rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 18.

Szigethy István jogász, volt országgyűlési képviselő


Bolgár György:
- Ön a múlt héten írt egy figyelemreméltó cikket a Népszabadságba Biztonságos állampolgárságot címmel. Ebben két olyan dolgot is megemlít, amit talán még a téma iránt érdeklődő emberek sem tudtak vagy nem figyeltek rá eddig. Az egyik az, hogy Magyarország 2001-ben, még az Orbán-kormány alatt csatlakozott egy olyan európai egyezményhez, amely az állampolgárságról szól. Ebben az egyezményben van egy olyan passzus, amely gyakorlatilag azt követeli meg, hogy az országok az állampolgárságukról szóló törvényt csak úgy hozhatják meg, hogy a más országokban élők jogainak megadásakor figyelembe veszik a másik ország véleményét is. Vagyis a szerződés szerint gyakorlatilag a szomszédokkal való konzultáció, illetve megállapodás után lehet módosítani az állampolgársági törvényt. A másik érdekes dolog az volt, hogy Ön ajánlott egy konkrét megoldási lehetőséget, mégpedig a spanyol példát. A volt gyarmatokon élő, egykori spanyol leszármazottak esetét hozta példának. Kezdjük az elsővel, ezzel az európai egyezménnyel, amelyet 2002-ben nálunk is törvénybe iktattak. Mit mond ez ki, és mennyiben korlátozza Magyarország szuverenitását abban a tekintetben, hogy hogyan határozza meg a külföldön élő magyar származásúak magyar állampolgársághoz jutását?

Szigethy István: - Mindenekelőtt szeretném kicsit pontosítani a felvezetést, ugyanis az egyezmény szerint az egyes államok az állampolgársági törvényüket viszonylag szabadon hozhatják meg. Azonban a másik oldalról adódhat probléma. Az egyezmény tartalmaz egy olyan rendelkezést - amit magunkra nézve is elfogadtunk azzal, hogy ehhez csatlakoztunk -, hogy a másik állam, amelynek a területén az új állampolgár lakik, saját belátása szerint rendelkezhet arról, hogy az új állampolgárság megszerzéséhez milyen követelményeket fűz.

- Magyarán, minden állam szuverén módon dönt arról, hogy az állampolgárságot kinek adja meg, és kinek nem.

- Igen, így van. Tehát ezzel a részével nincsen probléma. A másik oldal a probléma.

- A másik állam is ennek megfelelően eldöntheti, hogy mit csinál azzal az állampolgárával, akinek esetleg fölkínálják a lehetőséget, hogy egy másik állam polgára legyen.

- Így van, és a részletes szabályozásban van egy olyan rendelkezés is, hogy nem fosztható meg az állampolgárságától az állampolgár általában, kivéve, ha saját elhatározásából újabb állampolgárságot vesz fel. Tehát elvileg benne van az egyezményben az, hogy a másik fél megfoszthatja az adott embert a korábbi állampolgárságától, ha az önkéntesen vesz fel másik állampolgárságot. Abban az esetben, ha ez az újabb állampolgárság családjogi alapon keletkezik, tehát születéssel vagy házasságkötéssel, akkor ezt nagy fokban védi az egyezmény. De az önkéntes fölvételnél sajnálatos módon nincs ilyen védelem. Vagyis azzal, hogy mi ehhez csatlakoztunk, gyakorlatilag elfogadtuk azt, hogy a másik fél akár meg is foszthatja állampolgárságától azt az állampolgárát, aki másik állampolgárságot kérelmez.

- És ezzel a szlovák kormány mostanában fenyegetőzni is látszik.

- Sajnos ezzel számolni kellett.

- Azt mondja, hogy erről tudomása kellett hogy legyen a most megalakuló Orbán-kormánynak, amely ezt a törvényt módosítani akarja?

- Így van. Nem lehet abban bízni, hogy a másik fél esetleg ezzel a jogával nem fog élni. Ez nem kötelező eljárás, nem automatizmus, és nem azt jelenti, hogy valaki mindenképpen elveszíti az addigi állampolgárságát, csak az a veszély benne, hogy ez az európai egyezmény a másik felet feljogosítja arra, hogy akár ilyen szankciókat is alkalmazzon.

- Lehet, hogy ez nem is történik meg, mert tegyük föl, hogy csak üres fenyegetőzés, hiszen legalább annyi otthoni belpolitikai problémát okozna Szlovákiában, mint amennyi nemzetközit vagy kétoldalút a magyar-szlovák viszonyban. Azonban, ha a fenyegetőzés mégiscsak valamilyen jogos, tényszerű, nemzetközi szerződési alapra hivatkozik, akkor esetleg sokan megrettenhetnek tőle, és ennek megfelelően lépnek, vagy nem lépnek. Vagyis a fenyegetés valódi.

- Ez is egy potenciális veszély, de van egy másik is. Ezekben az országokban a politikai rendszer még nagyon képlékeny. Az új demokráciákban az új szabályok lassan alakulnak ki, és bármikor hatalomra kerülhetnek olyanok, akik akár évek múlva is hivatkoznak arra, hogy az egyezmény hatályba lépése után valaki fölvett egy másik állampolgárságot. Elvileg nincs időbeli korlátja, hogy ezeket a szankciókat mikor lehet alkalmazni.

- A következő kormány nyilvánosság előtti érvelésében sokszor előkerül, hogy miért ne csinálhatnánk ezt meg, hiszen egyrészt ez szuverén jogunk, másrészt a környező országokban, például Romániában is van hasonló állampolgársági törvény. Azonban Ön kitér ennek az európai egyezménynek azon részére, amely szerint nem lehet az országnak úgy módosítani az állampolgársági törvényét, hogy azok módosítsák a már hatályban lévő korábbi rendelkezéseket. Pláne nem lehet, hogy úgy módosítsák, hogy előnyösebb jogokat adjanak az érintett személyeknek az állampolgárságban. Tehát nem könnyíthetnénk meg a határon túl élő magyarok magyar állampolgársághoz jutását, ahhoz képest, amilyen szabályozás korábban életben volt. Ha ez valóban szó szerint így szerepel ebben az egyezményben, akkor mégiscsak a szuverenitásunkon esne csorba, hiszen a korábbi állapothoz képest nem könnyíthetünk. Ez valóban ennyire szigorú egyezmény?

- Ezt is egy kicsit pontosítanám. Ez az átmeneti rendelkezés olyan szempontból lényeges, hogy nálunk elég gyakran hivatkoznak más országok gyakorlatára. Ezeknél a példáknál az a szépséghiba, hogy az egyezmény az átmeneti rendelkezések között tartalmaz egy olyat, hogy a csatlakozás után hatályban maradhatnak azok a korábbi törvények, amelyek az egyezményben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket biztosítanak, de az egyezménnyel önmagában automatikusan együtt jár, hogy aki csatlakozott hozzá, az ilyen irányba nem módosíthatja a törvényét. Tehát más országok példái a kedvezőbb megoldásokra, amikre a sajtóban hivatkozni szoktak, azok már a csatlakozás előtt is úgy voltak náluk, de újabb ilyen irányú módosítást nem lehet csinálni. Gyakorlatilag ezeknek a régi példáknak elég kevés a jogalkotási súlya, mert ezeket nem követhetjük. A magyar országgyűlés ezt az egyezményt törvénybe iktatta. Mi ezzel gyakorlatilag olyan kötelezettségeket vállaltunk, amilyeneket ez az egyezmény tartalmaz. És ezeket egységesen alkalmaznunk is kell. Természetesen nem az szerepel az egyezményben, hogy nem adhatunk olyan állampolgárságot, amilyet akarunk. A lényeg, hogy nem léphetünk föl, ha az állampolgársági törvény módosításának következtében retorzióként egy másik országban valamit tesznek. Gyakorlatilag azokat a retorziókat, amelyeket az egyezmény tartalmaz, az egyezményhez való csatlakozással elfogadtuk.

- Magyarán csak politikailag léphetünk fel és tiltakozhatunk az esetleges retorziók ellen.

- Pontosan, csak egyet nem tehetünk, jogilag nem tudunk lépni.

- Ennek nyilvánvalóan az Orbán-kormány is tudatában van, és éppen ezért kézenfekvőnek tűnne az, amit Ön javasol a cikkében. Ön azt írja, hogy a spanyolokhoz hasonlóan kössünk szerződéseket az érintett szomszéd államokkal arról, hogy egy adott törvényt szeretnénk elfogadni. Ha megkötnénk a szerződést, akkor ők gyakorlatilag nem elleneznék, hanem elfogadnák, így aztán nem is hozhatnak megtorlásokat a határon túli magyarokkal szemben.

- Ez pontosan így van. A spanyolok sokkal kevésbé éles helyzetben is megtették, hogy az alkotmányukba foglalták azt a korlátozást, hogy a spanyolországi lakóhellyel nem rendelkező spanyol származásúaknak megadhatják az állampolgárságot, ha az adott országgal előzetesen megkötötték erről a megállapodást. Ez gyakorlatilag garanciát jelent az érintettek számára, hogy jogfosztásban nem részesülhetnek emiatt. A jogfosztásnak természetesen csak egy szélsőséges esete az állampolgárságtól való megfosztás. Több ország alkotmánya, például Bulgáriáé vagy Görögországé, tartalmaz olyan korlátozásokat, amelyek hivatalviselési kizárásokat jelentenek a kettős állampolgárok számára. De más országokban is vannak nem alkotmányos szintű, hanem alacsonyabb szintű korlátozások. Tehát ahhoz, hogy biztonságban fel lehessen venni az újabb magyar állampolgárságot, az lenne a praktikus megoldás, ha tekintettel az európai egyezményben vállalt kötelezettségekre is, tisztáznánk azt, hogy annak a magyar állampolgárnak, aki valamilyen feltételek mellett, valahol lakóhellyel él, és felveszi a magyar állampolgárságot, emiatt a jogai ne csorbuljanak.

- Ha jól értem, az Ön jogi következtetése az, hogy amennyiben a magyar kormány nem kötne ilyen kétoldalú megállapodást a szomszédokkal, akkor ezek a szomszédos országok, bármennyire igazságtalan, durva és valószínűtlen is, olyan megtorlásokkal élhetnének, amelyek a határon túli magyarságot sújtanák. Ezek ellen ugyan tiltakozhatnánk, de jogi értelemben nem volna alapunk arra, hogy fellépjünk ellenük. Hiszen ők is szuverén módon dönthetnek.

- Így van. Ez nagyon nagy veszély. Éppen azért, mert valóban csak politikai és morális eszközök állnak a rendelkezésünkre. Nagyon nehéz politikai feladat, azokat megvédeni, akik ennek a kockázatával veszik fel a magyar állampolgárságot. Természetesen a külföldön élő állampolgárok belátásától függ, hogy ezt a kockázatot vállalják-e. Azt hiszem, hogy sokan vállalnák is ezt a kockázatot, annak ellenére, hogy veszélyekkel jár. De azért a felelős döntés mégiscsak sokkal praktikusabb és biztonságosabb lenne. Ezért is adtam a cikkemnek azt a címet, hogy „Biztonságos állampolgárságot”. Ezeket a problémákat a spanyol mintának megfelelően, előzetesen, szerződésekkel rendeznünk kellene. Amennyire ismerem a körülményeket, például Szerbiában ennek szerintem elég komoly esélyei lennének. De nyilvánvaló, a diplomácia dolga, hogy az egyes államokkal ezeket a megállapodásokat hogyan lehet megkötni. Tehát én azt javasoltam a spanyol minta alapján, hogy rendben van, hozzuk meg a törvényt általános rendelkezésként, de legyen benne feltétel. Törekedjünk ezeknek a biztosítást jelentő, kétoldalú megállapodásoknak az előzetes megkötésére. Én nem hiszem, hogy ez olyan ördögtől való dolog lenne, és ezeket eleve reménytelennek kellene tartanunk. Lépni kell ebben az ügyben, és sokkal jobb ebben a kérdésben a tárgyalásos előkészítés, mint az, hogy esetleg a baj bekövetkezte után próbálunk tenni valamit.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái