Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 16.



Bolgár György kérdései 2011. december 16-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megszakadtak az IMF-tárgyalások, mert hazarendelték Budapestről a washingtoni, illetve az uniós delegációt, mégpedig Olli Rehn illetékes uniós biztos döntése alapján. Az ok a kormány által tervezett új jegybanki törvény. A brüsszeli lépés nyomán a Fidesz-frakció közölte: hajlandó újra megfontolni az európai aggályokat, és levette a napirendről a Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet összevonásának tervét. Reped a jég?

Ezzel is kapcsolatos az a hír, hogy jogtechnikai megfontolások miatt hatályon kívül helyezik a júliusban elfogadott új egyházügyi törvényt, amelyet szintén sok helyen, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is bíráltak. Vajon mit vonnak még vissza?

Ha már ezen a vonalon haladunk tovább, mit szólnak ahhoz, hogy egy másik uniós biztos, Viviane Reding azt kérte a magyar kormánytól: függessze föl a januárban életbe lépő új alaptörvény, illetve néhány sarkalatos törvény aggályosnak minősített rendelkezéseit, például az Országos Bírói Hivatal és az új adatvédelmi hatóság létrehozásáról vagy a bírák kényszerű nyugdíjaztatásáról. Fölébredt az unió?

Mi a véleményük végül arról, hogy haditörvénykezést vezetne be a Fidesz, ugyanis egy törvénymódosítási javaslat szerint akár néhány óra alatt lehetne törvényeket elfogadtatni a parlamentben. Egyidejűleg volt MDF-es képviselők az Alkotmánybírósághoz fordulnak, azt kérve: a testület állapítsa meg, hogy a Fidesz alkotmányellenesen a hatalom kizárólagos birtoklására tör. Közben pedig a parlament házbizottságából együtt vonult ki az MSZP és az LMP küldötte, azt hangsúlyozva, hogy a Fidesz felszámolta a parlamenti demokráciát. Igazuk van, vagy túlzás?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európai Bizottság lehetséges lépései a magyar kormánnyal szemben
Lattmann Tamás nemzetközi jogász


Bolgár György: - Izgalmas fejleményeknek vagyunk tanúi ezekben a napokban és órákban. Az egyik ilyen érdekes fejlemény, hogy az Európai Unió egyik biztosa, méghozzá a bizottság alelnöke és alapjogi biztosa, Viviane Reding írt egy levelet Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek, és ebben nagyon keményen és nagyon rövid határidővel válaszokat kért tőle. Az új magyar alaptörvénnyel kapcsolatos uniós aggályokat fejti ki a biztos asszony, és azt kéri a magyar kormánytól, hogy amíg ezeket nem tisztázzák, a vitatott rendelkezéseket függesszék fel, vagyis a hatályba lépésük ne történjen meg január elsején. Látott, hallott erre példát, hogy az unió így lépett volna közbe egy tagállam alaptörvényének életbelépése előtt?

Lattmann Tamás: - Hát azt kell mondanom, hogy ezek valóban izgalmas idők, de őszintén szólva én nagyon szívesen megspóroltam volna magunknak ezeket a fajta izgalmakat! Ugye egy tagállam alkotmánya természetesen a tagállami szuverenitás körébe tartozó témakör, ugyanakkor viszont a szuverenitás gyakorlása során is, egy alkotmányozás során is az uniós tagságból való kötelezettségeket azért megfelelő mértékben tiszteletben kell tartani! Ugye a bizottságnak ez a levele, amely most nemrég érkezett, első lépés az Európai Bizottság egyik legerősebb ellenőrzési hatáskörének a gyakorlásában. Ezt lehet kommunikációs okokból lesajnálni, hogy hát ez csak egy levél, de jogi értelemben ez egy komoly, indokolt véleménynek számít, ami a hivatalos eljárásnak az első lépcsőfoka a tagállam ellen!

– De milyen szempontból lehet itt egy hivatalos eljárást indítani, hogy mennyiben felel meg az új magyar alkotmány az európai uniós jognak?

– Így a legegyszerűbb összefoglalni: olyan témákat tett szóvá a biztos asszony indokolt levelében, amelyeknek vannak uniós jogi vonatkozásai és kapcsolódásai a kötelezőnek elfogadott uniós normákhoz. Elég például, ha az adatvédelmi biztos körüli aggályokat tekintjük. Itt például a magyar alaptörvény, illetve a jogalkotás eredményeképpen megszülető új magyar törvényszöveg szó szerint veszi át a vonatkozó uniós jogszabályoknak a szóhasználatát, amikor azt mondja, hogy egy független hatóság kell hogy felügyelje az adatvédelem kérdéskörét, ugyanakkor viszont tartalmát tekintve abszolút nem felel meg a független hatósággal mint szakmai terminológiával szemben kialakított elvárásoknak. Egy alapvetően kormányzati irányítás alatt álló hatóságot hiába nevezünk független hatóságnak, nem lesz az.

– Vagyis tudja a magyar kormány, hogy meg kell felelnie az európai uniós jognak, ezért aztán formálisan átveszi azokat a jogszabályokat vagy azok elemeit, amelyek ezzel kapcsolatban léteznek, csak éppen nem teljesen, és összefüggésében a dolog már egészen másképp fest, mint amilyennek formailag látszik.

– Én ezt jelenleg így látom. Ugye lehet még ilyen példákat mondani, ezek alapvetően kommunikációs trükkök. Például az új alaptörvénnyel kapcsolatban is megjelent az indokolásban, hogy ez annyira modern, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának az értelmezését veszi át az emberi jogok területén, ami nemzetközi jogi szempontból alapvetően zöldség, mert Magyarország kötelezettségeit nem az EU Alapjogi Chartája határozza meg, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Ezek politikai kommunikációs elemek, amik jól néznek ki, csak az a baj, hogy az Európai Bizottság nem ezekre a kommunikációs elemekre épít, és most is ugye ez egy vizsgálat első lépése. Ne előlegezzük meg a bizottság végleges következtetését, de úgy gondolom, hogy ennek a levélnek a szövegezése, a tartalma, a megfogalmazása és az időzítése bizonyos mértékig előre sejteti azt, hogy a bizottság milyen következtetésre fog jutni, amennyiben elutasítással találkozik a kormány részéről!

– Azt is mondhatjuk, hogy rendkívül szigorú hangú levél ez!

– Ez így van. Én nem is nagyon tudok arra példát, hogy egy tagállamnak az alkotmányával és alapvetőnek tekintett jogszabályaival kapcsolatban fogalmazott volna meg a bizottság ilyen éles hangú kritikát, ahogy egyébként az is igaz a bizottságra, hogy az ilyen jellegű kérdésektől próbálkozik távol tartani magát, éppen azért, mert ez azért a tagállami szuverenitással összefüggő kérdéseket tartalmaz. Az, hogy most ilyen határozat van, és egyértelműen jeleníti meg a bizottság az álláspontját, az szerintem egy intő jel.

– A biztos asszony levele utal arra, hogy az új magyar alkotmánnyal kapcsolatban fölvetődtek már korábban is aggályok, például az Európa Parlamentben, amely egyébként ezt bírálta annak idején, de a bizottság nem tudott és akart föllépni ezzel kapcsolatban, mert úgy ítélte meg, hogy azt kell megvizsgálni, hogy az új alaptörvény alapján létrehozandó törvények és a gyakorlati jogi és adminisztratív végrehajtás milyen lesz, és ütközik-e az uniós joggal. Tehát meg akarta nézni, hogy gyakorlatilag mit jelentenek ezek az új, esetleg aggályos alaptörvényi keretek, és most kezdik meglátni, hogy lám, olyan sarkalatos törvényeket hoznak, amilyeneket, úgy alakítják át az igazságszolgáltatást, ahogy, olyan Országos Bírói Hivatalt hoznak létre, amiben az elnöknek totális hatalma van, és semmiféle kontrollja, olyan adatvédelmi hatóságot, ami gyakorlatilag kormányirányítás alatt áll, tehát nem is az alaptörvényt, hanem az alaptörvény által lehetővé tett konkrét törvényeket vonják az ellenőrzésük, illetve a kifogásuk alá, ugye?

Igen, mondhatjuk úgy, hogy most érte el azt a kritikus tömeget az alkotott jogszabályoknak a mennyisége és nem utolsósorban a minősége, ami már a bizottságnak komoly és megalapozott kritikájára is elvezetnek. Ugye az új alaptörvény elfogadásának környékén, az Európa Tanács keretében, azért már a Velencei Bizottság is megfogalmazott bizonyos kételyeket. Ugye a Velencei Bizottság, mint az Európa Tanácsnak az illetékes, emberi jogokat felügyelő intézménye egy szakértői intézmény, ő bír ilyen ellenőrzési és rátekintési lehetőséggel és véleményalkotási joggal, tehát általános emberi jogi tárgyú kritikákat már a Velencei Bizottság annak idején tavasszal megfogalmazott!

– Nem is keveset!

– Nem is keveset, és most a bizottság úgy látszik, hogy már az elfogadott eddigi sarkalatos törvények s egyéb kormányzati intézkedések alapján elkezdte a vészcsengőt kongatni.

– Mi van akkor, ha az Európai Bizottság úgy dönt, hogy például a bírák kötelező nyugdíjaztatása hatvankét éves korhatár fölött ütközik az európai joggal? Akkor a magyar kormány kénytelen lesz megváltoztatni ezt a szabályt...

– Igen.

– ...és reaktiválni a bírókat, akiket két hét múlva elküldenének nyugdíjba?

– Hát elméletben a bizottság feladata ilyen esetben, hogy miután megkapja az államnak az érvelését az általa föltett kérdésekre, akkor folytat le, az érintett tagállam véleményének ismeretében, egy alaposabb vizsgálatot, és ennek eredményeképpen állapítja meg, hogy szerinte ami történt. Például ezek a jogszabályok összhangba vannak-e az európai uniós jogi normákkal és európai szellemiséggel, vagy nem? Amennyiben úgy látja, hogy nem, és a tagállam nem hajlandó ezt elfogadni, vagy együttműködni vele, megtenni azt, amit a bizottság előír vagy javasol, vagy kér, akkor a bizottságnak, ha olyannak látja a helyzetet, joga van arra, hogy az adott ügy tekintetében egy úgynevezett kötelezettségszegési eljárást indítson a tagállam ellen az Európai Bíróság előtt Luxemburgban, aminek az ítélete viszont már kötelező lesz. Én attól tartok, hogy a kormány alapvetően készül erre, hiszen nem olyan régen volt egy olyan átnyomott törvényjavaslat – újfent a kétharmados többségen, gond és minden probléma nélkül –, amely kimondja, hogy ha az Európai Bíróság ne adj Isten valami fizetnivalót ítél meg a Magyar Köztársasággal szemben kötelezően, akkor arra a kormánynak joga van különadókat kivetni. Tehát úgy látom, hogy a kormány nagyon jól látja előre, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége. Az már egyéni ízlés kérdése, hogyan értékeljük ezt.

– De az Európai Bizottság is mintha látná, hogyan viselkedik a magyar kormány, mert az uniós biztos kifejezetten felszólítja a magyar kormányt, hogy függessze föl ezeknek a törvényeknek a hatályba lépését, vagyis akkor ne küldje el nyugdíjba jelen esetben a bírákat.

– Így van, hát ez egyértelmű üzenet! Azért hozzá kell tenni: ahhoz, hogy Reding biztos asszony természetét tekintve egy nagyon határozott kiállású politikus, tehát amikor ő talál valamit, amibe így beleköthet, akkor ő abba nagy előszeretettel bele is köt természetesen, de sajnos azt kell mondanom, hogy a vélt vagy valós magyar kormányzati jogalkotási tevékenységnek a jogsértő jellegén ez nem változtat.

– És most már láthatóan nincs egyedül, hiszen az unió pénzügyi biztosa ma hazarendelte a Budapesten az IMF-hitelről tárgyaló delegációt a magyar jegybanki törvénytervezet miatt.

– Ez pontosan így van. Én nem igazán értem, hogy a kormányzati taktika, tárgyalástaktika mire irányul és hogyan, de vannak olyan vélemények, hogy alapvetően itt egy blöffkísérlet történt, hogy olyan témákat kell megnyitni még a tárgyalás előtt, amelyekből gyorsan vissza lehet vonulni. Tehát lássuk be, ez az ötlet, hogy a jegybankot meg a PSZÁF-ot összevonjuk, ilyen Európában nem volt az elmúlt száz évben, és, és az, hogy már magát a Költségvetési Tanácsot is sikerült diszkreditálnia a kormányzatnak nem olyan régen, már az is elég komoly rosszallást váltott ki EU-s pénzügyi vonalon. Hát lehetséges, hogy most megadták az Európai Unióban, a bizottság megadta a kormányzat blöffjét, és kiderült, hogy az a kártya igen alacsony értékű.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Bel- és külpolitikai kérdésekről
Martonyi János külügyminiszter
 

Bolgár György: - Hadd kezdjem egy belpolitikai jellegű kérdéssel, bár ez nem az Ön reszortja, de ez volt az én utolsó kérdésem a hallgatókhoz: azt mondja a demokratikus ellenzék, hogy a Fidesz felszámolta a parlamenti demokráciát. Sok kemény kritika után ez egy nagyon markáns és nagyon utolsónak, végsőnek hangzó megállapítás! Ön szerint?

Martonyi János: - Én régóta panaszolom azt, hogy a politikai nyelvezet elvesztette a mértékletesség erényét, ezt én személy szerint is nagyon sajnálom, ugyanis ez egy elég régóta tartó, súlyosbodó folyamat. Úgy érzik a politikai szereplői, hogy csak akkor kapnak figyelmet, ha többszörös túlzásokba esnek. Egyébként ez azért sem jó, mert nagyon nagyban csökkenti a politikának, a politikusoknak, a politikai nyilatkozatoknak a hitelességét, egy ilyen nyilatkozatnak nyilván semmi értelme nincs, abszurd! Ugyanakkor ha konkrét bírálatok hangzanak el visszafogott, mérsékelt, józan hangnemben, azoknak sokkal nagyobb az erejük, én is sokkal jobban odafigyelek rájuk, és keresem azt, hogy mi ebben a valóság, mert biztos, hogy minden kritikában van valóság is. Magam is elég sokszor fölvetek kérdéseket, de ezeknek a túlzó megállapításoknak, ezeknek a bombasztikus, abszurd kijelentéseknek szerintem semmi értelmük nincs! Ez ugyanolyan dolog, mint a sértegetés, tehát lassan ott tartunk, hogy ha valaki nem nevezi a másikat gazembernek vagy gyalázatosnak, akkor már oda se figyelnek rá. Tehát én csak azt tudom kérni, javasolni kellő tisztelettel mindenkinek, hogy mérsékelje a nyelvezetét, ezek a nyelvi ekcesszusok igazából nem vezetnek sehova. Még azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy ez nem is specifikusan magyar jelenség, az egész világban erősödik a hangnem, lehet, hogy ez egy válságjelenség, lehet, hogy ez egy morális bizonytalanságnak a szimptómája, nem tudom, egy biztos, ezekkel az ilyen jellegű kijelentésekkel én a magam részéről nem tudok semmit kezdeni!

– Mondjuk egy diplomatától érthetőek ezek a szavak, de mit szóljon az az ellenzék, amely teljesen hiába aggályoskodik, hiába kritizál, nem veszik figyelembe a véleményét folyamatosan és rendszeresen, hiába figyelmeztet akár az ország érdekében, lesöprik a figyelmeztetéseit. És most azt találja ki a Fidesz, hogy a jövőben nem a országgyűlési képviselők négyötöde, hanem csak kétharmada kell ahhoz, hogy egyetlen nap alatt törvényeket lehessen átverni a parlamenten. Ez valóban úgy tűnik, mint a demokrácia felszámolása, csak rendkívüli körülmények indokolhatnák.

– Hát ez az Ön véleménye, és én az Ön véleményét is tiszteletben tartom, mint annyi más véleményt, örülök annak, hogy ezt a véleményét ilyen markánsan megfogalmazza a rádió hullámhosszán, számomra ez egy olyan üzenet, ami nagyon fontos, mert meggyőz engem arról, hogy Magyarországon működik a véleménynyilvánítási szabadság, a szólásszabadság, a sajtószabadság. Pontosan azok az értékek tehát érvényesülnek, amelyeknek a megszűnését, lebontását, felszámolását sokan állítják. Tehát engem csak arról győznek meg az Ön kijelentései is, hogy igen, működik a szólásszabadság, működik a sajtószabadság, ez nagyon jól van így. Azért fogadom minden egyes esetben a Klubrádiónak a jelentkezését, annak ellenére, hogy most is be vagyok szorítva időben, és ennek a napnak a délutánján is legalább három vagy négy egymásba csúszó programom van, és még az Ön belpolitikai fölvetéseire is válaszolok, jóllehet arról volt szó, hogy...

– Na jó, akkor nem kínzom tovább belpolitikával!

– ...az Európai Unióról és eurózónáról fogunk beszélni, de nem baj, én nagyon örülök annak, ha erről beszélünk. Soha, semmilyen kérdéstől nem fogok elzárkózni, eddig sem zárkóztam el, és ismétlem: tiszteletben tartom az Ön véleményét is, mint ahogy a kedves hallgatóknak a véleményét is!

– Én ezt nagyra értékelem, és köszönöm is, úgyhogy nem akarok a belpolitikával éppen az Ön beszorított ideje miatt...

– De nyugodtan foglalkozzon, én magam érdeklődöm a belpolitika iránt is...

– ...de ha már azt mondja, hogy lám, itt a bizonyíték arra, hogy a médiatörvénnyel minden rendben. Hát akkor már vége volna mindennek, ha mi sem mondhatnánk el a véleményünket, viszont az anomáliákra remekül rámutat a heti történések sorozata: a közszolgálati médiumoknál, még sincs minden rendben. Nem?

– Most nem tudom, mire, mire gondol.

– Hát a retusálási ügyre és aztán a...

– Persze, de hát úgy hallom, közben a líbiai utam kapcsán értesültem röviden arról is, hogy mi történt...

– Hogy eltávolították a vezetők egy részét!

– De megmondom őszintén, ezt a történetet olyan nagyon közelről nem követtem, a tegnapi hírt azt hallottam a...

– Hát csak azt mutatja, hogy a dolgok nincsenek rendben a médiával, de akkor zárjuk le ezt a részt, és térjünk át Európára, már csak azért is – bár ez sem közvetlenül az Ön reszortja, de mondjuk nem vonhatja ki magát alóluk –, mert megszakadtak – noha a magyar kormány értelmezése szerint nemcsak az első előkészítő fázis zárult le – a tárgyalások az Európai Unió, illetve az Nemzetközi Valutaalap delegációjával. Azt határozottan tudjuk, hogy az unió illetékes biztosa rendelte vissza a delegációt a magyar jegybanktörvény miatt. Mennyire kínos ez számunkra? Ezek eléggé példátlan események.

– Hát én úgy tudtam, hogy tárgyalások még nincsenek. Valóban folynak informális megbeszélések, és azt is tudtam, hogy a jegybanktörvény tervezetét, illetőleg a törvényjavaslatot az Európai Központi Banknak véleményeznie kell, illetőleg vele konzultációt kell folytatni. Ez a vélemény – ha én jól tudom – tegnap megérkezett, vagy tegnapelőtt megérkezett, még azt is be kell valljam egész őszintén, hogy éjszaka a teljes véleményt nem volt időm végigolvasni, de mindig is az volt a véleményem, és most is az, hogy az Európai Központi Banknak az állásfoglalását komolyan kell venni, alaposan tanulmányozni kell, és a lehetőség szerint figyelembe kell venni. Még akkor is, ha egyébként valóban erre kimondott jogi kötelezettsége egyébként az illető tagállamnak nincs. Az is biztos, hogy ugyanakkor tiszteletben kell tartani a jegybank függetlenségét. Ha ez nem így történne, az már esetleg jogi következményeket is maga után vonna. Tehát összességében véve én jegybankügybe csak azt tudom mondani, ami azt hiszem, már el is hangzott, hogy komolyan kell venni az ezzel kapcsolatos észrevételeket, bírálatokat, aggodalmakat, és éppen ezért történt az, hogy a kormány később terjesztette be a törvényjavaslatot, mint az eredetileg szándékában állott. Mindenféleképpen be akartuk és be akarjuk várni, és figyelembe akarjuk venni az Európai Központi Bank észrevételeit.

– De miért nem hallgatják meg az Ön diplomata és ráadásul és gazdasági szakemberi véleményét...

– Hát meghallgatják, hát úgy tudom, a frakcióvezető is ezt mondta, hogy figyelembe kell venni a Központi Banknak az észrevételeit.

– …ha előtte, azok után, hogy hazarendelték az uniós delegációt, megspórolhattuk volna magunknak ezt a blamázst, ha például Martonyi János véleményét előre figyelembe veszik, hogy nem kell fejjel rohanni megint a falnak, mert szólni fog az Európai Központi Bank, és az Európai Unió is nem fogja annyiban hagyni.

– Hát köszönöm a bizalmat, de én most mindössze csak annyit ismételtem el, amit a frakcióvezető is mondott, hogy tudniillik ezt a véleményt figyelembe kell venni, ha én jól tudom, akkor a vélemény tegnapelőtt jött meg, igaz ez?

– Igen.

– Én akkor éppen Tripoliba voltam, de megkaptam tegnap délután, úgyhogy valóban ha itt aggályok vannak, kifogások vannak a függetlenség tekintetében, akkor ezt figyelembe kell venni!

– És tegnap nyújtottak be még egy törvénymódosító javaslatot arról, hogy összevonnák a Nemzeti Bankot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével.

– Na ezt most ki kell igazítanom, mert én magam is ugye tegnap este tájékozódtam, egy alkotmánymódosító javaslat benyújtására került sor, ami a lehetőségét teremtené meg annak, hogy ezt a két pénzügyi intézményt adott esetben egy külön törvény összevonja, tehát szó sincs erről, a miniszterelnök, azt hiszem, tegnap erről nyilatkozott, és elég világosan. Szó sincs arról, hogy napirenden lenne a PSZÁF és a Nemzeti Bank...

– Hát most le is vették napirendről – ahogy tudom –, de ez is csak ma történt!

– Hát akkor rendben van, igen.

– De ha, ha nem veszik föl a napirendre, még inkább rendben volna.

– ...mondjuk ez egy elég régi téma – megjegyzem –, a két intézmény összevonása, ez egy szakállas téma, nem most merült föl először, korábban is készültek erről tanulmányok, vélemények. Egyik országban így van, a másik országban úgy van, vannak minden megoldásnak előnyei és hátrányai, úgyhogy én...

– De hát tudjuk, hogy Simor András...

– ...nézze, evvel most én nem foglalkoznék.

–...félretételéről van szó ezzel a technikai megoldással. Nem tudjuk, vagy nem sejthetjük?

– Hát nézze, feltéve, ha ez a technikainak nevezett megoldás most előtérbe kerülne, de előbb éppen abban egyeztünk meg, hogy erről most nincs szó. Tehát én most is csak nyugalmat javaslok, tehát nem érdemes most itt izgalomba jönni, mert ezek, ezek szerint akkor ez most nincs napirenden.

– Gondolom, mindenkinek nyugalmat javasol, nem? Mindenkinek nyugalmat javasol most, mert kezdenek sűrűsödni az események, és mintha összecsapnának a fejünk fölött a hullámok. Egy másik uniós biztos, Viviane Reding asszony, a bizottság alelnöke, alapjogi biztos írt nagyon sürgető levelet a magyar közigazgatási, igazságügyi miniszternek, és ebben azt kérte, hogy bizonyos alaptörvényi, illetve sarkalatos törvényi rendelkezéseket függesszünk föl, ne lépjenek életbe január elsejéig, amíg az uniós aggályokat nem tisztázzák. Volt-e, volt ilyenre példa? Egészen meghökkentőnek tűnik ez az uniós aktivitás és közbelépés-sorozat.

– Hát erről azt tudom mondani, hogy a közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes a válaszát a mai napon elküldte, vagy elküldi a biztosnak, és én javaslom, hogy az egész ügynek a megítélését úgy végezzük el, hogy egyrészt megismerjük a biztos asszony kérdéseit, és egyben az arra adott válaszokat.

– Még valamit akkor unióügyben: volt ez a nevezetes európai uniós csúcs a kicsit bizonytalankodó magyar állásponttal, miközben egy biztos pont volt: Martonyi János külügyminiszter előtte is, utána is azt mondta, hogy szolidaritást kell vállalniuk a tagállamoknak, csak így nyugtathatják meg a piacot, és menthetik meg az uniót is meg az eurót is. Ehhez képest azt olvasom, és erősítse meg, ha így van, vagy cáfolja meg, ha nem így, a Népszabadság értesülése alapján, hogy vétót fontolgatunk, mert úgy gondoljuk, hogy ezzel lehet beleszólásunk abba, hogy pontosan mi történjen vagy ne történjék velünk. Valóban van ilyen komoly megfontolás, hogy esetleg megvétóznánk ezt az uniós megállapodást?

– Én olvastam ezt a cikket, és megmondom őszintén, hogy sikerült ennek a hónapnak talán a legnagyobb meglepetését előidéznie.

– Szóval nem igaz?

– Hát először is a vétó mint fogalom itt nem létezik, senki nem kíváncsi a mi vétónkra, tudniillik ugye a kérdés lényege az, hogy ehhez az új kormányközi szerződéshez akarunk-e csatlakozni, vagy sem? Megvétózni nem tudjuk, nem is akarjuk, eszünk ágába sincs!...

– Tehát legföljebb nem csatlakozunk hozzá...

– Igen. Van néhány fontos dolog. Itt ugye kilenc ország el fogja dönteni, éspedig a parlament fogja eldönteni, mind a kilenc ország azt mondta tudniillik, hogy a parlamentjével konzultálni kell, jelezvén egyben érdeklődését is a folyamat iránt, annyira, hogy már most is részt veszünk a folyamatban – azért ennyit elárulhatok minden további nélkül –, hiszen a munka folyik, napokon belül már egy szerződéstervezet is lesz. Tehát rendkívüli sebességgel beindult ez a munka, ott vagyunk, jelen vagyunk, és a parlament fogja azt eldönteni, hogy csatlakozunk-e a szerződéshez, vagy sem. Énnekem egyébként az a véleményem, hogy jobb lett volna az alapszerződés módosítása, mindenkinek ez a véleménye a brüsszeli intézményekben, csak hát ehhez kellett volna pontosan huszonhét tagállam, s tekintettel arra, hogy csak huszonhat volt, aki egyetértett ezzel, mármint az alapszerződés módosításával, nincs más megoldás, mint egy új kormányközi szerződés létrehozása. Tehát itt elég sok félreértés volt a magyar és a külföldi médiában is, most már szerintem nagyjából ezeket sikerült eloszlatni...

– Sőt Sarkozy elnöknél is!

– ...az alapszerződés módosítását mi mindig támogattuk, tehát egyértelmű volt ez az álláspont, hogy mi támogatjuk az alapszerződés módosítását. De ismétlem, huszonhét tagállam kell hozzá, nincs meg a huszonhét, huszonhat van. Énnekem az az érzésem, hogy itt nem lesz különösebb gond a kilenc tagállam csatlakozásával, bár egyes tagállamokba nyilván lesznek kétségek és viták, de az igazi kérdés az, hogy ennek az új szerződésnek a kötelezettségei mikortól lesznek erre a kilenc további...

– Nem eurózónás tagállamra is kötelezők, ugye?

– …nem eurózónás tagállamra alkalmazandók? Mi úgy látjuk, hogy ez akkor lesz alkalmazandó, amikor mi az eurózónába belépünk!

– Na de akkor nem sok értelme van, mert akkor az eurózónán kívüli tagállamok nyugodtan eladósodhatnának, nyugodtan folytathatnának fegyelmezetlen költségvetési politikát?

– Ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet, elfogadták a hatos csomagot, nem kismértékben a magyar elnökség erőfeszítései következtében, hiszen egyetlenegy kérdés maradt nyitva június végén, arra is megvolt a megoldásunk, hát most végül is elfogadták. Szerintem egy kis késéssel sokkal jobban tett volna a piacoknak, jobbat tett volna a piacoknak, ha ezt elfogadják rögtön június végén, de most már mindegy, ezen ne keseregjünk. Egy biztos: a költségvetési fegyelem megteremtésében a magyar elnökség döntő, pozitív szerepet játszott. Nekünk alapvető érdekünk az, hogy a költségvetési fegyelem erősödjön, a makrogazdasági egyensúlyok szilárdabbak legyenek, ezt célozta a hatos csomag, és ezt célozzák most a további szigorító intézkedések. Még azt sem zárom ki, hogy ezek közül egyet vagy kettőt vagy akár többet is, autonóm alapon, önkéntes alapon a nem eurózóna-tagok is alkalmazzanak, de ez egy más kérdés. Maga a szerződés reményeink szerint huszonhat ország között fog létrejönni, azzal, hogy kilenc ország esetében a kötelezettségek akkor lépnek hatályba, amikor ezek az országok az eurózóna tagjaivá válnak. De nem akkor fogjuk elvállalni, most fogjuk elvállalni, csak nem lesz alkalmazandó!

– Tehát a magyar külügyminiszter azt javasolja a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek, hogy mi csatlakozzunk ennek a huszonhat országnak a megállapodásához?

– Igen. Előtte azt javaslom, sőt azt hiszem, hogy ez egy alapvető dolog: pontosan tudjuk meg, hogy mi van a szerződéstervezetben! Ennek a kidolgozása most folyik, nagyon sok lényeges kérdés még nincs tisztázva, például éppen az egyik, amiről eddig beszéltünk, ezeket a kérdéseket teljesen egyértelműen, világosan tisztázni kell, és akkor kell a parlament elé állni, akkor kell javaslatot tenni! Hogy az én javaslatom mi lesz ebben az esetben, ebben a feltételezésben, amiről eddig beszéltünk, az azt hiszem, valóban egyértelmű, világos. De először lássuk a medvét, nézzük meg, hogy mi lesz a szerződéstervezetben!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Thomas E. Melia véleménye Magyarországról
Zentai Péter újságíró


Bolgár György: - Nem sokkal ezelőtt interjút készítettél Thomas Meliával – a hallgató is talán emlékszik rá, Deutsch Tamás twitter bejegyzéséből Ki a... na mondjuk fordítsuk így: Ki a fene az a Thomas Melia? –, az amerikai külügyminisztérium helyettes államtitkárával, akit miről kérdeztél, Péter?

Zentai Péter: - Tulajdonképpen előzetesen arról beszéltünk, hogy általában az emberi jogok és a demokrácia helyzete Európában lesz a témánk, de megkérdeztem elsőnek azt, hogy mi a véleménye az IMF-küldöttséggel való, remélhetőleg ideiglenes szakításról...

– Bár ugye ez nem az ő kifejezett területe, de tudott róla.

– Igen, de ő várta ezt a kérdést olyannyira, hogy erre a kérdésre adta a leghosszabb választ, mintha megnyomtam volna egy gombot. Az új jegybanki törvénytervezetet végül is összefüggésbe helyezi az IMF-küldöttség távozásával, hogy tudniillik ő értesült arról, amiről ma már a hallgatók is értesültek, hogy az Európai Unió bizottsága, hogy úgy mondjam, aggodalmát fejezte ki a jegybanktörvény-tervezet miatt, és ennek közvetlen következménye az IMF-küldöttség távozása. Már most ezt ő, Thomas Melia – szó szerint mondja – beleilleszti azoknak a magyarországi intézkedéseknek, törvényeknek a sorába, amelyek miatt az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok többször is kifejezte már aggodalmát, nevezetesen olyan törvényekről van szó – és ezt aztán az interjúban hosszasan kibontja –, amelyek amerikai megítélés szerint csupán a kormányzatnak – ezt a szót nem használja, de értelmét tekintve – egy totálisabb hatalmát hivatott elősegíteni.

– Tehát azt mondja, hogy a mai fejlemények, az IMF-fel való tárgyalások megszakadása a jegybanki törvénytervezet módosítása miatt beleillenek egy hosszú sorba, amelyek miatt az Egyesült Államok már korábban is aggódott.

– Igen. Aggódott és ennek az aggodalmának őszerinte Hillary Clinton hangot adott, midőn a nyáron itt járt Magyarországon, de akkor ugye, tegyük hozzá, nagyon diplomatikus, visszafogott volt. Ezzel szemben Melia, aki tulajdonképpen egyfajta helyettese a külügyminiszternek, ebben az interjúban messze túllép a diplomatikusság nyelvén. Ő egy nagyon kemény nyelvet használ és szó szerint fog megjelenni, ennek a nyelvnek az a lényege, hogy mi, amerikaiak, az amerikai külügyminisztérium, amely – hangsúlyozza – ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a budapesti amerikai követség és félreértés ne essék, minden ellenkező vélekedéssel szemben igenis demarsot kapott a magyar kormányfő...

– Ezt így szó szerint megismételte?

– Szó szerint megismétli, hogy demars. Azt mondja, hogy teljesen lényegtelen, hogy ez szóban vagy írásban hangzott. Ha egy amerikai nagykövet bemegy a miniszterelnökhöz és felolvassa, vagy leírja, és úgy adja át azokat az aggodalmakat...

– Sorban, pontokba szedett aggodalmait, akkor az egy demars.

– Az egy demars. Azt mondja, a demars az demars. Na, a beszélgetés úgy folytatódik, hogy reagál arra a kérdésemre is, ami bizonyára sokakban felmerült, és különösen a jobboldalon, hogy milyen alapon avatkozik be az Egyesült Államok Magyarország belügyeibe.
– ...szól, hogy ez nincs rendben vagy az nincs rendben.

– Na most erre az az ő válasza, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek a) az Európai Uniót sem véletlenül idegesítik vagy izgatják, mert az Európai Unió tagjáról van szó, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa szövetségeséről van szó, és konkrétan arról, hogy még egy Magyarország által is jóváhagyott nagy nemzetközi megállapodás, amelyet megerősítettek néhány hónappal ezelőtt, arról szól, hogy demokráciaügyekben, emberi jogi ügyekben a demokrácia féltése ügyében nincs olyan, hogy belügy, hanem minden ehhez a szellemi körhöz tartozó országnak az ilyen jellegű belügye, az a többieknek is belügye.

– Tehát a demokrácia közös, ez egy közös alapérték, és ezért mindenki figyelmeztet mindenkit.

– Így van. Egyébként pedig hangsúlyozza, hogy ő nem egy ellenfélnek, egy nem szövetségesnek mondja, hanem barát mondja a barátnak, és ezt így kell elfogadni és így kell felfogni – mondja Thomas O. Melia.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!




Az unió és Magyarország viszonyáról
Andor László európai uniós biztos


Bolgár György: - Mi történik most az Európai Unió és Magyarország között?

Andor László: - Hát köszönöm a kérdést. Valóban én is azt gondolom, hogy érdemes egy ilyen tágabb perspektívába helyezni a fejleményeket, tehát nem csak külön-külön beszélni a nemzeti bank függetlenségéről vagy más ügyekről, hanem tényleg megnézni azt, hogy mi a szélesebb kép. Én azt gondolom, hogy az utóbbi hetek fejleményei úgy összességében nem pozitívak.

– És akkor még finoman fogalmazott.

– Igen, finoman fogalmaztam, mert ugye sok esetben adódhatnak a körülményekből fakadó kedvezőtlen fejlemények, de itt azt gondolom, hogy több esetben a meggondolatlanság és az előkészítetlenség is szerepet játszik. Ha nemcsak a legutóbbi napokat nézem, azt, hogy ez a nemzeti bankkal kapcsolatos vita kiújult, hanem visszamenve az elmúlt hétre, amikor az Európai Tanács kommunikációjában nem volt egyértelmű, hogy Magyarországnak mi a pozíciója.

– Most arra utal, hogy az európai csúcsértekezleten, ahol azzal keltek föl az állam- és kormányfők, hogy két ország mondott nemet, Nagy-Britannia és Magyarország, aztán néhány óra elteltével úgy pontosítottuk, hogy mi nem mondtunk nemet, hanem tulajdonképpen igent és hogy a parlamentnek a szavát akarjuk hallani vagy megkérdezni ebben a kérdésben. De hát jó néhány óra eltelt közben, és a világsajtó tele lett azzal, de nemcsak a világsajtó, hanem Sarkozy francia elnök, vagy az európai uniós elnök, Van Rompuy is úgy értette a magyar álláspontot, hogy mi az angolokkal együtt menetelünk. Szóval ezek a bizonytalanságok és szerencsétlen fejlemények, de hát vannak ezeken kívül nagyon is szándékos, tudatos, régóta fontolgatott és szisztematikusan megcsinált változtatások is, amelyek szintén kiváltották az unió ellenkezését. A nemzeti banki törvényről ugyan korábban esett szó, de hát azt lehet mondani, hogy az, amit tegnap benyújtottak hozzá, hogy összevonnák a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, az egy rögtönzésnek hatott. Ellenben amiről Viviane Reding alapjogi biztos írt Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek, hogy az adatvédelmi hivatal vagy hatóság létrehozása, hogy az igazságügyi rendszer átalakítása aggályos, ez nem egy hirtelen ötlet volt a Fidesz-kormányzat részéről, hanem tudatosan előkészített, beszéltek is róla nyíltan. Lehetett rá számítani, hogy az unió kifogásokat fog támasztani.

– Pontosan így van. Tehát akár az igazságszolgáltatást, akár a nemzeti bankot nézzük, azért van elég jogász Magyarországon, aki ismeri az uniós jogot és tudni lehet, hogy ilyen típusú lépések mindenképpen kiváltják még a legnagyobb jóindulat mellett is az Európai Bizottság, az illetékes biztosok vagy alelnökök kritikáját. Sőt valamilyen formában ugye be kell számolni, demonstrálni kell azt, hogy mi a tényleges kormányzati szándék, és az nem áll szemben az uniós joggal; ha mégis úgy adódik, hogy beleütközik az uniós jogba, akkor annak következményei vannak.

– Azt mondja, hogy még a legnagyobb jóindulat mellett is, de az embernek kezd egy olyan érzése támadni, hogy természetesen egyik tagállamot sem kezelhetik máshogy, mint a többit és nem lehetnek, főleg a bizottság részéről, az uniós testületek részéről sem szimpátiák, sem antipátiák, hivatalosan és nyilvánosan legalábbis nem. De ahogy most összejöttek a dolgok, hogy ezekben a napokban két uniós biztos is beszólt Magyarországnak, mert ma Ollie Rehn rendelte vissza a Budapesten tárgyaló uniós delegációt, amely ugye a Nemzetközi Valutaalaptól kért hitel ügyében folytatott előkészítő tárgyalásokat. Mindezt a jegybanki törvénytervezet következtében, vagy ezzel összefüggésben. Viviane Reding pedig kérte, hogy függesszük föl átmenetileg azokat a rendelkezéseket, amelyek januárban életbe lépnének, hiszen meg kellene vizsgálni alaposan, hogy sértik-e ezek a például igazságszolgáltatással kapcsolatos intézkedések az európai jogot. Ez azt mutatja, hogy mintha a legnagyobb jóindulat kezdene fogyatkozni velünk szemben.

– Hát igen, és ugye ez nemcsak egyes személyiségekre vonatkozik, tehát ugye itt nem a személyi hozzáállás a lényeg, itt a jog a lényeg, illetőleg a gazdasági jellegű lépéseknél pedig a piacok várható vagy kiszámítható reagálása. Tehát amilyen helyzetben most Magyarország van, ugye a fölhalmozódott feszültség vagy konfliktusok, illetőleg a piacok szemében, ami kockázatnak minősül, ugye nem kellene további olyan lépéseket tenni, amelyek ezeket a kockázatokat fokozzák. Inkább valahogy a nyugalom és a stabilitás felé kellene orientálódni, de jól láthatóan nem ez történik.

– Az Európai Bizottság tagjai milyen gyakran, milyen rendszerességgel jönnek össze?

– Hát mi hetente találkozunk legalább, mert hetente vannak bizottsági ülések, azonkívül persze egyéb módjai vannak a találkozóknak, ha szükséges.

– És mondjuk a legutóbbi találkozón vagy találkozókon volt szó külön Magyarországról, hogy itt mi zajlik?

– Hát a legutóbbi kedden délután volt Strasbourgban, de ha megengedi, csak annyit mondanék, hogy szóba került Magyarországnak a múlt pénteki csúcsértekezleten tanúsított magatartása...

– Nem akarok Öntől hadititkokat kérdezni, csak azt, hogy egyáltalán szóba kerültünk-e? Ezek szerint igen.

– Igen. De azt tenném hozzá, hogy a vita igen, tehát egy többórás vitán belül a legtöbb szó konkrét országokat tekintve Nagy-Britanniáról esett, de pont emiatt ugye nem szerencsés egy ilyen összefüggésben Nagy-Britannia mellett mutatkozni, amikor egy ország és az unió problémás viszonyrendszeréről esik szó.

– Öntől például megkérdezték, hogy tudja-e tisztázni a magyar kormány álláspontját néhány nappal az események után? Vagy ez így nem vetődött föl, hiszen ön nem a kormány képviselője.

– Pontosan. Tehát nekem ez nem feladatom, informálisan nem. Persze előfordul, hogy valaki kér tanácsot vagy elemzést a helyzet megértéséhez, ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy a maga területét mindenki nagyon jól ismeri a helyzetet. Tehát akár Almuniáról, akár Redingről van szó, azért mindenki elég jól ismeri a maga területét, az ott Magyarországgal kapcsolatban fölmerülő kérdéseket vagy dilemmákat. A biztosok és az illetékes miniszterek között tényleg rendszeres a kapcsolat, ami nemcsak azért van, mert ugye az első félévben Magyarország adta az elnökséget, és akkor tényleg nagyon szoros együttműködés volt, hanem azért ettől függetlenül is megvan az élő kapcsolat, hol szorosabb, hol esetleg lazább, de azért vannak létező csatornák.

– Összeadódnak-e a különböző lépések, különböző problémák, tehát az, hogy a két uniós biztos most ezekben a napokban külön-külön és más-más ügyekben lépett fel Magyarországgal szemben, ez valahol a bizottság előtt összekapcsolódik-e? Van-e olyan pillanat, van-e olyan alkalom, amikor azt mondják, hogy nekem ez a dolgom Magyarországgal, nekem az a dolgom Magyarországgal, nekem meg amaz, na hát a dolgok hogy függenek össze?

– Igen, azt hiszem, hogy azzal se árulok el semmiféle titkot, hogy én majdnem egy évvel ezelőtt, amikor a magyar elnökségre készülődtünk és a médiatörvényről volt egy igen intenzív vita, ami nemcsak a nemzetközi sajtóban, hanem a bizottság illetékes hivatalain belül is, és mivel a bizottság éppen akkor egy budapesti utazásra készülődött teljes létszámban, hát azért mindenki az asztalra tette azt, hogy van-e egyébként neki személy szerint, illetőleg hát a hivatalából adódóan esetleges ügye. Ez nyilván úgy is fölmerül, hogy az egyes biztosok szintjén jelentkező problémák fölmennek-e az elnökig és az elnök napirendre tűz-e valamiféle magyar kérdést a bizottságban.

– És fölmennek-e az elnökig?

– Itt nem tartunk, de arról tudomásom van, hát ez egészen nyilvánvaló, hogy nagyon sok panasszal Barroso elnököt is megkeresik, tehát a devizahitelek végtörlesztésének a kérdésétől kezdve nyilván sok minden mást lehet említeni, amikor az elnök maga is foglalkozott magyar vonatkozású problémákkal.

– Foglalkozott, tehát ezt már múlt időbe tehetjük, hogy volt már ilyen, amikor bizonyos magyar kérdéseket az elnök a bizottság napirendjére tűzött?

– Amikor neki személyesen foglalkoznia kell. Hát ilyen nyilvánvalóan volt. A legtöbb esetben nyilván ő egy személyes kontaktus keretében megpróbálja a megoldást előmozdítani, de ilyen, hogy napirendre tűzte volna, ilyen nem volt azért.

– És elképzelhető-e, hogy ha a dolgok összesűrűsödnek, itt az újév beköszöntével nyilván sok minden változik Magyarországon, sok törvény megváltozik, életbe lép az új alaptörvény és láthatóan ennek számos olyan következménye van, amit az unió legalábbis aggályosnak tart, lehet-e, hogy éppen ezzel összefüggésben azt fogják mondani, hogy na most nézzük meg átfogóan, hogy mi is történik Magyarországon?

– Ezt sajnos nem lehet kizárni. Annál is inkább, mert ugye a közeli hetekben, hónapokban megint valamiféle állásfoglalást kell kialakítani a túlzott deficiteljárás keretében is Magyarországgal kapcsolatban, de valóban halmozódnak ezek az ügyek, a szektoradóktól a végtörlesztésen keresztül a Munka törvénykönyvéig, a nemzeti bankkal kapcsolatos ügyek és az igazságszolgáltatás és valószínűleg most nem jutott hirtelen minden eszembe.

– Mi történik akkor, ha a bizottság ezt napirendre tűzi és néhány kérdésben elmarasztaló véleményt formál Magyarországról? Akkor azt mondhatjuk, hogy na és, hát ez a bizottság véleménye, oszt' jó napot?

– Ugye egyrészt még akkor is, ha előfordul, hogy napirendre kerülhet egy közös elemzés, ezek a kérdések mégis járják a saját útjukat, tehát külön-külön akár a túlzott deficitről, akár a légitársaságról, akár mondjuk az igazságszolgáltatásról volna szó.

– És mindegyik más fázisban is tart, ugye?

– Természetesen így van. Tehát azért ezeknek mind megvan a külön eljárási rendje és kezelési módja, döntési mechanizmusa, elvileg nem is szabad, hogy ezek egymásra hassanak. Tehát igazából az nagyon speciális politikai helyzet lenne, ha különböző portfolió-ügyekből vagy ezen túlmenő jelenségekből fakadóan Magyarországról egyfajta politikai vita folyna a bizottságban, mint ahogy ugye tavasszal az Európai Parlamentben tudjuk, hogy volt egy ilyen jellegű vita már.

– De van-e olyan félelme, hogy meginoghat a bizalom Magyarország iránt az Európai Unió vezető testületeiben?

– Na most ugye mégis csak Magyarország az egyik tagország, és nemrég ugye az elnöki pozíciót is ellátta, tehát igazából ugye azt, hogy az általános bizalom megingása, ilyen  jelenséget vagy dolgot nagyon nehéz is definiálni. Tehát az országnak vagy a vezetésének nyilvánvalóan érzékelnie kell azt, hogy ha A, B, C, D kormányzati területeken vagy összességében megromlik egy nemzetközi viszonyrendszer, vagy a piacok bizalma az ország hitelképessége szempontjából meggyengül stb., stb., vagy a nemzetközi sajtóban bizonyos jelenségeket intenzívebben elemeznek, mint mondjuk korábban. Tehát azért ezt elvileg ugye észlelni, elemezni kell, és ha van rá mód, akkor konstruktívan lereagálni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!