rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 20.

Giró-Szász András kormányszóvivő


Bolgár György: - Nem bánta még meg, hogy felhagyott a politikai elemzői munkával?

Giró-Szász András: - Mire gondol Bolgár úr?

– Hát könnyebb dolga volna vagy érdekesebb vagy nyugalmasabb dolga volna elemezni a kormány tevékenységét, a politika, a gazdaság állapotát, mint most a szót vinni, a sokszor nagyon kínos szavakat.

– Én azt gondolom, hogy olyan dolgokban részt venni, amelyek az ország jobbátételét szolgálják, az fontos dolog. Akárhonnan is jött az ember, és akármit is csinált előtte.

– Szóval nem. Ezt várom egy kormányszóvivőtől egyébként, ne értse félre. Nem gondoltam azt, hogy most elkezdi visszasírni a nyugodt éveket. De akkor vágjunk bele. Hát ugye mégiscsak egészen példátlan helyzetben vette át a szóvivői teendőket, és nincs könnyű dolga, ezt így félig-meddig a távolból is meg lehet ítélni. Hiszen ilyen helyzetre nemcsak én nem emlékszem, valószínűleg a történészek sem az elmúlt hatvan évben vagy ötven valahány évben, hogy Magyarország ennyire szembe került volna az egész világgal. Még 56 után is a Kádár-rendszernek legalább voltak szövetségesei, igaz, hogy kényszerű szövetségesek voltak és megszállók, de voltak. Most meg a saját szövetségeseinkkel fordulunk szembe. Miért? És hogy próbálja ezt a kormány magyarázni, megélni és tenni valamit az ügyben?

– Hát nézze, megint feltehetném azt a kérdést, hogy mire gondol Bolgár úr, de megpróbálom.

– Hát akkor a Barroso levélre, hogy csak az legutóbbi fejleményt mondjam.

– Hát a Barroso-levélről konkrétan nem tudunk sok mindent, ugye Barroso nem kommentálta, sőt egész pontosan Barroso titkársága azt mondta, hogy tudatában van annak, hogy Magyarországon a szöveg valóságtartalmáról mindenféle spekulációk vannak, de ehhez nem kívánnak semmiféle kommentárt fűzni. Tehát azt kérem, hogy senki számára nem ismert levelekről, annak tartalmáról spekulatív gondolkodást nem nagyon érdemes folytatni. De visszatérve az Ön eredeti felvetésére, hogy milyen nyomás alatt áll Magyarország, ugye Ön úgy fogalmazott, hogy soha ilyen nyomás alatt nem volt és talán, hogy mindenki ellenfél, talán ezeket a szavakat használta.

– Hát gyakorlatilag az egész világgal szembefordultunk.

– Ezeket a mondatokat legutoljára akkor hallottam, amikor a legutóbbi európai uniós csúcs után a sajtó első blikkre próbálta kommentálni az ott lezajló dolgokat. Lényegében még meg sem száradt a nyomdafesték, addigra kiderült, hogy az Európai Unió azon tagállamai, amelyek az euróövezeten kívül vannak, lényegében egytől egyik ugyanazt a gondolatsort, politikai és gazdasági és társadalompolitikai racionalitás alapján megfogalmazott gondolatsort vallják magukénak, mint a magyar miniszterelnök is. Sőt azóta az eurózónán belül is megfogalmazódtak nagyon, hát mondjuk azt, nehezen félreértelmezhető mondatok, akár az írek, akár mások részéről, hogy hogyan viszonyulnak az alapszerződés módosításához. Tehát én csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a gyors és elhamarkodott következtetések levonása sokszor tévút.

– Hát, igen, azzal a kis különbséggel vannak most nagyjából egy véleményen, hogy a magyar miniszterelnök öt-hat órán keresztül más véleményen volt, és ezt az egész Európai Unió ezek szerint félreértette.

– Bocsásson meg, bocsásson meg. De miért volt más véleményen a magyar miniszterelnök?

– Azért, mert úgy értelmezte az Európai Unió elnöke, valamint a francia köztársasági elnök is, hogy Magyarország Nagy-Britanniával együtt nem támogatja a 27-ek vagyis a 25-ök szerződéstervezetét. Orbán Viktor miniszterelnök pedig a tanácskozásról kijőve nem állt meg az újságíróknál, és nem mondta azt, hogy kérem szépen a magyar álláspont ez és ez, hanem csak jóval később, órákkal később, a délelőtt folyamán kezdtünk idomulni a többi eurózónán kívüli ország álláspontjához.

– Nézze, ez tudja olyan amikor a moziból egymástól távol ugyanazt a filmet nézzük, de azért a történet ugyanaz. Azért azt világosan kell, hogy ez egy csütörtökön elindult európai uniós csúcs volt, ami péntek hajnalban ért véget, és a péntek hajnali véget érés után az Európai Unió első közleménye ezzel kapcsolatban világossá tette azt, hogy mely euróövezeten kívüli tagállamok mondták azt, hogy a nemzeti parlamentükre van bízva szuveneritási okból a döntés. És ott már több ország van felsorolva, és egyébként aznap délre pedig, amire Ön is utalt, már az összes euróövezeten kívüli tagállam felzárkózott ahhoz, hogy a parlamentre van bízva a szuveneritás.

– Hát akkor voltunk egy kis résben, és ennek valami oka kellett, hogy legyen.

– Hát nézze. Én nem látom azt a kis rést a pajzson, amiről Ön beszél, de ha elfogadnám az Ön állítását, akkor is megközelíthetnénk úgy, hogy Orbán Viktor ismerte fel először azt a problémát, amelyet utána kilenc másik európai uniós tagállam.

– Ez jó, ez tetszik. A bankadóban is elsők voltunk, aztán elsőnek fogunk visszalépni belőle arra a szintre, amelyen a többi európai ország van. Mellesleg nem is voltunk elsők, mert a svédek előbb vezették be, de ez mindegy.

– Milyen szintre lépünk vissza? De ha hamarabb tették meg, akkor mégsem a magyarok voltak az elsők.

– Nem, de mi végig ezt mondtuk, hogy mi voltunk az elsők. Most pedig azt mondjuk, hogy egyébként 2013-tól visszavesszük arra a szintre a bankadót, ami a többi európai országnál elfogadott és általános.

– Bocsánat. Amikor a bankadót bevezette a magyar kormány, világossá tette, hogy ez a bankadó 2012 decemberéig van. Az, hogy 2013-ban visszaveszi, az pontosan annak a következetes kormányzati cselekvésnek az eredménye, amit 2010. őszén meghirdetett. Semmilyen ellentmondás nincs ebben.

– Igen. Barroso, ugye innen indultunk ki. A Barroso-levélből. Ön azt mondja, hogy ez senki számára nem ismert. Tehát két ember számára valószínűleg igen, José Manuel Barroso és Orbán Viktor számára. Az egyik írta, a másik kapta. Az Origo pedig valakitől megkaphatta, mert idézőjelekben, idézőjelek között idéz mondatokat, például azt: „erőteljesen azt tanácsolnám Önnek, vonjon vissza két a parlament előtt lévő sarkalatos törvényt”. Ahelyett, hogy ilyen bizonytalan légkört idézne elő a magyar kormány, idézőjel megint, „dolgozzunk együtt azon, hogy a jogszabályok kompatibilisek legyenek az európai joggal”. Ha nincs a kezükben levél vagy nem mutatja meg nekik valaki, biztos nem mernének idézőjelek között idézni belőle mondatokat. Valakitől megkapták nem?

– Bolgár úr nem akarom azt a rossz viccet elsütni, hogy elég nehéz idézni magyarul ezeket a dolgokat. Valószínűleg Barroso úr nem magyarul írta ezeket a mondatokat.

– Hát azért van fordítás nem?

– Még egyszer szeretném Önnek felhívni a figyelmét arra, hogy az Európai Bizottság világossá tette azt, hogy tisztában vannak a magyar sajtó számos értesülése nyomán megjelent szövegekkel, és ezek valóságtartamáról azért nem kívánnak nyilatkozni, mert spekulációnak minősítik ezt. Ha a szerző részéről ez a kommüniké hangzik el a magyar sajtóban, többek között az Origón is megjelent idézőjeles mondatokkal kapcsolatban, hogy nem kívánnak ebben a spekulációban részt venni, akkor azért azt tartsuk tiszteletben. Bolgár úr ez olyan, mintha Ön meg én beszélünk telefonon, és ez nem rádióadás lenne, akkor kettőnkön kívül sem Ön, sem én nyilvánvalóan nem feltétlen akarnánk, hogy hallják ezt a beszélgetést.

– Ez biztos, de kíváncsi is volnék, hogy mit mondana Ön nekem kettesben. Vajon akkor más álláspontot képviselne a kormányszóvivő? Én viszont megígérném, hogy természetesen ezt nem tárnám a nyilvánosság elé. Itt viszont valaki mégiscsak megmutatta ezt a levelet.

– Bocsánat és Ön milyen álláspontot képviselne esetleg akkor?

– Én ugyanezt.

– Hát valószínűleg én is.

– Jól van. Nagyon jól állja a sarat meg kell mondanom. Egyébként tényleg a szóvivőnek ez a dolga. De vissza a levélhez. Valakinek ki kellett szivárogtatnia. Vagy Budapesten tették ezt, az Ön szavaiból arra következtetek, hogy ez lehetetlen, itt biztos nem mutatta meg senki az Origónak, vagy Brüsszelben csak ezt mégiscsak valamiféle üzenetként használták. Meg fogják mondani ilyen közvetett módon a magyar közvéleménynek meg a világ közvéleményének is és a magyar kormánynak is, hogy igen, mi ezt kérjük, méghozzá nyomatékosan. De nem megyünk el odáig, mert finomak vagyunk és diplomatikusak, hogy ezt teljes nyíltsággal tárjuk a közvélemény elé. Ezért ezzel a kiszivárogtatós módszerrel élünk. Hát van erre példa nem?

– Biztos van erre példa, ugye az Ön felvetése alapján két dolog valószínűsíthető. Egyrészt, hogy az Origót kell megkérdezni, honnan szerezték ezeket a mondatokat.

– Nem kell, hogy elárulják. Mióta a médiatörvényt megsemmisítette részben az alkotmánybíróság, nem kell felfedniük a forrásaikat.

– Ebben fussunk egy kört, hogy mit semmisített meg az alkotmánybíróság és mit nem, mert konkrétan ezzel kapcsolatban nem semmisített meg semmit az alkotmánybíróság. Ráadásul pont akkor lennék bajban, ha én Önnek meg tudnám mondani, hogy az Origo honnan szerezte ezeket az információit, mert akkor ott tartanánk, mint jó pár más európai uniós tagállam, ahol botrány volt abból, hogy a titkosszolgálat megfigyeli a sajtó munkatársait. Magyarországon ilyen típusú probléma nincsen. Itt azért a kormányszóvivő nem tudja Önnek megmondani, hogy az Origo honnan szedi a vélt, valós, kitalált és egyéb termékeit.

– Hát hacsak nem Önök mutatták meg nekik. Az is egy lehetséges akció.

– De nem, pedig határozottan tudom állítani, hogy nem, és abban reménykedem, hogy ezt elhiszik.

– Akkor marad Barroso.

– Hát vagy pedig marad az, hogy nem valósak azok a mondatok.

– De ezt el tudja képzelni, most komolyan? Hát ismeri Ön a sajtót? Senki nem merészelne, főleg nem egy vezető hírportál ilyet leírni.

– Bolgár úr, csak hadd jelezzem, hogy nem olyan régen, három hónappal ezelőtt pont szerény személyemmel kapcsolatban a miniszterelnök úrnak az Origo idézőjeles mondatokat tett a szájába, amely mondatok soha nem hangoztak el a miniszterelnök úr részéről.

– Jó. Akkor maradjunk abban, hogy nem tudjuk, miről írt Barroso, de azért tegyünk egy kísérletet, hogy megközelítsük az abban foglaltakat. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok csak így tovább. Ez az egyik lehetőség. Közeledik a karácsony, újév, Barroso meg akarja dicsérni Orbán Viktort és kormányát. Vagy a másik lehetőség, hogy csatlakozik azokhoz az uniós biztosokhoz, Olli Rehnhez, aki visszarendelte az itt a következő kölcsönünkről előtárgyaló európai uniós delegációt, vagy Viviane Reding uniós biztoshoz, aki például néhány törvény és jogszabály átmeneti felfüggesztését kérte január elsejétől, amíg az aggályokat nem tisztázzák. Hogy tudniillik Barroso is kifejtette az aggályait, a biztosokhoz hasonlóan. Nem ez a valószínű megoldás?

– Tehát azt ugye meg kell értenie, hogy a kormányszóvivő sem, de egyébként én, Giró-Szász András sem kívánok spekulációban résztvenni. De ha Olli Rehnt említette, akkor ugye Olli Rehnék kétféle problémát vetettek fel. Az egyik az Európai Központi Bank tájékoztatása, a másik meg a Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének esetleges összevonásából fakadó probléma. Mind a két problémával kapcsolatban nagyon határozott az álláspont. A magyar kormány tájékoztatta az Európai Központi Bankot idejében, november elején. Az Európai Központi Banknak harminc nap állt rendelkezésére a jogszabály környezetben, hogy ezt a választ megadja. Meg is érkezett a válasz. Ugye a probléma az volt, hogy közben az országgyűlésnek benyújtásra került a jogszabály, és az Európai Központi Bank, illetve az Európai Bizottság érzékelt némi különbséget a benyújtott törvénytervezet és számukra elküldött törvénytervezet között.

– Tegyük hozzá, hogy jól és alappal érzékelt különbséget.

– Igen, a különbség viszont abból fakadt, hogy az Európai Központi Banknak való elküldés után a magyar kormány ülésére meghívták a jegybankelnök urat, a jegybank elnök úr észrevételezte a dolgokat. Megkérte a magyar kormányt, hogy még hadd tárgyaljon a nemzetgazdasági miniszter úrral, és ezen tárgyalások következtében keletkeztek módosítások ebben a jelentésben. De a magyar kormány természetesen minden nemzetközi jogi kötelezettségének eleget téve figyelembe veszi az Európai Központi Bank megállapításait, és ennek tekintetében érvényre is juttatja az előterjesztésben. A mai nap és a tegnapi folyamán már megszülettek a parlamentben a módosítások, amelyeket egyébként Simor András jegybank elnök is üdvözölt és elfogadhatónak tartott.

– Kivéve egy-két megmaradó korábbi tervet. Például az új alelnök kinevezéséről.

– Igen, de az Európai Központi Bank az például nem tekintette problémásnak.

– Hát lehet, hogy így sikerül átcsúsztatniuk, nem mondom.

– De nem hívják átcsúsztatásnak, ezt úgy hívják, hogy ha az Európai Központi Bankkal egyeztetik, és a Magyar Köztársaság parlamentjének jogalkotó többsége elfogadja, akkor az a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint érvényes elfogadott törvény.

– Ez biztos.

– Nem átcsúsztatásnak hívják, törvényalkotásnak hívják, így hívták eddig is, és így hívják valószínűleg a jövőben is. Azért ezeket tartsuk tiszteletben. A másik pedig ugye Olli Rehn.

– Ehhez még ennek az alkotmánybíróságnak is volt néhány szava, hogy hogyan fogadnak el törvényeket. De ez csak zárójeles megjegyzés.

– A másik pedig ugye a Nemzeti Banknak és a PSZÁF-nak az összevonásával kapcsolatos probléma. Ott egyértelművé kell tenni, hogy szó nincs ilyen típusú parlament előtti döntésről. Itt a következőről van szó. 2012. január elsején életbe lép az új alaptörvény. És azért, hogy az új alaptörvényt ne kelljen módosítani, az új alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekbe kívánta az országgyűlés alkotmányügyi bizottsága beilleszteni ezt a lehetőséget az összevonásról, amely összevonás egyébként 2009-ben az IMF által megfogalmazva az akkori szocialista kormány pénzügyminisztere, Simor András jegybankelnök és az akkori PSZÁF-elnök támogatásával lényegében megindult ez a folyamat. És mind a környékünkön, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Romániában vagy távolabbi európai uniós országokban, Írországban, Spanyolországban ez így van. De az nem egy döntés, ez egy lehetőség, egy kapu kinyitása arra, hogy a következő öt, tíz, tizenöt vagy húsz évben bármikor ne alkotmányellenes legyen az, hogy a pénzügyi folyamatok aktívabb ellenőrzése és a pénz közötti mozgások aktívabb figyelembevétele és a monetáris politika aktívabb irányítása miatt jobban lehessen kihasználni ezen összes…

– Erre többen bólintanának a szakemberek közül is, meg a jogászok közül is, amit Ön elmondott. Az a kis probléma van, hogy mindenki tudja, hogy a lóláb azért kilóg. Önök ugyanis az eddig függetlenül viselkedő és ténykedő nemzeti banki vezetést akarják félrenyomni, félreszorítani, háttérbe szorítani, hogy egy Önök számára kívánatosabb kormánnyal az Önök szája íze szerint együttműködő nemzeti banki és pénzügyi felügyeleti vezetést tegyenek a helyére. És ezt mindenki érti, az Európai Bizottság is, az Európai Központi Bank is, a világsajtó is meg a Nemzeti Bank elnöke is.

– Nézze Bolgár úr, nekem kedvező felállás az, ha én tényekről beszélek, Ön meg feltételezésekről. Tehát ezt folytathatjuk.

– Még mindig lehetne feltételezésről beszélni, ha nem ez jellemezte volna a Fidesz-kormány elmúlt másfél évét. Az összes többi ugyanez…

– Ugyanis feltételezések voltak alkotmánybírósággal kapcsolatban, amely alkotmánybíróság döntéseit Ön előcitálta, mely alkotmánybírósági döntései a kormány és az országgyűlés korábbi lépéseivel szemben fogalmazódtak meg. Ugyanezeket az érveket lehetett hallani az alkotmánybírósággal kapcsolatban, és lám nem valósult meg, lám, az alkotmánybíróság sorra hozza a döntéseit. Nem a médiatörvény céljaival nem értett egyet, sőt azt megerősítette, tehát a médiatörvényt alapvetően támadó problémákat az alkotmánybíróság egyáltalán nem találta alkotmányellenesnek, de mégis, mindig is ugyanebben a környezetben emlegetett alkotmánybíróság, élve alkotmányos jogaival – szó sincs arról, hogy pártutasítások alapján – ilyen döntéseket hoz.

– Senki nem állította azt, hogy az alkotmánybíróság megszűnt létezni, csak azt, hogy jogkörében korlátozták, másrészt feltöltötték olyan a kormányhoz hű jogászokkal, akik nyilvánvalóan más ízlésűek, más politikai mentalitásúak, és ezért a kormányzat intézkedéseit, illetve a parlament döntéseit más szemmel fogják vizsgálni. Ez be is következett.

– De hát nézze meg a mostani döntésnél, hogy kik fogalmaztak meg különvéleményt, kik értettek egyet ezekkel a döntésekkel, amelyek a kormány, illetve az országgyűlés munkájával kapcsolatban, a döntésekkel kapcsolatban fogalmaztak meg állításokat, és látni fogja, hogy egyáltalán nem fekete-fehér a kép.

– Hát, sötétszürke, mondanám. De ez már tényleg csak ízlés kérdése, mert különben végig kéne menni az összes határozaton úgy, ahogy van. Szóval visszatérve az alapkérdéshez. Barroso, Rehn, Reding, az amerikai kormányzat és...

– Bocsánat, de itt ugye Barrosóval kapcsolatban volt egy nagyon határozott állításom, nem ismerjük a levelet. Tehát azért itt ne állítsunk olyan dolgokat, amelyeknek a birtokában nem vagyunk.

– Azt akarja nekem mondani, hogy Önt például nem tájékoztatta a miniszterelnök vagy a kabinetje, hogy Barroso milyen levelet írt neki? Milyen tartalmú levelet? Ha nem mutatták is meg?

– De ne haragudjon. Barroso nem a magyar kormány számára küldött egy levelet, Orbán Viktornak küldött személyes levelet. Orbán Viktornak.

– Ez egy nagyon ritka pillanat, nagyon ritka eset.

– Bocsánat. Ezt Ön vagy én honnan tudjuk?

– Hogy ritka eset?

– Hogy ők vezető politikusok, akik egyébként személyesen is jól ismerik egymást, ugye nemcsak azért, mert az európai politikai térben mind a ketten nagyon régóta mozognak, hanem mert ugyanazon politikai tömörülésnek a tagjai. Hányszor váltanak telefont, levelet, emailt. Azért ne kapkodjuk el ezeket a dolgokat, hogy most ez egy nagyon ritka eset. Az európai vezető politikusok, főleg ilyen időszakban, amikor az európai gazdasági és társadalmi feszültségek lényegében olyan mindennaposak, mint az elmúlt ötven évben soha, folyamatosan formálisan és informálisan is információt cserélnek a háttérben. Napi szinten tartják a kapcsolatot. Egyáltalán nem tartom nem hétköznapinak ezt a jelenséget.

– Nem lesz ez még kínosabb, ha véletlenül nem Önöktől, de ki fog derülni, hogy mi van abban a levélben?

– Bocsánat. Én nem állítottam semmit, hogy mi van a levélben. Én azt mondtam, hogy sem én, sem Ön nem tudjuk, és ne spekuláljunk.

– De én meg azt kérdezem, hogy Ön miért nem tud róla? Hát egy kormányszóvivőnek jó volna tudni erről.

– Bocsánat, nem a kormány kapta ezt a levelet. Tehát szerintem nagyon rossz irányba visszük a beszélgetést. Ez egy személyes...

– Ez egy magánlevél? Azt akarja ezzel mondani?

– Nézze, nem láttam a levelet. Orbán Viktornak címezték, nem a Magyar Köztársaság kormányának. Tehát Orbán Viktornak címezték ezt a levelet, de szerintem…

– A kormányt a miniszterelnök vezeti, és gondolom ebben a minőségében kapta azt a levelet.

– Ja, ha az Ön logikáját követnénk, akkor az Európai Bizottságnak kellett volna ezt a levelet küldenie, nem Barroso elnök úrnak, et nem pontosan így van az európai rendezkedésben. De ezt José Manuel Barroso küldte, és nem a bizottság. Tehát ez a logika ez nem érvényes.

– Végül is visszatérek oda ahonnan kiindultam, hogy minden jel szerint…

– Csak arra kérem, hogy Barrosót és Olli Rehnt ne vegyük bele.

– Jó. Minden jobban vagy kevésbé ismert jel szerint példátlan nyomás nehezedik a magyar kormányra, hogy forduljon vissza arról az útról, amelyen másfél évvel ezelőtt elkezdett menetelni. Hajlandók-e megfontolni legalább, az egész világ, benne az Európai Unió, az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács és a többiek kéréseit és figyelmeztetéseit?

– Tehát amiket Ön felsorolt most, az egy nagyon szép halmaz, csak érdemes lenne megnézni azt, hogy tulajdonképpen mit mondanak ezek a személyek és az emberek. Ha megnézi azt, hogy ezek a szervezetek, ha konkrétumot fogalmaznak meg, milyen marginális kérdések vagy ha valamiféle demokratikus deficitet fogalmaznak meg, és a magyar kormány azt mondja, hogy a magyar kormány nagyon szívesen tárgyal minden konkrét dologról, nagyon szívesen leül minden konkrét dolgot megvitatni és tárgyalni, akkor igazából nem érkezik érdemi válasz. Általános demokratikus deficitekről beszélnek, sokkal inkább politikai felhangja van ennek az egésznek, mint tartalmi.

– Vagyis nem fontolják meg a kifogásokat és figyelmeztetéseket?

– Úgy gondolom, hogy egy felelős és felelősségteljesen gondolkodó kormány mindent megfontol, ami akár gazdasági, társadalompolitikai szempontból az általa irányított ország, nemzet, állampolgárok érdekeit szolgálja. Nyilvánvalóan, mint ahogy ez az Európai Központi Bank leveléből is látszott, a kormány korrigálta azokat a dolgokat, amit korrigálni kellett. Azonban az általános megfogalmazásokkal nem tud mit kezdeni a magyar kormány. Emlékezzen vissza, mi volt a médiatörvénnyel kapcsolatban: általános megfogalmazások, és pont most, az alkotmánybíróság döntése nyomán derült az ki, hogy lényegében azok az alkotmányos deficittel kapcsolatos vádak, amelyek egy éven keresztül a médiatörvénnyel kapcsolatban elhangoztak, teljesen alaptalanok.

– Hát az alkotmánybíróság szerint legalábbis részben, de nem biztos, hogy egyet kell érteni az alkotmánybírósággal. Ettől még a világ számos szervezete jogászi, szakmai, egyéb szervezete azt mondhatja, hogy ez még mindig sérti az európai normákat. Nem?

– Hát bocsásson meg, hogy Ön is, én is magyar állampolgárok vagyunk, jogtisztelő magyar állampolgárok, azért fogadjuk el a magyar alkotmánybíróság döntését egyrészt, másrészt fogadjuk el az Európai Bizottságnak evvel kapcsolatos megállapításait, amely szintén három marginális pontot határozott meg, ugye, az elmúlt évben, és annak módosítása után teljesen elfogadhatónak minősítette.

–- És látja, mégsem volt elfogadható, mert az alkotmánybíróság számos ponton alkotmányellenesnek minősítette.

– De nem minősítette alkotmány… Bolgár úr, nézzük meg akkor konkrétan. Ugye volt itt a nyomtatott és internetes sajtótermékeket érintő nyilvántartásba vételi kötelezettség, amely oly nagy hajcihőt okozott a magyar sajtóban. Világosan kimondta az alkotmánybíróság, hogy vannak olyan részek, amelyek teljesen alkotmányosak, semmilyen módosítás nem kell, és vannak olyan részek amelyek alkotmányosak, például a nyomtatott sajtóra vonatkozó részek, csak további pontosítást írt elő. Nem alkotmányellenesnek nyilvánította és nem törölte, további pontosítást kért.

– Ebben az esetben. De számos esetben meg nem.

– Melyikre gondol?

– Hát például ez a médiaombudsman, annak a szerepe, hogy minden adathoz hozzá…

– Hírközlési biztos.

– Hírközlési biztos, ez a pontos neve, igen, hogy például belenézhet bármibe. Nem nézhet bele, ez alkotmányellenes.

– Így van.

– És például hogy az olyan kérdésekben, mint az emberi méltóság megsértése, amiben polgári jogi útra is lehet terelni személyesen a sértettek vagy a feltételezett sértettek ügyét, abban nem a médiahatóságnak kell eljárnia. És így tovább és így tovább. Végig vehetjük, de mégiscsak az a helyzet, hogy számos pontban alkotmánysértőnek van minősítve a törvény. Lehet, hogy kevesebben, mint ahogy mások szerették volna, de azért mégsem ugyanaz a helyzet, mint az Európai Bizottság állásfoglalása után.

– De bocsásson meg Bolgár úr. Emlékezzünk vissza, hogy milyen támadások érték a magyar médiatörvényt. Azokban a támadási irányokban a magyar alkotmánybíróság kimondta, semmilyen alkotmányellenes nincs benne. Se a regisztrációban, se az adatbekérés intézményében. Módosításokat írt elő. Abban Önnek teljesen igaza van, hogy bizonyos tekintetben a bíróságot hozta be mint szereplőt, de és a magyar médiahatóság nyilatkozott is, hogy ez teljesen elfogadható. A biztos kapcsán, amit Ön is idézett, ez a média- és hírközlési biztos pontos nevén, ott világosan kell látni, hogy több mint ezer ügyben járt el mediátorként ez a biztos az elmúlt egy esztendőben. Ezt a médiahatóság egy kifejezetten pluszos intézménynek gondolta, ez a szolgáltatóbarát rendszer, nagyon sajnálja a médiahatóság, ugye én is csak az ő közleményükből tájékozódom, mert ugye ez nem a kormány hatásköre. Sajnálja, hogy ez a – mondjuk azt, hogy – plusz szolgáltatás, amely a médiát szolgáltatók és a médiát fogyasztók közötti moderátori feladatot látta el, kikerül, de ez egy nem egy kardinális kérdés, teljesen természetesen tudomásul veszik. De azért világosan kell látnunk, hogy szó sincs azokról az érvekről, amelyek az elmúlt egy évben elhangoztak médiatörvény kapcsán. Hogy cenzúra, hogy visszaélések lehetnek az újságírókkal kapcsolatban, semmi ilyesmi nem történt.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái