Újságvásárlás Magyarországon

Tegnap váratlan telefonhívást kaptam G.-től. G.-t már húsz éve ismerem, az internetnek köszönhetően. Az 1960-as évek közepén, legálisan hagyta el Magyarországot. Férjhez ment egy külföldi állampolgárságú férfihez, akivel Kaliforniában telepedtek le. Az utóbbi néhány évben, amióta a férje meghalt, idős édesanyja „ingázik” egy magyar vidéki nagyváros és Kalifornia között. Mivel már jóval 80 fölött jár, G. elmegy érte Magyarországra, és miután a mama itt tölt három hónapot, visszamegy Magyarországra, ugyancsak G. kíséretében.

Szóval tegnap jött egy telefonhívás G.-től. Meglepődtem, mert tudtam, hogy már négy napja Magyarországon van. Mi lehet olyan fontos, hogy onnan hív telefonon? És most jön a sztori, amelyet, úgy gondolta, el kell mesélnie nekem.

Megérkezésük után nem sokkal G. úgy érezte, ideje lesz venni egy-két újságot: Népszabadságot és Népszavát olvas általában. Két üzletben, hozzájuk közel, árulnak is újságot, de majdnem biztos volt, hogy ezeket az újságokat az egyikben nem fogja megtalálni. Szóval irány a másik. Legnagyobb meglepetésére ott sem volt egy darab sem belőlük. Végül az édesanyja talált egy Népszavát, egy másik újság mögé elrejtőzve. Másnap elhatározta, hogy korábban megy. Előző nap talán túl későn mentek, és már elfogytak ezek a lapok. Korán reggel megérkezett, és meglepődve látta, hogy a két újság megint nem kapható, és ezúttal hiába kutatott a bulvár lapok közt is.

Végül megkérdezte a tulajdonost. Igen, ezek az újságok már elfogytak, volt a válasz. Arra a kérdésre, hogy miért nem rendelnek akkor többet belőlük, azt a magyarázatot kapta, hogy nekik semmiféle beleszólásuk nincs abba, melyik újságból hányat visznek nekik. A Lapker szállítja az újságokat, és ő határozza meg a példányszámokat is.

Hát ez G.-nek is, nekem is nagyon furcsán hangzott, de mi nem élünk ott, és lehet, hogy arrafelé az üzlettulajdonosnak valóban nincs beleszólása abba, melyik újságból mennyit kap. De ha állandóan túl kevés újságot szállítanak, akkor a Lapkert is nagyon rossz üzletemberek irányíthatják, hiszen minél több újságot ad el egy cég, annál nagyobb a haszna. De hát én amolyan kapitalista fejjel gondolkodom.

De G. esete a Lapkerrel itt nem ért végett. Kiderült, hogy az üzlet alkalmazottai eltesznek egy-egy példányt a két újságból, és az egyik hátsó helyiségben őrzik őket. Az egyik nő ugyanis megsajnálta G.-t, és odaadta neki a két eldugott újságot. Erre G. felbátorodott, és megkérdezte, nem lehetne-e, hogy félretegyék neki a két lapot. Két hétig lesz itt, és nagyon hálás lenne. Hosszas hümmögés után a nő beleegyezett.

Ehhez persze még azt is hozzá kell tennem, hogy G. mamája fél Népszabadságot vagy Népszavát venni. Attól fél, hogy valami izmos nacionalista megtámadja az utcán, vagy követni fogja a lakásába. Persze lehet, hogy az idős hölgy eltúlozza a dolgokat, de azért az emberek még 80 felett sem félnek minden ok nélkül.

Ami pedig a Népszabadság rossz anyagi helyzetét illeti, arról éppen két nappal ezelőtt írt Lázár György. Hát igen, az újságok, hetilapok, folyóiratok az egész világon bajban vannak, de akkor különösen, ha el sem jutnak az üzletekbe.

(Balogh S. Éva)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!