rss      tw      fb
Keres

2011 - Az "arab tavasz" hatása Izraelben és a palesztin területeken

MTI 2011. december 28., szerda 10:20

Az izraeli-palesztin konfliktus évtizedek óta uralja a közel-keleti híreket. Az épp egy éve kezdődött tunéziai tüntetések indította "arab tavasz", amely Észak-Afrika és a Közel-Kelet több arab országára terjedt át, valamelyest háttérbe szorította e viszályt, de nem maradt hatás nélkül a szemben álló felekre.

A legközvetlenebb hatásuk az egyiptomi változásoknak volt, ahol a népi felkelés következtében februárban távoznia kellett posztjáról Hoszni Mubarak elnöknek. Távozásával a zsidó állam és Egyiptom viszonya is feszültebbé vált, különösen azóta, hogy egy incidenst követően az izraeliek - állítólag tévedésből - egyiptomi rendőröket lőttek le a Sínai-félsziget határtérségében, majd pedig Kairóban dühös egyiptomiak feldúlták az izraeli nagykövetséget.

Elnöksége alatt Mubarak tartotta magát az 1979-ben által aláírt izraeli-egyiptomi békeszerződéshez, a bukása utáni időszakban kinevezett kormányfő, Eszám Saraf azonban kijelentette, hogy "a békeszerződés nem valami szent dolog, és változtatni lehet rajta". Ez ráadásul épp Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök kairói látogatásakor hangzott el, a korábban jó izraeli-török kapcsolatok jelentős lehűlése közepette.

Az arab világban a "kitavaszodás" megváltoztatta a politikai színképet, sok helyütt az iszlamista erők kerültek előtérbe az Izrael iránt barátságosabb korábbi vezetőkkel szemben, és Izrael egyre inkább elszigetelve érezte magát. Legalább egy évtizeden át csak Iránt kellett jelentős ellenségének tekintenie, de az említettek miatt már Törökországtól és a változások érintette több arab országtól is jobban kell tartania. Jordániában, amellyel szintén békeszerződése van, a kormányra szintén jelentős belpolitikai nyomás nehezedik.

Egy vezető izraeli újságíró már néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy a jeruzsálemi külügyminisztériumban minden reggel imádkoznak Mubarak egészségéért. Komolyan mondta vagy sem, arra célzott vele, hogy izraeli vélekedés szerint úgy a legkönnyebb kezelni a fenyegetéseket a "régi" Közel-Keleten, ha minden változatlan marad. De idén sok minden megváltozott, s ez már nem ugyanaz a "régi jó régió".

A palesztinok eközben a békefolyamatnak az izraeliek által áthághatatlannak tartott feltételeit megkerülve az ENSZ-hez fordultak egy önálló palesztin állam elismerése és állandó tagként való felvétele céljából. Ehhez az kell, hogy a Biztonsági Tanács 15 tagja közül kilenc mellette szavazzon, és egyik állandó tag se vétózzon. Eddig nyolc támogatója van az ügynek, az Egyesült Államok pedig már előre jelezte, hogy szükség esetén vétózni fog a BT-ben.

Utóbb az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO felvette tagjai közé a palesztinokat Izrael - valamint az Egyesült Államok és más országok - élénk tiltakozása mellett.

Izraelben belpolitikai hatásai is voltak az "arab tavasz" népi akcióinak: tüntetések kezdődtek Tel-Avivban és más izraeli nagyvárosokban, százezrek lepték el az utcákat, parkokat, tereket, és - egyiptomi mintára - sátortáborokat ütöttek fel Tel-Aviv egyik legelőkelőbb sugárútján. Még közvetlenebb hatás: elfordult, hogy a tüntetők a változásokat követelő - a tévéhíradókban hallott - arab rigmusok héber nyelvű változatait kántálták.

A tiltakozó akciók fő okai között volt a gazdagok és szegények közötti növekvő különbség a vallott elvei szerint egalitárius társadalomban, az ingatlanárak rendkívül gyors emelkedése, a magas megélhetési költségek, a kiváltságos, befolyásos ortodox és a liberálisabb, mérsékeltebb rétegek közötti feszültségek, az arab kisebbség fokozódó marginalizálódása, kirekesztése.

Palesztin oldalon is volt hatása az arab világ idei reformmozgalmainak: a Hamász iszlamista szervezet által uralt Gázai övezetben a hatóságok már valamivel nagyobb türelmet tanúsítanak a lakosság korábban tiltott cselekedetei iránt, és elismerik, hogy követtek el hibákat a vallásos életvitel előírásainak szigorú érvényesítésében. A nők például már vízipipázhatnak nyilvános helyeken, és férfi fodrászok is szépíthetik a nők frizuráját.

A változásokat a Hamász több vezető tagja azzal magyarázza, hogy öt év hatalom érettebbé tette a szervezetet, és levontak tanulságokat az "arab tavaszból". Fauzi Barhúm Hamász-szóvivő szerint a "néhány elkövetett hibáért", kemény fellépésért a biztonsági erők egyes parancsnokai és túlbuzgó aktivisták felelősek, nem a kormány.

Az övezet fölötti ellenőrzés 2007-es megkaparintása óta a Hamász nagyrészt elhallgattatta ellenfeleit, elűzte onnan a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezette Fatah mozgalom tagjait, és még szigorúbb vallási szabályokat rótt a már amúgy is konzervatív társadalomra. Erkölcsvédő osztagok arra szólítottak fel nyilvánosan együtt mutatkozó párokat, hogy mutassák be házasságlevelüket, strandolókat arra utasítottak, hogy jobban fedjék el testüket, ruhaboltosokat pedig arra, hogy öltöztessék fel próbababáikat. Diáklányokat fejkendő viselésére kényszerítettek a tanáraik.

Az utóbbi hónapok légkörjavulását nemcsak emberjogi aktivisták, hanem még a Hamász politikai ellenfelei is elismerik. Rendezhetnek már gyűléseket a riválisok, így a Fatah is, ami eddig tilos volt. Annak azonban nincsenek jelei, hogy enyhülne az iszlamista szervezet ellenséges álláspontja Izraellel szemben: továbbra sem ismeri el Izrael állam létét, nem hajlandó lemondani az erőszakról vele szemben, sem felmondani a szövetséget a fő pénzügyi támogatóval, Iránnal vagy politikai vezetőségének "szállásadójával", Szíriával.