rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 27.

Felcsuti Péter, a Bankszövetség egykori elnöke


Bolgár György: - Számomra nehezen érthető és magyarázható fejlemények zajlanak ezzel a bizonyos deviza-végtörlesztéssel kapcsolatban. A napokban megjelent a sajtóban is Orbán Viktornak a köztisztviselőkhöz, közalkalmazottakhoz intézett levele. Ezt már karácsony előtt meg is kapták az érintettek, legalábbis részben, és ebben figyelmezeti őket, hogy siessenek még az év vége előtt, vagyis 30-áig, péntekig forduljanak a munkáltatójukhoz és a bankjukhoz, és jelentsék be, hogy ők a devizaadósságukat végtörleszteni akarják, és ehhez kaphatnak majd kamatmentes állami támogatást, illetve hiteltámogatást. De a dolog azért sem igen érthető a magamfajta laikus számára, mert néhány héttel ezelőtt a kormánytöbbség a parlamentben elfogadott egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató, legyen az magántulajdonos vagy állami munkaadó, adjon 7,5 millió forint vissza nem térítendő és adómentes támogatást a devizavégtörlesztési lehetőséggel élni kívánók számára. Hát akkor most 7,5 milliót ingyen ad oda az állam vagy mégsem ad oda ilyen támogatást senkinek, még ha van is valami törvényi lehetőség rá, hanem egy forinthitelhez ad támogatást? Mit lehet ebből leszűrni vagy mit lehet ebből látni ebben a pillanatban?

Felcsuti Péter: - Hát egészen őszintén ennek a részleteit senki nem látja pontosan. Volt egy vita, és hogy is mondjam csak, volt egy elvi megállapodás a Bankszövetség és a kormány között, aminek körülbelül az volt a lényege, hogy a kormány nem tesz addicionális lépéseket, amivel növelhetné a végtörlesztések számát és az összegét, ami ugye növeli a bankszektor veszteségét.

– És ezért mintha jegelték volna ezt a bizonyos 7,5 milliós ingyen mikulástámogatást a devizavégtörlesztéshez ugye?

– Ez így történt, ugyanakkor olyan hírek meg olyan információk is megjelentek, hogy ugye a bankszövetség ezt nehezményezte, mert nem volt összhangban azzal a megállapodással, ami a kormány és a Bankszövetség között született. És akkor mintha a kormánytól olyan biztosítékokat kaptak volna, hogy a hozzáférés módját nehezíteni fogja a kormány. Erre jött az, amit most Ön is említ, hogy egy masszív kampány, egy kommunikációs kampány a végtörlesztések utolsó napokban történő felpörgetése érdekében, amit önmagában véve nem könnyű, nem könnyű értelmezni. Egy biztos, az én véleményem szerint már réges-rég nem arról szól ez a történet, hogy akárki itt az otthonokat akarná megmenteni vagy a lakástulajdonosok problémáin akarna enyhíteni, hiszen lényegében mindenre ki van terjesztve a végtörlesztés. Éppen a minap olvastam egy bejegyzést, amiben az volt, hogy csónakházakra felvett devizahiteleket is lehet végtörleszteni, ami ugye messze nincs összhangban az eredeti elképzelésekkel, amelyek valahogy az otthonnal meg a lakás megmentésével magyarázták ezeket a rendkívüli intézkedéseket. Szóval nekem az az érzésem, hogy vagy van benne elgondolás, de akkor az nem egy nagyon sportszerű elgondolás, vagy ez újabb jele annak, hogy az utóbbi időben elég kaotikusan történik sok minden ebben az országban.

– Tehát a káosz újabb jele. A Napi Gazdaság című gazdasági napilap a mai számában kérdőjellel ugyan, de azt a feltételezést veti fel nagy cikkben vagy cikksorozatban, több cikkben, hogy kijátszotta a kormány a bankokat. Vagyis hogy ezzel a kamatmentes munkáltatói kölcsönnel és ennek a bejelentésével lényegében egy olyan kiutat talál a bankokkal vagy a bankokkal kötött megállapodással, szerződéssel szemben, ami mégiscsak lehetővé teszi, hogy akár a jövő évben ezeket a devizaadósságokat nagyon nagy számban törlesszék, és ezek szerint sokkal nagyobb veszteségeket okozzanak a bankoknak, mint ahogy az az elmúlt napokig látszott.

– Én ezt nem tudom kizárni. Ami eddig történt, abból ezeket a dolgokat valóban nem lehet kizárni. A kormánynak ez volt a szándéka vagy ezt a célt akarná elérni, akkor azt kell mondanom, hogy ez megint rossz, tehát megint visszatér a nulladik pontra a kormány. Ugye most örültünk, hogy az első lépés megtörtént egy kooperatívabb viszony kialakítása felé, mármint a bankrendszer és az állam között, és a kooperáció azért feltételez bizonyos kölcsönös bizalmat. Azt, hogy betartjuk a szavunkat, hogy nem próbálunk ügyeskedni vagy nem próbálunk utólag a helyzetünkön javítani. Szóval a kooperációnak azért ezek fontos elemei. Ha ez most megint nem így lenne, tehát ha a kormány tett egy lépést előre és most aztán megint sietve tesz egy lépést hátra, és visszatér arra a pontra, ahol megint úgy gondolja, hogy egyoldalúan kell a saját elképzeléseit érvényesíteni, erre azt kell mondanom, hogy ez megint lehet rövid távon hasznos a kormány számára, de közép- és hosszú távon biztos, hogy károkat okoz az ország egészének. És ezen keresztül természetesen a kormánynak is.

– Pedig a Bankszövetséggel kötött megállapodás nemcsak azért volt reménykeltő, mert úgy látszott, hogy na végre azt csinálják, amit már egy évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt is csinálniuk kellett volna. Közösen kidolgozni valamit, ami mindenkinek segít, és mindenkinek könnyebbé teszi a helyzetét. Ráadásul menedzselhető, elfogadható, a világban is jó szemmel néznek rá és így tovább. Tehát ez egy olyan fajta kiutat teremtett az adósságteher növekedésétől erősen sújtott adósok számára, amit még ők is kezelni tudnak, a bankok is kezelni tudnak és valamennyire beszállt a kormány, illetve az állam is a terhek egy részét a következő években átvállalva. Vajon miért nem volt ez jó? Hiszen úgy látszott, hogy lényegében a legnehezebb ponton túljutottak. Itt mindenki el tudja fogadni azt az új helyzetet ami előállt, és akkor a következő évek már szabályozott keretben és mederben telhetnek el. Mi lehetett ezzel kapcsolatban a probléma?

– Én ugye ezt első lépésnek neveztem, és valóban én is azok közé tartozom, akik szerint ez jó irányba tett lépés volt. Egyébként e tekintetben különösen nagy vita a megfigyelők meg az érdekeltek között nem volt. De ez most úgy néz ki, mintha visszalépés lett volna. Nekem rettenetesen nehéz interpretálni a kormány szándékait, mert nem lehet azt mondani, hogy a kormány nagyon kiszámítható lenne. Én azt nem mondom, hogy nem racionális, mert nyilván van egy olyan ráció vagy van egy olyan logika, aminek ez megfelel, de hogy összességében azért a konvencionális felfogás szerint ezek nem nagyon bölcs dolgok, amiket a kormány most már sorozatban csinál, ahol lényegében a partnereit alkupartnereknek tekinti, és a dolog arról szól, hogy ki tudja a másikat kicselezni. Szóval azt gondolom, hogy a világ egyszerűen nem így működik. Magyarországon sem szabad, hogy így működjön, de Magyarország határain kívül már biztosan nem így működnek a dolgok. És ez a fajta cselező, a másik partnert egy kicsit bolondnak néző magatartás, amelyik azt tekinti eredménynek ha a másikat ki tudja cselezni, azt gondolom, ez egy nagyon rossz megközelítése a problémáknak.

– Ugye ha racionálisan nézzük a dolgot, akkor mit nyerhet ebből a kormány? Azt nyerheti, hogy a lehető legtöbben szállnak ki azonnal a hiteleikből, törlesztik az adósságaikat, mégpedig azért, mert bolondok lennének nem igénybe venni mondjuk a kamatmentes munkáltatói kölcsönöket. Viszont ennek a terheit a bankok fogják viselni. Az államra meg viszonylag kevesebb hárul. De valami mégiscsak hárul, mert ha kamatmentes munkáltatói kölcsönt ad például az állami intézmény, akkor azt valahonnan ki kell gazdálkodni. Előbb-utóbbi az is lecsapódik a költségvetésben.

– Igen.

– Az ember egyfelől érti, hogy jó, hát a bankok vigyék el a balhét, ők majd most fizetnek a hatalmas árfolyamveszteséggel, na de az államra is ráterhelődik egy csomó költség. Miért nem lett volna jobb az, hogy mindenki törlessze a hitelét, szépen, rendezetten, és nagyjából egyenlő arányban elosztják a pluszterheket. Állam, bankok és az adósok?

– Hát, itt most mi ketten találgatunk, mert nem értjük. Ugye az a normális helyzet, ha az állampolgárok, a sajtó, a szakemberek számára az állam többé kevésbé kiszámítható. Tehát ha értik, amit csinál, világosak a motivációik, többé kevésbé normatívak az intézkedések, és ez többé-kevésbé egészséges viszonyt teremt az állam és a többi szereplő között. Mi most azért tippelünk, mert nem kiszámítható az állam magatartása, nem értjük, hogy miért csinálja, amit csinál. Nem világos, hogyan kommunikál, és biztosan nem normatív. Tehát én kénytelen vagyok a jelenségnél megállni, mert a tartalmát nem nagyon tudom megítélni.

– Akkor még egy ügyet vegyünk elő, amiről szintén sok találgatás látott napvilágot. A gazdasági meg a politikai sajtóban is. A nemzeti bank ügye. Tudjuk, hogy jegybanktörvényt akarnak elfogadni, tudjuk, hogy az Európai Központi Bank is tiltakozott miatta, tudjuk, hogy az Európai Bizottság elnöke is felhívta a magyar miniszterelnök figyelmét, hogy ezt ne csinálják. De tartják magukat a feltételezések, hogy mégiscsak el fogják fogadni, részben olyan tartalommal, ami miatt panaszt tettek az európai partnereink, és hogy ennek a végső célja mégiscsak az volna, hogy a kormány rátegye a kezét a nemzeti bank devizatartalékaira, amely körülbelül 35 milliárd eurót tesz ki. De vannak olyan nézetek vagy vélemények, vagy ennél erősebb álláspontok, hogy ezt nem is tehetik meg gyakorlatilag. Szóval a jelenlegi szabályok, normák, törvények megsértése nélkül a kormány nem is vehetné el a nemzeti banktól ezt a pénzt, vagyis ettől nem kell félni. Ön szerint mi tehető meg és mi nem?

– Én is azt gondolom, hogy általában ezt nem teheti meg. Szóval hogy az a jegybanktörvény, ami ha jól értem, most a parlament előtt van, és aminek valóban van egy olyan pontja, az utolsó passzusa, ami az Európai Központi Bank, szóval Brüsszel számára nem megfelelő, jelesül az, hogy a kormány maga nevezhet ki, a jegybank elnökének megkérdezése nélkül alelnököt, és növelheti a Monetáris Tanács tagjainak a számát – ugye ez az utolsó, amit kifogásol az Európai Központi Bank, illetve a túl sűrű változtatást. De azért ebben a törvényben, amit a kormány beterjesztett a parlament elé, benne van, hogy a jegybank se közvetve, se közvetlenül nem finanszírozhatja a költségvetést. Magyarán én azt gondolom, hogy az a sommás nyilatkozat, hogy a kormány konfiskálná a jegybank tartalékait, ez így ebben a formában valószínűleg nem igaz.

– De milyen formában lehet belőle valami mégis igaz?

– Én is csak a sajtóban tudom ezeket a dolgokat követni, és amennyire én tudom, van egy olyan igénye a kormánynak, hogy a jegybank vegyen részt a gazdaság élénkítésében, méghozzá olyan formában vegyen részt, hogy a kereskedelmi bankok számára hosszú lejáratú forintforrásokat vagy devizaforrásokat biztosítson. Mert az a feltételezés, hogy ha lennének ilyen hosszú lejáratú forintforrások, akkor a kereskedelmi bankok boldogan kihelyeznék ezeket a hosszú lejáratú forint forrásokat a gazdaságba. Szerintem egyébként ez egy tévedés.

– Tehát nem az a baj, hogy nekik nincs elég forintforrásuk, hanem az a baj, hogy nincsen elég komolyan vehető igény, mert ebben a helyzetben senki nem akar…

– Így van. Tehát én azt gondolom, hogy ez sok mindent nem oldana meg, de mindenesetre én úgy tudom vagy azt olvasom, hogy van egy ilyen igénye a kormánynak a jegybankkal szemben, és ez az igény egyébként, vegyük észre, önmagában nem törvénytelen. Tehát ezzel az igénnyel nincs baj. Lehet vitatkozni arról, hogy ez hasznos, célszerű, célravezető-e vagy sem, de ez önmagában véve nem jelenti a jegybank függetlenségének a megsértését, ha ez egyébként egy konszenzusos dolog. Tehát ha például meggyőzi a jegybankot arról, hogy erre szükség lenne, és mondjuk a jegybank erre hajlandó lenne. Vannak olyan jegybankok, amelyek például, hogy messzebb ne menjünk, az Egyesült Államokban, masszívan beszálltak a gazdaság finanszírozásába. Az, hogy Magyarországon ezt a mai jegybank nem tette, hogy ma nem teszi, azt gondolom, ebben biztosan igaza van. Az, hogy volt-e olyan pillanat az elmúlt három évben, amikor talán megtehette volna, ez egy izgalmas vita tárgya lehetne, és majd a gazdaság történészek ezen elvitatkozhatnak. De egy biztos, hogy ez belül van azokon a kereteken, amit még a civilizált országok civilizált kormányai és civilizált egymás között megvitatnak. Ez nem jelenti a jegybanki tartalékok kvázi konfiskálását és vagy einstandolását.

– Ami a civilizált országok gyakorlatán kívül volna, a jegybanki tartalék elvétele, az feltéve, de meg nem engedve, hogy ez megtörténik, milyen következményekkel járna?

– Az egy tragédia lenne. Tehát Magyarország európai uniós tagként, Európa kellős közepén ezt egyszerűen nem teheti meg. Tehát én azt egyszerűen nem hiszem el, nem is tételezem fel vagy el sem tudom képzelni, hogy ezt a kormány megtenné. Egyébként ez egy ilyen gyorsuló lejtőn vagy egyre meredekebb lejtőn vezetne gazdasági katasztrófához, ha ezt megtenné a kormány. De az én megítélésem szerint amiről eddig lehetett értesülni, úgy gondolom, hogy erről jelenleg nincs vagy legalábbis én nagyon-nagyon remélem, hogy nincs szó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái