Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 23.



Bolgár György kérdései 2011. december 23-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy rendőrök vittek el a Kossuth térről ellenzéki képviselőket, köztük Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, Mesterházy Attila MSZP-elnököt és persze a demonstrációt megszervező LMP-seket, akik meg akarták akadályozni, hogy a mai parlamenti ülésnapra autóval behajtsanak a parkolóba a kormánypárti képviselők. Az LMP által kezdeményezett akcióval arra szerették volna fölhívni a figyelmet, hogy a mai szavazásokkal végleg lebontják a demokratikus rendet Magyarországon. Demokrácia helyett lesz itt rend, vagy újabb rendetlenség és tiltakozás lesz, délután négytől ugyanis – ugyancsak az LMP szervezésében – tüntetés kezdődött a Kossuth téren. Vajon elegen lesznek-e, és ha most nem, mikor? Következő témánk, hogy a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindítását javasolja két ismert amerikai közéleti személyiség a magyarországi sajtószabadság megroppanása miatt. El tudják képzelni, hogy visszatérnek azok az idők?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy Orbán Viktor elutasította az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak a kérését, hogy az IMF-tárgyalások sikere érdekében halasszák el két sarkalatos törvény elfogadását Budapesten? A pénzügyi stabilitási törvényt már meg is szavazta az Országgyűlés. Nem kell nekünk segítség, egyedül is el tudunk követni öngyilkosságot?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke

Bolgár György: - Ön is azok között az ellenzéki képviselők között volt ma, akiket délelőtt előállított a rendőrség egy tiltakozó demonstráció miatt, azt állította, talán a Fidesz ügyvezető alelnöke, Kósa Lajos, hogy Ön ellopta a show-t az LMP-sek elől. Hát gondolom, azért előre megfontolt szándékkal ment oda, hogy egyetértsen nyilván azokkal az LMP-sekkel, akik ezt az akciót szervezték, de bekalkulálta azt is, hogy akár Önt is elvihetik a rendőrök, és akkor a közönség, a média Önre is fog figyelni?

Gyurcsány Ferenc: - Nézze, énszerintem ez az LMP sikere, és nem is kell megpróbálni ellopni a show-t – ha már mások ezt a kifejezést használják. Ez egy nagyon erős gesztus, üzenet, hogy minden, amit a Fidesz csinál, tarthatatlan ebben az országban, és ehhez választottak énszerintem egy kiváló eszközt. Na most miután egyetértünk az LMP-vel, a demokratikus ellenzék osztja azt a véleményt, hogy Orbán rendszere bűnös rendszer, önkényre épülő rendszer, hát az a természetes, hogy mi ellenzéki képviselők valamilyen módon kifejezzük az egyetértésünket. Egész reggel telefonálgattunk, tanácskoztunk, a Demokratikus Koalíció képviselői, hogy mi a helyes magatartás ebben a helyzetben. Azt sem állítanám, hogy nem volt közöttünk vita, tanácstalanság, hogy hogyan kell normálisan viselkedni, és végül az volt a nagy többség véleménye, hogy egy ilyen helyzetbe nem lehet benn ülni a Házban, mintha nem történne semmi, hanem oda kell menni, és jelenléttel kifejezni az egyetértést. Nekünk nem volt ennél több szándékunk, nem gondoltuk volna, hogy ebből a végén létre fog jönni, meg fog alakulni a Gyorskocsi utcai koalíció, hiszen a végén ott volt mind a három demokratikus ellenzéki pártnak ilyen-olyan képviselője a Gyorskocsi utcában.

– Lehet, hogy ez már így fog bevonulni a politikatörténetbe, hogy a Gyorskocsi utcai koalíció?

– Én azt gondolom, hogy igen. A Gyorskocsi utcai egymásra találás bizonyos értelemben az előszobája lehet egy későbbi együttműködésnek. Hozzáteszem: Debreczeni Jóska hívta fel a figyelmemet ma délután Antall Józsefnek egy 90-ben elmondott beszédére, amelyben azt mondta, hogy bár egy sor vita van közöttünk, az új parlament pártjai között, de osztjuk mindnyájan azt a véleményt, hogy parlamentarizmus kell, politikai többpártrendszer kell, és nehogy bárki is elfelejtse: ha még egyszer egypártrendszer lesz ebben az országban, akkor a mostani, már demokratikus parlament tagjainak többségét börtönbe fogják csukni. Ezzel nem azt állítom, hogy ma egypártrendszer van, de azt állítom, hogy sodródik az ország egy olyan állapot felé, amelyben nem marad más választása egyetlenegy demokratának sem, mint nyíltan és demokratikus módon szembefordulni az önkénnyel.

– Amikor ezt a megoldást választotta – akár viták után is – ma délelőtt, hogy odamegy, és támogatja az LMP-sek akcióját, számolt azzal, hogy szinte tankönyvszerűen ennek a kormányzatnak az lesz a következő lépése, hogy a rendőrség beviszi a tiltakozó képviselőket, akik nem erőszakosan kifejezték a véleményüket a Parlamentnél?

– Dehogy gondoltam, őszintén szólva! Nagyon abszurd, ami történt, hát ez a békés véleménykifejezésnek egy nagyon egyszerű, bár figyelemfelhívó módja volt, a képviselők és aktivisták lényegében semmi olyat nem csináltak, amitől a hatalomnak ilyen eszközökkel kellett volna válaszolni! És nyilvánvalóan zavarban voltak. Amikor bennünket bevittek, elkezdték a normál eljárást, nem különbséget téve képviselők és aktivisták között, például LMP-s képviselőknél már elkezdték az orvosi vizsgálatokat, és akkor mi elkezdtük követelni, hogy Pintér jöjjön oda, amivel egy kis zavart okoztunk szegény rendőröknél, hogy mi a belügyminisztert követeljük, mert ez egy tarthatatlan állapot, hogy ilyenért minket előállítanak. S egyszer csak jött az üzenet, hogy minket kiengednek képviselőket, az aktivistákat viszont nem!

– Nem mondja!

– Hát ilyen nincsen a földön sem!

– Ez sima megkülönböztetés: a képviselők menjenek Isten hírével, az aktivisták meg orvosi vizsgálat alá lesznek vetve.

– Egészen elképesztő és fölháborító. Ha ezt meg meri csinálni ez a hatalom, hogy a képviselőktől végül megijed, miután ők Pintért követelik, és egy sajtfecnivel kiengedtek bennünket a Gyorskocsi utcából, miközben egyébként ugye szerintem elő sem állíthattak volna senkit sem, sem az aktivistákat, sem bennünket, de végül is bennünket kiengednek, az aktivistákat meg ott, ott fogják, hát megáll az embernek az esze... hát egy gyűlöletes világ, amiben ez megtörténhet!

– Milyen indokkal vitték el Önöket a Kossuth térről, mit mondtak, hogy Gyurcsány úr vagy képviselő úr, ezt és ezt követte el, úgyhogy szálljon be a rabomobilba, mit mondtak?

– Odaállt elém egy főtörzsőrmester, és azt mondta, hogy a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye miatt önt előállítom. Hát mondom: nem sértem én itt senkinek a személyes szabadságát, hogy gondolja ön ezt? Ezt az utasítást kaptam, megismétlem még egyszer, hogy a személyes szabadság korlátozásának bűncselekménye miatt önt előállítsam, hajlandó-e együttműködni, vagy alkalmazzunk kényszert – kérdezte. Hát nyilván nem fogok lökdösődni meg verekedni egy rendőrrel, de hozzáteszem: semmit nem csináltam, ott álltam a parlamenti parkoló bejárata előtt, fázott a kezem, zsebre tett kézzel...

– Talán ez volt a baj, ez a zsebre tett kéz! De nem akarom elviccelni a dolgot. Amikor bevitték a Gyorskocsi utcába, ott a rendőrök mit kérdeztek Öntől, vagy mit kértek Öntől, adja át a személyi igazolványát, vagy elismeri-e, hogy megsértette mások személyi szabadságát, vagy hogy zajlott?

– Azok a rendőrök, akik előállítottak, nagyon tisztességesen, kulturáltan viselkedtek, azt hiszem, talán meg is voltak ijedve vagy illetődve. Megkértek bennünket, hogy ne telefonáljunk, és adjuk át a személyi igazolványunkat, és ott álltunk a folyosón másfél órán keresztül, kértünk a Vadai Áginak egy széket, őt nemrégiben műtötték a gerincével, hogy ne kelljen állnia, széket nem tudtak adni, de hát tele volt a folyosó ötven rendőrrel meg mondjuk húsz-huszonöt előállítottal. Aztán láttuk, hogy minket is visznek majd orvosi vizsgálatra, ezt a tájékoztatást kaptuk, és egyszer csak megjelentek, hogy még sincsen orvosi vizsgálat, nekünk adnak egy igazolást, hogy előállítottak bennünket, korlátozták a személyes szabadságunkat, de menjünk Isten hírével! Nem kérdeztek, nem mondtak semmit, mi nyilván tiltakoztunk ott írásban is, hogy ez tarthatatlan, és hogy semmit nem követtünk el, és az egész jogellenes, és mi kijöttünk, és most, hogy itt kint vagyunk, halljuk, hogy az aktivistákat benn tartják.

– Leírta azt valaki, amit Önök mondtak, vagy csak beszéltek a levegőbe, hogy Önök ezt törvénytelennek meg jogellenesnek tartják, de ezt senki nem jegyezte föl?

– Én ráírtam arra a papírra, amit a végén a kezünkbe nyomtak, illetve amelynek a másolati példányai ott maradtak a rendőrségen, arra a két kezemmel ráírtam, hogy a.) milyen bűncselekményre hivatkozva állítottak elő, hogy annak ott nyoma legyen, később ne tudják ezt megváltoztatni, és azt bediktáltuk, hogy tiltakozunk az egész eljárás ellen, mert semmilyen jogellenes cselekményt nem követtünk el.

– Hát azt azért legalább meg lehetett tudni, hogy ha az embert beviszik a Gyorskocsi utcába, akkor minimum másfél órát álldogálhat, még akkor is, ha a gerincével baj van. Most a délutáni LMP-s tüntetésen részt vesz Demokratikus Koalíció-elnökként?

– Hát természetesen odamegyünk. Mostanáig az elnökség talán majd minden tagja itt ült nálam, és beszélgettünk, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben. Abban egyetértés volt, hogy nem az a kérdés, hogy ezt a tüntetést ki hirdette meg, különösen az után, ami történt a mai napon, oda kell menni normálisan a tömegben. Hadd mondjam el sokadszor, hogy eszünk ágában sincsen ebben az LMP szerepét csökkenteni vagy arra bármilyen módon rátakarni, ez egy nagyon jó, és egyelőre azt gondolom, hogy politikai értelemben sikeres akciója az LMP-nek, amelyet támogatni kell, mindenkinek olyan módon, ahogyan tudja. Mi most olyan módon, hogy odamegyünk és a tömegben ott fogunk állni csendesen, nyugodtan.

– Lehet, hogy lassan már csak ez marad a demokratikus ellenzéknek, tiltakozni, tüntetni, utcára menni, mert a parlamentben minden elvégeztetett?

– Hát nézze, miközben az ellenzéki képviselők egy részét előállították, elfogadták ugye azokat a törvényeket, amelyek ellen tiltakozik fél Magyarország – lásd: választási törvény –, és tiltakozik az Európai Unió és az IMF - lásd: pénzügyi stabilitási törvény MNB-törvény. Miközben ugye a Gyorskocsi utcában vagyunk, úgy tesz a parlamenti többség, Orbán pártja, mintha legitim lenne mindaz, amit csinálnak. Ez szégyen a köztársaságnak, ha még köztársaságról beszélhetünk, de az bizonyos, hogy amíg nem tudjuk megbuktatni ezt a kormányt, addig újra és újra el kell mondani, hogy ez nem mehet tovább, hogy gyülekezni kell, hogy tüntetni kell, hogy protestálni kell, és ha egy pár aktivista odaláncolja magát a Parlament bejáratához, azt a hatalomnak méltósággal tűrnie kell. Én láttam tüntetéseket, én bent voltam a Parlamentben, amikor ellenem tüntettek, tízszer ilyen erőszakosan, de nem engedtük, hogy a Kossuth tériekhez hozzányúljon a rendőrség, Orbán pedig rálátott arra a bejáratra, ahol bennünket előállítottak. Azt gondolom, hogy minden tekintetben őrült ez a magatartás, indokolatlan és törvénytelen ez az eljárás.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Balázs Péter volt külügyminiszter és európai uniós biztos


Bolgár György: - Elsősorban az Orbán–Barroso-levélváltásról és annak lehetséges következményeiről szeretném Önt kérdezni, de hátha széleskörű nemzetközi tapasztalatai eligazítanak bennünket abban is, hogy mit lehet várni egy olyan kissé bizarrnak, bár az átlaghallgató számára kézenfekvőnek tűnő elképzelésről, hogy újra szeretnék indítani a Szabad Európa Rádió magyar adását a magyar sajtószabadság iránt elkötelezett amerikai közéleti személyiségek. Szóval amilyen meghökkentő, olyan látszólag egyszerű dologról is van szó, de gondolom, azért nem ilyen egyszerű.

Balázs Péter: - Nos, nézve a sajtószabadság alakulását, valóban nem meglepő, hogy Charles Gáti és egyik kollégája ezt a javaslatot bedobta. Nagyon rossz bizonyítvány lenne Magyarországról, hiszen olyan országok esetében merült föl eredetileg ez az ötlet, ilyen posztszovjet közép-ázsiai államok esetében, ahol nagyon súlyosan sértik a sajtószabadságot. Magyarország most ennek a határára került. Én nem örülnék, ha külföldről kéne sugározni az igaz híreket és elemzéseket Magyarországról, jobb lenne, ha ennek itthon megtartanánk a bázisait, többek között a Klubrádiót.

– Igen, én is jobban örülnék neki természetesen, de mondjuk diplomáciai és politikai szempontból, ha mondjuk az amerikai külügyminisztérium vagy mondjuk a CIA támogatásával valóban elindulna a Szabad Európa Rádió magyar adása, hát az gyakorlatilag azt jelentené, hogy már nem tartozhatnánk a szövetségi rendszerhez, a NATO-hoz, az Európai Unióhoz, nem? Ez valamiféle hadüzenetnek is minősíthető!

– Ennek nagyon sok következménye lenne, megbélyegezné Magyarországot, és egyáltalán az, hogy a transzatlanti szövetségi rendszeren, a családon belül, az EU-NATO családon belül ilyesmi előfordul, ez igencsak elgondolkoztatna sok mindenkit, és további következményekhez is vezethetne.

– De hát jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy egyáltalán fölvetődhetett ez az ötlet, valószínűleg nem azzal a tényleges céllal, hogy meg is csinálják, hanem hogy rádöbbentsék a döntéshozókat, hogy a helyzet súlyos.

– Én azt hiszem, hogy meg fogják csinálni, csak a kérdés az, hogy Magyarország azok között az országok között lesz-e.

– Akkor nézzük a Magyarország és az Európai Unió között kiéleződött viszonyt. Ugye Barroso elnök levele, amely a napokban érkezett Orbán Viktorhoz, nyilvánosságra került. Ön szerint milyen módon kerülhetett ez a nyilvánosság elé? Tudjuk, ismerjük azt a magyar újságírót, aki nyilvánosságra hozta, de hát feltételezem, nem azért történt ez, mert olyan ügyesen kutakodott a világhálón, hogy hopp, hol találom én meg Barroso levelét Orbán Viktorhoz, hanem vagy odaadták neki az Európai Bizottságból, vagy odaadták neki a magyar miniszterelnökségről.

– Én egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy ez a levél nyilvánosságra került. Eleve egy olyan szervezet, ahol huszonhét tagállam sürgölődik, és nagyon sokféle csatornán jönnek-mennek a hírek, ugye mind a huszonhét tagállam állampolgárai ott dolgoznak bent az Európai Bizottságnál, Barroso apparátusában, azután körülveszik a bizottságot meg a többi uniós szervet a diplomáciai képviseletek, ott valójában igazi titkok nincsenek. És egyébként is ez az ügy nem akkora hétpecsétes titok, ez nem a NATO felvonulási terve, hanem egy kínos konfliktushelyzet. Még azt se zárom ki egészen, hogy nem is bánták nagyon Barroso környezetében, hogy ez a levél nyilvánosságra került, annál jobb lehet a hatása – gondolhatták ők.

– Na, ehhez képest talán nem ismerték eléggé a magyar miniszterelnököt, mert mintha csak azért is megmakacsolta volna magát, lényegében nagyon keményen elutasította a bizottsági elnök kérését, hogy ne fogadják el ezt a bizonyos két sarkalatos törvényt, amelyet Barroso kifogásolt. Lám, az egyiket már meg is szavazta ma a parlament.

– Hát valóban a labda átkerült a magyar térfélre, és egészen konkrétan a középcsatárhoz, a miniszterelnökhöz. Ő innen vezethette volna az ügyet egy technikai irányba, ha azt mondja, hogy itt ezek ilyen technikai dolgokat akarnak, majd megnézzük, és elviszi az egészet a törvény részletei felé. Ő azonban politikai irányba vitte el, és a már meglévő, már növekvő politikai konfliktust egészen szélesre tárta, kiélezte. Ez most már politikai folytatást igényel, ezt nem lehet egész egyszerűen szó nélkül hagyni. Hát majd meglátjuk, hogy egyáltalán megkezdhetők-e a tárgyalások januárban.

– Mi ilyenkor a diplomáciában szokásos válasz formálisan barátok és szövetségesek között, hiszen ez már-már olyan, mintha… hát nem mondom ki az ellenségek szót, de ellenfelek keményen vitáznának egymás között egyelőre csak levélben. Mi erre az uniós reakció?

– Hát nézze, itt van egy alapvető probléma. Az ember ugye elvárná egy vezető politikustól, kiváltképp egy kormányfőtől, hogy ellenséget és barátot tudjon megkülönböztetni egymástól! Ezt elvárjuk a katonáktól is. Nos, itt pontosan az történik, hogy a barátra indítja rá a magyar könnyűlovasságot a kormányfő, és löveti szét a tüzérséggel, holott a barát egy zsák pénzzel kopogtatott be hozzánk, azzal jött, hogy segíteni szeretnénk, szóltak, hogy probléma van, itt vagyunk barátságosan, megoldjuk. Egy ilyen tárgyaláson még arról is lehet beszélni, hogy aztán a nyilvánossággal mit közöljünk a sokféle részletből, mennyire tekintsünk optimistán a folytatásra, a kibontakozásra, a kilábalásra, úgyhogy el lehetett volna indulni ezen az úton, nem az úton indultak el, tehát szándékosan ellenségnek állítja be a segítőkész barátot a kormányfő, és én attól félek, hogy ennek nem lesz jó vége.

– Látva a Barroso-levelet a maga teljes terjedelmében, ez tulajdonképpen még súlyosabb, mint amit kezdetben kivettek belőle. Ez a nagyon erősen tanácsolom Önnek, hogy vonja vissza ezt a két sarkalatos törvényt – ez volt szinte a kulcsmondat, és természetesen ez volt a legkonkrétabb benne –, de legalább hat nagyon-nagyon súlyos kritikai megjegyzés szerepelt benne. Ott kezdődött, hogy reagált Orbán Viktor november 21-i levelére, amiben kéri ezt a bizonyos elővigyázatossági hitelkeretet, és ehhez az Európai Unió támogatását az IMF-fel kapcsolatban. És rögtön azt mondja Barroso, hogy sajnálom, hogy elmulasztotta azt a konzultációt, ami ilyen esetekben abszolút szükséges, ez volna a normális eljárás, és ez járulna hozzá a bizalomhoz és a kiszámíthatósághoz. Tehát már akkor elkövettünk egy hibát, amikor hirtelenjében bejelentettük, hogy nekünk ilyen hitel kell. Szólnunk kellett volna! Aztán folytatja azzal, hogy a jegybanktörvénynél ugyancsak elmulasztottuk a konzultációt az Európai Központi Bankkal, holott ezek európai uniós szabályok és törvények! Aztán folytatja azzal, hogy ha mi mégsem változtatnánk meg ezeket a törvényeket, és nem vonnánk vissza, akkor egyéb problémákat okoznánk, és ráadásul a magyar gazdasági és pénzügyi bajokat elsősorban a belső, az itthoni politika és az itteni döntések, intézkedések teremtették meg, és ráadásul további feltételek is szükségessé válhatnak a tárgyalási folyamatban, mármint a hitelezés vagy a hitelkérési tárgyalási folyamatban. Tehát egy sor olyan dolog van hozzáfűzve ehhez, hogy tudniillik ezt a két törvényt ne fogadják el, ami azt jelzi, hogy Magyarország egész viszonyrendszere az Európai Unióhoz romokban hever.

– Nos, Brüsszelből hallgatva, három szólamot regisztrálhattak a magyar kormányzat nevében. A leginkább EU-párti a külügyminiszter, Martonyi volt, aki többször elmondta, már novemberben is mondta, hogy nekünk a centrumhoz kell tartoznunk, és nem a perifériához. Ez egy nagyon világos üzenet, ez volt a legpozitívabb. Középen volt Matolcsy, aki egy darabig tagadta, hogy szükség lenne erre, még az IMF ellen beszélt a parlamentben, aztán egy hirtelen fordulattal beismerte, hogy valóban nagy a baj, valóban szükség van az IMF-re, és attól kezdve már amellett érvelt, hogy igen, ezekre a tárgyalásokra szükség van. És a harmadik szólam, egy nagyon disszonáns szólam a kormányfő tenorja, amelyik végig azt dalolja, hogy nem, nem, nem, nekünk nem fognak dirigálni. Na most lehet itthon próbálkozni többféle retorikával, de azért a külső partnerek ebből mindig gyököt vonnak, és egy valamit hoznak ki a végén, hogy most mit akarnak a magyarok. A magyarok nem akarnak együttműködni, és itt kezdődnek a gondok. Mert ha tényleg akarjuk azt a pénzt, tényleg meg szeretnénk kapni, akkor igen komolyan kéne tárgyalni. Semmilyen megalázó feltételbe nem kell belemenni, hanem okosan ki kell alakítani azt a föltételrendszert, ami teljesíthető, és ami az országot előre viszi és ebből a kátyúból kihozza, mert most bizony alaposan benne vagyunk.

– Ad abszurdum elképzelhető az is, hogy a formálisan udvarias, de gyakorlatilag mégis csak barátságtalanul elutasító Orbán-levél után az Európai Bizottság és vezetője azt mondja, hogy jó, hát akkor Magyarországgal nem tárgyalunk?

– Nézze, minden tárgyalásnak vannak előfeltételei, tehát azt tisztázni szokták előre, hogy mik az előfeltételek egy ilyen együttműködő tárgyaláson. Ugye itt alapvetően ugyanarról a célról beszélünk, ahol az egyik kérő pozícióban van, a másik pedig ad, de mindezt egy együttműködési közös nevezőn teszik. Itt nem lehet azt mondani, amit még Fellegi miniszter mondott korábban, hogy előfeltételek nélkül. Nem, ennek megvannak az előfeltételei. Például ilyen előfeltétel, hogy ők hajlandók valamiféle hitelvonalról tárgyalni. Ez is, ha úgy tetszik, egy előfeltétel, és az is előfeltétel, hogy egy olyan országgal, amelyik úgy általában elfogadja, betartja, alkalmazza az Európai Unió normáit, és az intézményei aszerint működnek – enélkül nem kezdhető meg a tárgyalás. Na most ha ezek az előföltételek nem állnak össze figyelmeztetés után sem, akkor bizony azt kockáztatja a kormány, hogy nem indulnak meg a tárgyalások, és akármerre próbálkoztak, Kína felé vagy a nemzeti bank tartalékait megkaparintani, nincs más választás. Ez az egy választás van, ezt kellene okosan kihasználni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kukorelly Endre előállított író, LMP-s képviselő


Kukorelly Endre: - Hú, de szépen bemutattál! Ilyeneket még nem mondtak rólam. Magam sem gondoltam volna, hogy ez előfordulhat.

Bolgár György: - A következő regényedet már talán így kéne közölni: Kukorelly Endre előállított író...

– Igen, szép!

– Így készültél a mai napra?

– Hát az az igazság, hogy elég rosszul aludtam, mert tudtam, hogy ez egy egészen különleges dolog lesz, és azt is tudtam, hogy az előállítást nem lehet kikerülni, ugyanis odaálltunk a bejárathoz reggel kilenc után, mármint a Parlament autóbejáratához, és nem engedtük be a kocsikat. Akkor egy darabig tuszkoltak meg minden, bent a rendőrök, próbáltak onnan eltolni, és akkor mondtam nekik, hogy ehhez nincsen joguk, viszont ahhoz van joguk, hogy előállíthatnak, mert lemondok a képviselői mentelmi jogomról.

– Te adtad az ötletet nekik? Na tessék, kiderült, ez az írói...

– Hát igen, én, én adtam neki az ötletet, mert hát ez így volt korrekt. Mert végül is arról volt szó, hogy mi egyáltalán nem fogunk ellenállni, tehát teljesen békésen csináljuk ezt a dolgot, semmi, semmi ellenállást nem fogunk tanúsítani.

– Az mindenesetre érdekes volt, láttam talán az Index tudósításában, hogy egy kereszténydemokrata képviselő, nota bene, református lelkész az egyik odaláncolt, a sorompóhoz odaláncolt LMP-s képviselőt fejbe vágta az aktatáskájával.

– A Vágót vágta fejbe, ráadásul ez egy kecskeméti ember és a Vágó is kecskeméti. Hát nem tudom, érdekes, hogy a kecskemétiek ilyen jóban vannak ezek szerint egymással. Hát igen, hogy egy lelkész karácsony előnapján fejbe vágjon egy képviselőt, egy képviselő kollégáját, hát ez kicsit furcsa valóban.

– Szóval elég sűrű napotok volt, ezek szerint: reggeli demonstráció, utána rendőrségi látogatás, utána délután egy újabb tüntetés, ahol te is szónokoltál. Van ennek, nem azt kérdezem, hogy értelme, mert ez így túl banális, hanem van ennek igazi ereje, kifutása? Lehet ezzel előbbre menni? Ott vagytok az utcán, meddig tarthat ez, mire vezethet?

– Ha itt lennél, akkor eufóriát érezhetnél te is. Van itt körülbelül tízezer ember, most a Parlament előtt állunk, kicsit hátrébb jöttem a Rákóczi-szoborhoz, hogy halljak valamit, bár baromi rosszul hallak, de azért valamit hallok. És hát elképesztő hangulat van, tehát iszonyú hideg van, mindenki vacog, viszont olyan lelkiállapotban van mindenki, annyira előjött a lélek az emberekből, hogy én nem tudom, mikor tapasztaltam ilyet utoljára. Tehát én teljesen fel vagyok dobva, kvázi ilyen eufórikus állapotban vagyok.

– Hát lehet, hogy eljött a rendszer-visszaváltás történelmi pillanata, vagy annak a szükségszerűsége most már itt van.

– Szóval őszintén szólva én nem értem őket, mármint a Fideszt, és nem értem az Orbánt, hogy ennyire elrontani valamit, nem akarom azt a szót használni, amit a Gyurcsány használt, de olyan szinten rontotta ezt el, hogy az hihetetlen! Tehát akkora történelmi lehetőség volt az Orbán kezében és a Fidesz kezében, hogy az hihetetlen, ezzel a kétharmaddal, és egész egyszerűen ez a dolog pocsékba ment! Na most Te is meg én is nagyon-nagyon sokat éltünk egy olyan rendszerben, aminek az volt az alapja, hogy nincs szabadság, és tulajdonképpen hát jó, oké, ezt nem lehet megszokni, nem lehet hozzászokni, de valami módon mégis itt éltünk és tulajdonképpen ennek megfelelően tudomásul vettük a dolgot.

– Sőt hát beleszülettünk. Tehát a dologban volt valami természetes, és néha pedig bizonyos dolgokban egyre lazább és egyre elviselhetőbbé vált.

Én mindig is utáltam, még a nyolcvanas években is ezt a dolgot, és mikor kimentem külföldre, mármint Nyugatra, akkor mindig éreztem ezt a bizonyos, amit úgy szoktak mondani, hogy a fű is zöldebb meg az ég is kékebb, satöbbi.

– Az ember mélyet lélegzett.

– Így van. Na most amikor a rendszerváltás volt, én nagyon-nagyon boldog voltam, és tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy ezzel a dologgal, hogy rendszerváltás van, vagy volt, ezzel most is boldog vagyok. Tulajdonképpen alapvetően jól érzem magam a bőrömben, mert hát rengeteg minden, vagy gyakorlatilag majdnem minden megváltozott. Arra nem gondoltam, hogy majd minden probléma megoldódik, egy pillanatra sem. Azt gondoltam, hogy majd jönnek az újabb és újabb problémák, amiket majd egyfajta jó kedéllyel vagy legalábbis tűrhető kedéllyel megoldunk vagy egyáltalán foglalkozunk vele. Egyre nem számítottam, hogy ez a bizonyos szabadságdeficit, amibe én szocializálódtam, hogy ezt az érzést megint fogom érezni. És azt kell mondjam, hogy az utóbbi fél évben, évben egész egyszerűen azt érzem, hogy itt alapvető szabadságdeficit áll be megint ebben az országban, és tényleg olyan szinten, hogy kikérem magamnak. Én személy szerint kikérem magamnak, a hátralévő életemben nem akarom ezt tovább tűrni, és azért jöttem el és azért vettem ebbe a dologba lelkesen részt és örülök neki, hogy ilyen sok ember hasonlóképpen csinálja, mert szerintem itt mindenki megérzi azt, hogy ezt nem, tehát ennek most már tényleg legyen vége! Itt valami határhoz értünk, egy határt léptek át Orbánék és ezt egész egyszerűen nem szabad hagynunk!

– De mikor jön el az a pillanat, amikor a magyar társadalom nagy többsége, benne a jobboldali gondolkodásúak is megértik és megérzik, hogy valóban túlléptek egy határt és az ember szabadsága forog kockán?

– Biztos emlékszel rá, egyszer még egy társaságban találkoztunk, és te mondtad nekem, hogy nem lehet más a politika. Na, most az a helyzet, Gyuri, hogy ha nem...

– Hát ebben az értelemben, ahogy most történt, azt hittem egyébként, hogy tényleg nem lehet más, hogy nem lehet így visszamenni a múltba...

– ...de nagyon is! És igazából szerintem nincs más esélyünk, csak az, hogy legyen más, tehát itt most nem is azt a szintagmát használnám, hogy lehet más, hanem inkább ezt a sollent vinném bele, hogy igenis legyen más a politika. Legyen végre vége ennek a hatalmi acsarkodásnak, hogy csak a hatalom megszerzése és megtartása az érdekes, és minden más mellékes. Hogy legyen az, hogy ez a kétosztatú magyar átok, ami végigmegy a történelmen, ez a kuruc-labanc, meg Szent István-Koppány, meg jobb-bal, meg népi-urbánus, ez szűnjön meg, ez íródjon felül! Ha ez nem történik meg, akkor egyszerűen megyünk bele ebbe a lefelé tartó spirálba, bele fogunk fúródni az altalajba!

– Ez így van.

– Szerintem az LMP, a Lehet más a Politika egy ilyen ajánlat, ez nem egyszerűen csak egy párt, hanem egy ajánlat minden magyar embernek, hogy tessék, változtasd meg az életed, ahogy Rilke írta, éljél másképp, beszéljél másképp, hagyjál föl a körkörös és kölcsönös gyűlölködéssel, rosszindulattal, gyanakvással, satöbbi, egyszerűen kezdj el normálisan élni, kezdd el a problémákat megoldani, és ne ez a kirekesztősdi, ez az egymás kiszorítása legyen, mint ami végigmegy a magyar történelmen!

– Ehhez nektek is kéne talán változtatnotok a baloldali pártokkal való viszonyotokon, nem? Akár a Gyurcsány-pártra, akár az MSZP-re gondolok, mert érzi az ember, hogy ha együtt léptek föl velük, akkor is olyan kényelmetlenül érzitek magatokat, és nem teljes szívvel vesztek részt közös fellépésekben. Holott itt most arról van szó, hogy egy széles demokratikus többséget kellene létrehozni, bal, közép, zöld, liberális, akár jobboldali demokratikus közösségekkel, civilekkel, szervezetekkel.

– Igen. Értem ezt a logikát, és akceptálom is, és megértem azokat, akik így gondolkodnak, tehát félre ne érts. Én magam úgy gondolom, hogy nem feltétlenül pártoknak meg nem tudom miknek kéne összefogni, meg a pártvezetőknek megint valami módon, valami mutyiban vagy nem tudom miben jól megállapodni, és aztán várni, hogy az emberek ehhez a megállapodáshoz tartsák magukat, hanem szerintem egész egyszerűen minden egyes magyar embernek föl kéne ébredni. Itt az a baj, hogy egyfajta ilyen kómában, félálomban van a társadalom, az emberek mennek, intézik a saját ügyeiket, mindenki el van borítva a feje tetejéig a saját problémáival, a saját egyébként teljesen jogos problémájával. Senki, most ezt idézőjelben mondom, hogy senki, mert persze tisztelet a kivételnek, de nagyon kevesen dugják ki a fejüket ebből a problémahalmazból és, és nemigen törődünk egymással. Szerintem az embereknek kellene összefogni, és nem feltétlenül a pártoknak. És egyszerűen ezt a mocskos hatalmi arroganciát el kéne söpörni, de tényleg úgy, hogy minden embernek külön-külön rá kéne ébrednie erre a dologra. Ahogy mondtam a beszédemben is, hogy azt kellene csinálni, hogy mindenki, aki már magát felébredtnek érzi, az menjen oda egy másik emberhez, és dumáljon lyukat a hasába, vagy rázza meg őt, mint Krisztus a vargát, hogy ébredjen föl és csináljon valamit. Én nem feltétlenül gondolom azt, hogy itten különböző ilyen-olyan meg amolyan múltú pártvezetőknek kellene egymással valami módon egyezséget kötni, satöbbi, satöbbi, tehát ebben a megoldásban nem látom ezt...

– Ez is a megoldás része lehetne. Nem feltétlenül a megoldás, de annak része, nem?

– Oké, oké. Ahogy a hirdetésben szokták írni, minden megoldás érdekel. Persze, világos, engem tényleg csak az érdekel, hogy a hátralévő életemet szabad körülmények között élhessem, szabad, békés munkálkodás, ha tetszik, szabad kompetíció és kooperáció, tehát hogy én egyébként abszolút a harc híve vagyok, hogy úgy mondjam, azért járok el futballozni, mert élvezem azt, hogy van, akit le lehet győzni. Ezt nem akarom továbbvinni, tehát nem ez a „Szeressük egymást gyerekek!”, mert a béke barátja, Bagari akarok itt lenni, de azt mondom, hogy valami módon zöldágra kéne vergődni a magyaroknak egymással, és ezt a kizárásosdit, ezt a körkörös gyűlölködést kellene valami módon felülírni. Úgyhogy én nagyon-nagyon bízom benne, hogy az a szintagma, ami mellé én álltam, és az a párt, amelyik ennek a szintagmának a nevében cselekszik, tehát a Lehet más a Politika ezt valami módon meg is fogja oldani. Én nagyon-nagyon optimista vagyok!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója


Bolgár György: - A médiahatóság szóvivője, Kiricsi Karola látványosan gyengének minősítette a mi pályázatunkat, úgyhogy itt ülünk látványosan nagyon gyengén, de a valóságban mi történt azon kívül, hogy szerintük látványosan gyenge volt a miénk?

Arató András: - Tehát először is én úgy gondolom, hogy nekem kötelességem tájékoztatni a tisztelt virtuális tulajdonostársainkat, a Klubrádió hallgatóit, vagyis hogy ez minimum számunkra közügy, de talán még nagyobb kör számára. Jelen voltam ezen a sajtótájékoztatón, ahol azt lehetett érezni, hogy ez nem arról szól, hogy minket, Klubrádió-hallgatókat miért és hogyan fosztanak meg a Klubrádió hallgatási lehetőségétől, hanem hogy elmondja a szóvivő asszony révén a médiatanács, hogy őket rendkívül sok nemzetközi meg hazai provokáció, politikai provokáció érte a Klubrádió miatt. Fölkérték arra, hogy mondjon erre példát, de úgy gondolom, hogy ott konkrétum nem hangzott el.

– Nyilván provokáción azt értette, hogy rengetegen bírálták országon belül és kívül ezt a döntést. Ha ez provokáció, ám legyen!

– Hát most úgy gondolom, hogy aki ilyen pályára megy, annak az a hivatása, kötelessége, hogy az úgynevezett provokációra vagy politikai megközelítésekre reagáljon, aszerint viselkedjen. Nem arról van szó, hogy itt az ország Klubrádió-hallgatóinak követelése, hogy hallgathassák a Klubrádiót, az ne lenne része a magyar közéletnek. Na most nem szeretném minősíteni, amik elhangzottak, nem pusztán azért, mert nem is lenne könnyű, hanem azért, mert ugye itt egy statement volt, egy állítás, hogy a Klubrádió szinte provokatív módon az úgynevezett objektív kritériumokat illetően rossz pályázatot adott be. Ez az objektív kritérium arról szól, hogy mennyi zenét vállal valaki, mennyi magyar zenét, satöbbi, satöbbi. Ezek között a pontok között – öt vagy hat ilyen jellegű pont volt – összesen kettőben nem kapta meg a legtöbb pontot a Klubrádió. Ebből az egyik a zenearány, mert mi úgy gondoltuk, hogy a kompromisszumos megoldás az, hogy ha nem is kétharmad zenét vállalunk, de egyharmadot, vagyis negyven százalékot. Ezzel tudtuk, hogy három ponttal kevesebbet lehet kapni.

– Mert ha hatvanszázaléknyi zenét vállaltunk volna, akkor azzal megkaptuk volna a maximális pontszámot, viszont zenei adóvá váltunk volna.

– Igen. Akkor tízet kaptunk volna, így hárommal kevesebbet, hetet. A három az egy meseszám, tudniillik a maximális pont, ami ebben a pályázatban a műsorszolgáltatási tapasztalatért járt, az három pont. Jelzem, erre megkaptuk a maximális pontot, de a magyar zene arányára, a helyi hírek arányára, mindezekre a maximális pontot kaptuk ebben az igen gyenge pályázatban, és ott a sajtótájékoztatón még azt is kiemelték, hogy a Klubrádió szinte provokatív módon alacsonyabb frekvenciadíjat ajánlott, mint mások. Hát kérdezem én, amikor egy pályázatnál egyébként a frekvenciadíjra négyen egyformán ötvenöt millió forintot ajánlanak, és van egy pályázó, aki hetvenötöt, akkor ki provokál kit? Tehát ez ugyancsak nem állja meg a helyét. Tehát tulajdonképpen egyetlen objektív kritériumban sem adott be a Klubrádió gyenge pályázatot. De hogyan lehet egyébként gyenge az a pályázat, amelyikre a médiatanács a tartalmi szubjektív megítélés vonatkozásában a maximális tizenkét pontot adta?

– Nyilván akkor úgy ítélték meg, hogy a mi pályázatunk látványosan gyenge, viszont nekik nagyon tetszik. Csak nem eléggé, mert egy ponttal lemaradtunk az Autórádió Kft-től.

– Az Autórádió Kft., amelyik ügyes nevet választott, mert lehetett volna például Piszkos Fred Kft. is a neve, nem fellelhető, tehát több újság próbálta a székhelyén felderíteni ezt a világcéget, a tulajdonosokat is próbálták megtalálni. Ezek nem fellelhető személyek e pillanatban, és rájuk a felelős médiatanács rábízott egy közvagyonelemet, egy frekvenciát. Ezek az emberek, ez a vállalkozás még akkor sem áll ki azzal, hogy ő mit vállalt, amikor egyébként nyilvánosságra kerül, hogy neki akarják ezt adni. Na most egy picit hadd térjek vissza erre a tizenkettő pontra. Ez a bizonyos nyertes pályázó szubjektív tartalomítélet kategóriában kilenc pontot kapott, háromnegyed részét annak, amit a Klubrádió. Na most miután fele annyi szövegben háromnegyed részét lehet teljesíteni ennek a kritériumnak, akkor valójában ők másfélszer jobbak, nyilván azért, mert ismeretlenek, ezért akár ez is feltételezhető. De még egy apró matematikai dologra szeretném a kedves hallgatók figyelmét felhívni. Ezzel a nagyon-nagyon gyenge pályázattal úgy lettünk másodikak, hogy a nyertes hatvanhat pontot kapott a pályázatáért, a Klubrádió ehhez képest viszont mindössze hatvanötöt. Ez azt jelenti úgy különben, hogy ha ez a bizonyos kilenc pont, amit nem tudjuk, hogy mire adtak, van egy ilyen abszurd indoklás általánosság a szövegben, tehát ez a kilenc mondjuk hét, ami éppúgy lehet hét, ismeretleneknél különösen, akkor a Klubrádió nyeri ezt a pályázatot a matematika szerint is. Tehát nekem az az érzésem, hogy az egy alkalom volt, hogy összehívjanak egy minél kisebb létszámú nemzetközi sajtótájékoztatót karácsony előtt délután három órakor, de hát ugye nem lehetett elkerülni a Klubrádió 95.3-as pályázatát, mégis valójában egy ilyen általános locsi-fecsi volt ez arról, hogy szegény médiatanács mekkora ellenállást kell hogy tanúsítson a rá támadó világgal szemben, miközben egyébként ez a dolga. Azt pedig abszurdumnak tekinteni, hogy egy talk and news rádió, egy beszélő rádió azt javasolja a hatóságnak, hogy a pályázat talk and news rádióra legyen kiírva, hát a tisztelt szóvivő asszony úgy gondolja, hogy Magyarországon senki más nem képes talk and news rádiót csinálni, csak mi, mert ugye ha azt mondja, hogy ez a mi testünkre van szabva, az azt jelenti, hogy nincs olyan potenciális másik pályázó, aki beszélő rádiót tudna csinálni, intelligens rádiót. Vagyis olyan pontrendszert kell megállapítani, ahol az intelligens teljesítmény minél kevesebbet ér, mert ez az egész rendszer csak akkor működik.

– Számomra, nem mondom, hogy laikus számára, mert ezt nem állítom, hogy ebben az ügyben laikus vagyok, de hát pályázatokat sosem írtam és nem is bíráltam el. De hogy egy teljesen ismeretlen pályázó, teljesen ismeretlen szakmai múlttal bármilyen szempontból hihetőbb pályázatot tudjon beadni, mint egy általunk tíz éve működtetett rádió a maga múltjával és mai műsorkészítésével, az önmagában döbbenetes. Vagyis akkor odáig szűkül le a dolog, hogy ezek szerint az bőven elég, ha valaki húszmillió forinttal többet ígér, vigye?

– Hát ugye ez egy beárazás, ugye Önök félmillióan vannak kedves Klubrádió-hallgatók, tehát húszmillió az többet ér, mint az Önök óhaja!

– Mint bármi más, mint a műsor.

– Így van. Hát azért itt komoly üzleti tervet is le kellett tenni. Az üzleti terv komolysága vagy annak a hiánya kizárási kritérium volt. Szeretném jelezni, hogy azok a rádiók, amelyek tönkrementek ebben az évben Budapesten, négyen, zenei rádiók, teljesen kimerítenék a mostani pályázatot az egyik kivételével: azok majdnem nagyságrenddel kevesebb frekvenciadíjjal mentek tönkre. Kérdezem én, hogy egy egymilliós kft. üzleti terve lehet-e reális? Hát hetvenöt millió forint éves plusz költségvállalás van, és akkor még műsort is kell csinálni. Hát ezenkívül pedig nyilván teljesítette azt a kritériumot ez a pályázó is, hogy az éves költségvetésének a negyedét a pályázati időszakban, vagyis augusztustól mostanáig letétbe el kellett helyezni.

– Van-e valami tanulság, amit egy ilyen sajtótájékoztató után vezérigazgatóként levontál?

– Hát hogyne, azért én úgy gondolom, hogy nem lehet negligálni elsősorban Önöket, hallgatókat. Tehát itt ma már nem arról van szó, hogy van egy magánvállalkozás, amelyik elpepecsel az éterben. Jelzem, a pályázat arról szól, hogy legyen egy olyan magánvállalkozás, amelyik elpepecselget az éterben. Ez közügy. És hát ezt nem tudom, hogy politikai nyomásnak kell-e tekinteni, amikor azt mondom, hogy egy közügyet közszolgáknak szolgálniuk kell. Egyébként pedig természetesen bíróság elé visszük, megtámadjuk ezt a pályázatot, illetve várjuk a másik, szerintünk jogellenesen tőlünk elvett frekvenciával kapcsolatos bírósági eljárást is.

– Közben itt Vicsek Feri, a főszerkesztő a kezembe nyomta azt az anyagot, amit a médiahatóság nyilván a sajtótájékoztató résztvevőinek adott. Azért ez édes, hogy a médiatanács az Autórádió, tehát a nyertes kft. műsortervének szubjektív értékelése során kiemelkedő minőségi jegyként értékelte, hogy a tervezett médiaszolgáltatás célja kiemelni hazánk fővárosának, Budapestnek az értékeit, érdekességeit, a városba látogató belföldi és külföldi turistáknak, valamint az itt élő, itt dolgozó embereknek. Na ez komoly tényleg, a fölfedezzük Budapestet című rádióprogramunk. Nap mint nap egyébként. Nem kell kiemelni. Ez természetes része minden normális rádióprogramnak.

– És mivel ezt te most látod, így nem tudod, hogy például olyat is ajánlott ez a tisztelt pályázó, hogy egyébként idegen nyelveken is híreket fog mondani azért, hogy az ide látogató turistákat tájékoztassa. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a szövegnél, a zenénél az a preferencia, hogy több magyar legyen benne, a szövegnél pedig, hogy kevesebb. Azért kevesebbet, hogy még kevesebb szöveget hallgassanak a hallgatók?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mesterházy Attila, az MSZP elnöke


Bolgár György: - Ez volt az első eset, hogy bevitték a rendőrségre?

Mesterházy Attila: – Igen. Így képviselőként tapasztaltam meg először, hogy milyen egy rendőri előállítás.

– Hogy tervezték ezt eredetileg mondjuk ma reggel vagy ma délelőtt, hiszen tudtak arról előre, lehetett erről tudni, hogy az LMP-sek ezzel a szokatlan odaláncolási akcióval próbálkoznak fölhívni a figyelmet arra, hogy a parlament egy sor antidemokratikus törvényt fogad el. Mit gondoltak először, hogy lelkileg, szellemileg, satöbbi, támogatják őket, vagy eredetileg is úgy gondolták, hogy majd mennek utánuk a Gyorskocsi utcába?

– Hát szerintem ezt ők se úgy tervezték. Valóban mi úgy gondoltuk, hogy ez egy békés demonstráció, joguk van az aktivistáknak kifejezni így a véleményüket. Erről van egyébként egy legfőbb ügyészségi döntés, hogy még egy élőlánc a Parlament körül sem minősül semmilyen bűncselekménynek, tehát ennek alapján ez egy szabad véleménynyilvánítás lehetett volna, ezért voltunk mi szolidárisak és abszolút együttműködőek velük. Azt gondoltuk, hogy ez helyes és jó, ha kint a parlament falain kívül is történik egy ilyen figyelemfelkeltő demonstráció. Mi itt a Házon belül tettünk még egy utolsó kísérletet arra, hogy házbizottságot hívattam össze, hogy vonják vissza azokat az intézkedéseket, amelyek tönkre fogják tenni Magyarországot a következő hetekben és hónapokban. Erre a fideszesek nem voltak hajlandóak, sőt a házbizottság ülésén Kövér László eléggé érdekes stílusban – azt hitte, gondolom, hogy a saját frakciójának beszél – próbált bennünket kioktatni. Utána a Magyar Szocialista Párt frakciója úgy döntött, hogy kifütyüli a kormányt. Erre sem volt talán még példa a magyar parlament huszonegy éves történetében. Adtunk nekik egy nagy piros lapot is, majd azt mondtuk, hogy ha ezt csinálják tovább, akkor nincs értelme bent lenni, és akkor jött az a hír, ami arról szólt, hogy az aktivistákat megpróbálták, nem is azokat, akik odaláncolták magukat, hanem bárki mást megpróbáltak elvinni. Akkor azonnal kiment a teljes frakció, hogy elmagyarázzuk a rendőröknek, hogy ilyen típusú intézkedésre nincsen joguk.

– És akkor Önöket a magyarázat miatt vitték el? Hát magyarázni csak szabad, nem?

– Igen, ezt magyaráztuk, és látszott, hogy nem is az ottani rendőrök döntötték ezt el, hiszen miközben mentünk ki, akkor a belügyminiszter úr éppen ott volt a hatos kapunál, bőszen telefonált és beszélgetett. Tehát valószínűleg nem az intézkedő rendőr döntött így, hanem valahonnét utasítást kaptak erre. Mi egyszerűen nem engedtük elmenni az autót, amiben benn ültek már az aktivisták, akiket elő akartak állítani, majd a végén mégis csak el akartak indulni, akkor viszont beszálltunk a buszba, hogy nem hagyjuk őket ott egyedül. Akkor tíz-tizenegy képviselővel meg az aktivistákkal elvittek minket a Gyorskocsi utcába. Ott mondták, hogy mi szálljunk le, mi meg mondtuk, hogy nem szállunk le. Amikor kérték az aktivistákat, hogy akkor ők szálljanak le, mi mondtuk, hogy ők meg nem tudnak miattunk leszállni, mert nem engedtük őket leszállni. Innen kezdve azt mondta a rendőrség, hogy akkor minket is elő fognak állítani, mert ellenszegülünk a rendőri intézkedésnek. Mondtuk, hogy ezt tudomásul vesszük, akkor se szállunk le. Úgyhogy így kerültünk be a Gyorskocsi utcába. Ott még körülbelül két órát tartott az adatfelvétel meg a kihallgatás, úgyhogy utána tömegközlekedéssel jöttünk visszafelé, már nem hoztak minket, odafelé azért még vittek minket busszal.

– Szóval az ingyen fuvar az csak odafelé szólt.

– Az csak oda szólt, így van.

– És mi volt az, amit kérdeztek Önöktől, vagy csak az adatokat vették föl?

– Igazából ez egy szabálysértési eljárás. Megkérdezték, hogy lemondunk-e a mentelmi jogunkról. Mondtuk, hogy ez teljesen természetes, hogy lemondunk, úgyhogy rögtön el is indították a szabálysértési eljárást mind a tizenegy képviselővel szemben. A parlament alelnöke, Újhelyi Istvántól kezdve Lendvai Ildikón át nagyon sokan voltunk ott, és hát azért, gondolom, ez sok adminisztrációt is adott, de ahogy észrevettük, el kellett döntsék, hogy akkor most milyen módon, milyen jogi alappal kezdeményeznek bármilyen eljárást is ellenünk. És utána természetesen mi is jöttünk a délután négy órai tüntetésre, pont a felét kaptuk el a rendezvénynek, mert addig tartott az út, amíg ideértünk. De egészen elképesztő, ami történt ma a Parlamentben a kormányzó többség részéről, az, hogy a miniszterelnök semmilyen kritikát nem fogad el, mindent ki akar irtani, mindenkit, aki ellentmond, el akar hallgattatni. Ez történik Önökkel a Klubrádióban, ezt Önök már régebb óta tapasztalják, az Index riportereit is kitiltották a Házból, azt Kövér László találta ki. Most úgy tűnik, hogy lassan már tényleg a házszabály-módosítással az ellenzéki képviselőket akarják a Parlamentből kitiltani. De ez még a kisebbik baj lenne, csőd felé rohan az ország, ezek az intézkedések, amiket a miniszterelnök csinál, azt fogja eredményezni, hogy fél éven belül nem fognak tudni béreket fizetni, nyugdíjakat fizetni, a közszolgáltatásokat finanszírozni és akkora áldozatot kell megint vállalni a magyar embereknek, amit nem érdemelnek meg. Ennek egy megoldása van, ha változtatnak a politikájukon, és ha Orbán Viktor is elmegy a csudába!

– Mit tud fölmutatni az ellenzék azonkívül, hogy most ott volt a demokratikus ellenzék három parlamenti pártja a Gyorskocsi utcában együtt, de nyilvánvalóan ez ritka alkalom és remélhetőleg nem is ismétlődik meg olyan gyakran. Mégis valamilyen módon egyesíteni kellene az erőiket és talán a civil mozgalmakkal is összefogni. Itt a Kossuth téri délutáni tüntetésen talán a Szolidaritás Mozgalom egyik vezetője ígérte meg, hogy valamiféle újabb ellenzéki kerekasztalt próbálnak szervezni. Lát erre esélyt, hogy a közeljövőben valamilyen jól érthető, világos, alternatív programmal álljanak ki az ellenzéki pártok, amelyeknek egyébként egymással is vannak nézeteltéréseik, de a közös cél, azt hiszem, nem lehet kétséges.

– Amikor kijöttem a Gyorskocsi utcából, akkor ezzel kezdtem a mondandómat, hogy szerintem talán ez olyan szempontból is fordulópont tud lenni az ellenzék történetében is meg az ország történetében is, hogy talán végre-valahára mindenki megérti azt, hogy külön-külön kevesebbre megyünk, mint ha összefogunk. Mi ezért hirdettünk összefogást a II. kerület kapcsán az LMP-vel, vagy előtte egy önkormányzati kerületi választás kapcsán. Akkor erre még elutasító választ kaptunk, de talán a mai, az aktivistáikat is ért atrocitás után és azután, hogy mindenki más meg szolidaritást vállalt az akcióban részt vevőkkel, talán ez jelenthet egy olyan közös platformot vagy összekötő erőt, amiben mindenki megérti, hogy együttműködve, összefogva többre megyünk. Tehát én, ahogy eddig is mondtam, ezután is csak ezt tudom képviselni, hogy mi minden demokratikus erővel, mozgalommal, legyen az párt, civil mozgalom, össze akarunk fogni, készek vagyunk az együttműködésre. Ki kell dolgozni azt az értékalapot és programalapot, aminek a bázisán ez a fajta együttműködés megszületik, ezt a munkát minél gyorsabban el kell kezdeni. Egy ilyen típusú együttműködés eddig sem a szocialista párton múlott, a jövőben sem fog, ezt határozottan állíthatom. Ahogy ön is mondja és ma a tüntetésen is nagyon sokan jöttek oda hozzánk és ebben erősítettek és bátorítottak bennünket, hogy valóban sokkal nagyobb a baj, ilyenkor ha van is személyi vagy pártpolitikai nézeteltérés részletkérdésekben, ezen túl kell lépni. Én ezt a magam részéről eddig is mindig megtettem, a jövőben is csak erre lehet számítani tőlem. Tehát mi a magunk részéről megyünk, csináljuk azt, ami hatékony és eredményes ahhoz, hogy ezt a kormányt elzavarjuk!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!