rss      tw      fb
Keres

WSJ – Kopits: Magyarország valódi szuverenitásának feltétele




A The Wall Street Journal Europe Vélemény rovatában közölte Kopits György írását Magyarország ütközési folyamata az EU-val címmel: Orbán Viktor nagyra értékelt „fiskális szuverenitása” nem nyerhető el egy amúgy is bizonytalan üzleti légkör aláásásával.


Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya 2010 májusában elsöprő parlamenti többséggel került hatalomra – azóta kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytatott. Miniszterek dicsőítették a nem ortodox stratégia elfogadását, amely legalább 5 százalékos növekedéshez és az előző, szocialista kormánytól örökölt, a GDP 80 százalékát meghaladó államadósság csökkenéséhez volt hivatott vezetni.

A stratégia kulcselemei között voltak az egyes tevékenységekre kirótt, úgynevezett válságadók, az áfa emelése (a nemzetközi rekordot jelentő 27 százalékra), és a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott pénz kierőszakolt átemelése az állami nyugdíjrendszerbe. Emellett a kormány tovább gyengítette a bíróságokat és más független intézményeket azzal, hogy politikailag lojális vezetőket állított az élükre, vagy jelentősen szűkítette mandátumukat.

A független intézmények bevételét szolgáló kampány éppen újév előtt érte el csúcsát, amikor a parlament megszavazta a jegybanktörvény módosítását. Korábban szinte minden kormány bírálta a Magyar Nemzeti Bankot. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök négy új tag kinevezésével próbálta befolyásolni a monetáris tanácsot. Mint kiderült, e tagok többsége a szakmai belátás alapján cselekedett, figyelmen kívül hagyva a kormány óhajait.

Ám a legutóbbi módosítás, főleg egy új elnökhelyettes kinevezésével, ennél jóval továbbmegy a politikai beavatkozáshoz, beleértve a devizatartalékok menedzseléséhez vezető út kikövezésében. A lépések célja világos. A kormány vezető tisztségviselői bírálták az alapkamat minapi emelését, amelyet a kockázati prémium kormány által előidézett emelkedése tett szükségessé, és javasolták, hogy a központi bank tartalékainak egy részét tervezzék be költségvetésen kívüli közkiadásokra. (A monetáris tanács korábbi tagjaként engem, aki öt éven át igyekeztem a magyar monetáris politikai döntéshozást a legjobb nemzetközileg gyakorlatnak megfelelővé tenni, elszomorítanak ezek a fejlemények.)

Orbán szavai szerint stratégiájának általános célja az volt, hogy biztosítsa Magyarország számára a fiskális szuverenitást. Magyarul ez a populista osztogatás finanszírozásának maximalizálását és a kormányhatalom bebetonozását jelentette, emellett annak színlelését, hogy betartják az uniós stabilitási és növekedési paktumban az államadósságra és a költségvetési hiányra megadott határértékeket.

Az új intézkedések aláásták a már amúgy is bizalmatlan üzleti légkört: a gazdaságpolitika hitelessége a szocialista kormányok nyolc éve alatti gyenge szintről tovább romlott. Magyarország vált a legsebezhetőbb gazdasággá, miközben bontakozik az euróválság. Ám ellentétben azzal a hivatalos nézettel, amely szerint Magyarország nemzetközi spekulánsok és a politikailag motivált ellenfelek valamiféle bűnös összeesküvésének az áldozata, az új vezetést kezdetben kedvező várakozással üdvözölték: azt remélték tőle, hogy kitakarítja a magyarországi Augiász istállóját. A hosszú futamidejű államkötvények kockázati prémiuma mintegy 200 bázisponttal esett a választások előtt. Ám ez a trend hamar megfordult az új kormány szeszélyes lépései és nem adekvát kommunikációja feletti csalódottság következtében.

A fékek és ellensúlyos szisztematikus lebontása erősen emlékeztet arra az intézményi erózióra, amely Argentínában és Venezuelában ment végbe, ide értve a magánnyugdíjpénztárak államosítását, az exportszektor szeszélyes megadóztatását és a bírósági rendszerbe való politikai beavatkozást. Argentínában a politikai hitelességre az mérte a végzetes csapást, amikor a kormány átvette a devizatartalékokat – ezt jól dokumentálta Martin Redrado, a központi bank volt kormányzója No Reserve (Tartalék nélkül) című könyvében.

Miközben az árucikkek ára magas marad, Argentína és Venezuela a felszínen tud maradni ezen intézkedések hatalmas alkalmi költségei ellenére. Magyarországon, amely nem rendelkezik elegendő természeti kinccsel, a jegybanktörvény módosítása két fronton okoz súlyos károkat.

Először is Magyarország nem engedheti meg magának, hogy még inkább elidegenítse a pénzügyi piacokat. Ezt már ma is nyilvánvalóan látszik az államadósság kockázati prémiumában és a forint gyengülésében. A visegrádi szomszédok által fizetett kamatköltségek átlagát meghaladó kamatok költségvetési költsége becslések szerint máris évi egymilliárd eurót tesz ki, és emelkedik. Ez azonban aprópénz az elmaradó valós pénzbefektetésekhez, a növekedés stagnálásához és egy idei teljes körű adósságválság kockázatához képest.

Másodszor az Európai Unióhoz való csatlakozás óta a magyar kormányok nem riadtak vissza az EU intézményeivel való konfrontációtól. Ez azonban új csúcspontot ért el az új jegybanktörvény elfogadásával. Amellett, hogy ez kisiklatja az EU és az IMF pénzügyi támogatásának kilátásait, Magyarországra szankciókat szabhat ki az Európai Unió, beleértve az EU intézményeiben fennálló szavazati jog esetleges felfüggesztését, amennyiben a lépést a szerződésben vállalt kötelezettségek megszegéseként értelmezik.

Orbán számára eljött az idő, hogy elgondolkodjon, és gyorsan levonjon néhány tanulságot a közelmúltból. Még nem késő visszalépni az előtte álló ütközési folyamattól. Konkrétan esetleg megfontolhatná, hogy visszaállítsa az első kormányzása idején, tíz évvel ezelőtt hozott törvényt, amely megteremtette a központi bank függetlenségét.

Jól tenné, ha prioritást adna egy tavaly márciusban bejelentett, de azóta háttérbe szorult reformcsomag megvalósításának és erősítésének, és kézzelfogható lépéseket tenne a kasztrált intézmények integritásának helyreállítására.

A pénzügyi piacok és az EU-tagállamok kormányai örömmel üdvözölnék a veszélyes kísérlettől való elfordulást. Ebben az esetben Magyarország, a dolgok furcsa fintoraként, hamarosan élvezhetné a valós pénzügyi szuverenitás előnyeit, mint a többi visegrádi gazdaság.

__________________

Kopits György a Woodrow Wilson Nemzetközi Központ vezető kutatója, a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának volt tagja, az Orbán-kormány egyik első lépéseként felszámolt Költségvetési Tanács elnöke.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!