Az egyetem fura ura
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2012. január 10. kedd, 04:18
Még szeptember végén számolt be egy sajtóhír arról, hogy Orbán Viktor Győrben megígérte az ottani polgármesternek, országgyűlési képviselőnek, illetékes rektornak: legyenek nyugodtak, mindenképp megmarad a város felsőoktatási intézménye. Az éppen ekkoriban Miskolcon járt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás-miniszter csak udvariasan összehordott hetet-havat, de hasonló ígéretet ő nem tehetett a helyieknek. Mindez azért érdekes, mert a felsőoktatásról szóló törvény elfogadását megelőző másfél évben csak a fejünket kapkodtuk, annyi koncepció látott napvilágot, szivárgott ki, nyert megerősítést vagy épp cáfolatot – nem csoda, hogy az egyetemek oktatói, dolgozói és leendő hallgatói között a legkülönfélébb hírek és rémhírek terjedtek el. Az nagyjából biztosra vehető volt, hogy a hallgatói létszám jelentős csökkenésével kell számolni, és már egyes intézmények, karok, képzési területek, szakok fölött is kongatni kezdték a vészharangot. Joggal várhatták (volna) tehát azok, akiknek a bőrére megy a felsőoktatási reformerkedés, hogy kapjanak valami világos szempontrendszert: kik és miért mennek, kik és miért maradhatnak, mire számíthatnak egyáltalán a jövőben. A szeptember végi győri példa segített az eligazodásban: ha Orbán miniszterelnök azt mondta, hogy Győrben egyetem lesz, akkor ott egyetem lesz és kész, függetlenül hallgatói létszámoktól, finanszírozási háttértől, akkreditációs szempontoktól, vagy akár – a témában kormányzati illetékes részéről csak magabiztosságba oltott tájékozatlansággal és elrévedéssel kiejthető, mitikus – „munkaerőpiaci szempontoktól”.
Hogy a „nemzeti együttműködés rendszerében” Orbán személyes döntése mindenben (így a felsőoktatási férőhelyek elosztásában is) érvényesül, az origo.hu december végi híradása is megerősítette. Eszerint a nagyhatalmú miniszterelnök „nemzetstratégiai kérdésnek tekinti, ezért […] magához vonta a 2012-es felsőoktatási keretszámok véglegesítésének jogát”, a NEFMI-ben hónapok óta csiszolgatott keretszám-tervezeteket legfeljebb érdekes javaslatoknak tekinti. Ahogy az egyházügyi törvény elfogadásakor a megmaradó és megszűnő egyházak kérdésében, úgy tűnik, az egyetemek jövőjét illetően is Orbán személyes döntésétől rettegnek vagy remélnek az érintettek.
Most persze csak az egyes képzési területek keretszámait illetően születik meg az amúgy sokat eláruló kormányrendelet. A Magyar Nemzet szerdai számában közzétette a minisztérium által kidolgozott, a Széll Kálmán Tervnek megfelelő ütemezésű tervezet számait. („Kevesebben tanulnak ingyen”. 2012. január 4. 4. p.) Aki figyelemmel kísérte az előző időszak tervezgetéseit, nem érhette nagy meglepetés. A korábban amúgy is sokat faragott gazdaság-, bölcsész-, társadalom- és jogtudományi képzéseket és intézményeiket a 35-60 százalék között szóródó létszámcsökkentés több mint érzékenyen fogja érinteni*. Ennek a döntésnek a pontos következményei egyszerűen beláthatatlanok. (Nem is akarja a kormányoldalon senki sem belátni…) Viszont – szintén a korábbi tendenciák folytatásaként – „továbbra is kiemelt területként kezelik az informatikai, a műszaki és a természettudományi területet, amelyek szakemberhiánnyal küzdenek”, ezért nem csoda, hogy ezeken a területeken a felvehető hallgatók számát jelentősen növelik. A témának már van vitairat-irodalma, úgyhogy csak egy gondolat: nem vitatom e képzési területek fontosságát és a szakemberhiányt sem, de egyszer belegondolhatna már valaki, hogy a matematikára, fizikára stb. épülő – alapvetően mérnök- – szakokra bekerülők képzettségének színvonala nem lesz attól magasabb, hogy nyakló nélkül emelik a keretszámaikat. A megfelelő középiskolai alapok kialakítása nem megy egyik évről a másikra, továbbá a mostani felezéssel-harmadolással végleg padlóra küldött (gazdász, bölcsész stb.) képzési területek rovására érvényesített döntés sem hozza meg a kívánt eredményt.
Talán egyszer megtudjuk, mire alapozzák ezt a döntést, a „munkaerőpiacra” való hivatkozás ugyanis csak a világos kimeneti feltételekkel, illetve lobbierővel rendelkező (döntően gazdasági) szereplők érdekeinek más szavakkal való megfogalmazása**. Márpedig az ő személyes véleményüknek döntő súlya lehet a továbbiakban is a legfőbb és egyetlen döntéshozó, az egyetem(i szféra) fura ura, Orbán Viktor parancsainak megfogalmazásában.
Még annyit érdemes megjegyezni, hogy az Orbán-kormány oktatásügyet érintő döntései hidegzuhanyként érhették azokat az egyetemi oktatókat, kutatókat stb., akik 2010-ben bíztak bennük. A kritikusok is arra számíthattak, hogy mint kiemelt nemzetstratégiai témát, az oktatásügyet támogatni, felkarolni fogják, s még ha saját képükre formálják is, az oktatási intézmények száma, felszereltsége stb. gyarapodni fog. Ehelyett minden korábbit felülmúló megszorítások tanúi lehettünk az elmúlt időszakban, a hallgatói létszám brutális csökkentése pedig a következő tanévtől olyan hatással lehet a felsőoktatási intézményekre, mint egy szőnyegbombázás.
Mindezt magam sem értem. A kormányfő és csapata ugyanis így nemcsak a sikeres országok példájával (a felsőoktatásban részt vevők számának növelésével) megy szembe, hanem – szűklátókörű pénzügyi szempontokat követve – saját retorikájával, nemzeti konzervatív ethoszával is. Gyakran idézték (nemcsak a jobboldalon, de ott többet) Széchenyi István gondolatát, miszerint a „kiművelt emberfők sokasága a nemzet igazi hatalma”. (A Hitelben egyébként eredetileg így hangzott a gyakrabban citált, mint ismert gondolat: „S eként minden kifejlődés, elmenetel, erő, érték és szerencsének legmélyebb sarkalatja a kiművelt emberfő. Ennél lejjebb nem bocsátkozhatunk. […] A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statistikája az ország legérdekesb része. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat.[öbbi] teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”)
Az önnön társadalompolitikáját középosztály-teremtő törekvésekkel jellemző Fidesz retorikája itt visszafelé sül el és lelepleződik a hamissága. A felsőoktatással kapcsolatos döntéseik arra utalnak, hogy pont fordítva gondolják, mint annak idején Széchenyi: szerintük a kiműveletlen emberfőkben rejlik a nemzet igazi hatalma. Én inkább a „legnagyobb magyarnak” adnék igazat, s nem csak azért, mert emlékéhez bárkit könnyű hasonlítani. Hanem azért is, mert például a Világ című művében ilyesmit is írt: „A kultúra s civilizációnak első talpköve a szabadság, másik a vetélkedési ösztön. S ámbár mint mondám, […] nagy befolyású az éghajlat s geographiai helyzet, azért a szabadság mégis legfőkép emberi agyvelőbül foly; nem különben emberi agyvelő fejti ki a vetélkedés ösztönét leghathatósabban, s a fekvési hiányt némileg helyre üti, úgy hogy az ép s kifejlett emberfő a kultúra s civilizációnak egyedüli nemző kútfeje.”
Megfontolandó volna. Ha még nem késő.
________________
* Népszabadság (Kivéreztetik a közgazdászképzést): „A kormány gyakorlatilag kivérezteti az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzést: ez év szeptemberétől mindössze 100 jogászhallgatónak lesz államilag finanszírozott helye (az Eduline.hu szerint tavaly 800-nak volt), és 250 hallgató (tavaly 4900) tanulhat tandíjmentesen a gazdaságtudományi képzési területen. A többieknek még csak a részösztöndíjas pozíció sem nyílik meg. A felsőoktatás tandíjassá alakul 2012-től, mert csak egy kisebbség kap állami ösztöndíjat.”
** Hoffmann Rózsa: „Mintegy 34 ezer hallgatónak – ’értelemszerűen a legjobbaknak’, legnagyobb arányban a műszaki, természettudományi és informatikai szakokon – száz százalékban fizeti majd az állam a tanulmányi költségét, 15 550 hallgató esetében pedig a képzési költség mintegy felét fogja fedezni az állam. A kabinet ’ezáltal bővíteni tudja azoknak a képzéseknek a körét, amely vélhetőleg a gazdaság motorjai lesznek’.”
Giró-Szász András: „A keretszámok meghatározásakor a kabinet célja az volt, hogy egy korszerű, versenyképes, tudásalapú felsőoktatás jöjjön létre, amely valós nemzetgazdasági és munkaerő-piaci szempontokat vesz figyelembe.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
