rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 20.

Bolgár György kérdései a 2010. május 20-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Fidesz betartotta ígéretét, és máris törvényt fogadott el a kisebb parlamentről. Akkor ezzel rendben is volnánk? Kevesebben kevesebbet fognak veszekedni?
Másik témánk, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítaná a trianoni szerződés aláírásának napját a Fidesz-KDNP. A törvényjavaslat szövege így kezdődik: „Mi, a Magyar Köztársaság országgyűlésének tagjai, azok, akik hisznek abban hogy Isten a történelem ura…” Ezek szerint akik nem hisznek ebben, a nemzeti összetartozásban sem hihetnek? És vajon mire ad majd alkalmat ez az összetartozási nap?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Orbán Viktor újabb, még keményebb támadást indított a Nemzeti Bank elnöke ellen. Mondván, hogy az együttműködésnek nincs meg az alapja. Ezt vajon Simor András is érti?

Ezzel is összefüggésben, mi a véleményük arról, hogy a romokban és gazdasági vészhelyzetben lévő Magyarország megelőzte Szlovákiát és Szlovéniát egy tekintélyes svájci intézet versenyképességi listáján. Ezek ott Svájcban nem olvasnak újságot?

És végül mit gondolnak arról, hogy a Magyarországi Szülők Egyesülete szerint a tanárverések nem szaporodtak meg az elmúlt években, és a Btk. tervezett szigorítása akár boszorkányüldözést is kiválthat a gyerekei érdekében eljáró szülők ellen. Az egyesület ugyan támogatja a szigorúbb fellépést az erőszakoskodókkal szemben, de szerintük a gyerekekkel szemben elkövetett visszaéléseket is nyilvánosságra kell hozni. Mi a helyzet és mi lesz?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Az MFB új státusáról, az MNB elnökének szóló üzenetekről, a devizában való eladósodottságról
Veres János szocialista képviselő, volt pénzügyminiszter


Bolgár György
: - Eredetileg egy órával ezelőttre beszéltünk meg interjút, de Ön a    parlamentben beszélt. Mit mondott?

Veres János: - Ma délután kezdte el tárgyalni a parlament az állami vagyonról szóló törvény módosítására benyújtott, Matolcsy György kijelölt miniszter és Fónagy János képviselőtársam által jegyzett indítványt. A költségvetési bizottság az indítványt tárgyalta ma délutáni ülésén. Jómagam a bizottsági kisebbség előadója voltam, és kifejtettem a véleményemet, miszerint rendkívül aggályos a benyújtott javaslat, mivel elfogadása megteremti annak a lehetőségét, hogy egyéb okokra hivatkozva versenyeztetés nélkül adjanak el állami vagyont. A Magyar Fejlesztési Bank alá helyezne több mint harminc gazdasági társaságot. Emlékszünk rá, hogy 1998 és 2002 között, a Fidesz kormány idején a Magyar Fejlesztési Bank alá tartozó gazdasági társaságok adataihoz, velük kapcsolatos információkhoz  képviselők nem férhettek hozzá. Hiszen azt mondták annak idején a költségvetési bizottság ülésén is, hogy banktitok az ott folyó munka. Ebből következően nem tudhattuk meg például annak idején, hogy az autópályaépítésben különleges státuszba került magántársaságok milyen szerződéssel és módon lehettek kedvezményezettek. A javaslat ezen túlmenően megszünteti azt a lehetőséget, hogy az állami társaságok felügyelő bizottsági elnökeire az Állami Számvevőszéki javaslatot tegyen. Azaz a vagyonért felelős miniszter személyesen fogja kijelölni a társaságok vezetőit, igazgatóságait, valamint felügyelő bizottságait. És hogy még szebb legyen a történet, indoklás nélkül felmentheti a felügyelő bizottsági tagokat. A törvényjavaslat tartalmazza még, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a hozzá sorolt állami vagyoni körben speciális módon, de eladhatja az állami vállalatok részesedéseit. Ezzel kapcsolatban sok probléma merül fel. A javaslat kizárja a nyilvánosságot az állami vagyon működtetésével kapcsolatos kérdésekből.

- Mint mond arra vonatkozólag a következő kormánytöbbség, miért akarja a nyilvánosságot meg az ellenzéket a lehető legminimálisabb beleszólásra szorítani vagy a partvonalon kívülre terelni? Vagy nincs válaszuk és egyszerűen azt mondják, így lesz és kész.

- Lényegében ezt mondják. Azt mondják, hogy ők erre kaptak megbízást a választásokon, sőt, ami nem fordult elő az elmúlt húsz évben a költségvetési bizottságban, a vitát ügyrendi javaslattal lezárták. Vagyis nem voltak hajlandók még a vitát sem végigülni a bizottságban és végigvitatni a javaslatokat. Egyetlenegy ellenérv sem hangzott el a javaslattal kapcsolatban, pusztán az, hogy ahogyan a kormánynak a kormánystruktúra kialakításában döntési szabadság van,  ugyanúgy döntési szabadsága van abban, hogy a vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatköröket úgy ossza el, úgy bízzon meg vele személyeket, szervezeteket, ahogy jónak tartja. Pont. Tulajdonképpen mindent szabad, amit gondolnak, ez volt az érvelés lényege. Ezt nem akarjuk elvitatni, mivel többféleképpen lehet jól csinálni. Egyébként meg az nem szükségszerű velejárója a vagyongazdálkodásnak, hogy az ellenzéki pártok mondjuk az MNV ellenőrző bizottságába egy-egy személyt delegálhattak eddig, akik minden egyes tranzakció minden egyes iratába betekinthettek. Így a valóságos ellenőrzési gyakorlatot véghez tudták vinni.

- Kritizálták is bőven az elmúlt években azt, ahogy a kormány kezeli a nemzeti vagyont, ahogy versenyeztet, ahogy a különböző tendereket kezeli.

- Így van.

-  Ha már versenyeztetni se kell, vagy a fejlesztési bankba tesznek állami cégeket, és a felügyelő bizottságba nem mehetnek ellenzéki képviselők, felmerül a kérdés, hogy lehet ellenőrizni az állami vagyon kezelését.

- Ahogy a parlamentben a vezérszónoki hozzászólásokban és a mostani bizottsági ülésen is elhangzott, majd ők ellenőrzik saját magukat. Ez a dolog lényege. Tehát hogy ők majd kijelölik azt is, hogy őket ki fogja ellenőrizni. Az Állami Számvevőszék évente ellenőrizheti az állami vagyonkezelőt, ez az egyetlen, amit továbbra is meghagynak. Pont.

– Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és térjünk át egy másik témára. Ugye látjuk az elmúlt napokban, hetekben, akár Orbán Viktortól, akár Matolcsy Györgytől rendszeresen visszatérő kritika, hogy a Nemzeti Bankkal és annak monetáris tanácsával nem lehet együttműködni. Nincs meg az együttműködés alapja, és gyakorlatilag egyértelmű az üzenet: Simor András, sőt a monetáris tanács fogja a kalapját, és menjen. Hogy volt ez annak idején amikor Járai Zsigmond még a kormányváltás után is évekig a Nemzeti Bank elnöke volt? Kétségtelen, a Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány alatt sem volt rózsás a viszony a kormányzat és a Nemzeti Bank elnöke között. Mit tettek akkor, bár volt egy-két nyilvánosság előtt is elhangzó kritika, de mi volt a kormányzat álláspontja és gyakorlata a Nemzeti Bankkal szemben?

- A kormányzat álláspontja és gyakorlata akkor, amikor én pénzügyminiszter voltam, Járai Zsigmond meg a jegybankelnök, nagyon világos és egyértelmű volt: a jegybank elnökének a mandátuma addig tart, ameddig tart a kinevezése. Ebben az időszakban neki a törvényben adódó kötelezettségei végrehajtásáért kell felelnie, és a kormánynak is a törvényből adódó saját kötelezettségei végrehajtásáért. Ha ezek közt a közgazdasági megítélések,vélemények, nézetek között eltérés volt, akkor a kormány mondta a magáét, a jegybank is mondta a magáét. Nagyon sok konfliktus támadt ebből, hiszen Járai Zsigmond abban az időszakban, legalábbis jegybankelnöki utolsó évében, egy roadshow-sorozatot indított az országban.

- Nem tett lakatot a szájára, a kormány mintha megpróbált volna, de ő biztos nem.

- Egyáltalán nem. Járta az országot, a különböző megyéket, különböző rendezvényeket tartott, és meglehetősen sokszor kritizálta, hol megalapozottan, hol megalapozatlanul a kormány gazdaságpolitikáját. Ez természetesen nem volt része sohasem a statútumának, tehát a törvényi feladatkörének, de ő ezzel így élt. Miután neki volt egy kinevezése, mi ezt általában úgy tekintettük, hogy ő mondja a magáét, és ha más az álláspontunk, akkor ha lehet, a nyilvánosság előtt nem kezdtünk el vitatkozni. Annak ugyanis mindig árfolyamrontó hatása volt, ha a jegybankelnök és a kormány képviselői adott kérdésben más-más álláspontot képviseltek a nyilvánosság előtt. Azaz, ha úgy tetszik, békés egymás mellett élést próbáltunk megvalósítani, ami több-kevesebb sikerrel ment is, ameddig Járai Zsigmond mandátuma le nem járt.

- Vegyünk egy konkrétumot. Lehet, hogy ez akkoriban nem látszott túl fontosnak, de az utóbbi, mondjuk, másfél évben a nagy pénzügyi világválság berobbanása óta látható, hogy az egyik kényes kérdése a magyar pénzügy- és pénzpolitikának az a bizonyos devizahitel-kérdés. Ez Magyarországon nagyon nagy lett, nemcsak vállalkozások, hanem magánszemélyek is túl sok devizahitelt vettek fel, és amint a forint meggyengült, tehát megnehezedett az adósságok törlesztése, kiderült, hogy ebben a tekintetben sebezhetőbbek vagyunk, mint sok más közép- és kelet-európai ország, ahol még az eurót nem vezették be. Annak idején az egész devizahitelezés 2004-2005 körül indult be, ha jól emlékszem, tehát még bőven Járai alatt. Ő 2007-ben adta át a megbízatását Simor Andrásnak. Kétségtelen, az után is tovább erősödött a devizahitelezés. A kormánynak volt ezzel szemben kifogása vagy éppen ösztönözte is? Voltak-e egyáltalán megbeszélések a kormány és Nemzeti Bank között, hogy ez így nem jó, vagy mire kellene vigyázni? Emlékszik-e erre?

- Emlékszem, igen. A kormány ezzel kapcsolatban két nyomvonalon fejtett ki érdemi tevékenységet. Egyrészt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mindenfajta ismeretterjesztő honlappal, előadástartással, nyilvános szerepléssel próbálta felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy ez egy nagyon nagy kockázattal járó dolog. Én mindig azt mondtam annak idején, és azoknak, akik hozzám fordultak tanácsért, hogy miben vegyék fel vagy hogy vegyék fel a hitelt, hogy célszerű abban felvenni a hitelt, amiben a jövedelme keletkezik. Ha másban keletkezik a jövedelme, más devizanemben, akkor szükségképpen el kell viselnie egy árfolyamkockázatot, ha más devizanemben veszi fel a hitelt. A másik, amit mi csináltunk, az volt, hogy elég erősen vitattuk azt a jegybanki politikát, amely túlzott mértékben erősítette a forintot. Az egész devizahitel-probléma azért igazi probléma ma, mert volt egy olyan periódus, amikor a jegybanki monetáris politika olyan eszközöket alkalmazott, amelyek eredményeképpen a forint euróhoz és svájci frankhoz viszonyított árfolyama is rendkívül erős volt. Ez nagyban gyengítette a magyar exportőrök piaci lehetőségeit.

- A magyar gazdaság növekedését is ezzel együtt.

- Pontosan, a növekedését áttételesen. Illetve nagyon vonzóvá tette az erős forintárfolyam az euróban vagy svájci frankban történő eladósodást. És hát őszintén szólva mi azt vitattuk alapvetően – és abban mindig vita volt közöttünk akkoriban, jóllehet a nyilvánosság előtt nem volt szabad vitatkozni, hiszen az ártott volna az ország megítélésének, de a háttérben ezek a viták állandóak voltak, hiszen a kormányt a jegybank monetáris tanácsának ülésén képviselő pénzügyi szakállamtitkár ezt folyamatosan szóvá tette –, hogy nem kell és nem szabad a jegybank eszközeivel ilyen mértékben erősíteni a forintot, mert az károssá válik. Többek között a devizahiteles-problémának az egyik gyökere is ide vezethető vissza.

- És mi volt a válasz?

- Az volt a válasz, hogy ők ezt így tartják helyesnek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Markó Béla, a román kormány miniszterelnökhelyettese, az RMDSZ elnöke


Bolgár György:
- Ön érti, mi folyik Magyarország és Szlovákia között? Ha valaki megkérdezné Önt, mit tanácsolna?

Markó Béla: - Nem tudom, megengedhetem-e magamnak, hogy azt mondjam, értem. Az elmúlt húsz évben Romániában is számtalanszor megtapasztaltunk hasonló pillanatokat, hasonló feszültségeket. Úgyhogy azt sem állíthatom, hogy teljességgel érthetetlen számomra. Jól láthatóan az, hogy jelen pillanatban választási kampány is van Szlovákiában, fokozza a szlovák nacionalizmust. De hát most már két-három esztendeje történik ez, azóta, amióta az ottani magyarok nem tudnak közvetlenül befolyással lenni a kormányzásra.

- A mostani helyzetben volna-e valami tanácsa?

- Az új magyar kormány számára lesz rendkívül nagy kihívás az, hogy valamiképpen rendezni próbálja a magyar-szlovák viszonyt. Csakhogy kettőn áll a vásár. Tehát amennyiben mindkét oldalról lesz őszinte akarat és szándék arra, hogy valamiképpen ezeket a vitás kérdéseket rendezzék, akkor sikerülhet. Azért mondom ezt, mert, ismétlem, az elmúlt húsz évben itt Romániában is voltak olyan mélypontjai a magyar-román viszonynak is, hogy sokan azt jósolták, ebből nem lehet kilábalni. És mégis sikerült. Rendkívül sok múlik az ottani magyarokon, az ottani magyar képviseleten. Most rövid távon, a választásokig változást semmiképpen nem jósolnék. De ha sikerül jól szerepelniük a magyaroknak a júniusi választásokon, sikerül olyan pozícióra szert tenniük, hogy befolyással lehetnek a szlovák politika alakulására, akkor elképzelhető, hogy nagyon hamar beáll ott egy másik trend.

- Tehát egy következő koalíció megalakításához szükség lenne az egyik vagy mindkét magyar pártra. Akkor nekik is megnőne a szavuk és kevésbé volna ellenséges a hangulat a magyarokkal szemben?

- Igen. Én annak nem örülök, hogy két magyar pártról kell beszélni, mert ez mindig lehetőséget ad a másik oldalról egyfajta „oszd meg és uralkodj” politikára. Tehát attól függetlenül, hogy kinek van igaza vagy kinek nincsen, ez nem a legjobb helyzet. Egy egységes magyar politika hatásosabb lenne, de mindenesetre, ha a mérleg nyelvévé válhat egy szlovákiai magyar szervezet, az ideális eset. Akkor tényleg van esély arra, hogy nagyon rövid idő alatt változzanak a dolgok. Ez nem azt jelenti, hogy úgy gondolom, nem számít a két ország közti viszony és nem számít, hogy a magyarországi politika és a magyar kormány hogyan viszonyul ezekhez a kérdésekhez. De most ez alatt a nagyon rövid idő alatt adnék ennek egy esélyt, hátha sikerül a választások után politikai erőre szert tenniük a magyaroknak.

- Azt mondja, hogy Romániában is voltak már hasonló feszültségek. Nem tartja elképzelhetőnek, hogy adott belpolitikai pillanatban egyes román pártok megint előhúzhatják a magyar kártyát a kettős állampolgárság megkönnyítésének itteni elfogadása után?

- Legutóbb tegnap éltem meg ilyen pillanatokat, amikor a román képviselőházban az ellenzék, többek közt a hozzánk nagyon közel álló liberális párt is frontálisan támadta az új oktatási törvényben azokat a rendelkezéseket, amelyek az anyanyelvű oktatást bővítenék. Úgy sikerült ezeket a támadásokat kivédeni, hogy kormánykoalícióban vagyunk, és a többség tartotta magát az egyezséghez. Tehát végül is jó formában szavaztuk meg ezt a törvénytervezetet, de hátravan még a szenátusi vita. Bármikor felkelthető Romániában is egy magyarellenes hangulat. Ami a kettős állampolgárságot illeti, nem gondolom, hogy ki tudnák ezt most ürügyként vagy okként használni. Ebben a pillanatban Romániában a Moldvai Köztársaságban élőknek hasonló módon adnak román állampolgárságot. Tehát nagyon leegyszerűsítve, rövid idő alatt megkapják a Moldvai Köztársaságban élő románok a román állampolgárságot. Attól függetlenül, hogy a románok nem fogadnak el analógiát Erdély és a Moldvai Köztársaság között, elég nehéz lenne egy olyan megoldást támadni, amely itt már működik. Tehát szerintem ez nem román-magyar viszonylatban fog nagy feszültségeket kiváltani, de nem akarok jósolgatni természetesen.

- Összegezve, a kettős állampolgárság könnyített megadása Ön szerint segíti vagy gátolja a határon túli magyarok érdekérvényesítését, vagy esetleg teljesen közömbös?

- Mivel nem kollektív megadásról van szó, tehát nem arról, hogy kollektíve egyetlen tollvonással mindenki megkapná ezt az állampolgárságot, már az igénylés is egyéni döntéstől függ, ezért az előnyei is egyéniek lehetnek. Minden bizonnyal a többség számára, akik ezt kérni fogják, ennek egyfajta érzelmi értéke lesz és azon túl gyakorlati haszna nem. Mások számára jelenthet esetenként gyakorlati előnyöket is. Például a Magyarországon való munkavállalás sokkal könnyebben menne nekik. De itt nem Románia a példa értékű, mert Románia ebben a pillanatban bent van az Európai Unióban, és minden bizonnyal hamarosan a schengeni határokon is belül lesz. Úgyhogy ami az utazást, közlekedést, határátlépést és hasonló kérdéseket illeti, ennek már nem lesz különösebb hatása az itteni magyarokra.

- Értem. Vannak arról becsléseik, esetleg felméréseik, hogy hányan igényelnék Romániában a magyar állampolgárságot?

- Nem tudom megítélni. Ha azt kérdezné, hogy milyen arányban helyeslik ezt az intézkedést, akkor azt gondolom, hogy nagy arányban. Tehát a túlnyomó többség egyetért ezzel az intézkedéssel. De hogy ezek közül hányan és mennyi időn belül kérnék az állampolgárságot, azt nem tudom megítélni, mivel nincs kényszerhelyzet. Tehát nem vagyunk olyan helyzetben, hogy menekülésszerűen szükség volna erre, ezért minden bizonnyal ez időben majd elhúzódik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Az iskolai erőszakról és a Btk-szigorításról

Szüdi János, az Oktatási Minisztérium közoktatási szakállamtitkára


Bolgár György: - Az új kormánytöbbség a parlament elé terjesztette a Btk. szigorításáról szóló törvénymódosítást, hogy fokozottabban védje a pedagógusokat a fizikai erőszaktól. Ugyanakkor azt láttam a mai Népszabadságban, hogy egy szülői egyesület szóvivője azt mondta, szerinte évi nyolc-tíz tanárveréses esetről lehet tudni, és ez nem ad okot hisztérikus megnyilvánulásokra. Könnyen lehet, hogy a szülőkkel szemben elindul valamiféle boszorkányüldözés, mert a pedagógusokkal szembeni bántalmazások száma nem növekedett az elmúlt években. Ugyanakkor lehet, hogy a szülőket megpróbálják elriasztani attól, hogy szót emeljenek a gyerekeik védelmében. Mi a tényleges helyzet az iskolákban? Valóban nőtt az erőszak?

Szüdi János: - Két felmérés volt az elmúlt időszakban, emellett nagyon nehéz megfogni, hogy mi az, ami erőszaknak számít. A felmérések azt mutatják, hogy a fizikai bántalmazás tekintetében a magyar iskolák általában az Európai Unió átlagához képest az alsó negyedben helyezkednek el. Ezzel szemben az úgynevezett verbális erőszak vagy a lökdösődés, az egymás gúnyolása, a csipkelődés tekintetében és elsősorban a trágár beszédben az élen járunk. Tehát a fizikai jellegű erőszak nem igazán jellemző a magyar iskolákra.

- Azt lehet tudni egyáltalán, hogy valóban 8-10 tanárveréses eset történik évente?

- Az igazság az, hogy a napvilágra került erőszakról lehet tudni. Azt nem lehet megítélni, hogy hány olyan esemény történt, amely nem derült ki, mert az iskoláknak sem érdeke, hogy minden ilyen cselekményt feltárjanak. Azt el kell mondani, hogy egyetlenegy erőszakos esemény is sok. Azonban valóban igaz, hogy nemcsak tanulói erőszak létezik, hanem nagyon rossz az is, amikor a pedagógus bántja a tanulót. Ugyancsak nem kívánatos, ha a pedagógusok egymás között gyakorolnak erőszakot, és értelemszerűen el kell ítélni a szülő-pedagógus erőszakot is.

- Csak a szülők hajlamosabbak voltak az elmúlt évtizedekben elfogadni a pedagógus gyerekekkel szemben alkalmazott fenyítését. Ma már egyre kevésbé tűrik, de annakidején megengedőbbek voltak vele sokan. Ez manapság változott, de lehet, hogy még mindig sokan úgy gondolják, nem baj, ha a pedagógus rendet tart.

- A hatályos törvények 1993 óta, ésezek egy polgári kormány által benyújtott törvények voltak, tiltják a bármilyen testi fenyítést vagy erőszakot az iskolában. Én úgy gondolom, hogy az iskolának alapvetően pedagógiai eszközökkel kell a tanulókkal szemben eljárni. Azt mutatják a felmérések - és ezt lehet mondani Magyarországra is, az Európai Unióra is -, hogy ott, ahol harmonikus kapcsolat alakul ki a szülő, a pedagógus és a tanuló között, vagyis egy mellérendeltségi viszonyban egymást kölcsönösen támogatják, szinte soha nem fordul elő erőszak. Az erőszak akkor jelenik meg, ha rosszak a tanítási órák, nincsenek lekötve a gyerekek, nem vonják be a tanulókat az oktatási folyamatba, hanem felülről dirigálva mintegy hatalmai pozícióból kiindulva, ami egyébként nem létezik, próbál a pedagógus rendet, fegyelmet teremteni.

- Azt látjuk, és ezek szerint a felmérésekből meg az összehasonlításokból is kiderül, hogy a sok szempontból példaként emlegetett nyugat-európai országok nagy részében nagyobb, számottevőbb az iskolai erőszak, mint nálunk. Néhány hete lezajlott Nagy-Britanniában egy választási kampány, és ott a miniszterelnök-jelölti vitákon került szóba, hogy Nagy-Britanniában évente több ezer olyan esetet jegyeznek fel, amikor diákok támadnak rá a tanárra, tanítóra. Pedig ott csak hatszor annyi ember él, mint nálunk. Tehát néhány tíz vagy esetleg egy-kétszáz esetet kellene feljegyezni, ők ehhez képest több ezerről számoltak be.

- Igen. Viszont említettem, hogy az elvégzett kutatások szerint a magyar tanulók igen csúnyán beszélnek. Az a probléma, hogy ez jellemző sajnos a magyarokra. A trágár beszéd megtűrt szokás, ami megjelenik a tévében, rádióban és mindenütt. Tehát ebben a tekintetben meglehetősen rosszul állunk.

- Ebben rosszul állunk, de a fizikai bántalmazásban tulajdonképpen jobban, mint a nyugatiak. Jelenleg hogyan járnak el, ha mégis van egy-egy ilyen eset, amikor a gyerek vagy a szülője megtámadja a pedagógust? Mi ennek a következménye, főleg ha nyilvánosságra is kerül és tudnak is róla? Van valamiféle figyelem, ami ezt körülveszi? Nem lehet a dolgot a nyilvánosság elől elzárva rendezni?

- Ketté kell választani az ügyeket. Minden olyan esetet, ami még nem éri el a bűncselekmény határát, az iskolában meg kellene tudni oldani. Ebből a szempontból nagyon fontos lenne a nevelőtestület önértékelése, hiszen önmagától nem alakul ki olyan helyzet, amikor egy gyerek megüti a társait vagy a pedagógusát. Ennek előzménye kell hogy legyen. Például lehet, hogy a gyereket halálra molesztálják a társai, és ezt nem vették észre a pedagógusok. Amikor egy pedagógus-tanuló konfliktus alakul ki, az sem egy perc alatt valósul meg, és a szülő-pedagógus kapcsolat sem egy pillanat alatt lesz rossz.

- Tehát nem hirtelen felindulásból, mindenféle ok nélkül történik ilyesmi. A tantestületnek pedig tudnia kell, hogy valami zajlott már előtte.

- Ha meg nem tudja, akkor az hiba. Én azt gondolom, hogy az önértékelés minden ilyen eset után nagyon fontos és szükséges lenne. Ha a pedagógus és a nevelőtestület úgy érzi, hogy az ő ereje nem elégséges, akkor lehet a gyermekjóléti szolgálat, a családsegítő szolgálat segítségét kérni. Ez benne van mind a két törvényben, a gyermekvédelmi törvényben is és a közoktatási törvényben is, és ezek a szolgálatok tudják, mit kell tenni. Elkezdtünk kiépíteni egy iskolai pszichológiai ellátást, ahova a gyereket kötelező elvinni. Ha nem megy el, akkor a jegyző kötelezi, hogy vegyen részt egy ilyen jellegű szolgáltatásban, ellátásban. A jegyző tudja, hogy védelembe veheti a gyereket, ha probléma van vele, és ha a védelembe vétel nem segít, akkor ki lehet emelni a közösségből. Hiszen el lehet vinni a gyermeket egy gyermekjóléti bentlakásos intézménybe, és legvégső esetben, ha minden kötél szakad, akkor ott van a szabálysértési eljárás vagy a büntetőeljárás. Az iskolákban dolgozók közfeladatot ellátó személyek. Volt már rá példa, hogy néhány hét alatt elítélte a bíróság azt a szülőt, aki megütött egy tanárt. Szeretném elmondani, hogy elindítottunk egy mozgalmat. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az erőszakmentes iskola érdekében elindított egy olyan mozgalmat, amelyben most már közel száz iskola vesz részt, és civil szervezetek, magánszemélyek támogatják. Ezek az iskolák fogadják a telefonokat, és segítséget tudnak adni a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek, ha nem találják a megfelelő eszközöket. Összegyűjtöttek számtalan jó példát, hogyan kell bánni a nehezen kezelhető gyerekekkel. Már kilencven olyan iskola van, amelyik részt vesz ebben a programban, tehát látogathatók, megismerhetők a módszereik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!