rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 21.

Kardos Gábor nemzetközi jogász


Bolgár György:
- Folyik a parlamentben a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvénymódosítás vitája, és elhangzott néhány érdekes felszólalás is. Például a Jobbik képviselője, Gaudi-Nagy Tamás tegnap elmondta, hogy – idézem – „a revízió a két háború között jelentős eredményeket hozott, hiszen az elcsatolt területek közel felét sikerült visszaszerezni, és egyáltalán nem Vitéz Nagybányai Horthy Miklós vagy Bethlen István bűne, hogy ezeket az eredményeket nem sikerült megtartani, hiszen a müncheni megállapodás és a bécsi döntések igenis nemzetközi jogilag érvényes megállapodások voltak, és a Vörös Hadsereg pusztításának és megszállásának köszönhető az, hogy nem sikerült ezeket az eredményeket megtartani." Ez így van? Nemzetközi jogilag érvényes megállapodások ezek a szerződések, döntések?

Kardos Gábor: - Ami a müncheni egyezményt illeti: amikor az 1938-ban létrejött, egy területi vitát zárt le Németország és Csehszlovákia között, méghozzá olyan módon, hogy magát a müncheni egyezményt Csehszlovákia nem írta alá. Ugyanakkor viszont végrehajtotta, magyarul kiürítette a Szudéta-vidéket.

- Nyilvánvalóan a katonai fenyegetés hatására.

- Nyilvánvalóan. Az akkori nemzetközi jogfelfogás valóban jogszerűnek tekintette a megállapodást, ezért is került bele az ENSZ alapokmányába 1945-ben az a megfogalmazás, hogy a nemzetközi vitákat nem csupán a nemzetközi jog szerint, hanem az igazságosságra való tekintettel kell rendezni. Ha visszamegyünk 1938-ba, a megállapodás jogszerűsége általában elfogadott volt, Csehszlovákia végrehajtotta. Ha ugyanakkor teljesen objektíve próbáljuk nézni a dolgot, nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendezésben legalább passzív módon mind a két félnek részt kell vennie. Ez enyhén szólva problematikus volt.

- Amiatt, hogy Csehszlovákia nem írta alá ezt az egyezményt, mert azt akarta jelezni, hogy nem teljesen önszántából hajtja végre azt, amit végül is végrehajtott.

- Igen. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az erőszak alkalmazása, illetve az ezzel való fenyegetés csak korlátozva volt a két világháború nemzetközi jogában, tehát az a helyzet, amely ma áll fent, a teljes tilalom, csak 1945-ben jött létre.

- Mi a helyzet akkor a bécsi döntésekkel?

- A két bécsi döntés úgynevezett nemzetközi arbitrázs volt, nemzetközi döntőbíróság, amelynek keretében Németország, illetve Olaszország döntött a Magyarország és Csehszlovákia – ez volt az első –, illetve  Magyarország és Románia közötti területi vitában, ez volt a második. Ami az első bécsi döntést illeti, ennek a jogalapját a müncheni egyezmény teremtette meg, mert a müncheni egyezményben volt egy olyan cikkely, hogy meg kell oldani az ottani magyar, illetve lengyel kisebbség helyzetét. Ezt használta ki az akkori magyar diplomácia, és kezdeményezett kétoldalú tárgyalásokat Csehszlovákiával, amelyek azonban nem vezettek sikerre. Ezután került sor arra, hogy a két állam együttesen Németországot és Olaszországot is felkérte, hogy döntőbíróként járjon el a területi vitában.

- Felkérhettek volna másokat is?

- Felmerült az ötlet természetesen, hogy a nyugati hatalmakat vonják be. Chamberlain egy olyan táviratot küldött az akkori magyar külügyminisztériumnak, amelyben az állt, hogy az Egyesült Királyság jogszerűnek ismeri el azt, hogy Magyarországnak területi igényei vannak, de úgy gondolja, hogy ezt kétoldalú tárgyalások útján kell rendezni.

- Vagyis nem egy nemzetközi döntőbíróssággal.

- Igen, legalábbis kivonták magukat abból, hogy ebben részt vegyenek. Hasonló jellegű volt a dolog Romániával kapcsolatban. Ott kevésbé ismert tény, hogy a Teleki-kormány erőt kívánt alkalmazni Romániával szemben 1939 végén, annak érdekében, hogy megvalósítsa a területi revíziót. Végül is német politikai nyomásra megindultak a tárgyalások, amelyek szintén nem oldódtak meg kétoldalú keretek között, és a két állam újból felkérte Németországot, illetve Olaszországot, hogy politikai döntőbíróként járjon el ebben a vitában.

- Hogy zajlottak ezek a döntőbírósági procedúrák?

- Ezeknek a lényeg az volt, hogy mind a két fél beterjesztette a területtel kapcsolatos igényeit, illetve azokat a bizonyítékokat vagy érveket, amelyek megítélése szerint a területi igényt alátámasztották. Ha például az első bécsi döntést nézzük, akkor az akkor Magyarországhoz visszakerült területek lakosságának körülbelül 85 százaléka volt magyarajkú, Észak-Erdély tekintetében ez az arány nagyjából 50-50 százalék volt, tehát azon a területen, amely visszakerül magyar szuverenitás alá, körülbelül 50 százalék volt a románok és 50 százalék a magyarajkúak száma, és természetesen 1-2 százalék egyéb kisebbség is volt.

- Nyilvánvalóan mind a két tárgyalássorozat, illetve döntőbírósági döntés abból a helyzetből született, hogy a Trianoni békeszerződés igazságtalanul állapította meg a határokat. A magyar politikának a két világháború között ez volt a fő mozgatórugója, hogy ezt valamilyen módon revideáltathassa. Nem az lett volna a nemzetközi jogilag valóban támadhatatlan megoldás, hogy a trianoni békeszerződést aláíró hatalmak tartanak valamiféle tárgyalássorozatot, vagy kötnek egy újabb szerződést, vagy részt vesznek egy döntőbíróságban, hogy az általuk meghozott döntést 20 évvel később módosítsák? Mert végül is egy világborúra részben készülő, részben azt kirobbantó hatalom fenyegetése, katonai nyomása alapján született meg a megállapodás két ország között.

- Igen. A dolog lényege valóban az, hogy a Nemzetek Szövetsége az egyezségokmányában elméletileg teremtett lehetőséget a békeszerződések revideálására. Erre egyébként a két világháború között a magyar diplomácia igyekezett is hivatkozni, tudniillik azt mondta, hogy az alkalmazhatatlanná vált szerződéseket felül kell vizsgálni. Világos volt, hogy azok, akik területgyarapodást értek el, nyilván nem tartották alkalmazhatatlannak ezeket a szerződéseket. A másik dolog pedig az, hogy amint láttuk, a döntőbíróságok nem foglalták magukba a nyugati nagyhatalmakat.

- Így aztán azok később el sem ismerték a döntéseket.

- És így tulajdonképpen a második világháború menetében ezeket egyszerűen félretették, mert akkor, amikor a második világháborút követően békeszerződések kötésére került sor, nem volt olyan nemzetközi jogi érv, amely felvethető lett volna, amellyel számoltak volna a béke előkészítés során.

- Tehát sem politikai, sem nemzetközi jogi szempontból nem számítottak ezek az okmányok.

- Nem számítottak. Csehszlovákia elérte, Benes politikai ügyességének köszönhetően, hogy győztes hatalomként ülhetett le a Párizsi Békeszerződéshez. Tulajdonképp a Romániával kötött fegyverszüneti megállapodásnak egy mondata volt az, amely közvetlenül a második világháború után a magyar béke-előkészítés számára némi lehetőséget teremtett. Ez a mondat úgy szólt, hogy Romániához fog kerülni Erdély vagy egy része. Románia is vesztes állam volt, tehát vele is békeszerződést kellett kötni, és tulajdonképpen ez volt az egyetlen olyan lehetőség az akkori Gyöngyösi István külügyminiszter által vezetett magyar diplomácia számára, ahol az 1938-as határokhoz képest területbővülést próbálhattak elérni. Ez a fél mondat azonban már úgy került bele a békeszerződésekbe, hogy Erdély teljes egészében Romániához került.

- Vagyis a bécsi döntéseket a második világháború után a nyugati hatalmak és a Szovjetunió egyaránt úgy értelmezte, hogy Magyarország a német nyomásgyakorláshoz, a német agresszióhoz csatlakozott, azt érvényesítette a saját vitáiban, és ezért ugyanolyan sors várt rá, mint Németországra.

- Igen. Ezek az államok rekonsziderálták a saját álláspontjukat, beleértve a Szovjetuniót is, amely örült volna, ha ő is az egyike lehetett volna a döntőbíráknak, mert szemben a nyugati hatalmakkal, akik ebben nem kívántak részt venni, a szovjetek részt vettek volna a tárgyalásokon. Viszont a résztvevő államok ezt nyilván nem szerették volna. Ha megtörtént volna a Szovjetunió bevonása, akkor valószínűleg a helyzet a második világháborút követően egy kicsit bonyolultabb lett volna a győztesek számára. Így azonban végül is érvényesültek azok az arányszámok, amelyekben annak idején Churchill Sztálinnal megállapodott. Ez az a kis papír, amelyet eltettek, és mind a mai napig megvan, s amelyre felírták, hogy hány százalékos arányokat fognak fenntartani az elfoglalt államokban. Ezen a kis papíron, amit Churchill írt és Sztálin nyugtázott, az szerepelt, hogy Magyarországon 50-50 százalékos lesz a szovjet, illetve a nyugati befolyás, Románia esetében pedig az volt, hogy 90 százalékos szovjet befolyás és 10 százalékos nyugati befolyás. Innentől kezdve nem is kell külön magyarázni, hogy a szovjetek abban voltak érdekeltek, hogy Erdély teljes egészében Romániához kerüljön.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái