rss      tw      fb
Keres

A mindenkori feljelentők és feljelentettek




Harmincöt éve, 1977 januárjában 34 magyar értelmiségi szolidaritási nyilatkozatot adott ki a cseh Charta 77 aláíróival. Ezt a dátumot, amelyet sokan a ma már létében is letagadott „demokratikus ellenzék” születéseként értékelnek, nemcsak Havel halála kapcsán idézem fel (az ő 1979-es letartóztatása ellen már háromszázan tiltakoztunk), hanem egy másik, dicstelen évforduló miatt: tavaly januárban, csaknem a Charta 77 szolidaritási akció 34. évfordulójára időzítve, indult meg az utolsó 60 év legaljasabb sajtókampánya a „liberális filozófusok” ellen a Magyar Nemzet hasábjain („több százmilliót kutattak el Hellerék”). Ennek két érdekessége van. Az egyik, hogy az 1977-es aláírók közül többen is szerepelnek az  „elkutatók” között: Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Vajda Mihály (Steiger Kornél a 79-es Chartát írta alá). A másik, hogy a pályázati pénzek elosztása miatt erkölcsi felháborodásukat kifejezők – mellesleg ugyanezen pályázati pénzekből busásan részesülők – között meg olyanok vannak, akik a legjámborabb lusztrációs törvényen is fennakadnának. Ami csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon az úgynevezett ideológiai küzdelmek nem a jobb- és baloldal, pláne nem liberálisok és konzervatívak között zajlanak, hanem a mindenkori feljelentők és feljelentettek között. Lényegében elénekelhetjük, mindkét fél vonatkozásában: „ezek – ugyanazok”.

Nem hagiográfiát kívánok írni magunkról, név szerint csak halottainkról emlékeznék meg: Bence György, Csalog Zsolt, Donáth Ferenc, Donáth Péter, Eörsi István, Fehér Ferenc, Fodor Géza, Háber Judit, Jánossy Ferenc, Mészöly Miklós, Petri György, Szabó Miklós, Tordai Zádor, Vezér Erzsébet. Ők már nem érhették meg, hogy szabad választásokkal sikerült egy szabadsággyilkos kormányzatot hatalomra juttatnunk. Melynek célkeresztjében szinte természetes módon ott van a 77-es aláírásgyűjtés szervezői közül Kis János (akit maga a Legfőbb Ügyész perel), és Kenedi János, akit „csak” a munkájától, azaz élete értelmétől fosztottak meg.

Idézném szó szerint a 35 év előtti nyilatkozat szövegét: „Szolidaritásunkat fejezzük ki a Charta 77 aláíróival, és elítéljük az ellenük alkalmazott repressziót. Meggyőződésünk, hogy az emberi és állampolgári jogok védelme egész Kelet-Európa közös ügye.” Azt hiszem, az aláírók ma is megőrizték ama meggyőződésüket, hogy az emberi jogok védelme összeurópai ügy, s ezen ügy változatlan vállalásával nem elárulják hazájukat, hanem az európaiságát védelmezik a mindenkori jogsértő hatalommal szemben.

(Ludassy Mária)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!