rss      tw      fb
Keres

Minek kétmillió kopogtatócédula?

Nyitrai Zsolt, a Fidesz operatív igazgatójának szerdai sajtótájékoztatóján elhangzott, „többen arra készülnek”, hogy a Fidesz nevében gyűjtsenek ajánlószelvényeket. Nyitrai megüzente az embereknek, hogy a Fidesz aktivistái igazolni fogják magukat, aki pedig csal, az bűncselekményt követ el.

A közleményben egyúttal a Fidesz operatív igazgatója megismételte, hogy a KDNP-vel közös vállalásuk szerint több mint kétmillió ajánlószelvényt szeretnének összegyűjteni. Mindez „az emberekkel való közvetlen kapcsolattartás miatt fontos” tette hozzá.

Engem sokkal inkább érdekel a hírnek ez a része, mint az állítólagos ismeretlen csalók ügye. Mert miért akar a Fidesz és a KDNP több mint kétmillió ajánlószelvényt összegyűjteni, amikor tudjuk, hogy 176 egyéni választókerületben indított 176 képviselőjelöltjének a törvény értelmében elég lenne fejenként 750 kopogtatócédulát megszerezni.

Egyébként sem világos, mi miatt is aggódik Nyitrai Zsolt. Pusztán amiatt, hogy lehetnek, akik a fényképes igazolvánnyal ellátott Fidesz-aktivisták helyett másnak adnák oda az ajánlószelvényeiket, holott a Fidesznek szánnák? Ugyanis nemcsak az az érdekes, hogy kinek adják a választók ajánlószelvényeiket, legalább annyira fontos az is, milyen formában teszik. Ugyanis, ha egy választópolgár a törvény szerint jár el, akkor az ajánlószelvényt csak kitöltve adhatja oda bármelyik aktivistának vagy magának a jelöltnek.*

A kitöltés során maga adja meg az adatait, nevezi meg és írja be a jelölt nevét, az őt támogató szervezetet vagy a független megjelölést, végül saját kezűleg írja alá a szelvényt.

Visszaélésre legalább akkora lehetőséget ad az, ha a nem megfelelően kitöltött ajánlószelvényt akár az önmagát igazoló aktivista kezébe adja a választó, mint az, ha esetleg illetéktelen jut kitöltött szelvényhez. Ha már a jelölés tisztaságáért aggódunk, ezt az információt is népszerűsíteni illik.

Visszaélni azonban nemcsak a szabályok betű szerinti megsértésével lehet. A törvény szelleme is sérülhet, még akkor is, ha a kopogtatócédula gyűjtését látszólag szabályos módon végzik. Például azzal, ha 176 x 750 cédula helyett rögtön kétmilliót igyekeznek összeszedni féktelen buzgalmukban némely pártok.

Szögezzük le: ha egy pártnak az a fontos, hogy jelöltje részt vehessen a választáson, ahhoz biztosan nincs szükség kétmillió jelölőszelvényre. Még ha megduplázzuk is a 750-es előírt számot, akkor is nagyságrendekkel alacsonyabb végösszeget kapunk. Az emberekkel való közvetlen kapcsolattartásra pedig remek alkalmat nyújthatnak a választási gyűlések.

Mihez kell akkor ennyi ajánlószelvény?

Lehetnek tippjeink. Például ahhoz, hogy a jelölőszelvények számára lehessen hivatkozni, nagy legitimációról beszélni, már a választások előtt.(Az embere, úgymond, a „változás mellett” foglalnak állást, már előre, már a jelöléssel is.)

A támogatás – mint a „hitelesség” szinonimája – a programviták hiánya ellenére is legyen érv és hajtóerő a választási retorikában.

És van még egy el nem el hanyagolható ok, az, hogy minden ajánlószelvényt, amelyet begyűjtenek a Fidesz jelöltjei, értelemszerűen nem kaphat meg más. Ez a helyzet főleg a kis pártokat sújtja, akik elégtelen infrastruktúrával, kis számú önkéntessel rendelkeznek, és adatbázisok nélkül keresgélnek támogatót a tengernyi választópolgár között, általában az után, hogy a nagy pártok már túl vannak néhány körön gyűjtögető útjuk során.

Márpedig a sokszínű parlament egyik elengedhetetlen előfeltétele, hogy a választásokon induló kis pártok jelöltjei legalább a kopogtatócédulákat meg tudják szerezni. Ma minden a sokszínű parlament, a parlamentarizmus jelentőségének csökkenéséről szól. Nincs az a szegmense az elkövetkező választásoknak, amelyet ne értek volna el a 8 éve tartó ellenzéki látványpolitizálás diszfunkcionális következményei.


* 47. § (1) Az ajánlószelvényen jelöltet ajánlani a kitöltött ajánlószelvénynek a jelölt, illetőleg a jelölő szervezet képviselője részére történő átadásával lehet.
(2) „A választópolgárokhoz eljuttatott ajánlószelvény tartalmazza a választás megnevezését. Az ajánló választópolgár az ajánlószelvényre rávezeti családi és utónevét, lakcímét, személyi azonosítóját, az ajánlott személy családi és utónevét, a jelölő szervezet nevét, illetőleg a független jelölés tényét. Az ajánlószelvényt az ajánló választópolgár saját kezűleg aláírja.” (1997. évi C. törvény, a választási eljárásról)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!