rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 20.

Az iskolai erőszakról és a Btk-szigorításról

Szüdi János, az Oktatási Minisztérium közoktatási szakállamtitkára


Bolgár György: - Az új kormánytöbbség a parlament elé terjesztette a Btk. szigorításáról szóló törvénymódosítást, hogy fokozottabban védje a pedagógusokat a fizikai erőszaktól. Ugyanakkor azt láttam a mai Népszabadságban, hogy egy szülői egyesület szóvivője azt mondta, szerinte évi nyolc-tíz tanárveréses esetről lehet tudni, és ez nem ad okot hisztérikus megnyilvánulásokra. Könnyen lehet, hogy a szülőkkel szemben elindul valamiféle boszorkányüldözés, mert a pedagógusokkal szembeni bántalmazások száma nem növekedett az elmúlt években. Ugyanakkor lehet, hogy a szülőket megpróbálják elriasztani attól, hogy szót emeljenek a gyerekeik védelmében. Mi a tényleges helyzet az iskolákban? Valóban nőtt az erőszak?

Szüdi János: - Két felmérés volt az elmúlt időszakban, emellett nagyon nehéz megfogni, hogy mi az, ami erőszaknak számít. A felmérések azt mutatják, hogy a fizikai bántalmazás tekintetében a magyar iskolák általában az Európai Unió átlagához képest az alsó negyedben helyezkednek el. Ezzel szemben az úgynevezett verbális erőszak vagy a lökdösődés, az egymás gúnyolása, a csipkelődés tekintetében és elsősorban a trágár beszédben az élen járunk. Tehát a fizikai jellegű erőszak nem igazán jellemző a magyar iskolákra.

- Azt lehet tudni egyáltalán, hogy valóban 8-10 tanárveréses eset történik évente?

- Az igazság az, hogy a napvilágra került erőszakról lehet tudni. Azt nem lehet megítélni, hogy hány olyan esemény történt, amely nem derült ki, mert az iskoláknak sem érdeke, hogy minden ilyen cselekményt feltárjanak. Azt el kell mondani, hogy egyetlenegy erőszakos esemény is sok. Azonban valóban igaz, hogy nemcsak tanulói erőszak létezik, hanem nagyon rossz az is, amikor a pedagógus bántja a tanulót. Ugyancsak nem kívánatos, ha a pedagógusok egymás között gyakorolnak erőszakot, és értelemszerűen el kell ítélni a szülő-pedagógus erőszakot is.

- Csak a szülők hajlamosabbak voltak az elmúlt évtizedekben elfogadni a pedagógus gyerekekkel szemben alkalmazott fenyítését. Ma már egyre kevésbé tűrik, de annakidején megengedőbbek voltak vele sokan. Ez manapság változott, de lehet, hogy még mindig sokan úgy gondolják, nem baj, ha a pedagógus rendet tart.

- A hatályos törvények 1993 óta, ésezek egy polgári kormány által benyújtott törvények voltak, tiltják a bármilyen testi fenyítést vagy erőszakot az iskolában. Én úgy gondolom, hogy az iskolának alapvetően pedagógiai eszközökkel kell a tanulókkal szemben eljárni. Azt mutatják a felmérések - és ezt lehet mondani Magyarországra is, az Európai Unióra is -, hogy ott, ahol harmonikus kapcsolat alakul ki a szülő, a pedagógus és a tanuló között, vagyis egy mellérendeltségi viszonyban egymást kölcsönösen támogatják, szinte soha nem fordul elő erőszak. Az erőszak akkor jelenik meg, ha rosszak a tanítási órák, nincsenek lekötve a gyerekek, nem vonják be a tanulókat az oktatási folyamatba, hanem felülről dirigálva mintegy hatalmai pozícióból kiindulva, ami egyébként nem létezik, próbál a pedagógus rendet, fegyelmet teremteni.

- Azt látjuk, és ezek szerint a felmérésekből meg az összehasonlításokból is kiderül, hogy a sok szempontból példaként emlegetett nyugat-európai országok nagy részében nagyobb, számottevőbb az iskolai erőszak, mint nálunk. Néhány hete lezajlott Nagy-Britanniában egy választási kampány, és ott a miniszterelnök-jelölti vitákon került szóba, hogy Nagy-Britanniában évente több ezer olyan esetet jegyeznek fel, amikor diákok támadnak rá a tanárra, tanítóra. Pedig ott csak hatszor annyi ember él, mint nálunk. Tehát néhány tíz vagy esetleg egy-kétszáz esetet kellene feljegyezni, ők ehhez képest több ezerről számoltak be.

- Igen. Viszont említettem, hogy az elvégzett kutatások szerint a magyar tanulók igen csúnyán beszélnek. Az a probléma, hogy ez jellemző sajnos a magyarokra. A trágár beszéd megtűrt szokás, ami megjelenik a tévében, rádióban és mindenütt. Tehát ebben a tekintetben meglehetősen rosszul állunk.

- Ebben rosszul állunk, de a fizikai bántalmazásban tulajdonképpen jobban, mint a nyugatiak. Jelenleg hogyan járnak el, ha mégis van egy-egy ilyen eset, amikor a gyerek vagy a szülője megtámadja a pedagógust? Mi ennek a következménye, főleg ha nyilvánosságra is kerül és tudnak is róla? Van valamiféle figyelem, ami ezt körülveszi? Nem lehet a dolgot a nyilvánosság elől elzárva rendezni?

- Ketté kell választani az ügyeket. Minden olyan esetet, ami még nem éri el a bűncselekmény határát, az iskolában meg kellene tudni oldani. Ebből a szempontból nagyon fontos lenne a nevelőtestület önértékelése, hiszen önmagától nem alakul ki olyan helyzet, amikor egy gyerek megüti a társait vagy a pedagógusát. Ennek előzménye kell hogy legyen. Például lehet, hogy a gyereket halálra molesztálják a társai, és ezt nem vették észre a pedagógusok. Amikor egy pedagógus-tanuló konfliktus alakul ki, az sem egy perc alatt valósul meg, és a szülő-pedagógus kapcsolat sem egy pillanat alatt lesz rossz.

- Tehát nem hirtelen felindulásból, mindenféle ok nélkül történik ilyesmi. A tantestületnek pedig tudnia kell, hogy valami zajlott már előtte.

- Ha meg nem tudja, akkor az hiba. Én azt gondolom, hogy az önértékelés minden ilyen eset után nagyon fontos és szükséges lenne. Ha a pedagógus és a nevelőtestület úgy érzi, hogy az ő ereje nem elégséges, akkor lehet a gyermekjóléti szolgálat, a családsegítő szolgálat segítségét kérni. Ez benne van mind a két törvényben, a gyermekvédelmi törvényben is és a közoktatási törvényben is, és ezek a szolgálatok tudják, mit kell tenni. Elkezdtünk kiépíteni egy iskolai pszichológiai ellátást, ahova a gyereket kötelező elvinni. Ha nem megy el, akkor a jegyző kötelezi, hogy vegyen részt egy ilyen jellegű szolgáltatásban, ellátásban. A jegyző tudja, hogy védelembe veheti a gyereket, ha probléma van vele, és ha a védelembe vétel nem segít, akkor ki lehet emelni a közösségből. Hiszen el lehet vinni a gyermeket egy gyermekjóléti bentlakásos intézménybe, és legvégső esetben, ha minden kötél szakad, akkor ott van a szabálysértési eljárás vagy a büntetőeljárás. Az iskolákban dolgozók közfeladatot ellátó személyek. Volt már rá példa, hogy néhány hét alatt elítélte a bíróság azt a szülőt, aki megütött egy tanárt. Szeretném elmondani, hogy elindítottunk egy mozgalmat. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az erőszakmentes iskola érdekében elindított egy olyan mozgalmat, amelyben most már közel száz iskola vesz részt, és civil szervezetek, magánszemélyek támogatják. Ezek az iskolák fogadják a telefonokat, és segítséget tudnak adni a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek, ha nem találják a megfelelő eszközöket. Összegyűjtöttek számtalan jó példát, hogyan kell bánni a nehezen kezelhető gyerekekkel. Már kilencven olyan iskola van, amelyik részt vesz ebben a programban, tehát látogathatók, megismerhetők a módszereik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!