rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 20.

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke


Bolgár György: - Miközben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a médiatörvény néhány rendelkezését, aközben vannak egyéb bajok is a médiával. Látjuk, hogy most már vagy tíz napja éhségsztrájkol néhány közszolgálati újságíró a televízió székháza előtt a retusálási botrány miatt, az intézmények vezetése levonta a következtetést és elbocsátott vagy leváltott néhány felelőst. De az alapvető problémák nem oldódnak meg. A legújabb hírek között szerepel, hogy Bajnai Közpolitikai Alapítványának nyilatkozatát eltorzította az MTI. Azt írták róla, hogy 80 milliárdos további lyukat látnak a jövő évi költségvetésben, holott ők 400 milliárdról beszéltek. Tegnap Szilvásy György közölte, hogy az MTI hírével ellentétben nem elveszítette a pert az UD Zrt.-vel szemben, hanem többségében megnyerte. És így tovább. Szóval, mint Közalapítványi Kuratóriumi elnök nem gondolja-e azt, hogy érdemes volna a közszolgálat működését tartalmilag és szisztematikusan átvizsgálni? Annyi sok ügy és annyi sok botrány keletkezett most már, hogy talán ideje volna.

- Először is az előttem megszólaló kormányszóvivővel részletesen átbeszélték már ezt az alkotmánybírósági dolgot, itt azért a médiatörvényt nem semmisítette meg az Alkotmánybíróság. Egy-két ponton pontosítást írt elő, amelyre időpontot is adott, ha jól emlékszem március 15-ét, tehát az első negyedévben reményeink szerint az Országgyűlés ezt meg fogja tenni. Ez nem egy akkora kudarc, mint amit sokan láttatni akarnak ebben a kérdésben. A másik, valóban jól érzi Bolgár úr, amikor azt mondja, hogy nem kellene-e átvizsgálni ezeket a kérdéseket, de a törvény értelmében a közalapítvány tartalommal nem foglalkozhat. De ez nemcsak a mostani médiatörvényben van így, a korábbi médiatörvény is kimondta, hogy a kuratóriumok az adott média tartalmi elemeivel nem foglalkozhat.

- Hát éppen azért, hogy ne tudjanak beavatkozni a konkrét műsorkészítésbe.

- Így van. De természetesen nem akarok kibújni a kérdések elől, csak legfeljebb abban egyezzünk meg, hogy ezekre adott válaszaim nem mind a kuratórium véleménye, hanem az én szakmai magánvéleményemről van szó. Hisz én magam is 1981-től televíziós operatőrként kezdtem a munkát. Azt tudom Önnek mondani, hogy van a közszolgálatnak egy kódexe, ami szabályozza a tartalmat. Ennek a kódexnek a felügyelete a közszolgálati testületnél van, ami tizennégy főből áll és nyilván a hozzájuk beérkező panaszokat ki tudja vizsgálni. Azt javaslom Bolgár úrnak, hogy ha vannak konkrét, ilyen irányú kezdeményezései, akkor azt a testületet keresse meg ezzel kapcsolatban. Viszont nézzük ezt az éhségsztrájkos dolgot.

- Még egy pillanatra, utána mindjárt át is térhetünk az éhségsztrájkra. Annak sincs meg a lehetősége a kuratórium számára, hogy a szisztémát, a rendszert, az intézmény működési mechanizmusát vizsgálja át, hogy hátha abban vannak a problémák? Úgy áll fel a rendszer, úgy választják ki a vezetőket, a szerkesztőket, úgy készítik a műsorokat, hogy az alkalmassá teheti az elfogult hírközlésre az egész szervezetet?

- Igen, erre van jogosultságunk és ezt múlt hét szerdán meg is tettük. Vendégünk volt Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója és hosszú, több mint egyórás meghallgatáson értékelte a helyzetet, amelyen a kuratórium minden tagja feltehette az összes kérdését, és minden kérdésre választ kaptunk. Ellenzéki kurátorok is, és ha úgy tetszik kormánypárti kurátorok is. Ugyanis mindig elfelejtik, amikor azt mondják, hogy az ellenzéknek nincs szerepe az új médiarendszerben, de van, mert az általam vezetett kuratóriumban minden parlamenti frakció képviselteti magát. Tehát amit Ön kérdez, ezen túlvagyunk.

- Igaz, hogy a többség a kormánypártiak kezében van, de ez most csak egy apróság.

- Ez az előző médiatörvényben is így volt.

- Ott azért kormánypárti és ellenzéki egyensúly volt, de végül is az elnök megbillenthette ezt az egyensúlyt. Akkor változott meg, amikor az SZDSZ kilépett a kormányból.

- Akkor nagyot változott, erről már egyszer beszéltünk, hogy előállt egy kisebbségi kormányzás és a kuratóriumban nem egy kétharmados többség alakult ki…

- Bezzeg ők még arra sem voltak képesek, hogy elnököt bírjanak választani.

- Hát igen, de akkor érdekes módon nem sztrájkolt senki, és a média függetlenségét senki nem vonta kétségbe. Pedig tudnék mesélni, ha gondolja, akkor arra az időre is vissza tudunk nyúlni.

- Még annyit erről a Belénessy-meghallgatásról, hogy mi derült ki ebből az Önök számára, hogy minden rendben van vagy érdemes átalakításokat végezni?

- Nem. Belénessy a Zrt. vezérigazgatójaként úgy kezdte, hogy személyes felelősségét átérezve bejelentette azt, hogy előző nap milyen vizsgálatot fejezett be, és egy magas pozícióban lévő kolléga milyen büntetést kapott az el nem végzett munkája miatt. Belénessy Csaba, mint aki vezeti az MTI Zrt.-t, maga is felelősséget érzett ezért a munkáért a kuratórium előtt. Ez így helyes, mert a Zrt. vezetői egy személyben felelnek az általuk felügyelt területért a kuratórium előtt. Tehát ő nem bújt el, hanem azt mondta, hogy igen, ezért vállalja a felelősséget. Egy dolog fogalmazódott meg a kuratóriumban és ezt Csaba is – már a bevezetőjében – elmondta, hogy talán egy kicsit hamarabb is megléphette volna ezt a döntést, amit hozott akkor.

- De a dolog még ezzel sem rendeződött, hiszen látjuk, hogy Nagy Navarro Balázs és társai változatlanul kint vannak a hidegben, és olyasmiket követelnek, amik nem látszanak alaptalannak. Nemcsak azért, mert szerintük nem minden felelőst távolítottak el, hiszen már volt valaki, akit figyelmeztettek, vagyis első felelősnek megtalálták, de aztán súlyosabb következményei ennek nem lettek. Másrészt meg látjuk nap mint nap a nagyon is bizonyíthatóan vagy könnyen bizonyíthatóan elfogult jelentéseket, tudósításokat akár magáról az éhségsztrájkról is. Valami tehát nincs rendben.

- Mind a ketten ebben a szakmában dolgozunk, bár megengedem, hogy Ön sokkal tapasztaltabb, mint én vagyok. De nézzük meg, hogy mi történt. Nagy Navarro úr, amikor bejelentette az éhségsztrájkot, akkor egy felelőst nevesített, akit fő felelősnek tartott. Egyet. Ön is meg tudja nézni, az internet világában ez könnyen visszaigazolható. Érdekes módon ugyanaz volt a fő felelős Nagy Navarro ügyében, mint akit  Belénessy Csaba elmarasztalásban részesített. Ezek után, hogy elmarasztalásban részesítette Belénessy Csaba, emelték a tétet. Én azt gondolom, hogy egy szakszervezeti vezetőnek senki nem korlátozhatja a jogát, hogy a szakszervezet tagjainak érdekében és az európai normáknak megfelelően mozogjon vagy képviselje az érdekeiket. És hála Istennek már az elején tisztáztuk, hogy nem elnökként, hanem magánemberként nyilatkozom Önnek. Én azt gondolom, hogy itt most már másról van szó. Mondjuk ki, amit én a Népszabadságban kérdésként fel is tettem, hogy itt már a tétemeléssel egyfajta politikai tevékenységbe csúszik át ez az egész. Akkor, amikor kollégák jönnek, kollégák mennek majd a sztrájkolók közül és végül megérkezik egy olyan ember is, akinek soha semmi köze nem volt a médiához és egy szervezetet képvisel – egyébként azt a szervezetet, ami országos kampányt indít a kormány megbuktatása érdekében –, akkor feltehető a kérdés, hogy ez egy szakmai vagy politikai tevékenység. Számomra a válasz egyértelmű, én azt gondolom, hogy ez már politikai tevékenység. És ha jól meggondoljuk és elolvassuk azt a közszolgálati médiaszolgáltatási szabályzatot – régen így hívtuk, most kódexnek nevezzük –, akkor az egyértelműen fogalmaz, hogy a közszolgálatban dolgozók folytathatnak-e politikai tevékenységet vagy sem.

- De miért folytatna ő politikai tevékenységet? Ő szakmai okokból, szakmai követelésekkel éhségsztrájkol. Hogy ki csatlakozik hozzá vagy ki támogatja milyen jelszavakkal, az már egészen más.

- Ha én szakmai tevékenységet folytatok és a székem melletti másik széken ülő politikai tevékenységet folytat, jelesül a kormány megbuktatását szeretné, akkor én azt gondolom, hogy két dolgot tehetek. Vagy megkérem a kollégát, hogy ezt ne itt tegye, hanem szolidaritásból valahol máshol, de én nem akarok tippeket adni a sztrájkolóknak – nem is azt mondom, hogy éhségsztrájkolók, hanem sztrájkolók –, mert nem az én dolgom. Én egyet tudok, hogy a közszolgálatban dolgozók – legyenek azok szakszervezeti tagok vagy nem szakszervezeti tagok –, akik a közszolgálatban dolgoznak műsorkészítőként vagy nem műsorkészítőként, azok politikai tevékenységet nem folytathatnak. Én egyféle oldalról tudom ezt megközelíteni. Ez a tevékenység az én szememben – a magánvéleményként mondom – átcsúszik egy politikai demonstrációba.

- És kuratóriumi elnökként nem ugyanezt mondaná? Mert gondoltam, hogy valami olyasmit mond magánemberként, amit kuratóriumi elnökként nem vállalhat.

- Nem. Miután tisztáztuk azt, hogy ezekben az Ön által feltett kérdésekben én kuratóriumként nem nyilvánulhatok meg, ezért mondtam el a magánvéleményemet.

- Azt nem kezdeményezheti kuratóriumi elnökként, hogy a kuratóriumi elnökség menjen oda a sztrájkolókhoz, beszélgessen velük, esetleg hívja meg őket és tárgyalja végig velük a követeléseiket, a kifogásaikat, majd Önök is elmondhatják a magukét? Tárgyalni. Nem ez volna a megoldása?

- Ez az, amit nem tehet meg a kuratórium.

- Nem szólhat mondjuk az intézményi vezetésnek, hogy tárgyaljatok, mert ez volna a megoldás?

- A kuratórium a Zrt. fölötti felügyeletet végzi. Ezek a kollégák – kivéve természetesen a politikai demonstráló szervezetet, képviselőt – az Alap munkavállalói. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy az Alap a munkavállalók képviselőivel folyamatosan tárgyal, hiszen a napi sajtóból is tudjuk, hogy még hétvégén is tárgyaltak az üzemi tanáccsal és a szakszervezetekkel is. Tehát az Alap végzi ezeket a tárgyalásokat. De az Alap sem tud mit kezdeni politikai demonstrációval. És én úgy gondolom, hogy ez már politikai demonstráció. Nem magamtól gondolom így, tessék megnézni azokat a hírportálokat, ahol ezekről tudósítanak, hogy a beírók miket írnak. Tartsatok ki, amíg meg nem bukik a kormány stb., stb.

- Ha gyorsan léptek volna és szakmai lépéseket tettek volna, nem lett volna politikai a demonstráció.

- De Ön is tudja, én is tudom, hogy ez a demonstráció politikai demonstráció.

- Akkor azt is tudjuk, hogy a retusálás is meg minden, ami ahhoz vezetett, az is politikai.

- Bocsánat, a retusálás mitől lenne politikai? Itt álljunk meg egy szóra.

- Hát onnan, hogy olyasmibe szóltak bele rendszeresen a különböző szakmai vezetők, amikbe nem lett volna jó beleszólni. A retusálás a jéghegynek csak egy csúcsa volt.

- Ezt honnan veszi Bolgár úr?

- Például onnét, hogy a közmédiumokból elbocsátottak közül többen elmondták, hogy mit szabad használni, milyen szavakat és mit nem. Milyen tudósításokat szabad készíteni és milyeneket nem.

- Én is olvastam ezeket a nyilatkozatokat és én is láttam ezeket a kollégák által nyilván nem kevés indulattal elmondott mondatokat. Én azt gondolom, hogy ha ők annyira sajtóhű és sajtószabadsághoz hű újságírók voltak, akkor kellett volna felállni, és azt mondani, hogy márpedig ilyet én nem hajtok végre.

- A félelemről nem hallott Balogh úr? Ez az, ez a baj, hogy félelem légkörében dolgoznak ma is.

- Én nem tudom, hogy ki dolgozik félelem légkörében, én egyet tudok, hogy akkor, amikor a kollégák a Magyar Televízióban megszüntették a Napkelte című eléggé egyirányú politikai műsort, akkor legalább tíz-tizenöt ember tőlem is megkérdezte, hogy nem félek-e. Nem fél? Mondom, mitől féljek? Hát hogy ez meg.  Egy, nekem semmi közöm a döntéshez. Kettő, mitől is kéne félnem? Azt gondolom, hogy teljesen sajnálatos és szakmailag elfogadhatatlan ez a kiretusálás. Ezt elmondtuk mindjárt az elején, ezt a kollégáink is elmondták, az Alap képviselői is elmondták. Elmondta Belénessy Csaba az első nap, megkövette a Lomnici urat. És ha Önnek igaza lenne, amit Ön sugallt az előbb a kérdésében, hogy ez politikai volt, akkor el tudom mondani Önnek, mert megkérdeztem, hogy ha rámegyünk a Magyar Távirati Iroda honlapján a Lomnici névre, ott közel száz találatot találunk. Igaz, hogy Lomnici úr maga ebből körülbelül hetven és a családtagjai a többi, de az elmúlt évben, illetve ebben az évben Lomnici úr több mint hetven alkalommal szerepelt a közszolgálati médiában. Nem hiszem, hogy valaki ezek után azt mondja, hogy Lomnici urat valaki el akarja tüntetni ebből a médiából.

- A beszélgetés lezárásaként csak azt akarom kérdezni Öntől, hogy nem gondolja mégis, hogy a helyzet mentése érdekében, egyszerűen humanitárius szempontból, hogy ezek az emberek ne éhezzenek és sztrájkoljanak tovább, valamint hogy az anomáliákat mégiscsak emberibb módon rendezni vagy legalább megvitatni lehessen, a kuratóriumi elnökség nem tud kezdeményezi valamilyen tárgyalást, megbeszélést az érintettek között?

- A törvények nem teszik lehetővé, hogy ilyen mélységekben beavatkozzunk a Zrt.-be és az Alap tevékenységébe. De mint mondtam, az Alap, illetve a közszolgálati média biztosította az orvosi ellátást, a lehetőségét. A másik, én megkérdeztem egy orvost, aki csodálkozik, hogy tíznapi sztrájkolás után még ilyen kiváló fizikai képességekkel rendelkeznek a sztrájkolók. Én csak remélem, hogy a sűrű teaivás közben némi akácméz is kerül abba a teába, ily módon reményeim szerint a kollégák testi épsége nem sérül. Én a sajtó előtt csak annyit tudok mondani, hogy az egészségükért aggódom, de az orvosi jelenlét ott van. Én azt hiszem, hogy sokkal előrébb jutnánk, ha szakmai kérdésekről beszélnénk és nem politikai kérdésekről. De az illető kollégák, úgy gondolom, ezt politikai síkra terelték, amit én nagyon sajnálok.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái