rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 11.

Prőhle Gergely a Külügyminisztérium helyettes államtitkára


Bolgár György: - Árulja el nekem, mit csinál államtitkári szobájában, amikor azt olvassa vagy azt hallja telefonon beosztott brüsszeli diplomatáitól, hogy az Európai Bizottság súlyos figyelmeztetéseket küldött Magyarországnak: három törvény visszavonását várják és kilátásba helyezték, hogy elvehetik az európai uniós támogatások egy részét is. Fogja a fejét, mondja, hogy mi megmondtuk előre, vagy esetleg telefonál valakinek, hogy csináljuk ezt vagy azt? Hogy működik ilyenkor egy vezető külügyi tisztviselő?

Prőhle Gergely: - Először is várom a Klubrádió hívását.

- Ez a legfontosabb, ebben máris egyetértünk.

- És lám, nem kellett csalatkoznom, mert ez a hívás meg is érkezett. Tréfát félretéve, tényleg örülök, hogy erről beszélhetünk. Az az igazság, hogy én ezt a meglehetősen józan, világos beszédet megkönnyebbüléssel fogadtam. Ugyanis amikor arról beszélünk, hogy konkrétan vizsgálnak meg jogszabályokat, amik itt korábban kritika tárgyát képezték, akkor ez, mint ahogy a médiatörvény esetében is volt, kifogja a szelet mindazoknak a vitorlájából, akik pusztán politikai csevegés szintjén, általában beszéltek a jogállam veszélyben létéről, a jogtiprásról, a különböző veszélyekről, ami a magyar demokráciára leselkedik. Tehát én azt tudom mondani, hogy ha majd megérkezik az Európai Bizottság jogi véleménye, ami tényleg a szövegekre és csak a szövegekre koncentrál, akkor azt remélem, ha erre ugyanúgy fogunk reagálni, ahogy ezt már a médiatörvény esetében is tettük, akkor ezt mindenki megkönnyebbüléssel fogja fogadni, és látni fogja, hogy Magyarország jogállam, tiszteli a törvényeket, valamint józan ésszel felfogja, hogy része az európai jogrendnek. Tehát amit a brüsszeli bizottság jogászai mondanak, azt meg is szívlelik.

- Én már többször is elismerésemről biztosítottam itt a műsorban, hogy a legrosszabból is a lehető legjobbat tudja kihozni.

- Én egy ilyen optimista lélek vagyok Bolgár úr, úgyhogy ezt ne vegye rossz néven.

- Nagyon szépen hangzik, hogy mennyire örül annak, hogy tényleg letérdepeltetnek bennünket. De nem lett volna egyszerűbb, ha hallgattunk volna azokra a talán nem ennyire konkrét, nem ennyire szigorú, nem ennyire törvényeket számon kérő figyelmeztetésekre, hanem azokra az általánosabbakra, hogy bajok vannak, figyeljetek oda, ez így rossz irányba megy, tessék változtatni a médiatörvényen, az igazságszolgáltatáson és így tovább? Mert akkor elkerüljük ezt a kínos helyzetet, hogy bizony be kell tartanunk azokat a nyomorult európai uniós törvényeket, amelyekről tudni lehetett, hogy bizony több ponton megsértjük őket.

- Bolgár úr, olyan kérdést tesz fel nekem, amit én nem tudok megválaszolni, hiszen nem erre vagyok hivatott. Természetesen az Európai Bizottsággal és egyáltalán a külfölddel való kommunikációban a Külügyminisztériumnak van illetékessége, ezt mi nagyon komolyan is vesszük, ahogy ezt már minden szinten az elmúlt hetekben elmondtuk. A kinti kifogásokat is közvetítjük hazafelé és a magyar álláspontot is igyekszünk minél következetesebben képviselni kifelé. Most is ezt tesszük.

- Azért is kérdeztem az elején, hogy hogyan működik egy vezető külügyi tisztviselő, mert Önök értenek a szóból. A finomabb szóból is, az általánosabb szóból is, a diplomatikusabb szóból is, a barátinak látszó, de mégis komoly aggályokat magában hordozó szóból is. És nyilván, amikor ezek megjelentek, akár a külföldi sajtóban, akár egy-egy külföldi politikus nyilatkozataiban, megpróbálták ezt a hazai politika diplomáciában kevésbé járatos vezetőivel érzékeltetni. Hogy csinálták ezt? Kellő erővel, kellő hangsúllyal? Megnyomták a vészcsengőt, hogy vigyázzunk, mert elkerülhetetlenül nagy bajba sodorjuk magunkat, ha nem figyelünk Európára és a világra?

- Az a probléma itt, hogy a jogi és a politikai érvelés folyamatosan keveredik, illetve keveredett mindeddig, és ezért vagyok megkönnyebbülve most, ha az Európai Bizottság pusztán jogi alapon fog majd véleményt formálni. Mert ha megnézzük az elmúlt hetek, hónapok ezzel kapcsolatos kommunikációját, akkor valahol az a bizonyos politikai szög mindig kibújt abból a bizonyos zsákból. Hogy csak néhányat idézzek az elmúlt napok terméséből. Mondjuk, ha megnézem a német közszolgálati televízió kritikáját a magyar alkotmánnyal kapcsolatban, akkor hozzáveszem azt az apró finomságot, hogy az szerepel azon a bizonyos honlapon vagy tudósításon, hogy Magyarország 1945-ben szövetséget kötött Oroszországgal, és rögtön látom, hogy itt valami komolytalan véleménynyilvánításról van szó. Vagy elolvasom a liberális oldalon prófétának tekintett Bernard-Henri Lévy mai kis szösszenetét a Welt című német napilapban, és abban azt olvasom, hogy Szent István a törökök ellen viselt háborút, akkor megint csak kibújik ez a politikai szög a zsákból. Tehát nagyon nehéz itt világosan és tisztán látni ezekben az ügyekben. A jogi vélemény az más. Az egy komolyan veendő dolog, arra érdemben kell reagálni, azt Európában minden kormány komolyan veszi, így a magyar kormány is.

- Az vesse az első követ Henri Lévyre, aki tudja kapásból, hogy melyik francia király kik ellen hívott háborút.

- Ez így van, de van egy óriási különbség. Én például nem tudom, de nem is teszek közzé cikket a francia napilapokban ezzel kapcsolatban.

- De azért előfordul, hogy akár Ön és mások is nyilatkoznak például nyugati újságíróknak politikai jellegű dolgokról.

- A francia történelem rejtelmeiben óvatos vagyok.

- De politikai tartalmú kijelentéseket tesz. És az, ha egyes esetekben konkrét hibákkal meg történelmi tévedésekkel tarkítva teszik a politikai véleményt közzé, még nem feltétlenül diszkreditálja magát a politikai véleményt, illetve a tartalmát. Márpedig ez lényegében egyöntetű és egyhangú volt. A konzervatív Die Welttől a liberális Le Monde-ig, a New York Timestól a Washington Poston át a konzervatív liberális Economistig, a német, az osztrák, a skandináv lapokon át az olaszokig, szóval megkapták a politikai véleményt. Először finomabban, aztán egyre keményebben, és a végén a sok politikai vélemény a sajtóban és a közéletben odáig jutott és odáig sűrűsödött, hogy most már jogilag is megfogalmaznak kifogásokat. De nem kellett volna a jogi végig eljutni, ha a politikai figyelmeztetéseket időben megfogadják.

- Lehet, hogy így van, de a politikai játszmák nem a Külügyminisztériumban, és különösen nem az én szintemen zajlanak. Tehát ilyen értelemben én ezekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Amikor hivatalos diplomáciai források ilyen jelzéseket adtak, azt Magyarországon és itt különösen a Bem téren mindenki komolyan vette.

- És mennyire tudták továbbadni, érzékeltetni a döntéshozókkal? Mert abban egyetértünk és Ön természetesen jobban tudja, hiszen belül van, hogy nem az Önök dolga, nem az Önök feladata, nem Önöknek kell kezelniük, Önök bizonyos szempontból valamiféle védekező, elhárító, koordináló szerepet játszanak, de a döntéseket nem hozzák meg. De mennyire igyekeztek megkönnyíteni a döntéshozók dolgát, hogy vegyék komolyan ezeket a figyelmeztetéseket?

- Minden ilyen információt a leglelkiismeretesebben továbbadunk, azt gondolom, hogy a jogi következményekkel is mindenki tisztában van. Én nem gondolom, hogy egy kormánynak vagy akár egy parlamentnek folyamatosan azt kéne nézni, hogy milyen a nemzetközi visszhangja annak, amit ő csinál. Ha politikai döntéshozók nagyon fontos reformlépéseket vagy átalakításokat hajtanak végre, akkor bizony lehet, hogy tekintetbe veszik azt, hogy ebből akár nemzetközi konfliktusok is adódnak. Ha politikai konfliktusok adódnak belőle, akkor meg lehet, hogy még egy kicsit örülnek is neki. Ha ennek aztán jogi következményei vannak, ráadásul olyan jogi következményei lehetnek, ami az egész országnak rossz, az már egy egészen más helyzet. Most erről beszél az Európai Bizottság, ezért más minőségű ez a kijelentés, ezért kell ezeket komolyan venni, érdemben foglalkozni vele, és adott esetben úgy reagálni rá, hogy ezek az akadályok vagy kifogások elháruljanak.

- Le lehet ezeket söpörni? Lehet úgy tenni, mintha ezek sem volnának komolyak, vagy a Külügyminisztérium szerint nem? Ezeket már abszolút komolyan kell venni?

- Ezeket nem lehet lesöpörni, hiszen mi magunk akartunk az Európai Unió tagjaivá válni, mi magunk vállaltuk azt, hogy ezt az európai jogrendet magunkra nézve is érvényesnek tartjuk, de semmi ilyen szándék nincs. Az első nyilatkozatokból rögtön kiderül az, amit már egyébként néhány napja az IMF-tárgyalások kapcsán mindenki, a miniszterelnök úr is mond, hogy nincs olyan kérdés, amiről ne lehetne velünk tárgyalni, abban az esetben, ha konkrét kritika fogalmazódik meg és nemcsak úgy általánosságban csevegünk arról, hogy milyen állapotban van a jogállam Magyarországon.

- Bár arról is cseveghetnénk, de ezt most nem tesszük. Köszönöm szépen az interjút.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái