rss      tw      fb
Keres

Miért rossz ötlet az eszközkezelő?




Szeretnék gratulálni annak a 8 (nyolc) honatyának, akik a eszközkezelő ellen szavaztak a Parlamentben, egyben javasolom annak a 291 képviselőnek akik megszavazták a javaslatot, hogy gondolkozzanak el azon, vajon miért nincs sehol a világon a magyar eszközkezelőhöz hasonló intézmény. Rossz ötlet, rettenetesen rossz ötlet.

Az állam a lakóingatlant akkor vásárolhatja meg, ha azon 2009 vége előtti jelzálogjog van, és a hitelszerződés megkötésekor megállapított forgalmi érték nem haladja meg Budapesten és a megyei jogú városokban a 15, egyéb településeken a 10 millió forintot. A budapesti és a megyei jogú városokban lévő ingatlanok vételára a jelzáloghitel-szerződésben megállapított forgalmi érték 55 százaléka, más városokban 50, községekben 35 százaléka. Az eszközkezelő visszavásárlási jogot is megenged, amely legkorábban fél év múlva, legkésőbb pedig két év elteltével gyakorolható.

Megkockáztatok egy jóslatot: a visszavásárlás olyan ritka lesz, mint a fehér holló.

De nézzünk egy példát. Van egy 40 lakásos társasházunk, és hitelesünk lakása 15 milliós forgalmi értékkel szerepel a hitelszerződésben. Többen hirdetik a házban a lakásukat, 15 millióért szeretnék eladni, de nincs rá vevő. (Tételezzük fel hogy egyforma értékűek a lakások.) Egyikük már nem bírja cérnával, az eszközkezelőhöz fordul, és az meg is veszi az érték 55 százalékáért, vagyis 8,25 millióért.

Abban a pillanatban a másik két hirdető sem fogja tudni eladni a lakását 15 millióért, hiszen ki fizetne annyit, amikor az eszközkezelő csak nyolcat adott érte. Ezt a hatást tudományosan deflációgerjesztésnek nevezik, ami csökkenti a házban levő másik 39 lakás értékét is. De mennyivel?

Legyünk optimisták. Tételezzük fel, hogy az eszközkezelős lakás eladása csupán 10 százalékkal csökkenti a többi lakás értékét, vagyis a 39 lakás összesen majd 60 milliós értéket veszít el azzal, hogy az állam „kisegítette” a családot a 8,25 millió forintos vásárlással! A nagyobb baj az, hogy ezután senki sem fog lakást venni olyan házban, ahol ilyen lakás van, hiszen ott az árak csak csökkenhetnek. A bérlakások jó eséllyel lezüllenek majd, nem fogják karbantartani, „lelakják” őket, és megindul a szlömösödés (lásd Mihályi Péter írását: Bazi nagy IKV?).

Az igazi tragédia az, hogy az eszközkezelő a legalacsonyabb értékű lakások árát csökkenti (deflálja) a leggyorsabban. A kormány intézkedése éppen a legszegényebbeket szegényíti el, azokat, akiken állítólag segíteni akar. Egyetlen eszközkezelős lakás akár több száz ingatlan értékét is csökkentheti. A bankok számára sem lesz ez jó, hiszen növelni fogja az NPL-t, rontja a hitelportfoliók minőségét, és egyre több lakás kerül majd „víz alá” (többel tartoznak rajta, mint amennyit ér). Ezt az eszközkezelőtől kapott bevétel és az esetleges portfolió-tisztulás sem fogja ellensúlyozni.

Ha eszközkezelős lakás bukkan fel egy többlakásos házban, érdemes azonnal megszabadulni az ingatlantól, gyakorlatilag bármilyen áron, mert a defláció elértéktelenítheti a lakást. A panellakások tömeges értékvesztése tragikus lesz, és Magyarországon is lakótelepeket kell majd lebontani, mint Németországban.

Szerintem az eszközkezelőt létrehozó törvényt vissza kell vonni. Jól hangzik, amikor a kormány a nemfizető családok „megmentésével” érvel, de közben a rendesen fizető családok hatalmas értékcsökkenést szenvednek el. A bajbajutottak lakhatási problémája szociális kérdés, ezt nem az ingatlanpiacokba való beavatkozással, hanem szociális lakásokkal kell megoldani. Ezt mindenütt a világon így csinálják.

A magyar politikusok zavarodottságát jelzi, hogy négyen tartózkodtak a szavazás során, még véleményt sem tudtak formálni a kérdésben. A pálmát kétségtelenül az MSZP vitte el, ők korábban logikus érvekkel ellenezték az eszközkezelőt, de a parlamenti szavazás során már támogatták! Teljes a káosz.

(Lázár György)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!