Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 18.

Bolgár György kérdései a 2010. május 18-ai műsorban


Mai műsorukban megbeszéljük, hogy trianoni emlékülés megtartását kezdeményezte a Parlamentben Schmitt Pál házelnök. Gesztus a Jobbiknak? Vagy verseny a Jobbikkal? Esetleg a Jobbik által sürgetett Trianoni Emléknapnál kevesebb, a semminél több?

Másik témánk, talán ezzel összefüggésben is, a kettős állampolgárság. A szlovák kormány azonnali párbeszédet javasolt, Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök ezt azonnal elutasította. Feszül-e a húr, vagy csak úgy tesznek, mintha feszítenék?

Mit szólnak ezen kívül ahhoz, hogy egyik ellenzéki párt sem akarja megszavazni az Orbán Viktor által ismertetett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot. Bár a Jobbik nem bánja, hogy a fölvázolt új rendszer szerintük Mussoliniére hasonlít, a Fidesz ezt kikéri magának. De milyen lehetne az a bizonyos nemzeti együttműködés?

És végül mi a véleményük arról, hogy a Fidesz vallásra, termékenységre és nemzetiségre vonatkozó kérdéseket is bevenne a népszámlálási törvénybe. Jó ötlet?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Szigethy István jogász, volt országgyűlési képviselő


Bolgár György:
- Ön a múlt héten írt egy figyelemreméltó cikket a Népszabadságba Biztonságos állampolgárságot címmel. Ebben két olyan dolgot is megemlít, amit talán még a téma iránt érdeklődő emberek sem tudtak vagy nem figyeltek rá eddig. Az egyik az, hogy Magyarország 2001-ben, még az Orbán-kormány alatt csatlakozott egy olyan európai egyezményhez, amely az állampolgárságról szól. Ebben az egyezményben van egy olyan passzus, amely gyakorlatilag azt követeli meg, hogy az országok az állampolgárságukról szóló törvényt csak úgy hozhatják meg, hogy a más országokban élők jogainak megadásakor figyelembe veszik a másik ország véleményét is. Vagyis a szerződés szerint gyakorlatilag a szomszédokkal való konzultáció, illetve megállapodás után lehet módosítani az állampolgársági törvényt. A másik érdekes dolog az volt, hogy Ön ajánlott egy konkrét megoldási lehetőséget, mégpedig a spanyol példát. A volt gyarmatokon élő, egykori spanyol leszármazottak esetét hozta példának. Kezdjük az elsővel, ezzel az európai egyezménnyel, amelyet 2002-ben nálunk is törvénybe iktattak. Mit mond ez ki, és mennyiben korlátozza Magyarország szuverenitását abban a tekintetben, hogy hogyan határozza meg a külföldön élő magyar származásúak magyar állampolgársághoz jutását?

Szigethy István: - Mindenekelőtt szeretném kicsit pontosítani a felvezetést, ugyanis az egyezmény szerint az egyes államok az állampolgársági törvényüket viszonylag szabadon hozhatják meg. Azonban a másik oldalról adódhat probléma. Az egyezmény tartalmaz egy olyan rendelkezést - amit magunkra nézve is elfogadtunk azzal, hogy ehhez csatlakoztunk -, hogy a másik állam, amelynek a területén az új állampolgár lakik, saját belátása szerint rendelkezhet arról, hogy az új állampolgárság megszerzéséhez milyen követelményeket fűz.

- Magyarán, minden állam szuverén módon dönt arról, hogy az állampolgárságot kinek adja meg, és kinek nem.

- Igen, így van. Tehát ezzel a részével nincsen probléma. A másik oldal a probléma.

- A másik állam is ennek megfelelően eldöntheti, hogy mit csinál azzal az állampolgárával, akinek esetleg fölkínálják a lehetőséget, hogy egy másik állam polgára legyen.

- Így van, és a részletes szabályozásban van egy olyan rendelkezés is, hogy nem fosztható meg az állampolgárságától az állampolgár általában, kivéve, ha saját elhatározásából újabb állampolgárságot vesz fel. Tehát elvileg benne van az egyezményben az, hogy a másik fél megfoszthatja az adott embert a korábbi állampolgárságától, ha az önkéntesen vesz fel másik állampolgárságot. Abban az esetben, ha ez az újabb állampolgárság családjogi alapon keletkezik, tehát születéssel vagy házasságkötéssel, akkor ezt nagy fokban védi az egyezmény. De az önkéntes fölvételnél sajnálatos módon nincs ilyen védelem. Vagyis azzal, hogy mi ehhez csatlakoztunk, gyakorlatilag elfogadtuk azt, hogy a másik fél akár meg is foszthatja állampolgárságától azt az állampolgárát, aki másik állampolgárságot kérelmez.

- És ezzel a szlovák kormány mostanában fenyegetőzni is látszik.

- Sajnos ezzel számolni kellett.

- Azt mondja, hogy erről tudomása kellett hogy legyen a most megalakuló Orbán-kormánynak, amely ezt a törvényt módosítani akarja?

- Így van. Nem lehet abban bízni, hogy a másik fél esetleg ezzel a jogával nem fog élni. Ez nem kötelező eljárás, nem automatizmus, és nem azt jelenti, hogy valaki mindenképpen elveszíti az addigi állampolgárságát, csak az a veszély benne, hogy ez az európai egyezmény a másik felet feljogosítja arra, hogy akár ilyen szankciókat is alkalmazzon.

- Lehet, hogy ez nem is történik meg, mert tegyük föl, hogy csak üres fenyegetőzés, hiszen legalább annyi otthoni belpolitikai problémát okozna Szlovákiában, mint amennyi nemzetközit vagy kétoldalút a magyar-szlovák viszonyban. Azonban, ha a fenyegetőzés mégiscsak valamilyen jogos, tényszerű, nemzetközi szerződési alapra hivatkozik, akkor esetleg sokan megrettenhetnek tőle, és ennek megfelelően lépnek, vagy nem lépnek. Vagyis a fenyegetés valódi.

- Ez is egy potenciális veszély, de van egy másik is. Ezekben az országokban a politikai rendszer még nagyon képlékeny. Az új demokráciákban az új szabályok lassan alakulnak ki, és bármikor hatalomra kerülhetnek olyanok, akik akár évek múlva is hivatkoznak arra, hogy az egyezmény hatályba lépése után valaki fölvett egy másik állampolgárságot. Elvileg nincs időbeli korlátja, hogy ezeket a szankciókat mikor lehet alkalmazni.

- A következő kormány nyilvánosság előtti érvelésében sokszor előkerül, hogy miért ne csinálhatnánk ezt meg, hiszen egyrészt ez szuverén jogunk, másrészt a környező országokban, például Romániában is van hasonló állampolgársági törvény. Azonban Ön kitér ennek az európai egyezménynek azon részére, amely szerint nem lehet az országnak úgy módosítani az állampolgársági törvényét, hogy azok módosítsák a már hatályban lévő korábbi rendelkezéseket. Pláne nem lehet, hogy úgy módosítsák, hogy előnyösebb jogokat adjanak az érintett személyeknek az állampolgárságban. Tehát nem könnyíthetnénk meg a határon túl élő magyarok magyar állampolgársághoz jutását, ahhoz képest, amilyen szabályozás korábban életben volt. Ha ez valóban szó szerint így szerepel ebben az egyezményben, akkor mégiscsak a szuverenitásunkon esne csorba, hiszen a korábbi állapothoz képest nem könnyíthetünk. Ez valóban ennyire szigorú egyezmény?

- Ezt is egy kicsit pontosítanám. Ez az átmeneti rendelkezés olyan szempontból lényeges, hogy nálunk elég gyakran hivatkoznak más országok gyakorlatára. Ezeknél a példáknál az a szépséghiba, hogy az egyezmény az átmeneti rendelkezések között tartalmaz egy olyat, hogy a csatlakozás után hatályban maradhatnak azok a korábbi törvények, amelyek az egyezményben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket biztosítanak, de az egyezménnyel önmagában automatikusan együtt jár, hogy aki csatlakozott hozzá, az ilyen irányba nem módosíthatja a törvényét. Tehát más országok példái a kedvezőbb megoldásokra, amikre a sajtóban hivatkozni szoktak, azok már a csatlakozás előtt is úgy voltak náluk, de újabb ilyen irányú módosítást nem lehet csinálni. Gyakorlatilag ezeknek a régi példáknak elég kevés a jogalkotási súlya, mert ezeket nem követhetjük. A magyar országgyűlés ezt az egyezményt törvénybe iktatta. Mi ezzel gyakorlatilag olyan kötelezettségeket vállaltunk, amilyeneket ez az egyezmény tartalmaz. És ezeket egységesen alkalmaznunk is kell. Természetesen nem az szerepel az egyezményben, hogy nem adhatunk olyan állampolgárságot, amilyet akarunk. A lényeg, hogy nem léphetünk föl, ha az állampolgársági törvény módosításának következtében retorzióként egy másik országban valamit tesznek. Gyakorlatilag azokat a retorziókat, amelyeket az egyezmény tartalmaz, az egyezményhez való csatlakozással elfogadtuk.

- Magyarán csak politikailag léphetünk fel és tiltakozhatunk az esetleges retorziók ellen.

- Pontosan, csak egyet nem tehetünk, jogilag nem tudunk lépni.

- Ennek nyilvánvalóan az Orbán-kormány is tudatában van, és éppen ezért kézenfekvőnek tűnne az, amit Ön javasol a cikkében. Ön azt írja, hogy a spanyolokhoz hasonlóan kössünk szerződéseket az érintett szomszéd államokkal arról, hogy egy adott törvényt szeretnénk elfogadni. Ha megkötnénk a szerződést, akkor ők gyakorlatilag nem elleneznék, hanem elfogadnák, így aztán nem is hozhatnak megtorlásokat a határon túli magyarokkal szemben.

- Ez pontosan így van. A spanyolok sokkal kevésbé éles helyzetben is megtették, hogy az alkotmányukba foglalták azt a korlátozást, hogy a spanyolországi lakóhellyel nem rendelkező spanyol származásúaknak megadhatják az állampolgárságot, ha az adott országgal előzetesen megkötötték erről a megállapodást. Ez gyakorlatilag garanciát jelent az érintettek számára, hogy jogfosztásban nem részesülhetnek emiatt. A jogfosztásnak természetesen csak egy szélsőséges esete az állampolgárságtól való megfosztás. Több ország alkotmánya, például Bulgáriáé vagy Görögországé, tartalmaz olyan korlátozásokat, amelyek hivatalviselési kizárásokat jelentenek a kettős állampolgárok számára. De más országokban is vannak nem alkotmányos szintű, hanem alacsonyabb szintű korlátozások. Tehát ahhoz, hogy biztonságban fel lehessen venni az újabb magyar állampolgárságot, az lenne a praktikus megoldás, ha tekintettel az európai egyezményben vállalt kötelezettségekre is, tisztáznánk azt, hogy annak a magyar állampolgárnak, aki valamilyen feltételek mellett, valahol lakóhellyel él, és felveszi a magyar állampolgárságot, emiatt a jogai ne csorbuljanak.

- Ha jól értem, az Ön jogi következtetése az, hogy amennyiben a magyar kormány nem kötne ilyen kétoldalú megállapodást a szomszédokkal, akkor ezek a szomszédos országok, bármennyire igazságtalan, durva és valószínűtlen is, olyan megtorlásokkal élhetnének, amelyek a határon túli magyarságot sújtanák. Ezek ellen ugyan tiltakozhatnánk, de jogi értelemben nem volna alapunk arra, hogy fellépjünk ellenük. Hiszen ők is szuverén módon dönthetnek.

- Így van. Ez nagyon nagy veszély. Éppen azért, mert valóban csak politikai és morális eszközök állnak a rendelkezésünkre. Nagyon nehéz politikai feladat, azokat megvédeni, akik ennek a kockázatával veszik fel a magyar állampolgárságot. Természetesen a külföldön élő állampolgárok belátásától függ, hogy ezt a kockázatot vállalják-e. Azt hiszem, hogy sokan vállalnák is ezt a kockázatot, annak ellenére, hogy veszélyekkel jár. De azért a felelős döntés mégiscsak sokkal praktikusabb és biztonságosabb lenne. Ezért is adtam a cikkemnek azt a címet, hogy „Biztonságos állampolgárságot”. Ezeket a problémákat a spanyol mintának megfelelően, előzetesen, szerződésekkel rendeznünk kellene. Amennyire ismerem a körülményeket, például Szerbiában ennek szerintem elég komoly esélyei lennének. De nyilvánvaló, a diplomácia dolga, hogy az egyes államokkal ezeket a megállapodásokat hogyan lehet megkötni. Tehát én azt javasoltam a spanyol minta alapján, hogy rendben van, hozzuk meg a törvényt általános rendelkezésként, de legyen benne feltétel. Törekedjünk ezeknek a biztosítást jelentő, kétoldalú megállapodásoknak az előzetes megkötésére. Én nem hiszem, hogy ez olyan ördögtől való dolog lenne, és ezeket eleve reménytelennek kellene tartanunk. Lépni kell ebben az ügyben, és sokkal jobb ebben a kérdésben a tárgyalásos előkészítés, mint az, hogy esetleg a baj bekövetkezte után próbálunk tenni valamit.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője


Bolgár
György: - A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozattal kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét. Ön már kifejtette pártja álláspontját a parlamentben, és tudni lehet, hogy Önök ezt nem fogadnák el. Ellenben készítettek egy másik nyilatkozatot, amelyben fölhasználták a Fidesz által benyújtott nyilatkozat számos elemét. Miért?

Mesterházy Attila: - Hat pont miatt nem tudtuk elfogadni ezt a politikai nyilatkozatot. Ezek közül a pontok közül az első a cím és az ehhez választott mottó, aminek jelentése azt fejezi ki, hogy a nyilatkozat nemzeti együttműködésről, békéről, szabadságról és egyetértésről akar szólni. Felmerült bennünk a kérdés, hogy az elmúlt nyolc év során ezeket a jelzőket, szavakat, amelyek fontosak a nemzet érdekében, miért nem tartotta szükségesnek hangsúlyozni a Fidesz, és miért mondtak minden egyes kérdésre nemet. Számtalan alkalommal tett a volt kormány gesztust, hogy egyeztessen az ellenzékkel nemzeti sorskérdésekben. Összehívtak nemzeti csúcstalálkozót, a válsággal kapcsolatban is több egyeztetést kezdeményezett mindegyik szocialista miniszterelnök. A kinyújtott kezet ilyenkor mindig elütötte a Fidesz, és mellé sem tett semmilyen alternatívát, hogy ő miként akarná rendezni a dolgokat.

- Emlékszem, 2002-ben azt mondták, hogy legyen újraszámlálás. Nem béke, szabadság és egyetértés, hanem újraszámlálás.

- Ők szervezték 2002-ben leköszönő kormányként a választásokat, mégis megkérdőjelezték a kormány és a választások legitimitását egyaránt. Igen furcsa, hogy a Fidesz ebben a nyilatkozatban valamiféle forradalomról beszél, ami a szavazófülkékben történt. Értelmezni nem tudom ezt, különösen annak fényében, hogy arról beszélnek, valami hatalmas dolog történt Magyarországon, mivel hihetetlenül sok ember szavazott a Fidesz-KDNP koalícióra. Konkrétan 2006-ban pontosan tizenhétezer szavazó polgárral szavaztak kevesebben az MSZP-SZDSZ koalícióra, tehát ilyen értelemben akkor is valamilyenfajta forradalom történt. Azt nem is említve, hogy ha mondjuk nem tizenhétezer szavazattal kaptak volna többet most, mint 2006-ban, az már valószínűleg valami világrendváltozást is maga után vont volna. Látszik, hogy a Fidesz tudatosan, pusztán kommunikációs céllal nyújtotta be a nyilatkozatot. Szerencsére sem forradalom nem történt Magyarországon, sem a rendszer nem dőlt meg. Demokráciában, piacgazdaságban és jogállamban élünk, és senki sem akar ettől eltérni. Egészen biztos, hogy nem 2010-ben nyerte vissza Magyarország az önrendelkezési jogát, hanem a rendszerváltással 1989-ben, azóta pedig szabadon választott kormányok végzik a munkájukat. Már a hatodik választáson vagyunk túl. Látható, hogy a Fidesz sajátosan akarja értelmezni a történelmet, és a nyilatkozattal az elmúlt 20 év teljesítményét, sikereit dobná ki egy tollvonással a kukába. A szocialista frakcióval egyetértésben úgy vélem, hogy az elmúlt 20 évben sok sikere, eredménye volt a magyar embereknek, amit mindenféleképp értékelni és becsülni kell.

- Ha a Fidesz propaganda céljából terjesztette elő a nyilatkozattervezetet, esetleg Önöknek is ilyen módon kellene reagálniuk rá. Az emberek fülében jól cseng a nemzeti együttműködés. Minden oldalról szeretnék, hogy szűnjenek meg a durva viták, az állandó konfliktusok. Mindenki szerint jó volna egyetértésben élni, politizálni. Persze mindenki azt szeretné, hogy a saját elvei és elképzelései alapján, de az együttműködés szép dolog mindenkinek a szemében. Milyen módon képes az MSZP úgy szembefordulni a nyilatkozattervezettel, hogy közben ne tűnjön úgy, hogy ő az együttműködés megakadályozója?

- Emlékszem, a választási kampányban egyszer sem hangzott el a Fidesz részéről bármilyen nemzeti együttműködésre való hajlandóság vagy a Nemzeti Együttműködés Rendszerére utalás. A szocialista párt többször szorgalmazott valamiféle együttműködést nemzeti sorskérdésekben. Ebben a Fidesz mindig elutasító állásponton volt. Most, amikor ők vannak kormányon, akkor hirtelen fontossá vált a nemzeti együttműködés, a nemzeti konszenzus. Amikor ellenzékben voltak, csak azt keresték, hogy lehet ezt megakadályozni és szétverni. Úgy vélem, az általunk benyújtott nyilatkozat kifejezi a szocialisták álláspontját, hogy igen, az emberek szeretnék, ha a politikai hidegháborúnak vége lenne, ha a politika végre arról szólna, amiért a képviselőket a Magyar Parlamentbe küldik. Nem szép szólamokról, hanem konkrét cselekvésről. Hogy lesz nagyarányú adócsökkentés, hogy lehet növelni a munkahelyek számát Magyarországon, az életminőséget javítani az országban? Ezzel kapcsolatban még nem érkezett javaslat a Fidesz frakciójától. Remélem, a következő hetekben az emberek hétköznapi gondjait érintő vagy problémákat megoldani akaró javaslatok is érkeznek a Fidesztől, és nem csak politikai propagandaszövegek.

- Mit üzen Önnek vagy Önöknek a nyilatkozattervezet? Talán azt, hogy a Fidesz állandó egyeztetésre, egyetértés kialakítására törekszik az ellenzékkel, vagy pedig úgy képzeli esetleg a leírtak alapján, hogy olyan együttműködést szeretne, amelyikben az ellenzéki pártok is megszavazzák, jóváhagyják a Fidesz álláspontját. Melyik kép látszik erősebbnek?

- Eddig azt látom, hogy a Fidesz ezt paravánként használja, tehát a nagy együttműködésre szándékoltan törekednek. Szeretnének az ellenzékkel együttműködni, de közben a cselekvés és sok esetben a szavak, jelzők, amiket velünk kapcsolatban használnak, kirekesztőek és megbélyegzők. Én úgy látom, ez pusztán egy kommunikációs trükk. Pont arra a közhangulatra szeretnének ráülni, hogy az emberek Magyarországon inkább az együttműködést, a békés egymás mellett élést pártolnák, és az összefogást. Viszont azt látom, csak akkor értelmezik így a nemzeti konszenzust, ha minden ellenzéki párt egyszerűen tudomásul veszi, hogy amit ők akarnak, azt el kell fogadni, és támogatni kell.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Bárándy Gergely MSZP-s képviselő, a parlament Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának tagja


Bolgár György:
- Azt olvastam az egyik hírportálon, hogy az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságban Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője a két világháború közti olasz fasiszta rendszerhez, a Mussolini-féle korporatív rendszerhez hasonlította az Orbán Viktor által beterjesztett politikai nyilatkozat tartalmát. És állítólag ezt dicséretnek szánta. Ez valóban így történt? Volt ilyesmi megjegyzése a jobbikos képviselőnek?

Bárándy Gergely: - Valóban így volt. Pontosan ilyen megjegyzése volt a jobbikos képviselőnek. A jobbikos képviselő abszolút pozitívan jegyezte meg, hogy ez a rendszer, amit megvalósulni lát a politikai nyilatkozat, illetve a kormányzati struktúra átalakulása kapcsán, ahhoz az olasz rendszerhez hasonló, és ennek ő nagyon örül.

- Ennek ő nagyon örül?

- Azt nem tudom, hogy pontosan ezekkel a szavakkal mondta-e.

- De, hogy örült, az biztos.

- Pozitívan nyilatkozott és nem negatívan, nem bíráló hangon. De azért hozzátenném a korrektség kedvéért azt is, hogy Lázár János ezt talán kétszer vagy háromszor kérte ki magának.

- Mi történt volna, ha mondjuk egy szocialista képviselőnek jut eszébe, hogy Mussolini rendszeréhez hasonlítsa az elképzelés tartalmát?

- Az biztos, hogy én nem tenném meg. Nyilván kormányzati rendszerek mutatnak egymással bizonyos fokú hasonlóságot. Van olyan, ami nekünk sem tetszik a Fidesz elképzelései közül, a kormányalakítást vagy a kormánystruktúrát tekintve. De azért én tartózkodnék egy ilyen megjegyzéstől, mint amilyet a jobbikos képviselő tett.

- Tehát nem fasisztázná le rögtön, kapásból.

- Biztos, hogy nem tennék ilyet. Azt gondolom, hogy erre nincs is ok. De mi is megfogalmaztunk aggályokat a kormányalakítással kapcsolatban. Azt elismerve, hogy a mindenkori kormányzóerőnek joga van kialakítani a saját kormányzati struktúráját, az ellenzék azért igenis meg kell hogy fogalmazzon bíráló véleményeket. Ilyen például az, hogy egy vezető tisztségviselő kinevezéséhez - köztisztviselőkről beszélek természetesen - ki kell kérnie minden minisztériumnak a kormányzati struktúra szervezéséért felelős közigazgatási államtitkár jóváhagyását. Ez például számunkra igen aggályos.

- És az önkormányzatok törvényességi felügyeletével kapcsolatos dolgokat, amikre egy szocialista képviselőkollégája, Lamperth Mónika hívta föl a figyelmet tegnap a parlamentben, azokat is veszélyesnek tartják, vagy ezt még tanulmányozniuk kellene?

- Én nem mélyedtem el az önkormányzati rendszer felügyeletének a részletszabályaiban. Lamperth Mónika reszortja volt, hogy ezt megtegye, és valóban meg is fogalmazott kritikai véleményt, talán a mai alkotmányügyi bizottsági ülésen is. De azt kell mondanom, hogy alapvetően nem szeretnénk beleszólni abba, hogyan alakítsák ki a struktúrát. Azokat a pontokat szeretnénk kiemelni, amelyek a mi véleményünk szerint nagyon nem jók. Ilyennek tekintjük bizonyos tárcák összevonását. Ilyennek tekintjük - ha már az önkormányzatoknál tartunk - azt, hogy ha már egyszer kialakult egy Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, vagy ki fog alakulni, akkor az önkormányzatok felügyeletét, a józan ész alapján, ennek a minisztériumnak kéne ellátnia, és nem a Belügyminisztériumnak, ami gyakorlatilag rendészeti minisztérium. Hogy ez miért van így, arra nem kaptunk megfelelő választ. Annyit mondott az előterjesztők képviseletében Répássy Róbert a bizottság ülésén, hogy ezt a két miniszter egyeztette egymással, és ők így látják jónak, de hogy miért, arra tartalmi választ nem kaptunk. Tehát vannak ilyen problémáink a szerkezettel kapcsolatban. Önkritikusan hozzátenném egyébként, hogy Lamperth Mónikának is, nekem is az a véleményünk, de egyébként ugyanez volt a véleményünk korábban is, hogy az igazságügyi és a rendészeti kormányzat összevonása sem volt szerencsés, amit viszont mi csináltunk.

- Igen, ez feltűnt nekem is, hogy önkritikájuk is volt a parlamenti ülésen. De úgy tűnik, mintha még keresnék a megszólalás jellegét, hogy mennyire legyenek bírálóak, mennyire legyenek együttműködésre készek. Miközben tudják, hogy akármit mondanak, végső soron úgysem fog számítani, hiszen szavazatban nem tudják megakadályozni azt, amit a kétharmados többség akar. Eldöntötték, kitalálták már, hogyan fognak beszélni, bírálni, egyetérteni?

- Azt tudom mondani, hogy ez nem volt kérdés szinte senki számára. A kezdet kezdetén megfogalmaztuk, hogy konstruktív, kulturált ellenzék szeretnénk lenni. Szubjektíven azt tudom mondani, hogy az előző 4, illetve 8 év gyakorlatától eltérően, amikor mindent tagadtak, amit a kormányoldal beterjesztett, és szinte soha, semmihez nem tudtuk megnyerni az ellenzék támogatását, ráadásul csak bíráltak, és nem tették mellé a saját javaslatukat, mi máshogy szeretnénk csinálni. Bármilyen furcsán hangzik is, mi ezzel a fideszes hagyománnyal szeretnénk szakítani. Olyan ellenzéki politikát szeretnénk folytatni, amely elfogadja a kormányoldal elképzeléseiből azt, ami jó, és támogatja, még akkor is, ha erre nincsen szükségük a szavazati arányt tekintve. Én úgy gondolom, hogy nagyobb súlya van egy javaslatnak, ha a kormányoldal és az ellenzék egyaránt támogatja. Másrészt pedig, ha valamivel nem értünk egyet, akkor mellé tesszük majd a saját javaslatunkat is. Természetesen ez nem igaz a kormányzati struktúrára, hiszen ahogy mondtam, ezt rábízzuk a kormányra.

- Ez a kormányzat kompetenciája.

- Így van, de nem teljes mértékben értünk egyet azzal a javaslattal, amit a Fidesz benyújtott a képviselők számának csökkentéséről. Nem a 200 főt tekintve, mert abban egyetértünk, hanem azt tekintve, hogyan kerüljön ez a 200 fő az Országgyűlés épületébe. Be is nyújtottuk a saját javaslatunkat, ami az alternatívája a fideszes törvényjavaslatnak. Tehát mi ilyen ellenzéki politikát tartunk elképzelhetőnek. Nagyon szeretném, ha az a stílus, amely az elmúlt néhány évet jellemezte a parlamentben, most másként alakulna. Nyilván ez nemcsak rajtunk fog múlni, mert van még két ellenzéki frakció, de mi a magunk részéről szeretnénk mindent megtenni azért, hogy ez változzék. Ugyanis meggyőződésem, hogy valóban fontos a 200 fős parlament, és lehet, hogy a társadalom elvárja, hogy 386 helyett 200 képviselő legyen, de a választópolgárokkal történt beszélgetéseim során nem ezt hánytorgatták föl elsősorban, hanem azt, hogy hogyan lehet ilyen stílusban politizálni.

- Térjünk még vissza Gaudi-Nagy Tamáshoz. Az alkotmányügyi bizottság ülésén tegnap a fideszes elnök, Balsai István bejelentette, hogy Gaudi-Nagy fogja képviselni a parlamentet, illetve a bizottságot egy uniós bel- és igazságügyi tárgyaláson, Spanyolországban. Ehhez nem volt egy szavuk se, hogy kvázi az első külföldi vagy uniós nemzetközi találkozón egy jobbikos képviselő fog részt venni Magyarország képviseletében?

- Két dolgot tudok erre mondani. Az egyik, hogy ezt az elnök úr határozta meg, tehát a motivációját tekintve őt kell megkérdezni. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy annak ellenére, hogy nem tartjuk szalonképes pártnak a Jobbikot, a választópolgárok akaratából mandátumhoz jutottak közel ötvenen a Jobbik színeiben. Ugyanolyan jogú tagjai az alkotmányügyi bizottságnak, mint bármelyik másik párt. Az én magánvéleményen - de akár a politikusi véleményem is - az, hogy nagyon nem örülök annak, hogy Magyarországot jobbikosok is fogják képviselni. De ez a helyzet adott, ez a magyar jogszabályokból, a magyar alkotmányból következik. Nem tudunk ellene semmit tenni, sajnos.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Téglás József, a Dunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezet vezetője


Bolgár György:
- Volt ma egy demonstráció a Vértesi Erőmű védelmében. Azt tudjuk, hogy a Vértesi Erőmű Zrt. ma rendkívüli közgyűlést tartott, ahol nem tudom, mi történt, mert azóta nem láttam erre vonatkozó híreket. Véget ért a közgyűlés, és hoztak határozatokat?

Téglás József: - Igen, a közgyűlés véget ért. Több napirendi ponton is keresztülvitte a többségi tulajdonos a szándékát, függetlenül attól, hogy a kisbefektetők ezzel abszolút nem értettek egyet. Szinte majdnem minden egyes napirendi pont ellen szavaztak. Az egyik, ami felháborodást keltett a munkavállalóknál, az a döntéselőkészítés, amely úgy szól, hogy felszámolják a részvénytársaságot. A munkavállalók, akik vállalták a rendszer működtetését, a bányaműködtetést - Magyarország egyetlen bányájáról és ilyen típusú erőművéről beszélünk -, 2014-ig próbálták ezt vállalni, és addig rendezkedtek be életvitelükben, munkájukban. Most pedig úgy tűnik, hogy a tulajdonos ezt lesöpörte, függetlenül a korábbi kormánydöntésektől.

- Ezek szerint az történt, ami a tulajdonos, Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának tegnapi ülésén eldőlt, hogy ennek az évnek a végén bezárják a bányát, és még három évig életben tartják az erőművet. Ezt fogadták el most a Vértesi Erőmű Zrt. közgyűlésén is?

- Lényegében igen. A tegnapi egyeztetés kapcsán annyi történt, hogy egy újabb közgyűlés meghirdetésére is sor került, amiről még pontos információim nincsenek, de feltételezhetően egy hónapon belül újra megtartják a közgyűlést. Addig egyfajta előkészületi munka zajlana ebben a témakörben, és választottak igazgatóságot is.

- Mit készítenének elő? Azt, hogyan zárják be az erőművet, illetve a bányát?

- Már említettük, hogy semmilyen előzetes egyeztetés nem folyt, és így a Munka Törvénykönyve értelmében számos jogszabályt sértettek. Úgy tűnik, a tulajdonos, néhány észrevételünket figyelembe véve, egy hónap átmeneti időszakot határozott meg. Bár hozzáteszem, mi nem ismertük a korábbi előterjesztést sem, mivel nem kaptunk ilyen anyagokat. Ahogy a kistérségi polgármesterek, illetve Tatabánya város képviselőtestülete  is elmondta, bizonyos értelemben ezek a napirendi előterjesztések törvénytelenek is. Feltételezhetően jogi kezdeményezések is történnek az ügyben.

- A Vértesi Erőmű, amely alapvetően széntüzelésű erőmű, veszteséges, tehát az államnak, illetve a Magyar Villamos Műveknek, a tulajdonosnak, amelyik egy állami cég, bele kell tennie évente  X milliárd forintot ahhoz, hogy az erőmű értékesíteni tudja azt az előállított áramot, amelyet drágábban állít elő, mint amennyiért a piacon ma el lehet adni. A Bajnai-kormány mégis kilátásba helyezte, hogy életben tartja legalább néhány évre. Hogy lehet, hogy most a kormányváltás kellős közepén, még az új kormány hivatalba lépése előtt, ilyen sürgőssé vált a Vértesi Erőmű sorsának eldöntése? Például a körzet győztes fideszes képviselője, vagy korábban képviselőjelöltje, annak idején beszélt Oroszlányban arról, hogy ő mit szeretne az erőművel, illetve a pártja mit szeretne vele?

- Igen. Gyakorlatilag a képviselőjelöltek abban az időben és a jelen időszakban is támogatásukról biztosították a munkavállalóinkat. A tulajdonos számok segítségével próbálja bebizonyítani, hogy a Vértesi Erőmű veszteséges. Az erőmű átlagáron termeli a villamos energiát. Ha 100 liter borhoz öntünk egy liter vizet, akkor nagy valószínűséggel a minősége nem igazán fog megváltozni. Így az az állítás, hogy az MVM iszonyú veszteséget szenved el a Vértesi Erőmű működtetése során, azért visszatetsző, mert 2009-ben az MVM nyereségi csúcsot döntött.

- Azt mondja, hogy az MVM tulajdonképpen a hatalmas nyereségéből akár fedezhetné is különösebb megrázkódtatás nélkül a Vértesi Erőmű kissé ráfizetéses termelését?

- Lényegében fedezte is, emellett pedig produkálta a 2009-es év eddigi legnagyobb nyereségét. Másrészről az is érdekes, hogy a hallgató azt hallja a tulajdonosunk szájából, hogy végeredményben a villamosenergia-számlájába épül be a Vértesi Erőmű költsége, és ez a szénfillér címszó alatt olvasható. Ki merem jelenteni, hogy átlagáron termelünk. Ha kiveszik a villamosenergiaárából, árképzéséből a Vértesi Erőművet, akkor megszüntetnek háromezer munkahelyet és kilencezer család kerül rossz helyzetbe. De ettől nem lesz olcsóbb a fogyasztónak a villamosenergia ára, mivel az összes villamosenergia-fogyasztásban mi egy százaléknyit képviselünk jelenleg a rendszerben.

- Mit szeretne a szakszervezet a munkahelyek megvédésén kívül? Ezt akarja valószínűleg Oroszlány és a környező települések vezetése is. Mit tudnak az MVM-nek vagy a kormányzatnak mondani, milyen megállapodásba egyeznének bele?

- Mi a tavalyi évben kötöttünk egy megállapodást, nem a szó szoros értelmében, a Bajnai-kormánnyal. Azt gondolom, készen állunk egy olyan típusú megállapodásra, amely egy racionálisabb működést és a Vértesi Erőmű 2014-ig tartó működését garantálná. Ehhez a reorganizációhoz mi hozzátettük a magunkét.

- A reorganizáció azt jelenti, hogy már az elmúlt időszakban is egyeztetve csökkentették a munkahelyek számát? Tehát ahol meg tudtak egyezni a vezetéssel, ott a szakszervezet is belement abba, hogy racionalizálják a munkát, kevesebben végezzék azt a tevékenységet?

- Lényegében ez is benne van, hisz mi elveszítettünk 700 munkahelyet, és igazából úgy gondoltuk, hogy a korábban 85 eurós villamosenergia-árat sikerült 30 euróval csökkentetnünk. Megawattóra-árról beszélünk. Azt gondolom, hogy a reorganizációnak ez számos más válfaját is felveti. A Szabó Pál úr által vezetett Vértesi Erőmű nemcsak létszámleépítésekben hozta ezt az eredményt. Amikor az ország ekkora bajban van, akkor úgy tűnik, hogy csak a tulajdonosunk törekszik hatalmas nyereségre, a munkavállaló beletörődött abba, hogy nekünk is áldozatokat kell hoznunk. Ez a típusú áldozatvállalás egyébként országosan mindig is megvolt. Ahol működnek szakszervezetek és tisztességes megállapodásra törekszik a tulajdonos, ott ezek meg is köthetők.

- Vagyis további reorganizációra, további átalakításokra is volna még mód, ezért akár olcsóbbá is tehetnék a termelést, viszont meghosszabbíthatnák az erőmű, illetve a bánya működését néhány évvel?

- Gyakorlatilag igen. Egyébként az is kérdés, hogy meddig kell ezt a folyamatot csinálnunk. Tavaly a kormányhatározat előkészítése során azt feltételeztük, hogy 57 eurós villamosenergia-ár lesz, ami gyakorlatilag nem valósult meg, de úgy gondoljuk, hogy már 52 eurónál – ami egyébként realizálható már a jövő év elejétől – a Vértesi Erőmű működtetése minimális nyereséggel biztosíthatóvá válik. Ha ehhez hozzátesszük azt az áldozatvállalást, amiben meg tudunk egyezni, akkor az a bányász, aki 3-4 év múlva fogja csak elérni azt, hogy még korrekt ellátást, bányásznyugdíjat kapjon 25 év után, illetve azok a kollégák, akik idősebb korukra vállalták azt, hogy végigviszik és bezárják az erőművet, ami őket eltartotta, ők is korrekt módon tudnak megválni a rendszertől. Ez alatt az időszak alatt a tulajdonos sem újabb privatizációba kezd majd az elrontott privatizációk tömege után, , hanem esetleg egy olyan fejlesztésbe, amely a várost is szolgálhatja, és esetleg ennek a közösségnek később is munkahelyeket teremethet.

- A dolgok jelenlegi állása szerint az MVM vezetése, illetve a Vértesi Erőmű új vezetése hajlandó tárgyalni a szakszervezetekkel?

- Úgy tudom az előterjesztésben egyirányú javaslatok vannak. Van benne olyan megjegyzés is, hogy a szakszervezetek számára akár még igazgatósági helyet is ajánlottak volna. Azt gondolom, a szakszervezet ezt nem azért nem fogadta el, mert alapvetően nem érezzük magunkat alkalmasnak arra, hogy képviseljük a munkatársainkat. Számunkra az a lehetőség létezik, amit a törvény akkor is biztosít, ha egyébként mi nem veszünk részt olyan döntésekben, amelyeket a menedzsment felelőssége meghozni. Tehát igen, felajánlották, hogy az együttműködés kiszélesedik. Nem értjük, miért nem lehetett ezt megtenni akár hónapokkal ezelőtt, hiszen ilyen típusú egyeztetőfórumokat létrehoztunk, működtettünk közösen. Mégis azt kell mondanom, hogy alapvetően nem ezeken a fórumokon adták elő és tárgyalták meg azokat az intézkedéseket, amelyeket most meghoztak.

- Ha a háromezer munkahelyet viszonylag gyorsan megszüntetnék, akkor milyen esélyei volnának az ott dolgozóknak arra, hogy Oroszlányban vagy környékén elhelyezkedjenek?

- Úgy vélem, az ózdi szindrómával nézünk szembe. Ez a vidék és a bányászat nem érdemli meg ezt a sorsot, és félünk attól, hogy ez bekövetkezhet. Ami a kistérségekben szinte megoldhatatlan feladatokat fog jelenteni a polgármestereknek. Gondoljunk bele, hogy egy kétezer fős kis község mellett épült az erőmű, ahol 150 munkavállalónk fog adott esetben utcára kerülni, és ez lehetetlen állapot. Akik 15-20 évig a föld alatt dolgoztak, vagy adott iparághoz kötődően erőművekben szakmát szereztek, azok bizony legtöbb esetben nehezen képezhetők át balett-táncossá. Becsületből végigcsináltuk, végigcsináljuk, dolgozunk. Elvárjuk azt is, hogy korrekt elbánásban részesüljünk, és ez nem az, hogy egyik napról a másikra közlik velünk, nincs is ránk szükség. Úgy, ahogy az MVM megfogalmazta: ,,Magyarországnak nincs szüksége – egy általa megfizetett szakértő szerint – erre a villamosenergiára.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!