rss      tw      fb
Keres

Ne vidd őket a kísértésbe


Péntek reggel van, december huszonharmadika.

Tárgyalásos úton eddig a napig nem lehetett elérni, hogy a kétharmados többség ne szavazza meg, felelőtlenül és feszített tempóban, az ország demokratikus rendjét és gazdasági helyzetét végzetesen rongáló törvényeket.

Az LMP már az előző napokban jelezte, hogy bár a parlamentáris demokrácia híveiként az elmúlt másfél évben mindent tőlük telhetőt megtettek az országgyűlésben, mára elfogytak a házon belüli eszközeik, ezért az erőszak mellőzésével, de áttérnek egy erőteljesebb politizálásra.

Ennél konkrétabbat nem mondtak, ezért senki sem gondolt arra, hogy az áttérést már karácsony előtt megtapasztaljuk, és hogy az meglehetősen attraktív lesz. Az LMP-sek a péntek reggel 9-kor kezdődő Kossuth téri tüntetés után odaláncolták magukat a Parlament előtti parkoló arra alkalmas berendezéseihez. Eközben az épület északi és déli sorompós kapujánál néhány tucat ellenzéki szimpatizáns jelent meg, kormánypárti képviselők fotóival. Az A3-as lapokra kinyomtatott fényképek mellett az egyes politikusok neve és párthovatartozása is ott volt, valamint ez a felirat: „Ugye, nem árulod el a demokráciát?” A kérdés költőinek bizonyult, viszont a téren harsányan megfogalmazódott az „Elég volt!” egyre általánosabb érzülete.

A tüntetésnek és az odaláncolásnak az volt a célja, hogy fizikai úton akadályozzák meg az aznapi ülést, vagyis a képviselők belépését az épületbe.

Ezt a célt nem tudták elérni, mert ehhez kevesen voltak, a fideszes képviselők pedig gyakorlottak az agresszió reflexszerű alkalmazásában. Ezért játszva, olykor oda is csapva áthatoltak rajtuk.

A rendőrségnél éppen nem volt bilincsvágó szerszám, de térültek-fordultak, és hoztak ezt is, valamint ketreces, illetve szokványos rabomobilt. Az előbbiben a képviselőket, az utóbbiban – afféle pozitív diszkriminációként – a téren jelen lévő civil szimpatizánsokat vitték a rendőrségre. A HírTV nézői később erről úgy értesültek, mintha a Gerolsteini nagyhercegnő című operett egyik sajátos variációját látnák: „Gyurcsányék felszálltak a buszra, és azzal vitették magukat a Gyorskocsi utcába” – mondták a híradósok. Már nem láttuk, de el tudjuk képzelni, hogy ott a rajongók kifogták a buszból a lovakat, és rózsákat szórva a politikusok elé, a vállukon vitték fel őket az őrs lépcsősorán.

Az Indexen hamar megjelentek videók, amelyek révén betekintést nyerhettünk abba, ahogyan egy új generáció tagjai éppen átesnek a dulakodásos tüntetések rituális beavatási szertartásán. Farmernadrágos, dzsekis lányok-fiúk tekergőznek, hol lenn, a flaszteren, hol kissé följebb, az utánuk kapkodó rendőrkarok magasságában, mintha volna esélyük rá, hogy végleg kibalettozzák magukat az államilag elrendelt ölelésekből. Nem tudják magukat kibalettozni, viszont most nincs gumibot, ami jelentős előny a régebbi tüntetésekhez képest. A gumibotnál alattomosabb jószág ugyanis nem létezik: az ütés helyét aznap szinte észre sem veszi az ember, de másnap úgy csíp és ég, mintha tízezer darázs járt volna arra. Ebből most hál’istennek nem jut nekik, nekem viszont bőven jut abból a keserűségből, hogy alig telt el valamennyi idő, és máris minden ugyanúgy ismétlődik: önmagunkat látom a nyolcvanas évek végi eseményeken. Ugyanakkor viszont röhögnöm kell azon, hogy akkoriban ugyanazok a fideszesek tekergőztek a rendőrcsápok között, akiknek a védelmében a mai rendőrök felvonultak.


Christ entrusts his flock to Peter – flickr/lawrence

A téren a DK tagjai is erősítették a tüntetést, Gyurcsány Ferenc vezetésével. Az ő jelenlétük ott kinn szintén nem minősült jelentős akadálynak a kötelességtudattól befelé hajtott képviselők előtt, ám annál nagyobb frusztrációt okozott odabenn. Valószínűleg nincs az a mélynépi ihletésű mákostekercs-mennyiség, amely belátható időn belül helyrebillentheti a jobbikosok fölborult lelki egyensúlyát, amiért Gyurcsányt nem tolvaj-csaló bűnözőként, hanem szinte megdicsőült utcai harcosként vágták be a rabszállítóba. Abban a szerepben, amelyben éppen magukat szeretik látni.

Az MSZP az ülésen szünetet kért, és a házbizottsági ülés összehívását javasolta, ugyancsak a Magyarország jövőjét hosszú távon meghatározó törvények megszavazásának felfüggesztése miatt. Nem őket minősíti, hogy ez sem hozott sikert.

Az országgyűlés pénteki ülésnapján tizennégy zárószavazás szerepelt, köztük például az új felsőoktatási, családvédelmi, választási, államháztartási törvény, valamint az ország pénzügyi stabilitásáról szóló kormányzati előterjesztés is. Az utóbbi tartalmazza a személyi jövedelemadó egykulcsos voltát, amelynek visszavonását José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke levélben kérte Orbán Viktortól, aki azonban a kérést elutasította.

Miközben a Gyorskocsi utcában folytak a kihallgatások, majd délután 4-től a Kossuth téren többezres tömeg tüntetett a demokrácia visszaállításáért, az országgyűlés megszavazta a napirendjére vett összes, minden mérvadó szakértő és politikus által ellenzett törvényt.

Az esti órákig fokozatosan kiengedték a fogva tartottakat, akik azonban visszafelé már nem kaptak transzfert, így tömegközlekedési eszközökkel tértek vissza a Kossuth térre, és csatlakoztak a tüntetőkhöz. A képes beszámolók szerint mindegyikük példamutatóan jogkövető magatartást tanúsított, és vásárolt jegyet.

Híradások szerint az osztrák bankok meghosszabbították a nyitvatartási idejüket, hogy állják a Magyarországról érkező betétesek rohamait.

Azt, hogy a képviselők ne menjenek be, ne szavazzák meg a maguk destruktív törvényeit, viszont értelmes belátásokra jussanak, ezzel az ellenállással nem lehetett elérni. Azt sem, hogy a kormány és a parlament a karácsony előtti napok békéjét ne zúzza szét, ne tegye tönkre ugyanúgy, ahogyan az összes többiét. A demonstrációnak praktikus eredménye tehát nem volt. Volt viszont egy annál sokkal jelentősebb hozadéka, ez pedig az, hogy megszületett az új, demokratikus ellenzék első, komoly szándéknyilatkozata a szükséges változások szervezeti előkészítésére. A résztvevők ugyanis kinyilvánították, hogy céljuk a pártérdekeken való felülemelkedés és az összefogás, továbbá hogy ellenzéki kerekasztalt terveznek, amelyen a civil szervezeteknek is lesz helyük.

Most már csak abban kell reménykednünk, hogy ezt a szándékukat komolyan is veszik, s bármekkora erővel vonzza is őket a személyeskedés, a kivagyiság, a hiúság és a rivalizálás sátáni szelleme, nem viszi őket a kísértésbe, ámen.



Lévai Júlia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!