Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. december 27.

• Nyomtatás

Részletek

2011. december 28. szerda, 09:52

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2011. december 27-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Hillary Clinton kemény figyelmeztetést küldött Orbán Viktornak. Washingtoni diplomáciai források szerint az amerikai külügyminiszter levelében megismétli az Egyesült Államok aggodalmait a magyar demokratikus intézményrendszer szisztematikus lebontása miatt és új elemként állítólag megemlíti a Klubrádió frekvenciájának felvételét is. Ez is megy a szemétkosárba, mint Barroso levele?

Másik témánk, hogy a világsajtó egyre döbbenetesebb képet fest Orbán Magyarországáról. A konzervatív brit napilap, a Times szerint Orbán aggasztóan forgatta vissza az idő kerekét. A liberális Guardian szerkesztőségi cikkek szerint Orbán ül a Trabantban, tapossa a gázpedált, szemben pedig jön az Európai Unió kamionja. Fékez? Elrántja a kormányt? Mi lesz az utasokkal.

Aztán mit gondolnak arról, hogy fideszes képviselők szerint 2014-ig biztosan a helyén marad a miniszterelnök, hiába terjedtek el hírek esetleges elmozdításáról. Ők csak tudják?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy már tizenhetedik napja éhségsztrájkolnak Nagy Navarro Balázs és társai a Kunigunda utcában, tisztességes közszolgálati médiát követelve. Ehelyett közszolgálati zenét kapnak éjjel-nappal, kéretlenül is. Többet erővel, mint ésszel és tisztességgel?

És végül mi a véleményük arról, hogy kínjában már Orbán Viktorhoz fordult nyílt levélben a kezdő orvosok minimális anyagi elismeréséért küzdő rezidens szövetség vezetője. Papp Magor a miniszterelnök személyes beavatkozását kérte. Majd ő megoldja? Vagy majd ő nem oldja meg?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Számomra nehezen érthető és magyarázható fejlemények zajlanak ezzel a bizonyos deviza-végtörlesztéssel kapcsolatban. A napokban megjelent a sajtóban is Orbán Viktornak a köztisztviselőkhöz, közalkalmazottakhoz intézett levele. Ezt már karácsony előtt meg is kapták az érintettek, legalábbis részben, és ebben figyelmezeti őket, hogy siessenek még az év vége előtt, vagyis 30-áig, péntekig forduljanak a munkáltatójukhoz és a bankjukhoz, és jelentsék be, hogy ők a devizaadósságukat végtörleszteni akarják, és ehhez kaphatnak majd kamatmentes állami támogatást, illetve hiteltámogatást. De a dolog azért sem igen érthető a magamfajta laikus számára, mert néhány héttel ezelőtt a kormánytöbbség a parlamentben elfogadott egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató, legyen az magántulajdonos vagy állami munkaadó, adjon 7,5 millió forint vissza nem térítendő és adómentes támogatást a devizavégtörlesztési lehetőséggel élni kívánók számára. Hát akkor most 7,5 milliót ingyen ad oda az állam vagy mégsem ad oda ilyen támogatást senkinek, még ha van is valami törvényi lehetőség rá, hanem egy forinthitelhez ad támogatást? Mit lehet ebből leszűrni vagy mit lehet ebből látni ebben a pillanatban?

Felcsuti Péter: - Hát egészen őszintén ennek a részleteit senki nem látja pontosan. Volt egy vita, és hogy is mondjam csak, volt egy elvi megállapodás a Bankszövetség és a kormány között, aminek körülbelül az volt a lényege, hogy a kormány nem tesz addicionális lépéseket, amivel növelhetné a végtörlesztések számát és az összegét, ami ugye növeli a bankszektor veszteségét.

– És ezért mintha jegelték volna ezt a bizonyos 7,5 milliós ingyen mikulástámogatást a devizavégtörlesztéshez ugye?

– Ez így történt, ugyanakkor olyan hírek meg olyan információk is megjelentek, hogy ugye a bankszövetség ezt nehezményezte, mert nem volt összhangban azzal a megállapodással, ami a kormány és a Bankszövetség között született. És akkor mintha a kormánytól olyan biztosítékokat kaptak volna, hogy a hozzáférés módját nehezíteni fogja a kormány. Erre jött az, amit most Ön is említ, hogy egy masszív kampány, egy kommunikációs kampány a végtörlesztések utolsó napokban történő felpörgetése érdekében, amit önmagában véve nem könnyű, nem könnyű értelmezni. Egy biztos, az én véleményem szerint már réges-rég nem arról szól ez a történet, hogy akárki itt az otthonokat akarná megmenteni vagy a lakástulajdonosok problémáin akarna enyhíteni, hiszen lényegében mindenre ki van terjesztve a végtörlesztés. Éppen a minap olvastam egy bejegyzést, amiben az volt, hogy csónakházakra felvett devizahiteleket is lehet végtörleszteni, ami ugye messze nincs összhangban az eredeti elképzelésekkel, amelyek valahogy az otthonnal meg a lakás megmentésével magyarázták ezeket a rendkívüli intézkedéseket. Szóval nekem az az érzésem, hogy vagy van benne elgondolás, de akkor az nem egy nagyon sportszerű elgondolás, vagy ez újabb jele annak, hogy az utóbbi időben elég kaotikusan történik sok minden ebben az országban.

– Tehát a káosz újabb jele. A Napi Gazdaság című gazdasági napilap a mai számában kérdőjellel ugyan, de azt a feltételezést veti fel nagy cikkben vagy cikksorozatban, több cikkben, hogy kijátszotta a kormány a bankokat. Vagyis hogy ezzel a kamatmentes munkáltatói kölcsönnel és ennek a bejelentésével lényegében egy olyan kiutat talál a bankokkal vagy a bankokkal kötött megállapodással, szerződéssel szemben, ami mégiscsak lehetővé teszi, hogy akár a jövő évben ezeket a devizaadósságokat nagyon nagy számban törlesszék, és ezek szerint sokkal nagyobb veszteségeket okozzanak a bankoknak, mint ahogy az az elmúlt napokig látszott.

– Én ezt nem tudom kizárni. Ami eddig történt, abból ezeket a dolgokat valóban nem lehet kizárni. A kormánynak ez volt a szándéka vagy ezt a célt akarná elérni, akkor azt kell mondanom, hogy ez megint rossz, tehát megint visszatér a nulladik pontra a kormány. Ugye most örültünk, hogy az első lépés megtörtént egy kooperatívabb viszony kialakítása felé, mármint a bankrendszer és az állam között, és a kooperáció azért feltételez bizonyos kölcsönös bizalmat. Azt, hogy betartjuk a szavunkat, hogy nem próbálunk ügyeskedni vagy nem próbálunk utólag a helyzetünkön javítani. Szóval a kooperációnak azért ezek fontos elemei. Ha ez most megint nem így lenne, tehát ha a kormány tett egy lépést előre és most aztán megint sietve tesz egy lépést hátra, és visszatér arra a pontra, ahol megint úgy gondolja, hogy egyoldalúan kell a saját elképzeléseit érvényesíteni, erre azt kell mondanom, hogy ez megint lehet rövid távon hasznos a kormány számára, de közép- és hosszú távon biztos, hogy károkat okoz az ország egészének. És ezen keresztül természetesen a kormánynak is.

– Pedig a Bankszövetséggel kötött megállapodás nemcsak azért volt reménykeltő, mert úgy látszott, hogy na végre azt csinálják, amit már egy évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt is csinálniuk kellett volna. Közösen kidolgozni valamit, ami mindenkinek segít, és mindenkinek könnyebbé teszi a helyzetét. Ráadásul menedzselhető, elfogadható, a világban is jó szemmel néznek rá és így tovább. Tehát ez egy olyan fajta kiutat teremtett az adósságteher növekedésétől erősen sújtott adósok számára, amit még ők is kezelni tudnak, a bankok is kezelni tudnak és valamennyire beszállt a kormány, illetve az állam is a terhek egy részét a következő években átvállalva. Vajon miért nem volt ez jó? Hiszen úgy látszott, hogy lényegében a legnehezebb ponton túljutottak. Itt mindenki el tudja fogadni azt az új helyzetet ami előállt, és akkor a következő évek már szabályozott keretben és mederben telhetnek el. Mi lehetett ezzel kapcsolatban a probléma?

– Én ugye ezt első lépésnek neveztem, és valóban én is azok közé tartozom, akik szerint ez jó irányba tett lépés volt. Egyébként e tekintetben különösen nagy vita a megfigyelők meg az érdekeltek között nem volt. De ez most úgy néz ki, mintha visszalépés lett volna. Nekem rettenetesen nehéz interpretálni a kormány szándékait, mert nem lehet azt mondani, hogy a kormány nagyon kiszámítható lenne. Én azt nem mondom, hogy nem racionális, mert nyilván van egy olyan ráció vagy van egy olyan logika, aminek ez megfelel, de hogy összességében azért a konvencionális felfogás szerint ezek nem nagyon bölcs dolgok, amiket a kormány most már sorozatban csinál, ahol lényegében a partnereit alkupartnereknek tekinti, és a dolog arról szól, hogy ki tudja a másikat kicselezni. Szóval azt gondolom, hogy a világ egyszerűen nem így működik. Magyarországon sem szabad, hogy így működjön, de Magyarország határain kívül már biztosan nem így működnek a dolgok. És ez a fajta cselező, a másik partnert egy kicsit bolondnak néző magatartás, amelyik azt tekinti eredménynek ha a másikat ki tudja cselezni, azt gondolom, ez egy nagyon rossz megközelítése a problémáknak.

– Ugye ha racionálisan nézzük a dolgot, akkor mit nyerhet ebből a kormány? Azt nyerheti, hogy a lehető legtöbben szállnak ki azonnal a hiteleikből, törlesztik az adósságaikat, mégpedig azért, mert bolondok lennének nem igénybe venni mondjuk a kamatmentes munkáltatói kölcsönöket. Viszont ennek a terheit a bankok fogják viselni. Az államra meg viszonylag kevesebb hárul. De valami mégiscsak hárul, mert ha kamatmentes munkáltatói kölcsönt ad például az állami intézmény, akkor azt valahonnan ki kell gazdálkodni. Előbb-utóbbi az is lecsapódik a költségvetésben.

– Igen.

– Az ember egyfelől érti, hogy jó, hát a bankok vigyék el a balhét, ők majd most fizetnek a hatalmas árfolyamveszteséggel, na de az államra is ráterhelődik egy csomó költség. Miért nem lett volna jobb az, hogy mindenki törlessze a hitelét, szépen, rendezetten, és nagyjából egyenlő arányban elosztják a pluszterheket. Állam, bankok és az adósok?

– Hát, itt most mi ketten találgatunk, mert nem értjük. Ugye az a normális helyzet, ha az állampolgárok, a sajtó, a szakemberek számára az állam többé kevésbé kiszámítható. Tehát ha értik, amit csinál, világosak a motivációik, többé kevésbé normatívak az intézkedések, és ez többé-kevésbé egészséges viszonyt teremt az állam és a többi szereplő között. Mi most azért tippelünk, mert nem kiszámítható az állam magatartása, nem értjük, hogy miért csinálja, amit csinál. Nem világos, hogyan kommunikál, és biztosan nem normatív. Tehát én kénytelen vagyok a jelenségnél megállni, mert a tartalmát nem nagyon tudom megítélni.

– Akkor még egy ügyet vegyünk elő, amiről szintén sok találgatás látott napvilágot. A gazdasági meg a politikai sajtóban is. A nemzeti bank ügye. Tudjuk, hogy jegybanktörvényt akarnak elfogadni, tudjuk, hogy az Európai Központi Bank is tiltakozott miatta, tudjuk, hogy az Európai Bizottság elnöke is felhívta a magyar miniszterelnök figyelmét, hogy ezt ne csinálják. De tartják magukat a feltételezések, hogy mégiscsak el fogják fogadni, részben olyan tartalommal, ami miatt panaszt tettek az európai partnereink, és hogy ennek a végső célja mégiscsak az volna, hogy a kormány rátegye a kezét a nemzeti bank devizatartalékaira, amely körülbelül 35 milliárd eurót tesz ki. De vannak olyan nézetek vagy vélemények, vagy ennél erősebb álláspontok, hogy ezt nem is tehetik meg gyakorlatilag. Szóval a jelenlegi szabályok, normák, törvények megsértése nélkül a kormány nem is vehetné el a nemzeti banktól ezt a pénzt, vagyis ettől nem kell félni. Ön szerint mi tehető meg és mi nem?

– Én is azt gondolom, hogy általában ezt nem teheti meg. Szóval hogy az a jegybanktörvény, ami ha jól értem, most a parlament előtt van, és aminek valóban van egy olyan pontja, az utolsó passzusa, ami az Európai Központi Bank, szóval Brüsszel számára nem megfelelő, jelesül az, hogy a kormány maga nevezhet ki, a jegybank elnökének megkérdezése nélkül alelnököt, és növelheti a Monetáris Tanács tagjainak a számát – ugye ez az utolsó, amit kifogásol az Európai Központi Bank, illetve a túl sűrű változtatást. De azért ebben a törvényben, amit a kormány beterjesztett a parlament elé, benne van, hogy a jegybank se közvetve, se közvetlenül nem finanszírozhatja a költségvetést. Magyarán én azt gondolom, hogy az a sommás nyilatkozat, hogy a kormány konfiskálná a jegybank tartalékait, ez így ebben a formában valószínűleg nem igaz.

– De milyen formában lehet belőle valami mégis igaz?

– Én is csak a sajtóban tudom ezeket a dolgokat követni, és amennyire én tudom, van egy olyan igénye a kormánynak, hogy a jegybank vegyen részt a gazdaság élénkítésében, méghozzá olyan formában vegyen részt, hogy a kereskedelmi bankok számára hosszú lejáratú forintforrásokat vagy devizaforrásokat biztosítson. Mert az a feltételezés, hogy ha lennének ilyen hosszú lejáratú forintforrások, akkor a kereskedelmi bankok boldogan kihelyeznék ezeket a hosszú lejáratú forint forrásokat a gazdaságba. Szerintem egyébként ez egy tévedés.

– Tehát nem az a baj, hogy nekik nincs elég forintforrásuk, hanem az a baj, hogy nincsen elég komolyan vehető igény, mert ebben a helyzetben senki nem akar…

– Így van. Tehát én azt gondolom, hogy ez sok mindent nem oldana meg, de mindenesetre én úgy tudom vagy azt olvasom, hogy van egy ilyen igénye a kormánynak a jegybankkal szemben, és ez az igény egyébként, vegyük észre, önmagában nem törvénytelen. Tehát ezzel az igénnyel nincs baj. Lehet vitatkozni arról, hogy ez hasznos, célszerű, célravezető-e vagy sem, de ez önmagában véve nem jelenti a jegybank függetlenségének a megsértését, ha ez egyébként egy konszenzusos dolog. Tehát ha például meggyőzi a jegybankot arról, hogy erre szükség lenne, és mondjuk a jegybank erre hajlandó lenne. Vannak olyan jegybankok, amelyek például, hogy messzebb ne menjünk, az Egyesült Államokban, masszívan beszálltak a gazdaság finanszírozásába. Az, hogy Magyarországon ezt a mai jegybank nem tette, hogy ma nem teszi, azt gondolom, ebben biztosan igaza van. Az, hogy volt-e olyan pillanat az elmúlt három évben, amikor talán megtehette volna, ez egy izgalmas vita tárgya lehetne, és majd a gazdaság történészek ezen elvitatkozhatnak. De egy biztos, hogy ez belül van azokon a kereteken, amit még a civilizált országok civilizált kormányai és civilizált egymás között megvitatnak. Ez nem jelenti a jegybanki tartalékok kvázi konfiskálását és vagy einstandolását.

– Ami a civilizált országok gyakorlatán kívül volna, a jegybanki tartalék elvétele, az feltéve, de meg nem engedve, hogy ez megtörténik, milyen következményekkel járna?

– Az egy tragédia lenne. Tehát Magyarország európai uniós tagként, Európa kellős közepén ezt egyszerűen nem teheti meg. Tehát én azt egyszerűen nem hiszem el, nem is tételezem fel vagy el sem tudom képzelni, hogy ezt a kormány megtenné. Egyébként ez egy ilyen gyorsuló lejtőn vagy egyre meredekebb lejtőn vezetne gazdasági katasztrófához, ha ezt megtenné a kormány. De az én megítélésem szerint amiről eddig lehetett értesülni, úgy gondolom, hogy erről jelenleg nincs vagy legalábbis én nagyon-nagyon remélem, hogy nincs szó.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Nem tudom, tud-e arról, de itt a Népszabadság azt írta, hogy Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere még karácsony előtt terjedelmes levelet küldött Orbán Viktornak, és ebben ismét felsorolja az amerikai politika aggodalmait a magyar demokratikus intézményrendszer szisztematikus lebontása miatt. Hallott egyáltalán arról, hogy ez a levél megvan, és Magyarországon már olvashatják?

Charles Gati: - Tudok arról, hogy megvan, én olvastam.

– Olvasta a levelet. Na akkor ezek szerint olyan emberrel beszélek, aki tudja is, hogy mi van benne. Anélkül, hogy azt kérném, hogy felolvassa nekünk, amit nyilván nem tehet meg: milyen hangnemű levél ez?

– A hangnemben van egy bizonyos változás az előző cikkekkel és beszédekkel, felszólalásokkal szemben. Előzőleg mindig volt egy olyan hatvan-hetven százalék dicséret a magyar demokráciáért, ez benne volt Clinton nyári nyilatkozatában is, és különösképpen a nagykövetasszony többszöri megnyilvánulása során is. Ez most egy kicsit megváltozott. Itt is van dicséret a magyar demokráciáért, tehát még nem egy elveszett ügynek tartja a magyar demokráciát ez a külügyminiszteri levél. És dicsér bizonyos részeket, ha jól emlékszem, a magyar-amerikai kapcsolatokban. De a hangsúly nem itt van. Ez egyfajta, azt mondanám, utolsó figyelmeztetés, hogy még a január elseje előtt, ezen a héten hát Orbán Viktor tegye meg, amit még meg lehet tenni. Lényegében azokban a kérdésekben, amelyet Barroso is említett, és ezt is ismeri a nyilvánosság ma Magyarországon.

– Ennyire konkrét az amerikai külügyminiszter asszony levele, hogy meg is említ bizonyos aggályos törvényeket?

– Igen.

– Tehát nagyjából összhangban van az európai bizottság elnökének levelével?

– Hát ha jól emlékszem, az a levél két törvényről szól. Itt többről van szó. Nem emlékszem e pillanatban, hogy pont arról a kettőről szó van-e, de itt többről, négy vagy öt törvényről van szó. És számomra teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a törvények kétharmados törvények, január elsejétől borzasztó nehezen változtathatók meg. Lényegében ezt most én mondom, ez nem a levélben van, ez tulajdonképpen hát nagyon megkeményíti vagy bebetonozza a megváltoztatásnak a lehetőségét és az Orbán rezsim létét.

– És az amerikai külügyminiszter úgy gondolja, hogy ezeken még akár január elseje előtt vagy után is lehet és kellene is változtatni?

– Hát az, hogy kellene igen, azt, hogy lehet-e, nem tudom.

– De felszólítja?

– Az nincs benne.

– Vagy kéri a magyar miniszterelnököt, hogy fontolja meg ezek megváltoztatását vagy visszavonását?

– Hát én inkább azt a szót használnám, hogy kéri, javasolja.

– Javasolja, kéri bizonyos törvények sarkalatos törvények megváltoztatását vagy életbe nem léptetését?

– Igen.

– Értem. A Népszabadság információja szerint új bírálati elemként felbukkan, hogy a Klubrádió elveszti frekvenciáját.

– Úgy emlékszem rá, hogy volt egy mondat erről is, igen.

– Tehát, hogy a rádiós frekvencia pályázatról is említést tett a külügyminiszter asszony.

– Igen.

– Már csak azért is szóba hozom ezt, mert Ön volt az Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövettel együtt, aki az elmúlt napokban egy nagyon feltűnő és Magyarországon komoly visszhangot keltett kezdeményezést tett, hogy tudniillik az amerikai kormányzatnak érdemes volna elgondolkodnia a Szabad Európa rádió magyar adásának újraindításán. Mennyire komolyan gondolták ezt?

– Hát ezt feltétlenül komolyan gondoljuk, hogy ez megvalósítható-e, őszintén szólva e pillanatban erre nem tudok válaszolni. Mert az ünnepek folytán itt szinte senkivel nem lehet beszélni, mindenki szabadságon van vagy el van utazva. Nekünk ez e pillanatban egy ötlet. Egy elgondolás. Reméljük, hogy van rá lehetőség, illetve hát azt reméljük, hogy erre nem kell hogy lehetőség legyen.

– Hát mindenki úgy gondolná, hogy ha odáig fajulnának a dolgok, hogy a Szabad Európa rádiót kell újr indítani, mert a média szabadságát annyira korlátozzák Magyarországon, az már a vég. Vagy a vég kezdete. De ha Önök mégiscsak felvetették ezt az elképzelést, márpedig egyikük sem kezdő a politikában, nagyon is járatosak benne mind a ketten, tehát tudják, hogy csak úgy előállni egy ötlettel, annak nincs értelme, akkor feltételezem, azt is gondolják vagy legalábbis magukban nem tartják teljesen lehetetlennek, hogy egy ilyen elképzeléssel az amerikai külügyminisztérium, az amerikai kormányzat, az amerikai kongresszus komolyan is foglalkozzék.

– Hát nézze, erre még nem tudok válaszolni. Szeretnék válaszolni, de ténybelileg nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy a külügyminisztériumba egyik magas rangú tisztviselője erről tud és a lehető legnagyobb érdeklődéssel fogadta. Milyen jó ötlet, mondja ő. Hát ez nem azt jelenti, hogy ő most bemegy a kongresszusba, és megpróbálja elintézni vagy akár bemegy a külügyminiszterhez és megpróbálja elintézni. De ennek van egy rezonanciája. Azt már tudom, hogy van egy rezonanciája, hogy megvalósítható-e, azt még nem tudom.

– Mi volna ennek a törvényes útja az Egyesült Államokban? A kormányzatnak kéne elhatároznia és aztán a kongresszussal megszavaztatni?

– Hát mondjuk ez a valószínűbb útja, de nem ez az egyetlen útja. Végül is lehetséges, hogy a kormányzat ettől elzárkózik, mondván, hogy ez sok pénzbe kerül, a megvalósítása rettentő komplikált. Hol lesz egy hullámhossz? Hát szóval rengeteg kérdés van, amit valószínűleg Ön sokkal jobban tud, mint én. De az is lehet, hogy a kongresszusban egy-egy demokráciát féltő képviselő vagy szenátor ezt az ügyet felkarolja. Hát különösen itt arra gondolok, hogy a republikánusok között lehet olyan, akit ez foglalkoztat. Elvégre figyelembe kell venni, hogy Mark Palmer nemcsak Budapesten volt nagykövet, de azt megelőzően Reagan republikánus elnök beszédírója volt, sőt nem nagy titok az, hogy a legkeményebb Reagan-beszédeket ő fogalmazta meg. Tehát az ő kapcsolatai ezen a téren egészen kiválóak. És el tudom képzelni, de ezt még nem tényként közlöm, ez csak feltételezés részemről, hogy talál egy pár szenátort, aki azt mondja, hogy talán valósítsuk ezt meg. Hát végül is a sajtószabadság valóban roppant fontos az amerikaiaknak.

– Lehet, hogy Amerikában a jobboldali republikánusok még keményebben lépnének fel adott esetben Magyarország ügyében mint a demokraták?

– Ez száz százalékig így van.

– Miért?

– Hát azért, mert van egy reagani hagyomány, amelyik a szabadságért harcolt más módszerekkel is, mint a demokraták. Itt nagy nézeteltérés nincsen egyébként. De én azt mondanám, ha történetesen – én nem nekik drukkolok, de – a republikánusok győznének jövőre 2012-ben Amerikában, el tudom képzelni, hogy sokkal keményebben viszonyulnának az Orbán-kormányhoz, ha még akkor volna Orbán-kormány, mint a demokraták.

– Az amerikai sajtóban írt cikkeiben Ön az elmúlt hetekben, hónapokban többször írta azt, hogy némiképp csalódást okoz Önnek az Obama-kormányzat Magyarországgal kapcsolatban, túlságosan diplomatikusak, óvatosak, túlságosan finomak és nem érnek el eredményt. A mostani Clinton-levél vajon változtat ezen? Emelik a tétet az amerikai kormányzatban?

– Igen. Ugyanazokat a kritikákat már nem írnám meg most.

– Tehát ez egy keményebb és határozottabb levél a magyar kormányzat számára.

– Igen. És az én privát értesüléseim is olyanok, és azokból a kérdésekből is, amelyeket hozzám intéznek, arra következtetek, hogy először is a legfontosabb részben az a nézeteltérés vagy fáziseltolódás, talán ez lenne a jó kifejezés, amelyik fennállt Washington és az amerikai nagykövetség között, megszűnt.

– Ez az Önhöz intézett kérdések megjegyzés azt jelenti, hogy az amerikai kormányzat érdeklődik Önnél, hogyan látja a magyarországi helyzetet?

– Hát nézze, ez évek óta van, úgyhogy itt semmi újdonság nincs, nincs új kapcsolatom, nincs állásom, nem fizetnek érte. Én egy egyetemi oktató vagyok, de gyakran találkozom és beszélgetek tisztviselőkkel.

– És úgy látja, hogy az Önhöz intézett kérdések tónusában és tartalmában változás következett be.

– Feltétlenül.

– Mi történik akkor, és ez az utolsó kérdésem, ha a magyar miniszterelnök Hillary Clintonhoz intézendő válaszában lényegében ugyanazt ismétli meg, amit állítólag Barroso elnöknek írt, hogy tudniillik köszönjük szépen, de nem szeretnénk azt, amit Önök javasolnak, nem fogjuk ezt megtenni, mert mi független és kétharmados többséggel vezetett országban élünk.

– Hát nézze, szokásomtól eltekintve erre csak egy diplomatikus választ tudnék adni. Nem a szokásos egyenes választ, éspedig azt, hogy nem tudom. Tanulmányozni fogják a levelet, és utána elhatározzák, hogy milyen lépéseket tesznek. Nyilván a levelezésnek ilyen esetben, ha történetesen Orbán ezt írná és ezzel mondjuk még tovább elidegenítené a washingtoni kormányt, hát nézze, ebben az esetben már lépésekre kerülhet csak sor, de ez az én találgatásom. És nem üzenetek és levelek lesznek.

– Mennyire feszítheti a húrt a magyar miniszterelnök?

– Hát nézze, addig, amíg a magyar szavazók és nemcsak a budapesti értelmiség, de a magyar szavazók azt mondják, hogy elég.

– Mert ha az Egyesült Államok és az Európai Unió mondja azt, hogy elég, az még az sok ugyan, de önmagában még az sem elég.

– Ezt nem tudom megítélni, hogy mekkora Orbán támogatottsága akár a kormányon, de főként a Fideszen belül. Úgy érzékelem, hogy van egy Nyugat-ellenesség, amit nagyon ügyesen kihasznál és felhasznál ő, az úgynevezett szuverenitás emlegetése rezonál a magyar szavazóknál, de hogy ez hogyan lehetséges, ezt nehéz felfognom. Hát ez a integrálódás világa, a nemzetállam önmagában működésképtelen. Tehát nem tudom, hogy meddig lehet fenntartani ezt az illúziót, hogy van egy olyan szuverén állam, amelyik az egész világnak nemet tud mondani. Számomra ez racionálisan elképzelhetetlen. De ha csak a hatalom a cél, és a szavazók így érzik vagy így gondolják, hogy ez lehetséges, vissza lehet térni valamilyen 18. vagy akár 19. századi, inkább 19. századbeli nemzetállami gondolkodáshoz és tettekhez és létezéshez, hát akkor ezt lehet folytatni. Csak közben gazdaságilag tönkremegy az ország.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Kontrát Károly belügyminisztérium államtitkár közleményben tudatta, hogy nem kell izgulni, mert azok a korengedményes rendvédelmi nyugdíjasok, akik vissza akarnak térni a munkába, dolgozni akarnak, dolgozhatnak majd. Mert januárban létrejön egy úgynevezett szenior állomány, és ez könnyített, de hasznos tevékenységet fog biztosítani a rendőrségnél ismét szolgálatot vállalóknak. Minden rendben van akkor ezek szerint?

Bárdos Judit: - Hát én nagyon örülök, hogy Kontrát úr így nyilatkozott. Hetekkel, sőt most már azt is lehet mondani, hogy hónapokkal ezelőtt egy-két kolléga megpróbált visszajönni, teljesítette a fizikai, pszichikai, egészségügyi feltételeket, régi rendőrök és minden sikerült nekik, kivéve az, hogy nem jutottak vissza az állományba. Többféle problémát vet fel ez, amit Kontrát úr mond. A fegyveres és rendvédelmi dolgozók, a korhatár alattiakról, az 57 év alattiakról beszélek, két vagy három kategóriába tartoznak. Az egyik a honvédség állománya, ahol a jelenlegi honvédelmi törvény biztosított a honvédségnek egy tartalékos állományt mintegy hatezer fő részére, amelyet meg lehet tölteni az 57 év alatti, korhatár alatti és egészségügyileg alkalmas nyugdíjasokkal, akiknek nem kell utána a nyugdíjukból adót fizetni, hanem évi hatvan nap szolgálattal letudják ezt a terhet magukról. Tartalékos állomány a rendvédelem területén nem készült. A rendvédelem területén a kollégák többféle jogcímen mentek el.

– Egyébként ha már ezt említi, pedig lehetne szükség rá akár?

– Hát hogyne lehetne.

– Számomra is úgy első hallásra kézenfekvő ötletnek tűnik, hiszen miért ne lehetne például volt rendőröket valamiféle tartalékosként bevetni és tudni róluk, hogy ők ezt és ezt csinálták, ehhez értenek. Ebben lehet őket használni.

– Így van. És ezzel a hatvan nappal, ami éves szinten hatvan nap, ezzel teljesítenék azt a feladatot, ami a havi tizenhat százalékos adóelvonást jelentene. Kifejezetten a fegyveres és rendvédelmi 57 éves kor alatti nyugdíjasok nyugdíjából, ezért hozzáteszem, amelyet 2012. január elsejétől nem nyugdíjnak, hanem járadéknak nevezzünk. A rendvédelem területén többféle jogcímen mentek el az emberek szolgálati nyugdíjba. Az egyik jogcím, amikor az egészségi állapotuk miatt mentek el. Akinek megvolt a huszonöt éves szolgálati viszonya, az szolgálati nyugdíjat kapott, a másik jogcím, amikor átszervezés miatt el kellett menni a testülettől. Na most azok számíthatnak egyáltalán visszavételre, ha igaz ez, akik nem egészségügyi alkalmatlanság címén mentek el.

– Hiszen aki egészségileg alkalmatlan volt öt évvel ezelőtt vagy tíz évvel ezelőtt, az nem valószínű, hogy annyira meggyógyult, hogy most újból teljes értékű munkát végezhet. Ugye?

– Hát itt nagyon sok rákos beteg van a kollégák között, elég sok fiatal kolléga szenved ebben, és nem vagyok benne biztos, hogy nem szívesen menne vissza, ha tudna.

– De aki átszervezés miatt vesztette el az állását és ezért nyugdíjba kényszerült, az elvileg visszamehetne.

– Igen, hát azt tudni kell, hogy ez a szenior állomány egy érdekes dolog, mert ebben az is benne van, hogy a lakásától két órán belül kell elérni azt a munkahelyet, amit adott esetben kijelölnek neki. Ez napi négyórás utazást jelent. Budapestről két óra.

– Honnan lehet tudni, hogy például ez a megkötés, hogy két óránál ne legyen távolabb? Az mondjuk elég messze van.

– Hát Debrecentől egészen így van Szeged, Győr, minden belefér. Még akár Bécs is, bár egy kicsivel távolabb van.

– Igen, igen. Bécsbe kihelyezik majd a nyugdíjas kollégákat. Na az nem rossz.

– Igen. De én nem hiszek ebben.

– Én sem. De azért ötletnek jó volt. Szóval ezt a két órát tényleg, a mai autópálya viszonyok között vagy akár vonattal is, a nagyvárosokba két óra alatt el lehet jutni.

– Tudja az a legfurcsább az egészben, és nagyon őszinte vagyok, hogy ez az egész az 57 év kor alattiak tekintetében igazából csak a rendvédelmieket sújtja. Ez a tizenhat százalékos adó is. Tehát valami miatt büntetnek minket. Hogy mi miatt büntetik a rendvédelemben dolgozó szolgálati nyugdíjasokat, arra még nem derült fény.

– Hát nézzük meg abból a szempontból, hogy hányan vannak.

– Hát mintegy harmincezren országosan.

– Hát ez az. Akkor ezért büntetik őket mert ők vannak talán a legtöbben.

– De vannak a képviselő urak között is nyugdíjasok, és sorolhatnék más foglalkoztatási jogviszonyt is. Egészen magas szintig is elmehetnék. Politikusok között is vannak korhatár alatti nyugdíjasok. Tehát azért nem kéne csak a rendvédelmet büntetni.

– De ha harmincezer emberen lehet tizenhat százalékos adóbevételt nyerni, az nem kevés. Ha ehhez képest mondjuk pár százan visszakéredzkednek a rendőrségre, és hajlandók akár a szenior állományban valamilyen könnyített munkát végezni… ezt sem tudom pontosan, hogy mit jelent, egyáltalán bárkivel beszéltek arról, hogy milyen munkát kínálnak fel a visszatérő rendőröknek?

– Nem kínáltak még fel munkákat, tévedés.

– Szóval munkát sem kínáltak, de beszéltek a szakszervezeti vezetőkkel arról, hogy képzelik ők ezt el?

– Hát ma nem divat a szakszervezeti vezetőkkel beszélni Bolgár úr.

– Ja, hogy erről se beszélnek. Pedig barátságos beszélgetés lehetne, hogy kérem szépen, hát így változnak a szabályok, a törvények, de úgy gondoljuk, hogy ha néhány ezer ember vissza akar térni a rendőrségre, akkor üdvözöljük őket, szeretnénk nekik értelmes munkát adni, például ilyet és ilyet, ilyen és ilyen keretben, ilyen és ilyen feltételekkel, ilyen és ilyen pénzzel.

– Feltételt nem említett.

– Hát például a pénzt.

– Hóha, hát ez a lényege az egésznek. Hát ehhez állami költségvetési keret kéne. Jelenleg a rendvédelem – én a Belügyminisztérium költségvetését ismerem már amit a beterjesztettek és még nem teljesen elfogadottat, abban semmiféle ilyen keret nincsen.

– De azt is zárolták, gondolom, ami van.

– Hát hogyne. És a jövő évi költségvetési keret ezt nem tartalmazza.

– Tényleg. Mi történne akkor, ha háromezer ember vissza akarna térni szenior állományba? Eleve milyen fizetési szabályok vonatkoznának rájuk?

– A fizetési szabályok, hogy legalább annyit kell keresniük nettó értékben, amennyi most a nettó nyugdíjuk.

– Háromezer embernél ez már tízmilliárd forintos nagyságrend.

– Ez sok milliárd forintos nagyságrend lehet, annak ellenére, hogy van százhúszezer forintos nyugdíjasunk is, akinek ennyi a nyugdíja ma, és van ennél magasabb nyugdíjjal rendelkező kolléga is. De nem vagyok benne biztos, hogy a kollégák háromezren vissza szeretnének menni egy teljesen bizonytalan foglalkoztatásba.

– Én sem vagyok benne biztos, de ha volna értelme ennek a vissza a munkába mozgalomnak, amit a kormány elkezdett, akkor nyilván pár ezerben volna érdemes gondolkodni. Ha nincs értelme, ha csak az az értelme, hogy adóztassuk meg a nyugdíjukat tizenhat százalékkal, akkor persze mindegy.

– De azért egyet hadd mondjak el. A rendvédelem területén nagyon fiatal az állomány és bizony elkelnének a mentorok, akik sok-sok tapasztalattal rendelkeznek, és átszervezés vagy valami más miatt kerültek el a testülettől.

– Tényleg játsszunk el egy pillanatra a gondolattal komolyan. Ha valóban felajánlanák a korengedményes nyugdíjas rendőri vezetőknek? vagy középvezetőknek?, akiknek valóban sok tapasztalatuk volt, hogy jöjjenek vissza, adják át a tapasztalatukat, vegyenek részt az irányításban, akkor volna jó néhány száz ember vagy akár egy-kétezer, aki ezt komolyan venné, és azt mondaná, hát miért ne, hiszen én rendőr voltam, szeretnék is az lenni, ha ehhez megfelelő feltételek vannak teremtve, akkor megyek.

– Ön csak vezetőkben gondolkodik.

– Nem, nem, csak.

– Én pedig munkavállalókban gondolkodok, méghozzá nagyon jó szakemberekben. Hiszen az elmentek nagy része a szakmájának a tudora, és ez a tudás hiányzik ma a rendszerből. És bizony, bizony, ha komolyan leülnének velük beszélgetni, ha komolyan lehetne venni ezeket az ajánlatokat és nem azzal riogatnák a kollégákat, hogy szenior állományba kerülnek és a társadalom részére hasznos tevékenységet fognak folytatni, ez mondjuk lehet egy közmunka-felügyelet is speciel, mondjuk Debrecenben vagy bárhol…

– Ez volt az első hír, hogy majd a debreceni stadion építését ilyen volt rendőrök felügyelik.

– Így van. A hírt hallottuk. Akkor bizony sokan leülnének ezekre a beszélgetésekre. És ezt nagyon szomorúan mondom, én mint szakszervezeti vezető, mert hát egyrészt a szakszervezetekkel nem divat beszélgetni, de nem divat beszélgetni a munkahelyeken sem vagy pedig egymással.

– Ennek több oka van természetesen. Végig se menjünk mindezen. De még annyit a szenior állományról, hogy mit jelenthet ez a könnyített munka? Hogy majd akkor kiül az 55 éves volt rendőr a portára, és ő engedi be az embereket? Vagy hogy lehet ezt?

– Mondjuk ez is lehetne egy könnyített munka, de ma már civil biztonsági őrök védik a rendvédelmi szervek épületeinek nagy részét.

– Azt hittem, hogy ezt visszaállították, hiszen annyira kifogásolták a korábbi időszakban.

– Nem, ez így van.

– Nem állították vissza?

– Nem. Most is ők védik.

– Ne vicceljen.

– De igen, egy része igen. Meg nem biztos, hogy hivatásos, hanem lehet, hogy közalkalmazott ül a portán, tehát ez is elképzelhető. De ez egy másik ügy. Nem a szakmába kívánják őket elhelyezni. Márpedig ők szakemberek. Ők nem azért mentek el, gondoljon itt a 2008-as határőrség-rendőrség összevonásra. Itt több ezer embert engedtek boldogan szolgálati nyugdíjba, akinek meg voltak a feltételei. Azért, hogy ne kelljen velük tovább foglalkozni. Hogy a költségvetést könnyítsék. Mert nem volt meg a keret rá, mert ahol ezek az emberek felszabadultak, ott sokan voltak, az ország belső területén vagy más megyéiben pedig nem volt elég rendőr a rendőrségen. Tehát itt azért furcsa szervezeti elhelyezkedések is vannak, ami a létszámot illeti.

– Igen. Az új rendszer életbe lépése előtt néhány nappal mi a sejtése, hogy mi lesz ebből? Az, hogy alapvetően 99 százalékig ez lesz, hogy a korengedményes nyugdíjakat, amelyek már nem nyugdíjak lesznek, simán megadóztatják tizenhat százalékkal, és kész? Ez lesz a legtöbb emberre érvényes?

– Hát ez csak a rendvédelem területén érvényes, és körülbelül ez lesz. Igen, és korlátozzák a nyugdíj melletti kereseti lehetőséget is, ez teljesen természetes. És nem vagyok benne biztos, hogy fehéredik a munka, hanem lehet, hogy meg fogja találni azt a módszert a kollégák egy része, ahol a kieső jövedelmeket, a hiteltörlesztés miatti kieső jövedelmeket, amit most elvesznek tőlük, azokat valahogy pótolják.

– Tehát a megélhetésből kieső tizenhat meg plusz százalékokat esetleg feketén fogják megkeresni.

– Így van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Aki nem nyilatkozik: Kapuvári Gábor, az MTVA üzemi tanácsának elnöke

Bolgár György: Mint a híreinkben is hallhatták, azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással megszüntette Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka munkaviszonyát a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap. Azért, mert több mint két hete tartó demonstrációjuk során „folyamatosan provokálják a munkáltatót. Tudatosan jogszabályellenes magatartásukkal, tevékenységükkel megsértették a médiatörvény és a Munka Törvénykönyv vonatkozó szabályait. Politikai szerepvállalásukkal pedig semmibe vették a közszolgálati kódex előírását, amely szerint politikai ügyekben közéleti szereplést nem vállalhatnak a nyilvánosság előtt véleményt nem nyilváníthatnak”. Megpróbáltuk megkeresni az üzemi tanács elnökét, Kapuvári Gábort, ő azonban azt mondta, hogy ez a szakszervezet [mármint Nagy Navarro Balázséké] nem is tagja az üzemi tanácsnak, úgyhogy ő nem illetékes az ügyben. És nem is szólal meg. Hát, kommentár nincs. Majd talán Önöktől.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >