazni.

– Ön pénzügyminiszter volt akkor amikor kértük az első Valutaalap-hitelt. Mit fog szólni erre az IMF? Hiszen ők is látják, hogy mi zajlik, nyilvánvalóan ők jobban látják és közelebbről látják, látják ezt a magánnyugdíjpénztári dolgot. Látják az összes többit, az újabb devizaadóssági megállapodást a bankokkal. Szóval milyen megállapodásra juthatunk, milyen feltételek mellett, milyen tárgyalássorozat lesz ez az Ön megérzései szerint?

– Szerintem nagyon kemény lesz. Ma elmondtam a Fellegi Tamás miniszter úr bizottsági meghallgatásán. Ugye a tartalék kivevéséhez a parlament bizottságainak a meghallgatása szükséges, ott volt miniszter úr, és mondtam, hogy ilyen feltételekkel, amilyen feltételeket a kormány teremt, rendkívül nehéz lesz a dolga. Tehát az, hogy őt komoly embernek nézzék a tárgyalópartnerek az Európai Unióban, illetve az IMF-től, hát ahhoz neki nagyon sokat kell még dolgoznia.

– Hát majd lesz mellette egy új nem nemzeti banki elnök, mert nem úgy fogják talán hívni ezt az új intézményt, de egy új elnök, aki a nemzeti bankot is képviselni fogja, és akit a kormány fog, illetve pontosabban a köztársasági elnök fog kinevezni.

– Ez így van, valószínűsíthető, hogy ez is be fog következni, hiszen vélhetőleg holnap meg fogják szavazni az erre vonatkozóan tegnap benyújtott módosító indítványt. Jellemzésül ugye úgy nyújtják be tegnap, hogy a parlamentben már vitatkozni ne lehessen majd az indítványról, csak pénteken egy gombnyomással szavazni. Na de ehhez visszatérve. Nem lesz nagyon egyszerű a helyzete, hiszen mindegy, ha ők ugyanazt a kottát is fogják énekelni, azért az Európai Unió is, illetve az IMF szakemberei is pontosan tudják, hogy Magyarországon mi az, amit elrontottak az elmúlt másfél évben. Pontosan tudják azt, hogy ilyen módon nem lehet demokratikus jogállamban jogszabályokat alkotni. Pontosan tudják azt, hogy a befektetői bizalom teljes mértékű elolvadásához ezek a fajta intézkedések vezettek. Pontosan tudják azt, hogy a csökönyös egykulcsos adórendszer hány száz milliárd forintos kárt okoz Magyarország költségvetésének. Pontosan tudják azt, hogy melyek voltak azok a rossz döntések, amelyek az úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikai felfogás részét képezően megszülettek az elmúlt időszakban. És láthatóan még ezekben a napokban is ugyanilyen jellegű hibás, teljes mértékben tévútra vezető lépéseket tesz a kormány. Ezért azt gondolom, hogy mindezeknek az újragondolására fogják majd kérni a magyar kormányt annak érdekében, hogy egy hiteles gazdaságpolitikai programot ismerhessenek meg a nemzetközi szervezetek. Nem tekintik hitelesnek.

– Anélkül nem lesz megállapodás? Hiteles program nélkül nem lesz hitel?

– Hiteles program nélkül nincs hitel. Az teljesen egyértelmű. Hiszen a dolog úgy zajlik, hogy ők a magyar kormány által és a jegybank által egyetértésben megfogalmazott magyar programot tartják vagy elfogadhatónak, vagy nem. Tehát nem úgy zajlik, hogy ők diktálják, mi meg fogjuk a ceruzát. Hanem azt mondják, hogy ti magyarok tegyetek le egy olyan programot, amelyet az ő általuk ismert módszerekkel az ő általuk ismert közgazdaságtan szabályai szerint hiteles programnak lehet minősíteni.

– Na jó, mert ők még tankönyvekből dolgoznak.

– Hát tudom, meg gyakorlatuk van különböző országok tapasztalataiból a világból. Természetesen ez nem teljes mértékben egyezik meg finoman fogalmazva a mostani magyar úttal.

– De mégis náluk van a pénz. Ez a kis probléma.

– Hát egyrészt, másrészt az Európai Uniónak mi úgy vagyunk tagjai, hogy Magyarország vállalt bizonyos kötelezettségeket, amelyeket lehet, hogy fanyalogva, de mégiscsak teljesíteni kell. Ebből következően ez nem úgy működik, hogy majd most azt mondja egy kis ország ambiciózus miniszterelnöke, hogy az nem úgy van, mint ahogy a 26-ok mondják, én 27-ként majd megmondom a tutit. Köszönik szépen, de az ilyenből nem szoktak kérni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Dózsa Csaba, a Magyar Egészséggazdaságtani Társaság elnöke


Bolgár György: - Azért keresem Önt, mert a napokban megjelent egy érdekes cikk, és ebben a cikkben egy hír arról, hogy új lehetőséget kapnak a biztosítótársaságok egészségbiztosítási ügyletek megkötésére. Mihályi Péter, aki egészségüggyel foglalkozó ismert közgazdász, a Népszabadságban írta azt, hogy néhány héttel ezelőtt elfogadtak suba alatt egy olyan törvénymódosítást, egyetlen szó módosítással, amely lehetővé teszi, hogy adókedvezménnyel kössenek ne csak baleset, hanem egészségbiztosítást is a munkaadók az alkalmazottaik számára. És ő ebből arra a következtetésre jut, hogy valószínűleg bizonyos szolgáltatásokat a jövőben egyre inkább ezekkel a magán egészségbiztosításokkal lehet majd megszerezni. Önnek mi az érzése?

Dózsa Csaba: - Én több dolgot szeretnék ez ügyben elmondani. Az egyik, hogy Magyarország azon országok között van Európában, ahol már a legmagasabb a magántérítés aránya az egészségügyön belül. És ezt a nagy pénzt, ami közel ötszáz milliárd forint, nagyon kis részben kötjük le biztosítások formájában. Zsebből fizetjük patikában, magánorvosnál, hálapénz és egyéb formában. Tehát ez régi baja a magyar egészségügynek, hogy rengeteg pénzt zsebből fizetünk, ami közvetlenül terheli a lakosságot.

- És az állam egyre kisebb szerepet vállal ezekben a szolgáltatásokban.

- Igen. És nyugati országokban ezeket a magántérítéseket nagyon sokszor magánbiztosítások, egészségbiztosítások formájában térítik, ami kiegyensúlyozza a kockázatokat, nem jelent akkora terhet közvetlenül egy-egy család számára. Tehát ilyen szempontból ez egy üdvözítő megoldás lehet, ha elindul valamilyen olyan adókedvezmény, támogatás, ami ezt a fajta magán egészségbiztosítási piaci lehetőséget kibővíti. Amiről gondom, ha tudatos vállalása lenne a kormányzatnak, kellett volna készíteni egy koncepciót, azt társadalmi vitára bocsátani, készíteni hatáselemzéseket, bemutatni, hogy ez csak a felső rétegeket érinti, akiknek több milliós havi jövedelme van, vagy a középrétegek számára is jelenthet kitörési pontot, hány tízmilliárd forintot gondolnak, hogy ebből át fog menni az egészségbiztosításba, és mit gondol arról a kormány, hogy milyen szolgáltatásokat lehet ebből megvásárolni. Mert itt elég nagy kockázatok vannak. Például ha ebből simán ilyen pénzsegélyező alapot lehet létrehozni, mint egy előtakarékosságot, szabadon lehet felhasználni, akkor semmi mást nem csinálnak a jó magyar állampolgárok, mint hogy akinek több jövedelme van, vagy a munkáltató helyette befizeti ezt az egészségbiztosítási díjat. Összegyűjti a pénzt, és amikor elmegy az orvoshoz, ebből fog hálapénzt fizetni.

- És ugye adót spórol meg vele, mert ez adómentes volna.

- Gyakorlatilag adómentesen vette ki, a másik oldalon meg esetleg szürkén vagy feketén adja oda. Tehát ilyen kockázatok is vannak ebben a konstrukcióban.

- De lehet persze egy másik feltételezés is. Bár erről sem beszélnek természetesen, ugyanúgy, ahogy erről a törvénymódosításról se esett egy szó sem nyilvánosan, tehát elképzelhető az is, hogy látjuk az egészségügyi kormányzat nehéz helyzetét, meg az egészségbiztosítás nehéz helyzetét, állandó hiánnyal küszködnek, jóval kevesebb a pénz ellátásra is, a dolgozók fizetésére is, mint kellene, akkor azt mondják, hogy meghúzzuk azt a határt, amiért az állam felelősséget vállal, illetve a társadalombiztosítás. Eddig a szintig mindenkinek ingyenesen jár a járulékokért vagy állampolgári jogon az ellátás, e fölött azonban, ha valaki mondjuk azonnal akar MR-vizsgálatra vagy CT-vizsgálatra kerülni és egy sor más, akár extrának minősíthető ellátásért külön díjat számolnánk fel, vagy megfizeti valaki ezt vagy köt valamilyen magán egészségbiztosítást, amivel olcsóbban megúszhatja. Nem lehet, hogy ilyen irányba megy ez?

- Igen. Én ezt évek óta vallom, nagyon sokszor nyilatkoztam ebben a témában az elmúlt években is. Nagyon fontos a magyar egészségügynek, hogy ezt végre valaki normálisan szabályozza. Nem az iránnyal van gond, hogy most megszületik egy ilyen adókedvezmény-lehetőség, hanem azzal, hogy nincs leírva. Amit Ön most elmondott, azt hívom én szakmai-politikai koncepciónak. Valaki ezt leírja, hogy a közfinanszírozás korlátos és meg kell határozni mi jut… mondjuk, egy-egy Opel-szintű szolgáltatás jut az átlagpolgárnak – nem akarok senkit megsérteni –, és Mercedes-szintű szolgáltatás annak, akinek van kiegészítő biztosítása. Akkor ezzel ki kell állni a publikum elé, és el kell mondani, hogy ennyire futja közpénzből. Ellenben aki teheti, az előtakarékosság-biztosítás formájában felhalmozhat és kiegészítő szolgáltatást vehet igénybe. De a jelenlegi magyar jogszabályok nem határozzák meg pontosan, hogy mi ez a minőség, amit mindenkinek nyújtani kell a társadalombiztosításban biztosítotti jogon. Kiskapuk vannak, hálapénz van stb. És erre jön rá most egy ilyen egészségbiztosítási kedvezmény, aminek mondom, a felhasználása is torzulhat. Egyébként a magyar egészségügynek szüksége van a kiegészítő forrásokra, mint egy falat kenyérre.

- Tehát, ha plusz tízmilliárdok folynának be az egészségügyi ellátásba, az segítene valamit.

- Ha plusz tízmilliárdok folynának be a biztosításokba és engedné a rendszer, hogy azokat egy közkórház is igénybe vegye, hogy ne csak a magánklinika virágozzon, meg a magánnőgyógyász, meg a magánfogorvos Magyarországon, hanem egy közkórháznak is legyen lehetősége több színvonalon kiegészítő szolgáltatásokat nyújtani, ez segítene az orvosmegtartásban, az általános gépműszer-színvonal javításában, tehát egy csomó pozitív hatása lehet az alapegészségügyi rendszerre. Az a bajom az egésszel, még egyszer mondom, hogy ez nincs leírva, nincs kiszámolva, nem láttam egy darab számot sem, hogy ebből ötvenmilliárd forint kerülhet be magán egészségbiztosításokba vagy néhány év alatt akár több száz milliárd forint is.

- Így van. És nincs róla politikai vita sem, holott ez egy politikai kérdés. Láttuk, amikor a szocialista-szabaddemokrata kormány megpróbálta a több biztosítós rendszert bevezetni, a Fidesz ellenzékből folyamatosan tüzelt rá. És szakmai oldalról is voltak kifogások, például, hogy jobb volna, amit Ön most kifejtett, hogy ha csak bizonyos extra szolgáltatásokra lehetne kiegészítő biztosításokat kötni, meg kéne határozni egy alapellátási színvonalat, meg kellene határozni pontosan, hogy mi fér abba bele, és mi az, ami ezen felül van. És akkor lehetne plusz pénzeket bevonni a biztosítók segítségével. De ez egy szakmai és politikai vita volna. Most viszont kinyitottak egyetlen szó törvénymódosítási javaslattal egy újabb kiskaput, aminek ezek szerint beláthatatlanok a következményei e pillanatban?

- Igazából nincs hozzá szabályozás arra nézve, hogy egyrészt mire lehet felhasználni, illetve hogy fog ez illeszkedni a közfinanszírozáshoz. És akkor innentől kezdve mindenki gondolhat, amit akar. Ami egyébként engem zavar ebben a dologban, hogy amikor jövő évben ismét reálértékben kevesebb pénzt fog kapni a járulékból és egyéb forrásokból a közfinanszírozott egészségügy, tehát az OEP-en keresztül kevesebb pénz fog jutni reálértékben az egészségügybe, akkor gyakorlatilag adókedvezménnyel több milliárd forintról, lehet, hogy néhány tízmilliárd forintról lemond az állam. És nem tudjuk, hogy melyik lakossági réteg javára, de ki tudjuk találni nagyjából, hogy milyen jövedelmű kategória az, és milyen vállalati kör lehet az, aki megengedheti magának, hogy ebben érdemben részt tud venni.

- Megint a felső százezer. Az egészségügyi szakmában, amelynek Ön is az egyik képviselője, nincs erről vita? Egyáltalán, tudomást szereztek erről a törvénymódosításról, vagy ez annyira suba alatt történt, hogy még ott sem igen terjedt el?

- De. Aki ezzel a biztosítási dologgal foglalkozik, azoknál már elindultak a kombinációk, elindultak az üzleti tervezések és az egyéb gondolkodások egy viszonylag szűkebb körben. De tágabb körben még igazából erről, miután nem is lett nagydobra verve, nem volt politikai vagy szakmapolitikai vita.

- És az sem helyes önmagában, ha csak a biztosítási szakma kezd erről magában, a saját köreiben különböző terveket szövögetni.

- Ez egyáltalán nem elég, mert figyelembe kell venni, hogy hol csapódhat le ez a jövedelem. Például Szlovéniában vagy Ausztriában fognak többletszolgáltatást vásárolni ezekből a magánmegtakarításokból vagy a magyar egészségügyben a közfinanszírozott egészségügyben is, vagy csak Magyarországon a magánorvosok részesülhetnek benne. Vagy például ezt pusztán át lehet fordítani majd összegbiztosításra, és akkor mondjuk százezer forintot ki lehet venni, mielőtt valaki elmegy szülni, amit feketén oda lehet adni a nőgyógyásznak a szülésnél, és akkor egy adókedvezménnyel halmozhatnak fel emberek, pénzt arra, hogy utána szürkén vagy feketén vásároljanak belőle többlet szolgáltatást. Ezeket kéne átbeszélni, ahol kell, szabályozni, pontosítani, és akkor megfelelő mederbe lehet terelni egy ilyen adókedvezményt, egy ilyen magán egészségbiztosítási konstrukciót, ami – még egyszer mondom – nagyon jó lenne Magyarországnak. Tehát ez jól van szabályozva és be lehet csatornázni úgy, hogy a szolgáltatók is részesüljenek belőle, lehetőség legyen nekik többletbevételre szert tenni. Hozzájárulhat például az orvosmegtartáshoz, a színvonalemeléshez. Tehát ennek többféle hatása lehet, el is vihetik a pénzt külföldre, meg itthon is lecsapódhat. Ezeket jó lenne azért tisztázni.

- Akkor el kell kezdeni egy széleskörű és nyílt vitát az egészségügyi reform egyik lehetséges irányáról.

- Még egy problémám van ezzel az egésszel, ahogy ez fű alatt ment be egy utolsó módosító indítványként.

- Így van.

- És nem volt hozzá szakmapolitikai koncepció. Az a félelmem, hogy jön az IMF-tárgyalás és az IMF esetleg rádöf, hogy minden adókedvezményt jövő évtől meg kell szüntetni. Akkor mondjuk 2012-re bevezettük és 2013-ban már ki is kell vezetni. Mert ha nincs ez megalapozva egy adófilozófiával, egy egészségpolitikai, egészségbiztosítási koncepcióval, akkor nem fogja tudni a kormány megvédeni, hogy egyébként miért állított be egy ilyen adókedvezményt. Tehát, ahogy jött, úgy el is mehet. Márpedig tudni kell a biztosítási rendszerekről, hogy akkor van értelmük, ha minimum öt-tízéves távlatban előre lehet kalkulálni velük, hogy ha most beteszek tíz forintot, meg minden évben tíz forintot, akkor hány év múlva mire tudom azt ráfordítani.

- Egyelőre az ötnapos-öthetes távlatoknál tartunk.

- Igen, úgyhogy ez is egy kockázata ennek a fű alatti törvénymódosításnak, hogy pont az a koncepcionális távlati kalkuláció hiányzik belőle, ami mondjuk a biztosítási rendszerek alapkövetelménye.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Szabó László az MTVA kommunikációs igazgatója


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt még arról beszélgettünk, és Ön azt mondta, hogy a Lomnici-féle retusálási ügyben történtek szakmai hibák, véletlenek sorozata és a körülmények szerencsétlen összejátszása. De nem volt semmiféle szándékosság, nem voltak és nincsenek politikai elvárások. Ehhez képest mi történt, hogy az összes, hát nem az összes, a főnökök egy részét eltávolították a posztjukról és az állásukból?

Szabó László: - Azt, amit akkor mondtam, továbbra is tartom. Valóban több szakmai hiba és mellékesen egyébként véletlenek történtek, de ez nem érdekes az ügy lényege szempontjából. És beláttuk azt, hogy bármennyire is a több kolléga is vétett szakmai hibát, a felelősséget végül is mégiscsak ezekért az anyagokért, anyagok elkészítéséért felelős vezetőknek kell viselniük. Ezért az MTI vezérigazgatója, illetve az MTVA vezérigazgatója a mai napon azt a két vezetőt, aki azokat a szervezeti egységeket irányítja, amelyek ezen híradóanyagok elkészítéséért felelősek voltak, felmentette az állásukból.

– Az egyik el is távolították az intézménytől is? És a másikat csak az állásából?

– Élő Gábornak, a hírcentrum vezetőjének a munkaviszonyát megszüntette a mai nappal Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója, tehát ő valóban távozik a közmédiából. Papp Dániel, az MTVA hírfőszerkesztője, hírháttér főszerkesztőjének megbízatását vonta vissza a mai nappal, tehát ő pedig ebből az állásából távozik.

– Azt nem lehet tudni, hogy vele mi lesz, milyen munkát kap?

– Nem, ezt majd vezérigazgató úr dönti el az elkövetkező napokban, hogy milyen megbízatással bízza meg, ha meg akarja bízni valamivel.

– Mi történt mégis az elmúlt néhány nap alatt, hogy mint mondja, belátták, hogy a felelősséget nekik kell viselniük? Ha egyszer világos volt ez néhány nappal ezelőtt is, hogy ők nem felelősek, akkor most miért lettek azok hirtelen?

– Azt sosem mondtuk, hogy ők nem felelősek. Megneveztünk a vizsgálat során, meghallgattunk négy kollégát, több kollégát, de négy kolléga esetében történt az a megállapítás, hogy ők hibát követtek el. Figyelmeztetést kaptak, vezérigazgatói figyelmeztetést kaptak, a munkájukat egyébként tisztességgel, becsülettel végző kollégákról van szó, akik azonban elkövettek a munkájuk során egy hibát. De az világossá vált az elmúlt napokban és nem akarom tagadni, hogy ebben külső nyomás is volt rajtunk.

– Kinek a részéről? Nagy Navarro Balázs részéről mint éhségsztrájkoló vagy politikai nyomás és kormányzati?

– Nem, nem. Értem a sanda feltételezéseit és.

– Sandák? Ezek egyenesek. Azért kérdezem egyenesen.

– Jó, rendben, vicceltem. Valóban egyenesen fogalmazott. Nem, szakmai nyomás is, a médiaszakmán belül is, emberi helyzetek is a házon belül, ami oda juttatta végül is a vezérigazgató urakat, hogy valóban ezt a döntést meg kell hozni és a vezetőknek el kell vinniük a balhét, hogy most ilyen kicsit csúnyán és szlengesen fogalmazzak. Úgyhogy ezt a döntést a mai reggelen meghozták.

– Ha végül is ide jutottak, bár Nagy Navarro Balázs szerint ez még nem a vége, az összes felelőst el kellene távolítani, de az első felelősségre vont az MTI Hírcentrum igazgatóhelyettese, Hegedűs István, aki figyelmeztetést kapott. Ha őt találták meg először mint felelőst, akkor őt vajon miért nem távolították el az állásából? Hiszen ezek szerint ő volt a legnyilvánvalóbb vagy legközvetlenebb főnöki felelőse a történteknek.

– Egy fontos dolgot azért szeretnék mondani. Tehát itt valóban történt egy hiba, amely valóban, ahogy elmondtam korábban is, megmagyarázhatatlan és érthetetlen. De azért itt mégis a szakmájukban tíz éve, öt éve akár dolgozó tisztességes becsületes emberekről van szó.

– Papp Dániel hány éve dolgozik például?

– Nem Papp Dánielt kérdezte egyébként.

– Nem, nem, de Ön többekről beszélt egyszerre a válaszában. Azt mondja olyanokról van szó…

– De sokat segít egyébként ahhoz, hogy megpróbáljam megértetni, hogy mire gondolok, ha hagyja, hogy végigmondjam a gondolatot. Tehát, hogy olyan kollégákról is volt szó ebben a vizsgálatban, akik tisztességgel dolgoznak ebben az intézményben évtizedek óta. És az, hogy elkövetnek egy hibát, azzal én azt hiszem, nem kell mindenkinek rögtön azonnal a fejét venni. Figyelmeztetést kaptak, felhívtuk a figyelmüket arra, hogy ez egy hiba volt és lehetőség szerint ez ne történjen meg még egyszer, és beláttuk azt, hogy bizony vannak vezetők, akiknek a legkisebb hibákért is végül el kell vinniük a felelősséget. Én nem szeretném, ha bárhol ebben az országban, nem akarok kilépni a saját kereteimből, de feltétlenül rögtön a fejét akarnánk venni valakinek azért, mert hibázik. Ön is hibázik, én is hibázom, mindannyian hibázunk akik dolgozunk. Elismertük, bocsánatot kértünk, most már a vezetői felelősséget is levontuk. Rugózhatunk még ezen, hogy miért nem kalodába zártuk őket és statáriális bíróság végezte ki őket rögtön a köztévé udvarán élő adásban. Úgy érzem, hogy egy picit túl van húzva ez a történet immár.

– Szabó úr. Nem biztos, hogy arról van szó, amiről Ön megpróbál engem is meg a hallgatókat is meggyőzni, hogy hibáztak. Persze, mindenki hibázhat a legjobb szándékkal is. Ám de ebben az ügyben elkezdtek beszélni névvel is, név nélkül is a közszolgálati média különböző munkatársai, és azt mondják, hogy szisztematikusan erőteljes és erőszakos beavatozás történt. Minden áldott nap, nem egyszer, nem kétszer a hírműsorok elkészítésében. Megmondták, hogy kikkel kell beszélni, megmondták, hogy kikkel kell riportokat csinálni, megmondták, hogy mire kell a hangsúlyt helyezni, megmondták, hogy milyen szavakat szabad és milyeneket nem szabad használni. Ezt például nem akarják megvizsgálni?

– Nem. Mert ezt néhányan ugye állítják, de még többen meg nem ezt állítják.

– De ha csak egy ember állítaná, akkor is meg kellene vizsgálniuk nem?

– Nézze, én nem fogok kiállni a kollégáim háta mögül még akkor sem, ha hibáztak. Én meg fogom védeni őket és a vezető társaim is meg fogják védeni őket, még akkor is, ha hibáztak és még akkor is, ha ez a hiba oda vezetett, hogy el kell búcsúznunk tőlük. Tisztességgel végezték a dolgukat, elkövettek egy hibát, ezt a hibát azonnal mindannyian felismerték, beismerték és bocsánatot kértek érte. Ennek most egyébként a levét isszuk sokféle értelemben, a közmédia presztízse értelmében, amiért egyébként nagy felelősséggel tartozunk, az adófizetők felé is nagy felelősséggel tartozunk, hogy hogyan költjük el a pénzüket. És egyébként hisznek annak, hogy tisztességesen költjük el a pénzüket. De tőlem ne várja azt és egyetlen vezető társamtól se várja azt, hogy bármelyik kollégánknak akár aktív, akár most olyan kolléga, akitől elbúcsúztunk, amögül a kolléga mögül a kollegialitás határainak figyelembe vételével kiállnánk vagy nem védenénk meg, vagy nem lennénk vele kollegiálisak.

– Igazgató úr, értem, de szerintem Önnek és Önöknek a közszolgálati média függetlenségét és pártatlanságát kellene védeniük. És az elmúlt év legalább azt bizonyította, hogy a közszolgálati média nem pártatlan, hanem erőteljesen kormánypárti és elfogult. És ha valaki olyan kijelentéseket tesz, ráadásul névvel, például hogy a megszorítás szót nem volt szabad használni, akkor ez bizony tételesen ellenőrizhető is, hogy szerepelt-e vagy nem szerepelt. Úgyhogy ha csak egyetlen ember vetné fel, de ott vannak a nézők százezrei, akkor is vizsgálatot kéne tartaniuk. Éppen egy ilyen ügy miatt, hogy valóban pártatlanul tud-e működni a közszolgálati média. Vagy ennek komoly akadályai vannak és ezért nem tudja betölteni hivatását.

– Az, hogy a közmédia pártatlan vagy nem, abban valószínűleg ellenkező állásponton vagyunk. Ön azt állítja, hogy pártos, és én tiszteletben tartom a véleményét, szabad országban élünk. Én viszont azt is kérem, hogy tartsa tiszteletben az én véleményemet és sokan mások véleményét is, amelyik viszont azt mondja, hogy ez a közszolgálati média, ha megnézi a híradóműsorokról készült elemzéseket például, amiket nem mi készítünk, hanem független intézmények vagy éppen a médiahatóság, az pedig azt mutatja, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak igenis megpróbálunk a lehető legpontosabban megfelelni, és az erre vonatkozó, egyébként a médiatörvényben meg európai szabályozásokban is meglévő igényeknek eleget tenni. Nézzük ezt az ügyet tényleg magát, mert most egy picit már elhajóztunk tőle, ami egyébként nem baj. Ebben az ügyben tényleg egy súlyos szakmai hiba történt, megsértettük egy ember személyi méltóságát és becsületét, de levontuk belőle a következtetéseket, és immáron a közmédia legfelső vezetői közül volt kénytelen távozni a pozíciójából két fő. Ez nem a pártatlan és tisztességes tájékoztatásra való igényünk és annak való megfelelésünknek a bizonyítéka?

– Hát azt nem tudom, hogy mi. A nyomás érvényesülése. Valamilyen nyomások érvényesülésének bizonyítéka.

– Nem, nem, nem. Azt állítottam, hogy valóban volt rajtunk ilyen nyomás. Hát buta lennék, ha ezt tagadni próbálnám. Hát mindannyian olvasunk internetet, nézünk tévét, hallgatunk rádiót, tudjuk, hogy volt ilyen nyomás. Az a nyomás, hogy ezt a folyamatot végig kell vinni. Végigvittük. Végigvittük. Én azt hiszem vagy abban bízom, hogy a hallgatók is elfogadják, talán még egy picit Ön is meg tudom ingatni a véleményében, hogy könyveljék el ezt a dolgot annak, ami, hogy levontuk a következtetést abból, hogy a közmédiában még egy ilyen valójában pici hibát sem szabad elkövetni. Illetve ha ez elkövetődik, akkor is le kell vonni belőle a következtetéseket.

– Igazgató úr, a pici hiba a jéghegy csúcsa.

– Hát biztos Önnek nagyobb szerencséje van, hogy látja a jéghegy alját. Azt ugye csak lemerülve lehet, tehát biztosan elmerült a közmédia.

– Alámerülök és kibekkelem, esküszöm.

– A közmédia jéghegyének alján búvárkodik. Nyilván vannak hibák ezen túl is. Hát hogyne lennének. Hát egy akkora intézményben, amelyik négy televíziócsatornát, hét rádiócsatornát működtet, van közel háromezer dolgozója, persze, hogy követünk el hibákat. Mint ahogy mindenki, még az ennél sokkal szerényebb körülmények között működő Klubrádió is. Na de azért ebből ne vonjuk le feltétlenül azt a következtetést, ha egy hiba elkövetődik, hogy itt mindenki bűnös és mindenki semmi másra nem törekszik, csak arra, hogy jól kiszúrjanak a közszolgálatiság eszméjével.

– A rendszer van bűnösen beállítva. Aztán már a szereplők ennek megfelelően működnek.

– Nem hiszem. Nem hiszem. A rendszer arra van hangolva, hogy kiegyenlítsen, és a rendszer arra van hangolva, hogy megpróbáljon tisztességgel és becsülettel tájékoztatni. A rendszer arra van hangolva, hogy megújuljon. A rendszer arra van hangolva, hogy az elmúlt hetekben jelentős nézettségnövekedést érjen el a közszolgálati csatornákon, és ezt teljesítse. Énszerintem ezek is eredmények, és ezeket kérem, hogy ne is tagadjuk el. Miközben beleállunk a hibáinkba és miközben a hibáinkból levonjuk a következtetést.

– Ki az, aki Papp Dániel helyére került hír- és hírháttér főszerkesztőnek ideiglenesen? Csonka Szabolcs.

– Csonka Szabolcsnak hívják a kollégát.

– Nyilván hír- és újságírói tapasztalattal.

– Abszolút, abszolút. Tizenéve dolgozik a korábban magyar televízióban, immáron az MTVA-ban.

– Gyártásvezetőként igazgató úr. Gyártásvezetőként nem?

– Gyártási területen dolgozik.

– De a hírszerkesztés az egy egészen más szakma.

– Igen, de Csonka Szabolcs egy ideiglenes megbízást kapott arra az időszakra, amíg áttekintjük, hogy pont azok a hibák, amelyek elkövettettek a Lomnici-ügyben, hogyan kiküszöbölhetők, és kik lesznek azok a legalkalmasabbak arra, hogy ezt az immár ezektől a hibáktól is mentes rendszert működtessék. Szabolcsnak egy rövid idejű megbízása van arra, hogy működésben tartsa a saját csapatát és a hírfőszerkesztőséget, és meg fogjuk találni azt a kollégát, aki végleges hírfőszerkesztőként fogja tovább vinni a csapatot.

– Igazgató úr, nem akarok, pláne nincs is semmi közöm ahhoz, hogy ajánljak valakit, de azt akarom mondani…

– Örömmel hallgatom.

– …hogy ha Önök valamiféle bizalmat helyre akarnának álltani a közmédia pártatlanságában, akkor mondjuk egy olyan embert bíznának meg az abszolút főnökséggel hír és hírháttér és egyéb területen – a hírcentrumról az ember nem tudja egyébként, hogy hányféle intézményhez és szervezethez és szerkesztőséghez nyúljon továbbra sem, de mindegy –, akit mondjuk úgy hívnak, hogy Baló György. Ehelyett Baló Györgynek nemhogy funkciója, állása vagy műsora sincsen, állása még van. Miért nem képesek olyan emberhez nyúlni, aki tud valamit. Akinek tekintélye van szakmailag is és talán politikailag is.

– Most lehet, hogy a saját főnökeim és vezetőtársaim fognak lefejezni, de egy kis intimpistáskodásba hadd menjek bele. Éppen tegnap volt Baló úr a vezérigazgató úrnál, és arról beszélgettek, hogyan képzelik el a közös jövőt. Kinek milyen elképzelése van, milyen elképzelése van a közmédiának Baló Györggyel és milyen elképzelései vannak Baló Györgynek a közmédiával. Ez egy nehéz ügy, mert Baló György egy akkora mamut mogul, akit tisztességgel kell felkérni a feladatra, és olyan feladatot kell neki adni, amelyik az ő megítélésének, presztízsének és elfogadottságának megfelel.

– Higgye el, gatyába rázná a televízió és a rádió hírműsorait.

– Biztos vagyok benne.

– Na akkor ketten megegyeztünk.

– Jó, rendben, de hát nem tudom, hogy ő akarja-e. Azért még ő is kellene hozzá.

– Megkérdezzük.

– Jó, rendben, legközelebb kapcsoljuk be egy konferencia beszélgetésbe.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!