Ha én kormány lennék 22.
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 09. hétfő, 04:10
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és csődöt mondana a gazdaságpolitikám, elővenném a B-tervemet, mert nekem és barátaimnak az is nagyon jó lenne.
Nem rögtönöznék, hiszen minden rosszindulatú híresztelés ellenére rendelkeznék hatástanulmánnyal erre a B-tervre. A hatástanulmány leírná, hogy milyen következményekkel járna egy államcsőd.
Mivel működésemet eddig is hitelből fedeztem, de hitelt többé nem kapnék, először lefaragnék a kiadásaimból. Leállítanám a nyugdíjkifizetést, vagy nagyon minimálisra szorítanám. Így azok az idős emberek, akik nyugdíjfizetéstől nyugdíjfizetésig éltek, mert nem raktak félre öregkorukra, választhatnának: vagy esznek, vagy fűtenek, vagy a gyógyszereiket veszik meg. Mindegyik megoldás eredménye ugyanaz lenne: csökkenne a nyugdíjasok száma. Mert vagy éhen halnának, vagy megfagynának, vagy a betegség végezne velük. Akaratukon kívül évről évre javítanák az államháztartás egyenlegét.
Jóval kevesebb fizetést tudnék csak adni az állam és az önkormányzatok alkalmazottainak: pedagógusoknak, orvosoknak, ügyintézőknek, busz- és villamosvezetőknek, kalauzoknak és mozdonyvezetőknek, szerelőknek, rakodómunkásoknak, rendőröknek, tűzoltóknak. Sokkal kevesebbet adnék az állami és önkormányzati intézmények működésére is. De nem is lenne szükségük ennyi pénzre, mert számítógépet, autót úgysem tudnának venni, a meglévőket pedig alkatrészhiány miatt nem tudnák javítani. A telefonszámlát sem tudnák fizetni. A már számítógépre áttett adatbázisok összeomlanának, lehetne matatni újra a dossziék és kartotékok porszagú világában. Az ügyintézés ugyanolyan nehézkessé válna, mint ötven évvel ezelőtt, de legalább emberközelibb lenne: mindenhova személyesen kellene elmenni, semmit nem lehetne telefonon vagy interneten elintézni. Akadozva működne az orvosi ellátás, mert hol áram nem lenne, hol kötszer, hol orvos, hol ápolónő.
A mindennapi élet is izgalmasabb lenne. A villamosok, buszok, vonatok hol járnának, hol nem, minden utazás egy kaland lenne. Közben portyázó rablócsapatokat kellene kerülgetni, mert a rendőrség – pénz híján – működésképtelen lenne. Az állandósuló áruhiány ismét divatba hozná a sorban állást, ami sok kis agorát teremne. Ez erősítené a közösségi érzést, és csökkentené az egyének atomizáltságát.
Menekülnének az országból az emberek, az itt maradók pedig menekítenék az országból a megtakarításaikat. Az persze nagyon rosszul érintene, ha még azt a kevéske itthoni pénzt is elvinnék, ezért le kellene zárnom a határokat, szögesdrótot és aknazárat kellene telepítenem – sajnos nemcsak Ausztria felé, hanem minden határon. Ez persze jó sokba kerülne, de közeli cégeimnek adnám ki, végső soron tehát engem gyarapítana.
Közben minden menne tönkre. A fűtetlen lakásokban, iskolákban és irodákban elfagynának a vezetékek, aztán tavasszal átáznának a falak, omladozni kezdene a vakolat. Az áram és a gázszolgáltatás országszerte akadozna, mert abból a kevés díjból, amit befizetnek, nem jutna a vezetékek karbantartására. A földeket nem lehetne megművelni, mert senki nem tudná megvenni az importból származó gépeket vagy alkatrészeket.
Persze ennek is lehetne nemzeti hozadéka: fellendülhetne a hazai igásállat-tenyésztés, újra megnyíló falusi kovácsműhelyek százai teremtenének új munkahelyeket. És a mezőgazdaságban bevezetendő régi módszerek is munkahelyek százait szülnék, hiszen az ország kenyerének megtermeléséhez ezer traktoros és kombájnos helyett százezer ló vontatta eke mögé kellene odaállni valakinek, és kaszás is százezerszám kellene. Fellendülne a hazai jármű- és munkagép-gyártás: csettegők hatalmas választéka színesítené a palettát.
Közben barátaimmal együtt lassan elkezdeném fölvásárolni az országot. Földet már eddig is vettünk, most tönkrement ingatlanokhoz, gyárakhoz, üzletekhez lehetne olcsón hozzájutni. Ha már minden az enyém lenne, a kormányt is átadnám, bajlódjon a kormányzással más. Akkor már úgyis én lennék a háziúr, és azt a háziúr mondja meg, hogy mit szabad a lakónak, és mit nem.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
