rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 18.

Bárándy Gergely MSZP-s képviselő, a parlament Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának tagja


Bolgár György:
- Azt olvastam az egyik hírportálon, hogy az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságban Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője a két világháború közti olasz fasiszta rendszerhez, a Mussolini-féle korporatív rendszerhez hasonlította az Orbán Viktor által beterjesztett politikai nyilatkozat tartalmát. És állítólag ezt dicséretnek szánta. Ez valóban így történt? Volt ilyesmi megjegyzése a jobbikos képviselőnek?

Bárándy Gergely: - Valóban így volt. Pontosan ilyen megjegyzése volt a jobbikos képviselőnek. A jobbikos képviselő abszolút pozitívan jegyezte meg, hogy ez a rendszer, amit megvalósulni lát a politikai nyilatkozat, illetve a kormányzati struktúra átalakulása kapcsán, ahhoz az olasz rendszerhez hasonló, és ennek ő nagyon örül.

- Ennek ő nagyon örül?

- Azt nem tudom, hogy pontosan ezekkel a szavakkal mondta-e.

- De, hogy örült, az biztos.

- Pozitívan nyilatkozott és nem negatívan, nem bíráló hangon. De azért hozzátenném a korrektség kedvéért azt is, hogy Lázár János ezt talán kétszer vagy háromszor kérte ki magának.

- Mi történt volna, ha mondjuk egy szocialista képviselőnek jut eszébe, hogy Mussolini rendszeréhez hasonlítsa az elképzelés tartalmát?

- Az biztos, hogy én nem tenném meg. Nyilván kormányzati rendszerek mutatnak egymással bizonyos fokú hasonlóságot. Van olyan, ami nekünk sem tetszik a Fidesz elképzelései közül, a kormányalakítást vagy a kormánystruktúrát tekintve. De azért én tartózkodnék egy ilyen megjegyzéstől, mint amilyet a jobbikos képviselő tett.

- Tehát nem fasisztázná le rögtön, kapásból.

- Biztos, hogy nem tennék ilyet. Azt gondolom, hogy erre nincs is ok. De mi is megfogalmaztunk aggályokat a kormányalakítással kapcsolatban. Azt elismerve, hogy a mindenkori kormányzóerőnek joga van kialakítani a saját kormányzati struktúráját, az ellenzék azért igenis meg kell hogy fogalmazzon bíráló véleményeket. Ilyen például az, hogy egy vezető tisztségviselő kinevezéséhez - köztisztviselőkről beszélek természetesen - ki kell kérnie minden minisztériumnak a kormányzati struktúra szervezéséért felelős közigazgatási államtitkár jóváhagyását. Ez például számunkra igen aggályos.

- És az önkormányzatok törvényességi felügyeletével kapcsolatos dolgokat, amikre egy szocialista képviselőkollégája, Lamperth Mónika hívta föl a figyelmet tegnap a parlamentben, azokat is veszélyesnek tartják, vagy ezt még tanulmányozniuk kellene?

- Én nem mélyedtem el az önkormányzati rendszer felügyeletének a részletszabályaiban. Lamperth Mónika reszortja volt, hogy ezt megtegye, és valóban meg is fogalmazott kritikai véleményt, talán a mai alkotmányügyi bizottsági ülésen is. De azt kell mondanom, hogy alapvetően nem szeretnénk beleszólni abba, hogyan alakítsák ki a struktúrát. Azokat a pontokat szeretnénk kiemelni, amelyek a mi véleményünk szerint nagyon nem jók. Ilyennek tekintjük bizonyos tárcák összevonását. Ilyennek tekintjük - ha már az önkormányzatoknál tartunk - azt, hogy ha már egyszer kialakult egy Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, vagy ki fog alakulni, akkor az önkormányzatok felügyeletét, a józan ész alapján, ennek a minisztériumnak kéne ellátnia, és nem a Belügyminisztériumnak, ami gyakorlatilag rendészeti minisztérium. Hogy ez miért van így, arra nem kaptunk megfelelő választ. Annyit mondott az előterjesztők képviseletében Répássy Róbert a bizottság ülésén, hogy ezt a két miniszter egyeztette egymással, és ők így látják jónak, de hogy miért, arra tartalmi választ nem kaptunk. Tehát vannak ilyen problémáink a szerkezettel kapcsolatban. Önkritikusan hozzátenném egyébként, hogy Lamperth Mónikának is, nekem is az a véleményünk, de egyébként ugyanez volt a véleményünk korábban is, hogy az igazságügyi és a rendészeti kormányzat összevonása sem volt szerencsés, amit viszont mi csináltunk.

- Igen, ez feltűnt nekem is, hogy önkritikájuk is volt a parlamenti ülésen. De úgy tűnik, mintha még keresnék a megszólalás jellegét, hogy mennyire legyenek bírálóak, mennyire legyenek együttműködésre készek. Miközben tudják, hogy akármit mondanak, végső soron úgysem fog számítani, hiszen szavazatban nem tudják megakadályozni azt, amit a kétharmados többség akar. Eldöntötték, kitalálták már, hogyan fognak beszélni, bírálni, egyetérteni?

- Azt tudom mondani, hogy ez nem volt kérdés szinte senki számára. A kezdet kezdetén megfogalmaztuk, hogy konstruktív, kulturált ellenzék szeretnénk lenni. Szubjektíven azt tudom mondani, hogy az előző 4, illetve 8 év gyakorlatától eltérően, amikor mindent tagadtak, amit a kormányoldal beterjesztett, és szinte soha, semmihez nem tudtuk megnyerni az ellenzék támogatását, ráadásul csak bíráltak, és nem tették mellé a saját javaslatukat, mi máshogy szeretnénk csinálni. Bármilyen furcsán hangzik is, mi ezzel a fideszes hagyománnyal szeretnénk szakítani. Olyan ellenzéki politikát szeretnénk folytatni, amely elfogadja a kormányoldal elképzeléseiből azt, ami jó, és támogatja, még akkor is, ha erre nincsen szükségük a szavazati arányt tekintve. Én úgy gondolom, hogy nagyobb súlya van egy javaslatnak, ha a kormányoldal és az ellenzék egyaránt támogatja. Másrészt pedig, ha valamivel nem értünk egyet, akkor mellé tesszük majd a saját javaslatunkat is. Természetesen ez nem igaz a kormányzati struktúrára, hiszen ahogy mondtam, ezt rábízzuk a kormányra.

- Ez a kormányzat kompetenciája.

- Így van, de nem teljes mértékben értünk egyet azzal a javaslattal, amit a Fidesz benyújtott a képviselők számának csökkentéséről. Nem a 200 főt tekintve, mert abban egyetértünk, hanem azt tekintve, hogyan kerüljön ez a 200 fő az Országgyűlés épületébe. Be is nyújtottuk a saját javaslatunkat, ami az alternatívája a fideszes törvényjavaslatnak. Tehát mi ilyen ellenzéki politikát tartunk elképzelhetőnek. Nagyon szeretném, ha az a stílus, amely az elmúlt néhány évet jellemezte a parlamentben, most másként alakulna. Nyilván ez nemcsak rajtunk fog múlni, mert van még két ellenzéki frakció, de mi a magunk részéről szeretnénk mindent megtenni azért, hogy ez változzék. Ugyanis meggyőződésem, hogy valóban fontos a 200 fős parlament, és lehet, hogy a társadalom elvárja, hogy 386 helyett 200 képviselő legyen, de a választópolgárokkal történt beszélgetéseim során nem ezt hánytorgatták föl elsősorban, hanem azt, hogy hogyan lehet ilyen stílusban politizálni.

- Térjünk még vissza Gaudi-Nagy Tamáshoz. Az alkotmányügyi bizottság ülésén tegnap a fideszes elnök, Balsai István bejelentette, hogy Gaudi-Nagy fogja képviselni a parlamentet, illetve a bizottságot egy uniós bel- és igazságügyi tárgyaláson, Spanyolországban. Ehhez nem volt egy szavuk se, hogy kvázi az első külföldi vagy uniós nemzetközi találkozón egy jobbikos képviselő fog részt venni Magyarország képviseletében?

- Két dolgot tudok erre mondani. Az egyik, hogy ezt az elnök úr határozta meg, tehát a motivációját tekintve őt kell megkérdezni. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy annak ellenére, hogy nem tartjuk szalonképes pártnak a Jobbikot, a választópolgárok akaratából mandátumhoz jutottak közel ötvenen a Jobbik színeiben. Ugyanolyan jogú tagjai az alkotmányügyi bizottságnak, mint bármelyik másik párt. Az én magánvéleményen - de akár a politikusi véleményem is - az, hogy nagyon nem örülök annak, hogy Magyarországot jobbikosok is fogják képviselni. De ez a helyzet adott, ez a magyar jogszabályokból, a magyar alkotmányból következik. Nem tudunk ellene semmit tenni, sajnos.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái