rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 6.

Zsidai Viktor tőkepiaci szakértő, elemző, befektetési alapkezelő

Bolgár György: - Hát a gazdasági ügyekből nem látunk ki. Azt hiszem, Magyarországon ma egyre inkább mindenki szeretne gazdasági szakértő lenni, mert nem érzi magát biztonságban, se az állását, se a megtakarítását – ha van neki –, se a jövőjét, se az ország jövőjét, és látjuk, hogy az ország vezetői is egyre inkább ezzel vannak elfoglalva. Ma reggel például a miniszterelnök találkozott a sokat támadott nemzetibank-elnökkel, és azt mondta, megállapodtak abban, hogy a Nemzeti Bank mindent megtesz a növekedés ösztönzése és a forint iránti bizalom visszaszerzése érdekében, Ön ezt hogy fordítja le magyarra?

Zsidai Viktor: - Hát elég sok nyilatkozat volt már, úgyhogy elég nehéz értelmezni, hogy pontosan a kormányzat mit szeretne a jegybanktól, mert szerintem nagyon sok mindent szeretne egyszerre. A probléma az, hogy ezek a célok, amiket ők szeretnének, nem feltétlenül egyeztethetők össze az európai uniós szabályokkal vagy normákkal. Egyrészt én mindig meg szoktam mindenkit nyugtatni, hogy Magyarország alapvetően nincs nagyon rossz helyzetben, hiszen a költségvetésünk egyenlege, mondjuk kamatfizetés nélkül, nulla körül lenne, tehát nem lenne hiánya, a külkereskedelmünk pozitív, tehát több árut adunk el, mint amennyit be kell hoznunk...

– Sőt az úgynevezett fizetési mérleg, ami szintén fontos mutató, most már két éve folyamatos pluszt mutat, vagyis mi finanszírozzuk bizonyos értelemben a világot, és nem ők minket!

– Így van. Tehát alapvetően Magyarország nincs rossz helyzetben, a bizalmatlansági… hát nevezhetjük ezt válságnak is, mert úgyis most már mindig válság van...

– De ez biztos, hogy válság, mert ilyet nem látott a világ, vagy nem nagyon látott a világ!

– Szóval az a baj, én azt látom, hogy mivel a kormány hozzányúlt egy csomó olyan dologhoz az elmúlt időszakban, ami először a befektetői, aztán már a lakossági bizalmat is megingatta. Ugye nyilván sok befektető úgy döntött, hogy mivel nem tudja kiszámítani nemcsak azt, hogy két év múlva mondjuk mennyi adót fizet, vagy mennyi fizetést kell az embereknek adnia, hanem hogy esetleg tavaly mennyit kellett volna, mert azt még módosítják visszamenőleg, ezért inkább nem ruháznak be, nem teremtenek munkahelyeket, nem hoznak ide pénzt, és végül is ez a bizalmatlansági válság az, ami, ami a problémát okozza Magyarországon. Szerintem ez elkerülhető lenne majdnem teljes mértékben.

– Hogy ez mennyire így lehet, itt van ez a sokat kifogásolt deviza-végtörlesztési akció, amiről látjuk, hogy még súlyosabb veszteségeket okoz a bankoknak, mint ahogy előre látták. Már az év végéig valami százhetven-valahány milliárd nettó veszteséget, vagyis többet, mint az amúgy is kifogásolt bankadó, és ennek még lesz legalább ekkora vesztesége az év első negyedében, mert még addig törleszthetnek azok, akik bejelentkeztek rá. Ezt hogy bírja elviselni a bankrendszer? Ez most csak zárójeles kérdés, mert aztán visszatérek a nagyobb összefüggésekre.

– Most jutott eszembe, hogy pont erről beszéltünk három vagy négy hónapja, még augusztusban, mert akkor írtam erről, hogy milyen durva dolgokat okozhat ez, nagyon meggyengülő forintot és megugró kamatszinteket a kötvénypiacon...

– És bejött, és bejött!

– Hát sajnos bejött, én azt mondtam, hogy ne legyen igazam, és sajnos tényleg bejött. Tehát az a baj, hogy nemcsak azt a veszteséget okozta ez a végtörlesztés, amit a bankok le fognak nyelni, azt a több százmilliárd forintot, hanem a megmaradó devizahitelesek terhe sok-sok százmilliárd forinttal nőtt, az államadósság sok-sok százmilliárd forinttal nőtt, tehát ha ezt az összes hatást összeadom, akkor ennek a végtörlesztésnek a másodlagos hatásai jóval nagyobbak voltak, mint az elsődleges hatásai.

– Hiszen tavaly júliusban még kétszázhatvannyolc forint körül volt az euró, és azóta húsz százalékot romlott. Hát ilyen dráma nincs a világon!

– Így van. Sajnos vannak ilyen drámák, tehát láthattunk ilyen országokat, de az nem olyan jó általában a lakosságnak!

– Hát igen, de csak azt akartam mondani, hogy ilyen dráma ebben az időszakban nem volt. Mert ugyan látunk egy görög drámát például, meg van olasz dráma is, de ott euróval játszódik le, és kicsit másfajta, ez pedig a saját nem ortodoxnak nevezhető, hanem tulajdonképpen – nyugodtan mondjuk ki – buta és elhamarkodott lépéseinkből következik. És nem kellett volna bekövetkeznie, meg lehetett volna azt a bankokkal kötött megállapodást, szerződést kötni már jóval előbb is, akár 2010-ben is, amit az év végén összehoztak, de mintha még arra is rátennének néhány lapáttal, nem?

– Igen, és hát az a furcsa nekem, hogy miután aláírták a Bankszövetséggel a megállapodást, és megígérték, hogy befejezik, több ilyen ad hoc intézkedés nem lesz, egy héttel később a miniszterelnök ugye már kijött azzal, hogy a közalkalmazottak végtörlesztését segíteni fogja a kormány, illetve egy héttel később kijött Hódmezővásárhely polgármestere, és fölülírta...

– Hát megfenyegette a kötvényei kibocsátását jegyző bankot, hogy ha nem ad neki árengedményt, vagyis nem törleszthet olcsóbban, akkor még törvényt is módosíthatnak, meg bíróság elé viszi, szóval megfenyegette. És még ha csak Hódmezővásárhely polgármestere lenne, de a Fidesz-frakció vezetőjéről van szó!

– Így van, igen. Ezzel is az a probléma, hogy egy olyan országban – és ezért nem akarnak nagyon befektetők jönni –, ahol azt látják, hogy egy öt éve aláírt szerződést, azt hiszem, ez 2006-os, az erősebb fél, tehát az állam oldali fél bármikor felrúghat, akkor én nem szívesen szerződnek. Mert azt mondják, hogy bármikor módosíthatják visszamenőleg is a szerződést, amit mi megkötöttünk, és így nem lehet üzletelni. Ezért nem akar üzletet kötni Magyarországgal nagyon sok befektető.

– Ehhez képest már nem volt meglepetés, hogy ma délután a harmadik nagy hitelminősítő, a Fitch is bóvliba vágta a magyar államkötvények minősítését, vagy a magyar adósságot, mert a Standard and Poor’s és a Moody’s után az lett volna a meglepetés, ha a Fitch ezt nem teszi meg. Ez különösebben változtat a helyzeten, vagy ez már nem?

– Ez annyira nem volt már izgalmas szerintem, és ez a kormány–MNB-tárgyalás annyira lekötötte a piacok figyelmét, hogy ma a forint egyébként erősödött, és az állampapír-hozamok is csökkentek, tehát most ma olcsóbban kapunk majdnem egy százalékkal tíz évre hitelt, mint mondjuk két napja kaptunk volna az állampapír-piacon.

– Na de hát mind, mind a kettő fizethetetlen, a mai egy százalékkal olcsóbb is!

– Igen, a tizenegy százalék is nagyon sok és a tíz is, egyiket sem tudja Magyarország kigazdálkodni. Csak azt mondom, hogy ennek már nem annyira volt meglepetés értéke, ennek a Fitch-leminősítésnek.

– De ha ezek a kötvényaukciók továbbra is sikertelenek, illetve nagyon drágák lesznek, és nem tudunk annyi kötvényt értékesíteni, vagy csak jóval magasabb kamatokkal, vagy ahogy ezt hívják, hozamokkal, mint ami később finanszírozható lenne, akkor ez meddig tartható fönn? Ugye azt szokták mondani a szakértők, hogy néhány hónapig Magyarország nem omolhat össze, mert van annyi pénze, tartaléka, hogy ne legyen összeomlás, na de önmagában az is az összeomlás jele, ha ilyen sokat kérnek a kötvényekért, mert azt mutatja, hogy a piac abszolút nem bízik meg bennünk. Ennek nincs valami olyan hatása, ami ezt az összeomlást bizony előbb összehozza, mint ahogy az a valóságban a nem fizetésünk miatt bekövetkezne?

– Én azt gondolom, hogy nem ennek van. Mert való igaz, hogy a magyar állam még sok hónapig tudja húzni. Én nagyobb veszélyét látom annak, hogy a lakosság körében van baj. Amit már cáfoltak is, és egyébként valóban semmi oka nincs, hogy bármilyen banknak problémái legyen, vagy a bankbetéteket befagyasszák, tehát ennek semmi oka nincs, nincs is semmi alapja. Csak az a baj, hogy ha az emberek azt látják, hogy 310 a forint, aztán 320, 330, és hallják ezeket a rossz híreket, ennek hatására ki tud alakulni egy olyan lakossági pánik, ami sokkal hamarabb elhozza a problémákat, mint ahogy a magyar kormány fizikailag a pénze végére ér.

– Lehet, hogy éppen ezért tárgyalt ma Simor Andrással Orbán Viktor, mert látszik, és az újságok így meg is írják most már hetek óta, hogy egyre többen viszik Ausztriába, sőt Szlovákiába is a pénzüket. Még pánik nem alakult ki szerencsére, de a veszély fennáll. Ha ez a tendencia folytatódna, akkor mi következik, milyen helyzet áll elő?

– Az, az a probléma, ugye sok ilyen latin-amerikai jellegű válságnál egy jelentős fázis volt ez a válságban, hogy a lakosság elkezdte a tőkemenekítést az országból. Ha ezt nem lehet megállítani azáltal, hogy megnyugtatjuk a lakosságot és a külföldi befektetőket meg mindenki mást is, akkor ez azzal járhat, hogy kiveszik a bankokból a betéteiket, kiviszik külföldre, végzetesen legyengül a deviza, amibe ugye az egész ország belerokkanhat. Tehát nyilván nálunk meg aztán duplán, hiszen még mindig egy csomó ember tartozik devizahitellel a bankjainak, tehát ha nem sikerül megállítani, akkor ez tényleg nagyon-nagyon durva következményekhez vezet Magyarországon.

– Az gazdasági káosz!

– Így van, egyértelműen, tehát ezt mindenképp meg kell állítani.

– De hogyan lehet megnyugtatni a társadalmat, a lakosságot, a befektetőket, a világot? Egy-egy nyilatkozattal már nyilvánvalóan nem, legfeljebb egy napra. Melyek azok a konkrét lépések, amelyeket elhisz akár a lakosság, akár a befektető, akár Brüsszel, akár Washington, akár az IMF?

– Hát szerintem ez az Európai Uniónak és az IMF-nek is a problémája, és erre utaltak is a nyilatkozataikban, hogy most, ha megint megígérnek nekik a valamit, az nem biztos, hogy elég, hiszen már hallottak ígéretet elég sokat. Én azt gondolom, hogy a befektetőknél azt ki lehet jelenteni, hogy amíg nem látják, hogy az az IMF-megállapodás megvan, és a magyar kormányzat megtette az ehhez szükséges, esetleg elvárt lépéseket, ami nem tudom, hogy pontosan mi lesz, addig nagyon gyanakvóak lesznek, és nem biztos, hogy fognak hinni a további ígéreteknek. Az ígéretek nem elegendőek.

– Sőt, ugye mintha a tárgyalások feltételéül nyíltan azt szabnák, hogy tessék megváltoztatni az általunk kifogásolt törvényeket is!

– Igen, így van, ez egyértelműen így van.

– Abban az esetben akkor megint megindulhat visszafelé ez az egyértelműen és drámaian romló folyamat, akár a forintárfolyam, akár a betétek kivonása, akár a külföldi szereplők növekvő bizalmatlansága, ami a magasabb kötvényhozamokban érhető tetten?

– Azt gondolom, hogy igen. De csakis akko… mert sajnos van egy olyan lehetőség is, hogy mondjuk az IMF-fel megállapodunk, és mindent teljesítünk nekik, amit kérnek, majd miután megkapjuk a hitelkeretet, esetleg lehívunk valamennyit ebből a hitelkeretből, utána megint elkezdjük ezt a kétértelmű dolgot, hogy egyik nap egyik dolgot mondjuk, másik nap a másikat. Ha ez így fog folytatódni, akkor az IMF-megállapodás után is lehetnek problémák. Tehát szerintem az IMF-megállapodás önmagába szükséges és fontos, de nem elégséges feltétele annak, hogy nyugalom legyen Magyarországon.

– Magyarán alapvető stílusbeli és tartalmi változásra van szükség a politikában?

– Hát én a politikába nem mennék bele, de a gazdaságpolitikába igen...

– A politikát úgy értettem, ami a gazdasági kereteket meghatározza.

– Igen, a gazdasági rész.

– A többi rész, az persze Brüsszelre tartozik, meg ránk is tartozik, de legalább a piaci szereplők szempontjából a gazdaságpolitikában vagy a gazdaságot megszabó politikai lépésekben alapvető stílusbeli és tartalmi változást kell.

– Hát a befektetők akár reálgazdaságiak, akár tőkepiaciak, szerintem egy dolgot akarnak, nyugalmat, azt akarják, hogy ne legyenek ilyen hírek, egyáltalán ne is legyen hír a gazdaságról. Azt szeretné mindenki látni nyilvánvalóan, hogy mondjuk egy-két-három évre mindenki pontosan mindent kiszámíthasson, hogy mi fog történni, ne legyenek ad hoc változtatások, ne legyenek visszamenőleges belenyúlások, ne legyenek ötletelések. Tehát a kiszámíthatóság, szerintem, ez a legeslegfontosabb a gazdaságban.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái